Ghadea, Nexu század....
-...Ismétlem, tartsák a pozíciójukat! Ne bocsátkozzanak más manőverbe!....-recsegte el immár másodjára a figyelmeztetést, a nyitott kommcsatornában az Adin feje fölött lévő, jelenleg gombostűfejnyi méretűnek látszó birodalmi űrkomp elsőtisztje. A fiú mogorván, de érdeklődve nyújtogatta a nyakát a fülketető felé, hasonlóan, mint a társai. Olykor, igen kacifántos megjegyzések érkeztek a század privát frekvenciáján. A parancsnokuknak kellett leintenie őket.
-Elég legyen fiúk! Örüljetek, hogy nem kértek fel minket díszkíséretnek.
Adin torka egyre inkább elszorult amint mindinkább kivehetővé váltak az űrkomp terebélyes szárnyelemei és a kis hajó ionhajtóműveinek nyomvonalán ereszkedő apró, gömbtörzsű vadászgépek. Vajon rohamosztagosok is vannak a fedélzetükön? -tette fel magában a kérdést, egy pillanatra élesen bevillantva emlékeiből azt a képet ami a nevelőszüleinél történt. Azt a mészárlást nem lehetett elfelejteni.
-Ezt nézzétek srácok! TIE vadászok. -kurjantotta el magát a legfiatalabb közülük, akinek mániája volt az összes létező vadászgéptípus jellemzőinek bemagolása, saját szorgalomból, nem ám mint ahogy azt a lecke kimondja. Persze a többiek amikor csak tehették cukkolták emiatt, hogy stréber és az oktatók kedvence, de a háttérből valósággal csodálták a hihetetlen memóriájáért. Egyesek szerint simán versenyre kelhetne bármely adatbankkal.
-Gyerünk Mice, nyűgözz le minket. Mik az esélyeink ellenük? -ütötte meg a forró vasat valamelyikőjük kinek eltorzult hangját Adin nem ismerte fel. A birodalmi kötelék közeledtével interferenciahiba keletkezett.
-Mellékes pofázást befejezni! -csattant fel ismételten a századparancsnok határozott hangja, a zavarás ellenére elég erélyesen. -Visszatérünk a bázisra.
Ő maga, bizonytalanul kémlelte a műszereit. Máshol és más időben meglehet, hogy teljesen másképp cselekedne. Nem szerette azt amit művelt a gyakorlópilótákkal, de elengedhetetlen volt a biztonságuk érdekében. Egyenlőre.
Ghadea, Elnöki Palota....
Asyle Meereto mélyen beleharapott az alsó ajkába. Zafírkék szemeivel Dynia hivatali öltözetét vizslatta. Ha akarta se tudta volna leplezni a lelkében viharként tomboló feszültségét.
-Biztos, hogy ezt akarod? -kérdezte halkan a neki hátát fordító Dyniától, aki a ruhakölteményének egyik vékony szövésű tagján lévő fodrok rendezgetésébe kezdett. Ugyan a hasán még csak enyhén domborodott ki az anyag, de úgy tűnt, hogy a szabó nem tágított eleget a kedvenc ruháján, mert ha az nem is erősen, de szorította az adott testrészét, és ez ösztönös aggodalmat szült az elnökasszonyban.
-Asyle, ne idegeskedj, nem lesz semmi baj. -terelte rá a figyelmét a helyettesére, miközben hátrahagyta a szobai tükröt és meghagyta magának, hogy amint vége a birodalmi küldöttséggel való találkozásnak, beszélni fog a szabójával az újabb módosításokról.
-De olyan aggasztó ez az egész. -keseredett el Asyle arcvonása, miközben tördelni kezdte az ujjait. -És ha mégsem diplomáciai ügyben vannak itt? Máskülönben minek jöttek volna egyből egy hadihajóval. És ami Skythdoron történt szegény......
Dynia fáradtan és egyben türelmetlenül felsóhajtott, azonban megtartotta a kifelé sugárzó nyugalmát.
-Ne aggódj. -lépett oda a vele hasonló korban lévő nőhöz és gyengén megfogta a karjait. -Ne feledd Asyle, hogy bolygónk nem igen rendelkezik más hasznos funkcióval, mint az esetleges turizmus. Még csak a fontosabb, galaxist átszelő hipertérútvonalakhoz sincs túl közel.
-Biztos ez? -pislogott rá amaz kissé megkönnyebbülten.
Dynia meggyőző mosolyt küldött felé.
-De még mennyire. És biztos lehetsz abban is, hogy nem egykönnyen fogjuk beadni a derekunkat.
-Csodálatos bolygó ez Loraney kisasszony! -villantotta ki a tökéletes fogsorát Grimson, miközben az Elnöki Palota folyosóin haladtak, egyre mélyebbre az épületbe, pár fős kísérettel a nyomukban. -Ékes bizonyítéka annak, hogy a galaxist nem rontotta meg teljes egészében a bűn és a pusztítás hulláma. El se tudja képzelni hány olyan planétán jártam ahol a háború teljesen tönkretette az ökoszisztémát.
Dynia lágy lépteire koncentrálva igyekezet palástolni ellenszenvét a férfival szemben. Nem látta ugyanis a férfi szemét mosolyogni, ami az őszinteségre utalt volna. Sőt, amint görbülni kezdtek ennek a Grimsonnak az ajkai, úgy redőztek visszataszító ráncokba a szem környéki vonásai. Igazság szerint pontosan erre számított. A ?kedves, távoli vendég? álarca mögé bújt megtestesült gonoszra.
-Megbocsájtson, de mit is mondott? Pontosan milyen megbízatással jött el hozzánk? -kérdezte tapintatosan, mentesítve magát attól, hogy felismerhető gúnyba merítse a hanghordozását.
A férfi megtorpant és amolyan tessék-lássék szertartásossággal fejet hajtott.
-Kérem ne tévessze meg az egyenruhám, én amolyan nagyköveti státuszban lennék. Őfelsége, Palpatine Császár megbízója vagyok.
Dynia rezintegráltan fogadta a feléje irányuló tiszteletadást.
-És mondja csak nagykövet úr, kíséretét mindig katonák adják? -leplezetlenül pillantott a csoport hátsó részét képező fehér testpáncélos alakokra, illetve egy magas rangot képviselő zöld egyenruhás fiatal férfire, aki olyan merev arckifejezéssel pislogott előre, hogy simán részét képezhette volna a folyosón időközönként felállított márványszobrok sorainak.
Grimson egy néma pillanatig maga is az embereire pillantott, titkon lenyelve a szájában érzett keserű ízt. Nem volt csöppet sem kedve ehhez a mézes-mázos szöveghez, de belátta, hogy céljai teljes eléréséhez eme elengedhetetlen taktikai húzására szükség volt. Szerencséjére mielőtt még magyarázkodásba kezdett volna, egy sötét egyenruhába bújt alak tűnt fel az ellenkező oldalról. Szemmel láthatóan az elnökasszony is felé terelte a figyelmét.
-Üdvözlöm őrnagy. Örülök, hogy csatlakozik hozzánk.
-Elnökasszony.....
Az újonnan érkezett vagy fél fejjel alacsonyabb volt nála, de talán izmosabb. -állapíthatta meg Grimson, immár kihúzva magát, felkészülve arra, hogy fontos pozícióba tüntesse fel magát a másik szemében.
-Őrnagy, ez az úr itt Grimson...nagykövet a Galaktikus Birodalom küldötte.
-Óh, üdvözlöm. -biccentett a férfi, mintha csak véletlenül futott volna össze vele, majd kezet nyújtott.
-Nagykövet -folytatta az elnökasszony-, az úr az egyik tanácsadóm, Reese őrnagy.
Grimson félmosollyal fordult felé, miközben még Reese kezét rázta.
-Nocsak, mióta van szüksége egy ilyen békés világnak katonai tanácsadóra?
Látta amint a nő zavarba jön és elpirulva félrefordította a fejét. Egy-egy.
-Kérem nagykövet, erre. -nyújtotta ki a karját a legközelebbi ajtó felé amaz, melyet az egyik Palotaőr kitárt előttük. -A fogadóteremben folytathatjuk.
-Természetesen. -közölte előzékenyen, majd magához intette a zöld egyenruhás tisztet a háttérből.
-Parancsnok, önök itt várakozzanak!
A birodalmi tiszt biccentésével jóváhagyta az utasítást. Grimson pedig visszafordult.
-Elnökasszony, csak maga után.
-Hogy feleljek az imént feltett kérdésére nagykövet úr -szólalt meg Dynia az asztal végéhez érve-, Reese őrnagy igen hasznos tanácsokkal látott el a kalózfenyegetettségek alkalmával. Mint tudja, itt a Külső Gyűrűk peremén, független világként és a közeli népekkel folytatott kereskedelmünkkel, kiszolgáltatottá váltunk bizonyos törvényen kívüli köröknek.
-Ezt megértem elnökasszony és kérem nézze el nekem az előbbi faragatlan megjegyzésemet. -szabadkozott az ujjait széttárva a férfi, bocsánatkérő pillantást mérve az asztal körül helyet foglaltakra. -De, hogy megnyugtassam önöket.....-folytatta, némi levegővételnyi szünetet követően-, Őfelsége ragaszkodott hozzá, hogy eme szektorba tett látogatásom alkalmával egy hadihajót rendeljen ki mellém. Tudják a szomszédságukban lévő Hapan incidens......
-Tudunk róla nagykövet úr. -szakította félbe őt Dynia. -És be kell valljam kissé aggódva figyeljük az eseményeket. Ebben a szektorban már évtizedek óta béke honol. Sose tételeztük volna fel, hogy pont a hapanok részéről érheti fenyegetés a környéket. Ők mindig is a belső ügyeikkel voltak elfoglalva, de ez alapvetően jellemző akármelyik szomszédos világra. Egészen pontosan miért is van itt nagykövet?
-Beszélgetni, természetesen. -rázta meg a fejét, mintha teljességgel meglepte volna a kérdés. -Gondolom ezzel nem sértek semmit se, mint vendég.
-Ön mégiscsak hivatalos közegben van itt Grimson nagykövet. -vette át a szót Reese őrnagy, emlékeztetve őt, mire amaz érdeklődve fordult felé. -Bizonyos információnk szerint önök jelentős erőt vezényeltek a saghírok területeire. Másrészről pedig úgy érezzük, hogy felelősséggel tartoznak Gilleon tanácsos haláláért.
-Kérem, őrnagy, tartsuk be a fokozatosság elvét. Igen, valóban állomásoznak birodalmi erők Skythdoron, de ez csak az ő biztonságukat szavatolja. Sőt, továbbmegyek. Az önök biztonságáét is. Valamennyiükét. -mutatott rá jelképesen a tekintetével mindegyikőjükre. -Jelen pillanatban igen veszélyesé vált a Hapan Konzorcium határa közelében élni. Az önök által említett kalózflották is felbátorodtak, hogy hasznot húzzanak a zűrzavarból, a csempészekről nem is beszélve. De Coruscant se lehet biztonságban.
-Mégis mi fenyegeti ennyire akár az önök, akár a mi érdekeinket a hapanok részéről? -kérdezte Dynia. -Ismeretünk szerint a hapan nép elzárkózottan él a határain belül.
-Tudja elnökasszony, mikor a szenátus néhány tagja a jedikkel együtt karöltve az akkori főkancellár ellen fordult, ...ki immár a császárunk..., némelyikük a nyílt szembeállás helyett a megfutamodást választotta. Köztörvényes bűnözök kértek menedéket a hapan Anyakirálynőtől és az a mihaszna némber......-Grimson hangja hirtelen elcsitult és zavarodottan nézett szét. -Bocsájtsanak meg, ha túl elragadtak volna az érzelmek, de....
-No és mi a magyarázata Gilleon tanácsos halálára? -Dynia határozottabban tette fel a kérdését. Asyle és még néhány kisegítő megrebbent tekintettel pislogtak rá. Egy pillanatra maga is megdöbbent, hogy milyen hévvel merült bele ebbe a színjátékba.
-Nos, ami a feljegyzéseket illeti, én úgy tudom, hogy az önök követének halála sajnálatos árulása lett a chelairoknak, akik erőszakkal válaszoltak a magriasok, felénk irányuló kapcsolatának kiépítésére. Egy békés gyűlésen támadtak a tanácsosra.....
Dynia számára lassan elhalkultak a birodalmi nagykövet hazug szavai. Fojtogató érzés kerítette hatalmába, ami egyszerre mart a torkába és a szívébe. Mi mást is gondolhatott volna erről a férfiről? -tette fel magában a kérdést. Az álarc már akkor lehullott róla amikor kilépett az őt ideszállító siklóból és nyájasan belevigyorgott a képébe.
Innia kell valamit, hogy enyhítse a torkát mardosó jeges marok szorítását. Automatikusan előrenyúlt az egyik tálcán elhelyezett frissítő felé. Makacsul körbefonta az ujjaival a poharat és megemelte azt.
-Köszönöm, hogy megosztotta ezt velünk nagykövet. -szólalt meg, mikor az egyik rá következő pillanatban ?magához? tért, leküzdve a torkán néhány kortyot a nedűből. -Sajnálatos módon Arikan kormányzótól mi nem kaptunk semmiféle információt.
Mindent Den mesélt el. -tette hozzá magában, határtalan dühöt érezve Grimson és az egész Birodalom felé. Ő ott volt, átélte a szörnyűséget.
-Nem kell aggódniuk elnökasszony. Az akcióban részt vevő jedik is elnyerték méltó büntetésüket. Erről egyenesen Vader Nagyúr gondoskodott.
Tudom. Megölte azokat az ártatlanokat és te mégis csak mosolyogsz ezen. Velejéig gonosz vagy Grimson, akárcsak a Galaktikus Birodalom. De én erősebb vagyok nálad. El se tudod képzelni, hogy mennyire.
Lepillantott a hasára, furcsa émelygést érzett.
A gyermekem......Igen, ő érte is teszem ezt.
Jöhet immár a következő forduló.
-Ez megnyugtató. -hajtott enyhén fejet a férfi felé, miközben minden erejével azon volt, hogy ne remegjenek az ajkai.
Grimson felhúzta a szemöldökeit a váratlan, megenyhült hangnemre.
-Így most már talán megnyugszanak a kedélyek a körünkben. -folytatta Dynia, jelzésértékűen vezetve végig a tekintetét a többieken. Tudta jól, hogy mindannyiuk ennek ellenkezőjét vallta, de most minden azon múlt, hogy mennyire tudnak uralkodni az érzelmeiken. Még Asyle is leszokott az ajkai harapdálásáról, bár arca olyan sápadt volt, mint egy háromhetes vízi hulláé.
-Nos talán a jó kapcsolat reményében, meghagyhatom Arikan kormányzónál, hogy a tanácsosuk holttestét, itt a szülőbolygóján temethessék el. -vetette fel tapintatosan a birodalmi követ.
-És ezt mi méltányolnánk is. A családja örülni fog a hírnek.
Grimson anélkül húzta fanyar grimaszba az ajkait, hogy ennek látszatát kelthette volna.
Sikerült. Sikerült úgy a ghadeaiak bizalmát elnyernie, hogy ezek a mihasznák tudtában lennének azzal, hogy mi is vár rájuk. Persze tartania kellett magát a maga által diktált tempóhoz.
-Örülök, hogy szolgálatot tehetek egy ilyen gyönyörű világnak. Tudja, a klónháborúk után -sóhajtott fel ábrándozva-, valódi kincsé lettek ezek az érintetlen ékkövek.
-Ezt már egyszer említette nagykövet. És úgy gondolom, nem lenne akadálya annak ha Ghadea kinyitná a kapuit a Birodalom polgárai előtt. Szívesen várjuk a pihenni vágyókat....
Grimson fészkelődni látszott. Ezzel párhuzamosan fel is köhintett.
-Khm....nos talán ez igen örvendetes hír lenne és higgye el méltányoljuk a vendégszeretetüket, de tartok tőle, hogy ez elengedhetetlen biztonsági intézkedéseket kívánna részünkről. Ugyebár ha nem tudják garantálni a polgáraink biztonságát.....
-Talán megteszi úgy is, hogy amint végeznek a hapanok elleni offenzívájukkal.....
-Amit talán felgyorsíthatnánk, közösen.....közös érdek gyanánt....
Dynia ráhunyorított a férfire.
-Mire céloz nagykövet?
Újra azok a visszataszító ráncok Grimson szemei körül. Sunyik, ördögiek, haszonlesők.
-Egy koordináló állomásra lenne szükségem.....szüksége a flottának.
Dynia fél szemmel végigpillantott a tanácsosain, figyelmen kívül hagyva Grimson válaszának megbicsaklását. Leste a reakciókat. Ugyanazt látta mindannyiukon. A méla beletörődést a helyzetükbe. Elégedett volt.
-Ghadea erre sajnos nem alkalmas, mint....
-Nem, nem is a bolygóra gondoltam. -szabadkozott a férfi.
Dynia megrázta a fejét.
-Akkor talán egy orbitális pályát tudunk biztosítani, egy pár fős egységnek.....
-Elnökasszony -vágott a szavába zavart mosollyal-, én az egyik holdjukra gondoltam. Draian tökéletes hely lenne egy bázisnak.
