Donát

Jaaa... leesett.

Az ott Chewie, Leia és Han?

Ha ilyenek a haverjaid, milyenek az ellenségeid?

Örülök, hogy megnézted, mi anno barátnőmmel nagyon jól szórakoztunk a második részen. Amúgy nem tudom, hogy ki látta esetleg innen még a 2013-as "Családi üzelmek"-et, de számomra az is nagyon szórakoztató vígjáték volt.

Szerkesztettem.

Köszi, ez határozottan jól hangzik.

Lehet már kérdeztem, de hátha nem: PS4 és XBOX one tud Blu-rayt lejátszani?

Én is nagyon. Hátha ezzel összejön neki az Oscar.

Aham, arra gondoltam a pirosság miatt.

Az Oscar miatt már be kell mutatni decemberben limitált közönség előtt.

Januárban lesz a nagy közönség előtt.

A képkockákkal kapcsolatban: amikor két alak fut a folyosón, akkor szerintetek azok nem azok a piros fejű katonák (?), akikből korábban egyet premier plánban is megtekinthetünk?

Mindig megfogott Jabba palotájának a hangulata, és C-3PO tudatlansága ideális felvezetőnek. Vicces látni, hogy megint nincs semmibe sem beavatva, nehogy elszólja magát. A minap volt szerencsém egy nagyobb TV-n megnézni a Jedi Visszatért, és ennek tükrében mondom, hogy sajnos a gamorrai őröknek nem áll jól az öregedés. Az én DVD verziómon még nem üt el annyira a maszkszerű megjelenésük, de nagyobb formátumon sajnos már igencsak gumiszerűek. Ezzel együtt is a folyosót körülvevő hátborzongató és sejtelmes hangulat (amihez nem keveset tesz hozzá a háttérben elaraszoló Bomarr szerzetes ugyebár...) nagyszerű jelenetté teszik ezt. Csak könyörgöm, valaki vágja már le Bib Fortuna körmeit! Fájdalmas még nézni is.

Köszi reaper! Valóban érdekesek az új nevek.

Köszi Sky a fordítást. Elolvastam az első részt, a rajzok nagyon jók, de a párbeszédek és az egész történetvezetés... nehezen hiszem el, hogy Vader vagy akár az Uralkodó így beszélne... azért köszi mégegyszer, Sky!

De Watto Shmi esetében is úgy hivatkozott a farmerre, hogy "Lars". Ergo nem jelentéktelen a vezetéknév.

Semmi gond, észre sem vettem. Jobbra tőlem ő Attila, de ő nem fórumozott.

Nem, dehogy. A Telekom egy már megköttetett szerződést akar módosítani. Ezt csak úgy teheti meg, ha mind a két fél beleegyezik, vagy legalábbis 15 napon belül nem emel kifogást. Ha itt jelzed, hogy te ebbe nem mész bele, akkor marad az eredeti szerződés, az ott megkötött és beleírt feltételek (tarifa, stb.) nem változhatnak.

Abszolút nem.

Nemrég megtaláltam egy régebbi novellámat, gondoltam, megmutatom. A címe Jégverem. 1981 decemberét írtunk. Odakint a kecsesen aláhulló vakítóan fehér apró hópelyhek megtapadtak a sóval leszórt koszos járda hideg burkolatán, papírvékony hóréteget varázsolva az utakra. A munkából hazafelé tartó járókelők lába alatt meg-megreccsentek, roppantak a lazán összetartó hópihék, ahogy a gyalogosok meleg, bélelt, téli bakancsaik újra és újra rajtuk tapostak. Nyelvem hozzátapadt a hideg ablakhoz, ahogy elmélázva figyeltem a csendes hóesésben a felnőttek sárkányhoz, pálmafához és füstoszlophoz hasonlító leheletét, miközben fejüket makacsul felszegve szaporázták lépteiket a zimankós koraestében. Még alig ütötte el a toronyóra az öt órát, odakint mégis lassan-lassan besötétedett már, így erősen meresztenem kellett a szemem, ha pontosan ki akartam venni a lent sapkába és sálba bugyolált arcok jellegzetes vonásait. Egyelőre azonban az, akit vártam, nem akart felbukkanni. A hópihék megtapadtak az ablakunkon, miközben a szapora légzésem lassan teljesen bepárásította az üveg felületét. Kezemmel gyorsan letöröltem a párafoltot, és továbbfigyeltem a járókelőket. A sötétség percről percre ereszkedett a városra, s Debrecen lassan teljes feketeségbe burkolózott. Az utcalámpák, melyeknek a közvilágításról kellett volna gondoskodniuk, még sötéten ásítottak odakint, s semmi jel nem utalt arra, hogy hamarosan magukhoz térnének nappali révületükből. A tekintetemmel kitartóan figyeltem az ablak előtt elsuhanó zöld kabátos biciklist, akit a szomszéd kutyája mindig előszeretettel ugatott meg. Rókus úr elmondta egyszer nekem, hogy Füsti azért nem kedveli a férfit, mert mindig szalonna szaga van. Rókus úr szerint a biciklis a közeli húsgyárban dolgozik, és a ruhája átveszi a szagát. A bicikli közben elhaladt a szomszéd ajtaja előtt, s annak rendje-módja szerint Füsti ugatása rögtön meg is törte a koraeste csendjét. - Engedj oda engem is! Éles, szúró fájdalmat éreztem a jobb alsó bordáim környékén, s könnyes szemmel keresni kezdtem a fájdalom forrását. Levi volt az, a kisebbik Horgonyi, a mindössze nyolc éves öcsém. Dühösen felemeltem a kezem, mire ő dacosan a szemeim közé nézett. Elképzeltem, mennyire lehet félelmetes egy tizenhat éves, vékony, beesett arcú lány, amint felemeli a kezét. Nem tetszett, amit láttam, úgyhogy leengedtem a kezem. - Nyughass már! – morogtam, és meghúztam a fülét. Levi akaratosan odatüremkedett mellém, a magasított lócára, és pipiskedve megpróbált kinézni az ablakon. Feje búbja épphogy elérte az ablakpárkányt. Levi nyújtózkodott, miközben odakint Füsti még jobban rákezdett a csaholásra. Ahogy néztem testvérem sikertelen kísérletét az ablakon túli világ megpillantására, megsajnáltam. Mögé léptem, és lassan felemelve rátettem a térdét az ablakpárkányra. Levi ujjongott. - Még egyszer! – kiáltotta tapsolva, de megráztam a fejem. Levi szeme villámgyorsan visszaváltott az előző, dacos tekintetre, aztán azonban lassan elfelejtette a sértődés okát, ahogy kitátott szájjal bámulni kezdte a kinti világot. – Az ott anya? – kérdezte, rámutatva egy magas, sapkát viselő bajszos férfira. Elnevettem magam. - Nem, Levi, az ott egy férfi – válaszoltam mosolyogva. - Akkor apa! – kiáltott fel meggyőződéssel a hangjában, mintha mondandója olyan triviális lenne, minthogy egyszer egy az egy. Elkomorultam. - Hisz mondtuk már: apa elutazott – válaszoltam gyorsan, mire Levi lesütötte a szemét. - És soká jön még vissza? – kérdezte halkan, majd reménykedve rám nézett. - Nem tudom – ez igaz volt. Levi szerencsére gyorsan elfelejtette a témát, és visszatért az ablakon túli világ vizsgálatához. Homlokát a hideg üveghez szorítva, csücsörítve nézegette az apró hópelyheket, amik az ablakunkra tapadtak. Játékosan meg-megpöckölte őket, mintha arra számítana, hogy az üvegen túli pihéket újabb zuhanásra kényszerítheti. Én továbbra is a járókelőket figyeltem. Anya késett, én pedig tudtam, hogy hamarosan Levi éhes lesz, akkor pedig a békés délután gyorsan pokollá változik. Igyekeztem erre nem gondolni. Közben Rókus úr kijött, s a járdáról elkezdte sepregetni a havat. Szürke svájci sapkáját és barna kabátját lassan beterítette a hó, ahogy seprűvel a kezében fel-alá járt a házak előtt. Füsti lecsillapodott, s ezt megérezve Kormi, Rókus úr kedvenc fekete macskája előbújt a házak árnyékából, s átment szomszédolni az utca túlsó oldalára. - Cica! – kiáltott fel Levi, és tapsolva ujjongott. – Megsimogathatom? – Levi odavolt mindennemű állatért, legyen az földigiliszta, kutya, légy vagy épp egy macska. - Majd ha anya megengedi – tértem ki a válasz alól, elérve, hogy Levi ismét a járókelőkkel foglalkozzon. - Az anya? – kérdezte újfent, ezúttal egy ősz hajú öregasszonyra mutatva. Lenke néni, aki alattunk lakott eggyel, hosszas gyaloglás után hazaért a nyugdíjas klubból, s a hideg hópihéket lerázva hosszú, borús-szürke hajáról, kulcsa után kutatott a táskájában. - Nem, Levi. Ő Lenke néni, hisz ismered – csóváltam meg a fejem. - Lenke néni? – kérdezett vissza az öcsém, azokkal a tágra nyílt, rácsodálkozó szemekkel, amire talán csak egy kisgyerek képes. - Lenke néni. Akitől a csokit kaptad múlt vasárnap. Akinek az asztala alatt a katonákkal játszottál. Emlékszel? - Igggen – helyeselt Levi, de arcáról már réges-rég eltűnt a kíváncsiság, s visszafordult az ablak felé. – Kérek csokit – mondta aztán, még mindig kifelé nézve. - Nincs csoki itthon, Levi – válaszoltam, gondolatban keresztbe téve ujjaim, hogy az öcsém térjen vissza a kinti világ csodálatához. Nem így történt. - De én csokit akarok! – kiáltott fel, és elkezdte ütögetni a kezét az ablaküvegen. Általában így kezdődtek a hiszti rohamok. - Én pedig mondtam, hogy nincs – mondtam higgadtan, igyekezvén megőrizni a nyugalmam. – Ha anya hazajön, hoz majd Neked csokit is – füllentettem. Ismét kinéztem az ablakon. A kinti lámpafények életre keltek, sárgás sziluettel ajándékozva meg a hazafelé tartó dolgozókat. Hálát adtam volna az égnek, ha bármelyikükben felismerem anyát, aki ilyen későn sosem ért még haza. - Mikor jön? – nyaggatott tovább türelmét vesztve Levi, miközben lábát ritmusra behajlítva ütögette az ablakot. - Ezt hagyd abba! – szóltam rá, de ő persze fütyült rám. - Anyát akarom! - Levi! - Csokit akarok! - Nézd csak! – kaptam az alkalmon, s kimutattam az ablakon túlra. – Látod, kik jönnek ott? - Anya? – kérdezett vissza kapásból Levi, de megráztam a fejem. - Nem, Levi. Azt a két bácsit nézd ott! - Akiknek ugyanolyan a ruhájuk? – kérdezte érdeklődve, és ismét hozzányomta a fejét az ablaküveghez. – Tűzoltó bácsik? - Nem! – válaszoltam, rákacsintva Levire. Biztos voltam benne, hogy érdekelni fogja a válasz. – Rendőr bácsik! - Rendőr bácsik? – álmélkodott az öcsém, ahogy a kint járőröző, két egyenruhás férfit figyelte. A rendőrök fején díszes kalap volt, lábukhoz erősítve pedig… – Az egy puska? – kérdezte izgatottan Levi. - Pisztoly – mondtam gyorsan, miközben ő tisztelettel vegyes áhítattal nézte a rendőröket. – Azokkal lövik le a bűnözőket. - A bűnőzöket? Mint apa? – Leviből ismét a gyermeki ártatlanság beszélt. Nem láttam magamat az ablaküvegben, de biztos voltam benne, hogy elkerekedett a szemem. - Dehogy is! – válaszoltam gyorsan. – Apa nem bűnöző! - Anya mindig azt mondja rá, hogy tolvaj – ellenkezett Levi. – Lopni bűn, nem? - Apa nem bűnöző. Vita lezárva – mondtam dacosan. A rendőrök időközben letértek a járdáról, és meglepődve láttam, ahogy a hideg éjszakában egyenesen a mi lakóházunk előtt gyújtanak rá egy cigarettára. - Nézd csak, Levi! – kaptam az alkalmon. – A rendőr bácsik pont idejönnek, ehhez a házhoz. - Mert itt vannak a bűnözők? – kérdezte izgatottan. – Elővegyem én is a pisztolyaim? Segíthetek nekik! – kiáltott fel, s gyorsan leugrott az ablakpárkányról, majd lépteit szaporázva átrohant a szomszéd szobába. Én továbbra is a rendőröket figyeltem, akik komor beszélgetést folytattak a társasház kapuja előtt. A leheletük oszlopszerű csíkot húzva maga után gomolygott felfelé, találó szimbiózist alkotva a cigaretta füstjével. Levi közben visszatért játékfegyvereivel felszerelkezve, s parancsra várt. A rendőrök elnyomták a cigarettát, s beléptek az ajtón. Morfondírozva figyeltem tovább a járókelőket az esti lámpafényben, Levi pedig képzelt ellenségeire nyitott tüzet a szoba közepén. Odakint a hideg és a sötétség egyre néptelenebbé tette az utcát, s a rendőrök hűlt helyén is csupán a gomolygó füst maradt a bejárati ajtó előtt. Anya még sosem késett ennyi. Az ajtócsengő berregésére összerezzentem, Levi pedig harci kiáltást hallatva megrohamozta a folyosót. A rendőrökről, fegyverekről, képzelt ellenségekről elfeledkezve ordította: „Anyaaaaaaa”, s futó lépéseitől úgy dübögött a parketta, mintha le akarna szakadni. - Anya sosem csenget – kiáltottam utána, majd a kulcsomat kezdtem kutatni. Pár másodperces pánikszerű keresgélés után megláttam az asztalon, s felkapva elindultam Levi után. Ő már a folyosón tajtékzott, kaparta az ajtót, és közben emberinek aligha nevezhető hörgéseket produkált. – Levi! – szóltam rá. – Engedj oda, hadd nézzem meg, ki az! – Levi nem akart engedelmeskedni, így erősen megmarkoltam a vállát, és magam mögé húztam. - Ki az? – kérdeztem, az ajtóhoz tapasztva fülemet. - Rendőrség, nyissa ki, kérem – válaszolták a túloldalról. Egy másodpercre megdermedtünk mindketten Levivel, egymásra néztünk, s ő fülét-farkát behúzva elbújt a hátam mögött. Remegő kézzel nagy nehezen belehelyeztem a kulcsot a zárba, s elfordítottam a reteszt. A kitáruló ajtó mögött ugyanaz a két rendőr állt, akiket már az ablakból kiszúrtam Levinek. A rémülettől elkerekedett szemmel bámultam rájuk, s agyam teljesen leblokkolva próbálta feldolgozni az eseményeket. - Egyedül vagytok? – kérdezte az egyik rendőr, s közben szétnézett a hátam mögött. - I-igen – dadogtam válaszképpen. - Menjünk beljebb – biccentett társának a másik járőr, s elindultunk a folyosón így négyen: Levi, a rendőrök, és Én. A hangos robajjal becsapódó ajtó görcsbe rántotta a gyomrom. *** - Cudar egy világ ez, én mondom – jegyezte meg Kocsis hadnagy, s közben morgolódva beleszívott a cigarettájába. – Nincs ez rendjén, Henrik. - Hiába károgsz, akkor is te következel – válaszolta a másik. – Múlt héten én voltam a soros, mondjuk az is piszok egy dolog volt. Szegény tisztelendő atyám, Isten nyugosztalja… - Az semmi volt ehhez képest – csóválta a fejét Kocsis. – Két árva gyermek a mai világban… nehéz sors. - Akkor is te jössz – erősködött Henrik. – Ezt most nem úszod meg. - Fényes nappal meggyilkolni egy jóra való nőt… nincs igazság, no. Henrik elnyomta a cigarettát. - Egye fene, mondjuk el nekik együtt. De most már induljunk fölfelé, azt’ kezdjünk neki, mert nem jó az ilyen dolgokat sokáig húzni… - Cudar egy világ ez, én mondom – jegyezte meg ismét Kocsis hadnagy, s közben morgolódva eltaposta a cigarettáját.

Mint azt gondolom sokan tudjátok, július 1-jével árat emel a Telekom, ami az előfizetéses tarifákra és dominós percdíjakra egyaránt vonatkozik. Az áremelést azonban nem kötelező elfogadni, annak elutasítására 15 napja van mindenkinek. Sokáig kutakodtam, hogy neten is lehet-e ezt elutasítani, és szerencsére találtam egy felületet, ahol igen: http://www.telekom.hu/mobil/tajekoztatok/aszf_valtozas Remélem másnak is olyan hasznos lesz, mint amilyen nekem volt.

De hát hogy lehetne az? Hallott egy-két pletykát, hogy mostanában Vader nem öli meg a tiszteket? Az EpIV-ben sem láttunk őt Birodalmit ölni, az EpV-ben ez mégsem akadályozta meg abban, hogy jó néhányat hidegre tegyen. Nekem inkább kicsit az jön le ebből, hogy Jerjerod közvetlenül az Uralkodónak felel, és tudja, hogyha Vader megölné őt, akkor a kiesése miatt pláne nem teljesülhetne az Uralkodó által várt ütemterv. Ezért olyan laza, mikor Vaderrel beszél, és ezért csokizik be, mikor szóba kerül a Császár látogatása.

Ez evidens a nézőknek, de aligha lehet az Jerjerod számára.

Aha! Hát ezt nem tudtam, mindenesetre sajnálom, hogy nem került bele. Dzséjt! Alább, mintha csak valószínűsítetted volna, hogy ismerik Tarkint Lothalon, erre írtam, hogy biztos, hogy ismerik, hiszen van róla "városrész" is elnevezve.

Remek kezdés. Mindig is tetszett, ahogy Jerjerod összecsokizza magát az Uralkodótól. Mindig megfordult a fejemben, hogy ugyan mit hallhatott a Császártól, ha Vaderrel lazán dacol, miközben az Uralkodónak az említésétől is kirázza a hideg. Úgy értem... Vadernél nehezebb félelmetesebb jelenséget elképzelni, aki ráadásul elégedetlenségében nem rest tiszteket ölni, Jerjerod mégis ellentmond neki. Mitől lehet az Uralkodó annyival félelmetesebb, hogy az említésére a tempó megkétszerezését dobja be egyből? Másrészről... ha számba kéne venni a filmeket, Vader egyértelműen a Birodalom...-ban a legvészjóslóbb és legfélelmetesebb. Tudom, hogy a sisakja és a páncélja részről-részre eltér, bár sosem voltam olyan jó megfigyelő, hogy ezt kiszúrjam. Mindenesetre a Jedi első jelenetében is az érződik számomra, hogy Vader kevésbé félelmetes, mint volt, amit alátámaszt a megjelenésén túl a szövege is. Úgy érzem, ezt az epizódot egyértelműen az Uralkodóra akarták kihegyezni, érthető okokból kifolyólag.