Aztaleborultszivarvégit!
Ennél jobb részt még nem láttam. Végig pörgött, tele akcióval és sok érdekességgel.
Assaj megkapta "eredeti"ep 2 concept artos és EU-s kinézetét(ez az a ruha volt amit a rész elején viselt) és eredeti EU-s gépét. A rész eleji űrcsata már nagyon EP3-as beütésű volt, egyedül Anakinék hajói maradtak a régiek. Dooku "árulása" azért volt remek, mert látszott, mennyire nem akarja megölni Ventresst, mennyire kötődik hozzá, és nem csak tanítványként, hanem( bár lehet, hogy túlzok) sokkal inkább lányaként tekint rá. Ennek ellenére nem mert szembeszegülni Sidious akaratával. A hármas-párbaj remekül bemutatta, mennyit fejlődött Assaj, főleg mikor egyszerre fojtogatta a két jedit. Ezt még csak tetézte, mikor egy mozdulattal végzett a guberálóhajó legénységével. Dathomirt gyönyörűen megalkották. Az állandó vörös köd és lápos vidék jól jellemzi a bolygó misztikus voltát. Assaj múltjában sikerült kellően ötvözni az EU elemeit az újakkal. Ky Narec itt is a Rattatakon talált rá(és szintén ott is halt meg), csupán itt nem a bolygón dúló törzsi háborúban, hanem bűnözők csatározásai közben. A kis Assaj nagyon édes volt, a tini Assaj pedig kissé emo-s beütésű, de nekem bejött . A láthatatlanság dolgot jól összehozták, jobb ez a megoldás, mint amit a rész előtt rebesgettek, hogy az Erő segítségével álcázzák magukat. Serenno jól illett Dooku személyiségéhez, építészetét az az előkelőség, elegancia jellemezte, ami a grófot is. Tyrannus nagyúr ismét bebizonyította azt, amit a TCW nem mutatott eddig nagyon: remek párbaj tudását és erőhasználatát. Egyszerre képes volt úgy harcolni három támadójával, hogy meg se karcolta magát. Nem véletlenül ő az egyik kedvenc Prequel karakterem .
A rész vége olyan hirtelen jött, hogy csak akkor döbbentem rá, hogy elment a 20 perc, mikor kijött a stáblista.
Ilyen velem még nem fordult elő, hogy egy TCW rész ennyire fent tudta volna tartani a kíváncsiságom.
Nagyon várom a folytatást.