Dzséjt

Ez k*rva jü!

Hát, ha csak random látnám a képet, eszembe nem jutna, hogy Harrison Fordot látom. XY vénember. Atyaég, de öreg.

Mert sajnos Grúber Hugó meghalt, ahogy az angol eredeti TCW-s hangja, Ian Abercrombie is.

Látványvilágának köszönhetően ez jobb lett.

Pontosan, az a jelenet két értelemmel is bír, egyrészt először és utoljára láthatjuk Anakin és Padmét házastársakként működni, másrészt, nagyon erőteljesen bemutatja, hogy Anakinban mennyi hatalomvágy van, mennyire uralkodóként és nem partnerként van benne ebben a kapcsolatban. Még a szeretet kérdésében is neki kell a dominánsnak lennie. Filmrajongó vagyok, és az én nevembe te semmit ne merészelj kikérni a témában, mert elveszem a szeneslapátod és azzal váglak hátba.

Fúj, CGI szereplő, bloooaaaa...

A képi beállításai zseniálisak, az ep1-2-3-ban, az ep4-ről ezt már nehéz lenne elmondani. És a mesélési tehetsége is elsőosztályú. Viszont a dialógusai suták, a színészeit baromira nem inspirálja, a vágásai pedig sok esetben hagynak kívánnivalót maguk után, bár utóbbit az ep3-nál érzem igazán, de az ep2 párbajjelenet újra-újravágása (és fokozatos elcseszése) is elég randa példa. És azért szép számmal akadnak olyan rendezők, akik tudnak hozzá hasonló képi szimbólizmust hozni, azért ebben nem Lucas az egyeduralkodó. Máris ott van Kershner, aki az ep5-ben Lucast megelőzve behozta ezt a Star Warsba (Marquandnak ez már nem sikerült, ilyen téren az ep6 az egyik leggyatrább). Ettől függetlenül persze Lucas egy zseni, én a mesélőkéje miatt csodálom azt az embert, de azért nem utánozhatatlan vagy felülmúlhatatlan zseni. Ez megint egy tipikusan remek felsorolás, szedjük össze a kor átlagos vagy átlag alatti rendezőit és mérjük össze a múlt kor legnagyobbjaival, mert ugye akárcsak a filmek, a rendezők is mind aranyat értek rége, sz*r rendező egy sem volt. Ráadásul mindezt gyomorból, ha egy film nem tetszik, annak a rendezője tuti pocsék, ha tetszik, az isten. Igaz, Paul Vehoeven húsz éve nem alkotott semmi maradandót, tipikus egyfilmes zseni (na jó, háromfilmes), de persze Gary Ross és Francis Lawrence kretén rendező, mert Éhezők viadalát mert rendezni, ami mellesleg remek film- és könyvszéria. Igaz, hogy előbbi aprópénzből készített olyan filmet, ami hangulatilag, történetileg és minden más téren az év egyik legjobb alkotását jelentette, a másik pedig remek képi világgal toldotta meg ezt, de odase neki (persze egyik sem egy Stanley Kubrick, de mindkettőtől szívesen vennék még pár filmet ilyen minőségben). Ma divat szidni ezt, szóval szidjuk nyugodtan. De mondjuk azért ez a kor is szült ám néhány szép nagy rendezőt, akik felérnek a régiekhez, csak hát ugye az ő megemlítésik megint azt a kellemetlen jelenséget szülné, hogy nem lenne igaz az eredeti állítás: ma kretén rendezők vannak, régen meg csak és kizárólag nagyágyúk. És most ennek igazolása végett felejtsük el szépen Chritopher Nolant, Darren Aronofsky-t, Joel Coent, Danny Boyle-t, Baz Luhrmann-t, Ron Howardot, Guillermo del Torót (aki szintén baromi jó képi világgal megáldott rendező), vagy éppen Edgar Wrightot. És őket ugye véletlen se Stephen Herekhez, Joe Dantéhoz, George P. Cosmatoshozm, Mark L. Lesterhez, Roland Emmerich-hez, Daniel Petrie Jr.-hoz vagy éppen Jeannot Szwarchoz hasonlítsuk, mert a végén még megdől az elmélet, és kiderül, hogy régen is voltak átlagos vagy átlag alatti rendezők. Camron kiváló rendező, profi akció-sci-fiket hoz, jól ért az érdekes figurákhoz, a látványhoz, a humorhoz és a könnyedséghez, tud hangulatot teremteni, szóval sok minden megvan benne, ami képessé tenné egy Star Wars film elkészítéséhez. Egyetlen dolgot kivéve, ami miatt viszont teljesen alkalmatlan erre a feladatra: a fantázia szabad szárnyalása. Egy Star Warshoz nagyon földhözragadt. Hiányzik belőle a misztikum. Még az Avatarban is tudományos magyarázatot adott a misztikus elemnek, Eywának. Cameron nagyon aprólékosan, logikusan és valóságosan építi fel a filmjeit, ez viszont egy Star Wars filmet megölne. Abban pont az olykor a logikát is felrugó fantázia szárnyalása a lényeg. Én legfeljebb olyan Star Warsot bíznék rá, amiben egyáltalán nem kap szerepet az Erő, mondjuk egy Boba Fett mozit.

Erre a film topicban válaszoltam.

Az utolsó két Star Trek ha a sci-fi műfajban nálad etalonnak számít, akkor igen kevés sci-fit láttál életedben, mert már a franchise-on belül is van legalább két mozifilm és három sorozat, ami köröket ver Abrams filmjeire. Abrams Trekjei inkább űrfantasy-k, mint sci-fik, ilyen téren valóban nem mondhatóak Treknek, hiszen hiánzik belőle a sok technoblabla, az aprólékosan felépített világ, stb. Remek példa, hogy a Star Trekben a Vulcan-Föld távolságot először pár perc, majd pár óra alatt lehet megtenni. Régen a Trekben pontosan megvolt határozva a sebesség/idő ezen és egyéb útvonalakon, és azt figyelembe is vették. De azzal is lehet példázni, hogy az űrhajók mérete belőhetetlen, az arányok rendre elcsúsznak, na, ilyen sem volt régen, az űrhajók mindig is nagyon aprólékosan ki voltak dolgozva a Star Trekben. És ez csak kettő olyan dolog, ami miatt kevésbé sci-fi ama két film. Másrészt, bár imádom a két új Star Treket, a maguk módján remek filmek, azért látható, hogy Abrams baromi sok dolgot rendelt a szórakoztatás alá. A történet nem minden ponton kóser, néha a logika erőteljesen mellőzve van, túl sok a lencse effekt, az akciók átláthatatlanok (hol van ez a DS9, a First Contact vagy a Nemesis gyönyörűen végigkövethető csatáihoz képest), itt-ott a karakterek is megbicsaklanak, és még maga Abrams sem tudta eldönteni például, hogy az űrben akkor most terjed a hang vagy sem. Sok dolog van, amin érezhető, hogy Abrams jó iparos, de távolról sem kiváló rendező. A két Star Trek kiváló szórakoztatás, de nemcsak műfajában, még a Trek-sorozaton belül is legalább két sokkal jobb film van, a hatodik és a nyolcadik mozi. És Frakes és Meyer jobb rendezők is. Őszintén szólva, én még semmit sem láttam Abramstől, ami zseniális lett volna úgy, mint mondjuk a Keresztapa. Remekül tud történetet mesélni, jópofa karaktereket tud hozni, kiváló az akcióban, a humorban, de ettől függetlenül csak egy jó iparos. De ezek pont azok a tulajdonságok, amik szerintem egy Star Wars filmhez kellenek, ezért tartom jó választásnak az ep7-re.

Szerintem meg a végeredmény a lényeg, ami akárhogy csűrjük csavarjuk, a film elkészítéséig mindenképpen kétesélyes marad: vagy jó lesz, vagy nem. Jó all-in vagy csak all-in, ez tök mindegy, ha egyszer nyertél. Mintahogy tök mindegy, hogy jó lapjaid vannak, ha elveszted végül a játszmát. Ezzel nagyon egyet tudok érteni. A tény az, hogy az eddigi hat Star Wars filmből még egyet sem rendezett kiváló rendező. És elleddig úgy tűnik, ezután sem fogja, mert bár Abrams populárisabb név, mint Lucas, Marquand vagy Kershner voltak a maguk idejében, ő is távol esik a kiváló rendezők tagságiától.

Egyet mondok: Jonathatn Frakes. Úgy kéttucat Star Trek epizód megrendezése volt a háta mögött, amikor rábízták a nyolcadik Star Trek film elkészítését. 1996-ban a Star Trek még jóval nagyobb franchise-nak számított, mint a Star Wars, hiszen akkor már négy sorozat és hét mozifilm állt a háta mögött. És Frakes, aki amúgy addig színészkedett (a Star Trek: The Next Generation egyik főszereplője volt), megrendezte az egyik legjobb Star Trek mozifilmet. Az állandóan legjobb Treknek béjegzett Star Trek 2-t pedig az a Nicholas Meyer rendezte meg, akinek addig egyetlen mozifilm volt a háta mögött. Igaz, akkor még a Star Trek is kisebb volt, de még akkor is a Paramount zászlóshajójának és a Star Wars egyetlen kihívójának számított. Szóval, kezdő rendezők is lazán össze tudnak fogni egy ilyen mozifilmet, mert nekik ez csak egy munka, amit ugyanúgy kell megcsinálniuk, mint minden más filmet. Persze az ellenkezője is igaz, hiszen a kétfilmes Stuart Baird meg megrendezte az egyik legrosszabb Trek mozit, de ebből látszik, hogy mint az életben mindenhol, nincs egyetlen igazság. A kezdő rendezőt nem kell azért látatlanban és azonnal leírni, mert kezdő, mint ahogy a nagynevű rendezőt sem szabbad egyből keblünkre ölelni csak azért mert nagy nevű. Még Abrams sem bizonyította egy fél másodpercnyi filmmel sem, hogy valóban tud jó Star Wars filmet csinálni, szóval kár azon sírni, hogy nem ő rendezi az ep8-9-et. Mert ugye lehet, hogy a végén még örülni is fogunk neki, hogy nem ő csinálja. Harrison Ford és a többi színész meg arra hallgat, aki a rendező, mert jó iparosok, nem beképzelt sztárok, és tudják, hogy a rendező a főnökül. Szépen is lennénk, ha csak akkor halllgatnánk egy főnökre, ha már letett pár nagy dolgot az asztalra és ismert név a szakmában, sőt, még együtt is dolgoztunk vele.

Ez is sokféleképpen mesélhető el, hiszen azt nem tudtuk, hogy törvényesen, törvénytellenül, erőszakkal vagy békésen lett-e a Köztársaság elnöke. A könyvben is csak annyi van írva, ha jól emlékszem, hogy a kereskedelmi szervezetek segítségével emelkedett fel - ez, bár igaz, azért kicsit máshogyabban fest az ep1-2-3-ban.

Akkor te jóstehetség vagy, Frenkie. Én bevallom, egyáltalán nem számítottam se Jedi Tanácsra, se Jedi Templomra, se fogatversenyre, se droidseregre, se Qui-Gon Jinnre, se Darth Maulra, se Amidalára, se kereskedelmi utak megadóztaására, se Jar Jarra, se Naboora, de lőjenek le, még arra sem, hogy Palpatine-nak van egy másik neve is. Az, hogy vázlatosan elmondott pár dolgot Ben Luke-nak, nem azt jelentette, hogy elmesélte az ep1-2-3 történetét. Átáll Anakin a Sötét Oldalra, ezt millió és egyféleképpen lehetett volna még elmesélni, akár úgy is, hogy Anakin már az ep1-ben Obi-Wan tanítványa, és húsz éves, a Jedik nem politizálnak, szabadon házasodna, Luke és Leia anyja Owen Lars húga, Palpatine nem titokban machinál, hanem egy klón sereg élén támad a Köztársaságra, és nem csak két Sith, hanem ezer van belőlük, és a Jedik nílt háborút vívnaj a Sith-ekkel, vagyis Sötét Oldalra állt Jedikkel, mert ugye az ep4-5-6-ban még a Sith szó sem hangzik el. Én speciel valami ilyesmire számítottam, és amennyit elmondott Ben ezekről az időkről (aminek fele még hazugság is, ugye), az ennek sem mondana ellent. És tuti, hogy sokan ilyesmire számítottak, nem egy olyan ep1-re, ami semmiben sem emlékeztet az ep4-5-6-ra.

Legendás szám legendás filmmel.

Annak több oka is lehet, hogy ezeket nem használja fel, például a szerző nem járul hozzá, vagy máshol (pl. a Rebelsben) felhasználják, nem illik az ő elképzeléseikbe, nem valósíthatóak meg ésszerű anyagi keretek között, stb. Azért ezek lassan elég régi forgatókönyvek lesznek.

Andy Vajna mondjuk hihetetlen álomvilágban él, nem csodálom, hogy ezt is elb*szta.

Ma már nem igazán számít egyik Force Unleashed gépigénye sem nagynak, csak irtó bugosnak, legalábbis az első rész mindenképpen (a tényleg szörnyű). A legjobb Star Wars játék meg az X-Wing Alliance. Na jó, ha akcióról van szó, akkor az X-Wing Alliance. De ha muszáj embert vezetni, akkor a Knights of the Old Republic, esetleg, ha feltétel a TPS, akkor a Jedi Knight 2: Jedi Outcast. Amúgy meg az X-Wing Alliance.

A hat film és a The Clone Wars maradt kánon, illetve az idei évben érkező EU művek (pl. a most futó Darth Maul képregény már a kánon része). Darth Bane a kánon része. Itt van két cikk, amiben összefoglaltam, mik azok az EU dolgok, amik a Disney döntése után is a kánon részei maradtak: Ami megmenekült a Star Wars EU-ból 1. rész Ami megmenekült a Star Wars EU-ból 2. rész

Nekem ez volt az első Star Wars videojátékom.

Nem reboot lesz, ahogy már írtam délelőtt.

Kíváncsi lennék egy ilyen listára. Pöpecül néz ki ez a Mad Max így képek alapján.

A Rambo remek példa, nyílván azért emlékszünk még rá ma is, mert olyan hatásos, kiemelkedő, drámai mozi volt, és nem azért, mert már van három másik része. És persze, Rambóra mint megtört, meggyötört, kirekesztett emberre emlékszünk, a legemlékezetesebb pillanata az, amikor a film végén összetörik egykori parancsnoka előtt. És nem úgy emlékszünk rá, mint egy halálhozó terminator, ugye véletlen sem ez, a Rambo 2-től élő kép ugrik be elsőre, ha meghallod a Rambo nevet, nem is akkor szoktak előhozakodni a nevével, amikor valaki filmben vagy videojátékban lő, mint állat és termeli a hullákat. A legemlékezetesebb pillanatának pedig véletlen sem a Rambo 2008-as NEGYEDIK részének gépágyútüzét szokás felhozni, áááááá, neeeeeem. És persze teljesen jogos a Transformerst a Blade Runnerrel összemérni, egy pusztán szórakoztató mozit egy komoly, már-már művészfilmi határokat feszegető mozival. Miért nem mindjárt a 2001 Space Odyssey-jel veted össze, vagy a Stalkerrel, esetleg a Mechanikus naranccsal? Véletlen se Flash Gordont vagy a Függetlenség napját dobjuk be, amik ugyanolyan üres, látványos, szórakoztató mozik. Mintha régen nem lettek volna üres filmek, vagy kifejezetten sz*r filmek. Mintha minden alkotás aranyat ért volna. Persze, a Kommandó, a Rambo 2-3, a Kobra, stb. ezek nyilván sokkal drámaibb, emberközelibb, valósághűbbek voltak, mint a Halálos iramba akármelyik része, hát hogyne, persze, meg ahogy az úrfi elképzeli. Ugyanaz az üres, szórakoztató sz*r mindkegyik, csak a trükktechnika fejlődött, így látványosabb marhaságokat készíthetnek. Ám két kocsi széfvontatása semmivel sem nagyob baromság, minthogy Schwarzenegger hatszáz kiló fegyvert pakol magára, kiáll a placc közepére és egy kézzel szórva a géppuskából az olmot lekaszál egy hadsereget, miközben őt senki sem tudja eltalálni, hiába lő rá folyamatosan ezer ember. Könnyű a tömegből kikapni egy rossz filmet, és azt mondani, hogy nesze, ez mennyivel rosszabb, mint a 20 évvel ezelőtti kiváló film. Bár a franc tudja, 1000-szer megnézem inkább a Tranfsomerst, mint még egyszer a Blade Runnert. De mondjuk, ha már a Blade Runnerrel megy a dobálózás, mi lenne, ha ilyen filmeket tennénk oda mellé: Moon, Donnie Darko, Splice, Sunshine, Children of Men, mind a 2000-es évek gyermekei, mind kiváló sci-fi, és mind ugyanolyan komoly, kicsit vagy nagyon elvont mű, mint a 2001 Space Odyssey és a Blade Runner. Vagy az Alienshez hasonló szórakoztató, de értelmes sci-fik kellenek? Dirstict 9, Equilibrium, Avatar, Minority Report, Inception, És mind maradandó. Ja, hogy így az állítás, miszerint már nem készülnek maradandó filmek, már nem állja meg a helyét? Hát én kérek elnézést. Hova gondolsz? A mozi = hollywoodi blockbuster.

Ja, mert 1982-ben a Star Trek 2 nem egy franchise harmadik inkarnációja volt, a Rocky sem éppen trilógiává érett, a The Thing meg nem egy olyan remake, ami egy könyvadaptációt dolgoz fel újra, így mondhatni, duplán nem eredeti. Hasonló ugye a jajdenagyonfilmtörténelmiklasszikus Ben-Hur, ami minő véletlen, az 1925-ös Ben-Hur remake-je, és nem mellesleg, Lew Wallace 1880-ban kiadott Ben-Hur című könyvének remake-je. Persze, ezek nem nagy franchise-ok sokadik X-dik epizódjai, hiszen akkor kezdtek növekedni, de a tendencia, amit sokan a 2000-es évekre lőnek be, mint átkot, valójában baromi régóta tart, régebb óta, minthogy én a világra jöttem, pedig lassan annak is harminc éve. Csak a '80-as évek végéig trilógia lett a Star Wars (és ugye a vadhajtásairól diszkréten feledkezzünk meg), kis híján hexalógia a Star Trek, és már a második tévésorozat futott a témában. Remake-elték vagy kétszer Kurosava Hét szamuráját, a The Thing mellett másik híres remake lett a Légy, vagy Oliver Stone A kéz című filmje, de akkor már ne hagyjuk ki egyik kedvenc sci-fimet, a Shean Connery-féle Outlandet se, és még folytathatnám a remake-ek sorát jó sokáig. James Bond közeledett a huszadik részéhez, a Rocky négy részesre bővült, a Cápa is megért három folytatást, a Halálos fegyverből, a 48 órából és a Beverley Hills-i zsaruból is kettő volt, mire az évszámban két kilences került egymás mellé. Superman is túl volt már négy mozifilmen és egy TV sorozaton, ez utóbbi azért is szép teljesítmény, mert a négy filmhez kilenc év elég volt, technikailag minden második évben ott röpködött Superman a vásznon, egyre sz*rabb filmekben - most legalább ott járunk, hogy a legrosszabb Iron Man-film is egymilliószor jobb, mint a legjobb Superman-film volt akkor. De a többi képregénykaraktert sem kell félteni, nem a 2000-es években hódították meg a vásznat és/vagy a televíziót, mire megjelent az első Spider-Man mozi, a Batman Begins vagy éppen az Incredible Hulk, már régen túlvoltak minimum egy sorozaton, de némelyiküknek volt szerencsére a mozivászonra is felmászni. Igaz, mivel nálunk akkoriban dúlt a szocializmus, ezek valahogy nem tudtak átsettenkedni a határon, de a videótékákban gyermekkoromban az összes ilyen szutyokhoz volt szerencsém. És itt befejezném a sorolást, még mielőtt rátérnék a könyvadaptációkra, mert azoknak aztán tényleg se szeri, se száma, hiszen Hollywood nagyjából születésekor rákapott a feldolgozásokra. Például, az 1942-es, filmtörténelmi klasszikusként elkönyvelt Casablanca is az Everybody Comes to Rick's című, be nem mutatott színdarab feldolgozása. De lehetne példának állítani az 1960-as Spartacust, ami azon túl, hogy egy történelmi film, még Howard Fast 1951-ben kiadott azonos című regényén is alapult. Szóval, miért is tragédia most remake-t csinálni, amikor a mozitörténelem nagyjai remake-ek? Miért gáz sorozatot csinálni, amikor a boldog '80-as évek legjobb alkotásai még ugyanazon évtized végéig legalább egy folytatást tuti, hogy megért, de ha kitágítjuk az intervallumot a '90-es évekre, akkor az a szám 4-9-ig terjedő szám is lehet, ráadásul a mai korral ellentétben, akkoriban a folytatások általában a sz*rt sz*rért jeligére készültek? Ja, most van reboot, na puff, a remake egy nagyobb teret engedő, fenhéjázósabb megnevezése, de valójában ezek is csak remake-ek. Több van belőlük? Hát, nem csoda, több franchise van most, mint harminc éve, ráadásul sokkal gyorsabban is készülnek a filmek, nem mellesleg, újabban már párhuzamban is mehet a franchise építés, lehetővé téve, hogy bár más-más filmszériáról legyen szó, legyen köztük kapcsolódási pont (MCU filmek, és reményeim szerint a Star Wars is ebbe az irányba megy el). Hollywood átalakult, ahogy az egész világ is, és én azt mondom, most SOKKAL jobban állunk, mint akkor. Több film van, jó filmek is szép számmal vannak (értelemszerűen rossz is több akad), és battya meg a paripa, én még mindig szeretem, ha folytatnak egy filmet, amit szeretek, és azt jól folytatják. Ha meg már nem lesz jó a folytatás, hát kérem, azért van az a szájbatekert DVD/BD gyűjteményem, hogy újra megnézzem a régieket. Mert ugye, ha nem tetszik, nem kötelező megnézni, és a filmvilág nem csak Hollywoodból áll. Amúgy meg, Shane Black tegnap nyilatkozta, hogy nem reboot lesz a Predator-film, hanem folytatás. De ami engem igazán foglalkoztat, Black megállja-e, hogy ne mondasson valakivel egy Hawkins-féle h*lye viccet. Szép utalás lenne saját karakterére az első részből.

És most már annál is jobban örülök, hogy nem vagy döntéshozó az ügyben. A Star Wars azért (is) lehetett az, ami, mert az alkotói mertek kockáztatni. Eleve ez a sava-borsa, Lucas élettörténete. Egyetlen lapra feltett mindent, és bankot robbantott. Soha egy pillanatra sem maradt a járt úton, ha így tett volna, ma már a Star Wars is ott járna, ahol a Star Trek, egy tetszhalott állapotból lassan visszamászó, de alaposan megújult franchise lenne. Lucas kockáztatott az ep4-gyel, rátette az egész gázsiját (ha az ep4 bukik, anyagilag Lucas valószínűleg taccsra kerül). Aztán még nagyobbat kockáztatott az ep1-gyel, amikor egy olyan filmet csinált, amire senki sem számított. Ha az ep1 bukik, a Star Wars bukik, onnantól az ep2-3-nak kasza, bármilyenek lettek volna. Még így is kicsit megsínylették a kasszáknál. De kockáztatott az ep2-vel a szerelmi szál beszövésével, és az ep3-mal is, már csak azzal is, hogy nem túl jó rendezőként bevállalt egy ilyen érzelmekben, drámákban és összetettségben magasan az összes többi SW-film fölé emelkedő mozit. A Star Wars a kockáztatásról szól, és nem csak ott, hogy harminc vadászgéppel rohamozzák meg a Halálcsillagot, hanem az elkészítésében is. A járt út a Star Warsnál a kockázatvállalás. Ha a Star Warst elviszik a "menjünk biztosra" felfogás irányába, akkor nem kell várni az ep9-ig, hogy a saga sz*rt se érjen. És őszintén szólva, nekem pont ez a hosszútávú félelmem, hogy valamikor eljut ide a Star Wars. Minden nagy franchise-nak ez a halála, amikor már ebben a szellemben készülnek az epizódok. Egyelőre szerencsére a Disney nem tűnik ilyennek, mármint a Marvel-filmek tükrében, ahol azért bátran mernek új rendezőket bedobni, akár névteleneket is, és még a műfajváltást sem restek megkockáztatni, akár egy sorozaton belül is (lásd: Captain America 1-2). A biztos út a biztos vesztesek sportja, ha tényleg félted a kedvenc sagádat, nem kívánsz neki biztos utat.