Hapan Konzorcium, Hapes szektor, déli régiók határövezete.....
Nem volt hová futni, nem volt hová bújni. A féktelen táncát járó vörös fénypenge oda is eljutott ahová alapesetben egy patkány se fért volna el, mégis, számos hapan, feladva a harcot, a betonfal repedéseiből kaparta ki a földet csak hogy minél távolabb kerüljön a ?fekete árny? kardjától. A pusztulásuk előtti percekben már nyoma sem volt az önfeláldozásuknak, mellyel az Erenedának adózhattak volna. Most, hogy minden egyes pillantásukkor látván miként válnak ketté a társaik sikolyok kíséretében az ellenség dühében, csupán a sors, a végzetük hátráltatása lett a cél. Nem ilyen halálra vágytak.
Nien Messy hallotta közeledni a közelharc semmivel sem összetéveszthető zörejeit. A lézerfegyverek hol állandósult sivítással, hol pedig falakat rengető dörrenésekkel jutalmazta őt és azt a maroknyi hapant akik valahogy megúszták a hadműveleti terem totális kataklizmáját. De a legtöbb hangfoszlány emberi ajkak között emelkedett a magasba. És ezek a hangok most elbizonytalanították. Ezek nem azok a harci kiáltások voltak melyekkel a katonáit megáldotta az Ereneda mindenhatóságába vetett hite, hanem valami egészen mások voltak. Körülötte riadtan néztek össze a hapanok utolsó idealizált alakjai és majd valamennyiük remegett. Eluralkodott rajtuk a félelem. Félelem a kint lévő társaik kétségbeesésétől melyekre nem voltak felkészülve. A dicső végzet felé haladó út az önfeláldozásról és a becsületről volt híres. De ami kint történt, annak tükrében csupán annyit remélhettek, hogy hamar túlesnek rajta.
A légkör hirtelen megdermedt. Megszűnt minden zörej és villanás, mely a bejárat helyén tornyosuló barikádokon végigfutó repedéseken keresztül eljutott hozzájuk.
Csend lett. De nem teljesen.
Túlvilági fenevad légzését hallották közeledni. Valami ami hatalmas és könyörületlen. A hapanoknak ez az egyetlen magyarázat jutott az eszükbe.
A súlyos légzések foszlányai pedig közeledni jósolták eme szörnyet pillanatról pillanatra mintha a légzés irányítaná az idő ütemét.
Egyikük se nézett immár a másikra. Ehelyett inkább lehunyták a szemeiket.
Appo nyomokban csalódottságot érzett amiért a főparancsnok újfent egyedül vetette bele magát a küzdelembe. Bár igazat megvallva csak elismerően tudta követni felettesét, hogy az miként hasítja ketté áldozatait, mely mindenről árulkodott, csak küzdelemről és kihívásról nem. Minden hapan tehetetlennek bizonyult a Sith Sötét Nagyúra ellen. Ha Darth Vadernek kedve szottyant ujjainak egyetlen apró mozzanatával sújtott le ellenfeleire, vagy egész egyszerűen kirántotta a fegyvert a kezükből, hogy aztán a skarlátvörös fénypengével a húsukba marjon. Nem volt ellenszer ellene. A lövedékek néhány centire a palástjától egész egyszerűen lepattantak róla, esetleg a köpenye szegélyét megperzselték, de a vértezetet messze elkerülték. Sőt, még őket is. A lézersugarak bennük se tettek kárt, mintha a Nagyúrból fakadó gondviselés hatással lett volna rájuk is. Appo minden esetre szívesen támogatta volna felettesét, de szemmel láthatóan amaz úgy gondolta, hogy csak hátráltatnák őt.
Magasan fent, ahol az égboltot a hapan csillagköd csillagai és anyagfelhői alkották, méltóságteljesen úszott a birodalmi flotta egyetlen, rendszerben maradt csillagrombolója. A Devastator alacsony orbiton függeszkedett a bolygó déli féltekéje alatt, türelmesen várakozva a légkörből sorjázó szállítójárművekre. Azonban eme türelem csak látszólagos volt. Az űrkompból, mely csak imént ereszkedett a főhangár dokkjába, egy igen feldúlt alak suhant lefelé, a fáradt gőztől szegélyezett rámpán keresztül.
-Vader Nagyúr -termett rögtön mellette a jobbkeze, Piett őrnagy személyében-, a Gépesített Hadosztály nyolcvan százaléka már bedokkolt. Egységeink az utolsó ellenállási gócpontokat is felszámolták a városo....
-Ön kiválóan olvass a gondolataimban Piett őrnagy. Azonban ettől még nem leszek nyugodtabb. Már rég úton kéne lennünk a következő találkozási pontig.
-A Helyőrség felállítása több időt vett igénybe, mint......
Vader megtorpant mielőtt még kijutottak volna a hangárból. Kesztyűs keze a magasba emelkedett, feltartott mutatóujjal.
-Nem érdekelnek a kifogásai őrnagy. Ez rossz fényt vetne az előreléptetésére.
-Előléptetés? -nyelt egy nagyot a birodalmi tiszt, elfehéredve.
-Pontosan. Ön már kellőképp képzett, hogy saját hajót kapjon őrnagy.
-Sajátot? -hüledezett Piett.
-Kétségbe vonja a tudását, őrnagy? -húzta fel a sisak takarásában a nem létező szemöldökét Vader.
-Nnem....Nagyúr. Csupán meglepett. -dadogta zavarodottan.
-Majd hozzászokik Piett.....kapitány. -mondta, újult lendülettel nekilódulva. Piettnek ugrania kellett, hogy felvegye a tempóját.
-U-uram. Ön igen nagylelkű.
-Ameddig a bizalmamat élvezi..... -harapta el a mondat végét egy vállrándítás mellékelésével. Piett pislogott kettőt, de nem szólt. Átlépték a kijárat jellegtelen küszöbét és jobbra fordultak a fekete padlózatú folyosón.
-Hamarosan a fedélzetre hozzák a gépemet. -folytatta Vader. -Szedjék rendbe a technikusok amilyen gyorsan csak lehet. Reewex kapitány pedig azonnal induljon amint visszatért az utolsó szállítóhajó is.
-Igen, Nagyúr.
-A kabinomban leszek.
