Bár én nem éltem át a Vader fordulatot, de azt gondolnám, hogy az is sokkalta volt meglepőbb mint elszomorító. Persze, Luke szemszögét nézve elég szomorú tény, hogy Vader az apja, de a sokk, hogy ez igaz lehet szerintem messze felülmúlta érzelmileg azt, hogy milyen szomorú is ez a dolog. A sokk azonnali, álleesős, szájkitátós. A szomorúság sokkal inkább lassan, alulról, sunyi módon költözik be az ember szívébe, mikor felfogja az ember, hogy mekkora csapás is ez Luke-nak.