Abszolút nem értek egyet. Jedinek lenni legalább annyira filozófiai kérdés, mint gyakorlati, nem csoda, hogy anno éveket töltöttek a Jedik meditálással. A Jedi számára fontos, hogy amibe belekezd, azt végig is vigye, ne térjen át a sötét oldalra, és tartson ki a Rend szabályai mellett. Ergo ne csak próbáljon Jedi lenni, hanem legyen is az, és vállalja fel annak minden következményét. Aki nem ad bele mindent egy adott dologba, az kvázi előre kifogásokat gyárt saját magának, hogy miért nem fog sikerülni. Ha viszont mindent egy lapra teszel fel, és hiszel abban, hogy sikerrel járhatsz, akkor kiadod magad, és felvállalod a kudarcot. Egy filmes példa még ezzel kapcsolatban: Batman 3. Akkor tudta átugrani a szakadékot, amikor felvállalta a bukás lehetőségét, és nem kötéllel együtt ugrott. Akkor próbálta meg igazán Bruce.
Yoda nem azért szidta le Luke-ot, mert nem tudta kihúzni a repülőt a mocsárból, hanem mert nem hitt benne teljes szívéből, hogy sikerülni fog, és emiatt nem kihúzni akarta a gépet, hanem megpróbálni kihúzni, ami hatalmas különbség. Mégegyszer mondom, gyakorlati szempontból nem érzékelhető különbség (ha csak nem az, hogy így kisebb az esély a sikerre) de filozófiai szempontból hatalmas, és ez a Jedi rend számára nagyon fontos.