Hapan Konzorcium, Hapan-szektor, északi határövezet....
Ameddig a szem ellátott, birodalmi hadihajók gyülekeztek, mélán lebegve a falként eléjük tornyosuló csillagködfelhő előterében. Annyian voltak, hogy jórészt eltakarták a galaxis csillagait ha a bámészkodó a flotta közepéről nézett volna szét. Egy emberöltő is kevés lett volna arra, hogy bárki is számszerűsítse őket, abban a strukturális folyamban ahogy egymás mögé, illetve mellé rendeződtek. A Galaktikus Birodalom semmit sem bízott a véletlenre. A flottája pedig annál inkább igyekezett határozott erőként felvonulni. Fürge futárhajók, őrszondák, biztosítóhajók siklottak a monstre csillagrombolók törzse körül, hogy akár a legapróbb változásokról is azonnal értesíthessék a megfelelő embereket, akik a megfelelő pillanatban válaszlépéseket indítványozhattak. Az egyik ilyen ember akinél az információk felhalmozódtak Yularen admirális volt. Zászlóshajója félhomályos hídfedélzetén állt és a hátsó szenzorállomás közepén terpeszkedő taktikai térképet figyelte, komor tekintettel, a segédtisztjei társaságában.
-Ez nem túl jó hír uraim. -rándult meg a szavai közben a sűrű bajusza. -Ha ezt a zavarást előbb-utóbb nem tudjuk megszűrni akkor baljós lesz összhangba hozni az offenzívát Moore admirális flottájával.
-Sajnálom uram -hebegte az egyik szemtelenül fiatal segédhadnagy akiről lerítt, hogy ?tegnap? még az Akadémia padját koptatta-, de tartok tőle, hogy az egész csillagköd tehet a kommunikációs zavarokért. Lehetetlen megszűrni egy ekkora zavarást.
Yularen admirális borúlátóan ráncolta össze a homlokát. A fiatal tiszt viszont folytatta, miközben lenyomott pár gombot a hozzá közelebbi konzolon, aminek következtében a Hapes-szektor kinagyítódott köztük.
-Azonban úgy tűnik, hogy a kutászdroidjainknak sikerül mélyebbre hatolniuk a rendszerben.
Néhány pályagörbe és helyzetjelző fényfelvillanás derengett elő a feltűnően fényes csillagpöttyök sűrűjében. -Nagyobbrészt tisztán vesszük a jeleiket és a felderítés alapján a Hapan Véderő Hapes környékére összpontosul. A környező rendszerekben csupán jelképes hajóállomány tartózkodik.
-És ezeket könnyen le is gyűrhetjük. -vette át a szót magabiztosan, egy sorhajókapitányi rangban lévő tiszt, aki egyben a parancsnoki hajó kapitánya is volt.
-Ne következtessen mindig a legkedvezőbb előrelátásokra kapitány. -fordult felé Yularen. -Akárhogy is nézzük, mindazon hír mely eljutott hozzánk a Gallinore szektorból, a hapanokat nem egyszerű legyőznünk. Tartok tőle, hogy sima megfélemlítéssel nem sokra megyünk. Flottánk nagyobb hányada pedig még tapasztalatlan kadétokból és tisztekből áll.
A kapitány zavartan sütötte le a szemét.
-Óvatosnak kell lennünk uraim. -folytatta az admirális, résnyire hunyt szemmel követve a hologram ábráinak változásait. -Mindazonáltal Vader Nagyúrnak mielőbb szándékában áll elfoglalni Hapest.
Következetesen felsóhajtott, majd végigvezette a tekintetét a tiszteken.
-Készítsék fel az egységeiket uraim. Bármikor megkaphatjuk a jelet az offenzíva megindítására.
Hapan Konzorcium, valahol mélyen a Gallinore-szektor szívében....
Roncsok mindenfelé. Keserű végtermékei egy csatának, melyet hapan szem még nem tapasztalt ily méretekben. Carnin Heyla pedig már számos ütközetben vett részt. Mégis, be kellett látnia, hogy az uralkodóházak közti leszámolás mennyire is eltörpül a Galaktikus Birodalom által okozott károk mellett. A szállítójármű ablakán kipillantva, végső búcsút vett a hajójától, mely immár menthetetlenül sodródott a több tucat társával együtt a végtelenben. A Napfényt olyan súlyos károk érték, hogy könnyebb volt őt az olvasztókemencék mélyére küldeni, mint felújítani.
-Mi megtettünk mindent, kapitány. -motyogta mellőle egy fáradt hang, melyhez egy koromfoltos arc társult. Heyla kapitány szótlanul fordult a hadnagya felé. Nem jutott az eszébe semmiféle olyan gondolat melyet most megoszthatna a másodtisztjével, vagy az utastérben velük együtt lévő túlélőkkel. Egyszerre kavarogtak az elméjében a kiábrándító és a tenni akaró gondolatok. Tudta jól, hogy az első nem illik hozzá; nem egy hapan flottakapitány világához tartozik, míg a másodikhoz pedig nincsenek megfelelő eszközei. Pedig voltak pillanatok amikor legszívesebben a puszta kezeit használta volna. De azok most csupán az ülésének karfáit szorongathatták.
Seryan Leyna őrnagy rezzenéstelenül figyelte amint a hangárkapuk pajzsain keresztül újabb és újabb kompok érkeztek. A flotta újdonsült parancsnoki hajójának fedélzetén tartózkodott sok-sok sebesülttel és hadifogollyal. Nem lehetett pontosan meghatározni, hogy hányan zsúfolódtak már össze a hapan űrhajó folyosóin és kabinjaiban, de itt a hangárban is temérdek emberi alak kuporgott a szerelő- vagy éppen muníciós ládák töveiben, illetve azok tetején. A gárdaparancsnok tekintette elvándorolt az egyik kompból kivezetett és tarkóra tett kézzel menetelő rohamosztagosokról és fekete egyenruhás tisztekről, mert figyelmét elterelte a soron érkező komphajó és annak rámpáján megjelenő ismerős alak.
-Kapitány! -indult meg felé, kikerülve néhány egészségügyist akik agonizáló emberekhez siettek.
-Őrnagy. -emelte fel amaz a tekintetét, mely olyan fátyolos volt akárcsak őszi hajnalokon Hapes égboltja.
Seryan aggódó pillantást vetett a kapitányra és fájdalmas ráncokba redőzte a homlokát amikor a mögötte lévőkről is a keserűség köszönt vissza.
-Igen, őrnagy. Sajnos csak ennyien maradtunk. -olvasta ki Carnin a gondolatot a szeméből. -Csupán azok élték túl akik a hídon maradtak.
-Nagyon sajnálom. -közölte megbicsakló hangon, lehunyva a tekintetét, néma imát mormolva a bajtársai emlékének.
-De úgy hallom, ön rendkívüli sikereket ért el őrnagy. -emelte meg az állát a kapitány, büszkének mutatva magát még a jelenlegi állapotában is. És persze igyekezett elterelni a saját gondolatait is a Napfény és azzal együtt majd az egész hapan flotta kataklizmájáról.
-Elfoglaltuk az egyiket, kapitány. -mondta ki nagy nehezen a szavakat. -Egy csillagrombolót.
-Gratulálok őrnagy. Biztosra veszem, hogy elnyeri a jutalmát az Erenedától.
-Itt nem csak engem illetne jutalom, kapitány. -engedte le a csizmája orrára a tekintetét, melyet hapan és birodalmi vér egyaránt bepiszkolt. -És ez még közel se a siker kapuja. A birodalmi flotta talán már Hapes felszínét ostromolja. -szakadtak fel a keserű szavak Seryan ajkai közül.
-Nem szabad engednünk, hogy a csüggedés úrrá legyen rajtunk. -Carnin igyekezett megacélozni a hangját. Úgy érezte ez kell ahhoz, hogy se az őrnagy, se ő maga ne süllyedjen a letargia szintjére. Seryan hallgatag bólintott, mint aki tisztában lenne mindazzal amit a kapitány el akart érni, de más egyéb per pillanat nem jutott az eszébe. Most az a fontos, hogy összeszedjék az erejüket, aztán majd kitalálják, hogy hogyan is tovább. Feladniuk azonban nem szabad a küzdelmet.
-Heyla kapitány! Heyla kapitány! -harsogta egy erőltetett alt hang valahonnan a távolból, mire ők ketten odakapták a tekintetüket. Egy altiszti egyenruhába öltözött hapan nő lengette a karjait a hangár jelentős részét elfoglaló hordágyak túl feléről. Alig fél perccel később már maguk is ott álltak, közel az egyik kijárathoz amin ki-be jártak mindazok akik éppen nem feküdtek valamelyik vértől mocskos vászon fekhelyen.
-Daraan admirális várja önöket az eligazítóteremben. -mondta az altiszt, szalutálást követően. -Kövessenek kérem.
Daraan magas volt, széles vállakkal, figyelemfelkeltően magán hordozva a hapan nők idealizált atletikus termetét. De nem csak ő rendelkezett eme előnyökkel, hanem az eligazítóteremben összegyűlt hapan flotta megmaradt főtiszti kara is. Puhány, ápolatlan hapan nőt nem lehetett látni, még az esetleges sérüléseiken fakadó fájdalmaikat is kellő önérzettel viselték el. Itt most nem volt helye sírásnak-rívásnak, vagy hasztalan merengésnek. Daraan admirális egy emberként várta el tőlük, hogy tettre készeknek, elszántaknak mutatkozzanak.
-Ez a parancs nemrég jutott el hozzánk. -bökött az állával jelképesen, a terem közepén terebélyesedő asztal lapján sorjázó adattömbök egyikére. -Hapeshez rendeltek minket. -folytatta szigorú tekintetet lövellve mindegyikőjükre. -Mindazokat akik még élnek és mozogni tudnak. Az se érdekel ha az illető csak kúszni-mászni tud.
-Admirális, minden tiszteletem, de.....
-Folytassa csak Newanda kapitány! -biccentett Daraan, érzékelvén a bizonytalanságtól jól kihallható szünetet az illető tiszt hangjában. Tisztában volt vele, hogy lesznek majd elégedetlenkedő hangok akik veszik a bátorságukat és a kockázatokat figyelmen kívül hagyva véleményezik majd a parancsot. Máshol, más körülmények között, igen valószínű, hogy hanyagolták volna eme mozzanatot. De itt most Daraan is kíváncsi volt a szavaikra, legyenek azok ellenszenvvel fűtöttek, vagy éppen valami ötlettől vezérelve stratégiailag fontosak.
-.....A hajóink admirális. -Newanda a csípője mellett tanácstalanul széttárta a karjait és megrázta a fejét. -Javarészüket elvesztettük. Ha még minden egyes könnyebben sérült emberünkkel fel is töltjük a megmaradt hajóinkat, akkor is.....
-Tisztában vagyok az esélyeinkkel kapitány. Lehet, hogy velejéig hű vagyok az Erenedához és a népemhez, de ostoba nem. Elég jól kigondolt tervem van ahhoz, hogy hathatós csapást mérjünk az otthonainkat veszélyeztető birodalmiakra.
Daraan egy másodpercnyi hatásszünetet tartott, éppen elegendőt ahhoz, hogy felmérje a többiek kíváncsiságát.
-Maradt pár olyan hajónk, melyet ugyan nem sok minden tart össze, de elegendőek ahhoz, hathatós fegyveré válhassanak.
-Mire gondol, admirális? -kérdezte a karbafont kezekkel álldogáló Carnin Heyla kapitány.
Daraan újfent kivárt egy pillanatot. Tudvalévő dolog volt róla, hogy kedvelte ezt a fajta közjátékot. Alapos drámai hangulatot tudott ezzel olykor teremteni. Például mint most is.
-Feltöltjük őket annyi robbanóanyaggal amennyi csak megmaradt. Majd ezek után ütközőpályákra állítjuk őket.
-Nem rossz ötlet -szólalt meg Seryan Leyna őrnagy-, de gondolja, hogy a birodalmiak nem fogják időben észrevenni a cselt?
-Természetesen gondoltam erre is. -bólintott. -Ezért is szükséges, hogy kijátszva a tömegspektrométerüket feltöltsük őket a megfelelő legénységgel.
Többen felhördültek az admirális kijelentésére és kapkodva, egymás tekintetéből igyekeztek kiolvasni, hogy jól hallották-e az elhangzott szavakat.
-Nyugalom, hölgyeim. Nyugalom. -intette le őket és ez hatásosnak bizonyult. Köszönhetően többek között annak a hagyománynak, hogy a soron következő felszólítás mellé nem egy esetben vibrópengét szoktak használni a magas rangú tisztek. -Nem hapan legénységre gondoltam. Egyenlőre.
Duruzsolás támadt, amolyan halk, settenkedő. Nem kétséges, néhányukat zavarta az az ?Egyenlőre? szócska. -gondolta Daraan, de csöppet sem bánta a dolog. Ha kell, úgyis ki fogja adni a parancsot, hogy áldozzák fel magukat az emberek a népük megmentéséért. De erre csak a legvégső esetben kerülhet sor.
-Számos foglyot ejtettünk hölgyeim. -folytatta, emeltebb hangnemben. -A következőkben ezeket az illetőket a még olyan működőképes hajókra szállítjuk melyeknek megmaradt a meghajtása, viszont harci potenciálja már megszűnt.
-No és a jutalom a flottatiszteknek? -kérdezte némi daccal a hangjában egy alacsonyabb termetű hapan kapitány, aki a vörösesbarna haját különös copfba kötötte össze. -Ismerjük a hagyományokat mindnyájan.-jelzésértékűen végigpillantott a társain.
-Lyette kapitány. -szólította meg őt Daraan aki kimérten a nő elé sétált, majd alig néhány centiméternyire tőle, szigorú tekintettel megállt. -Gondolom nem veszi zokon, ha Őfelsége és népe javára most lemondana a hadizsákmányáról. Szóljon ha nem így gondolja, kapitány.
A hapan nőből a furcsán hangoztatott szavak némaságot kényszerítettek ki.
-Gondoltam. -mondta a hideg fém hangjával és ehhez mérten le nem vette a tekintetét Lyette kapitány egyre halványabb szempárjáról. -Esetleg valaki más nehezményezné ezt az aprócska áldozatot?
Tapintható csend telepedett az eligazítóteremre.
-Dicséretes.
Daraan elengedte a kapitányt, akinek rögvest mázsás súlyok kerültek le a válláról. Az admirális sarkon fordult és visszatért az előző helyére, de közben folytatta a stratégia ecsetelését.
-Máskülönben meg, mint hírlik, Amestris főtengernagy közvetlen vezetése alatt, hamarosan ellentámadás indul a határaink közelében állomásozó ellenséges egységek ellen. Talán van némi reményünk arra, hogy megakadályozzuk a flottáikat abban, hogy közvetlenül Hapesnál egyesüljenek.
