Az előző epizódok tartalmából:
A Saga Kantin némaságát apró kopogó hangok törték meg. Az apró zajok, melyek leginkább egy magassarkú lábbeli hangjához voltak hasonlíthatók, egyre élesebben kivehetőbbek voltak, ahogy a zaj tulajdonosa egyre közelebb ért a pulthoz.
"A villámkezű!" - suttogta egy női hang a lepusztultnak korántsem nevezhető Kantin egyik homályos sarkából.
***
- Mondd csak, mi késztet valakit arra, hogy ennyire távol éljen a civilizációtól, a semmi közepén?
- Vannak emberek, akik túl különlegesek ahhoz, hogy velünk éljenek - válaszolta végül.
- Miért, mi tud ő, amit Én nem?
- Nem az a lényeg, hogy mit tud... hanem hogy mit élt át. Te még fiatal vagy, nem értheted.
***
Már pirkadni kezdett, mire Frenkie végre valahára úgy döntött, hogy megáll. Donát egy húzásra legurította a kulacs maradék víztartalmát, majd vágyakozva nézett Frenkiére. Társa a kanyargós kanyon fölött fényesedő horizontot kémlelte, majd pedig a csuklójára erősített tájoló berendezés adataira vetett egy pillantást.
- Eltévedtünk?
- Nem. Megérkeztünk.
Teenkának 10 percnyi hozzáfűzni valója volt a mozik rágós húsával kapcsolatban. Mindamellett valóban hozott nekik süteményt, Donát pedig egyenesen azon gondolkodott, szentté avatja az elétolt Jawa juice láttán. Frenkie gondolatait is a túlvilág kötötte le, bár inkább a shoti révén.
- Hölgyem, talán mindnyájunk számára bölcsebb volna, ha...
Ebben a percben becsapódott az ajtó. A ház ura hazatért.
Chapter 7
Az Öreg Harcos
- Harmadik rész -
Oldfighter lerúgta magáról sáros bakancsát, végigsimított a szakállán, majd vendégeire nézett. Egy pillanatig összeráncolta a szemöldökét, végül Teenkához fordult:
- Ezek?
- Hozzád jöttek.
Frenkie előrelépett. Oldfighter morcosan szemügyre vette marcona alakját, majd tekintete Donátra vándorolt. Fura egy kompánia - állapította meg magában, majd gondolatban vállat vont. Látott már furábbat is.
- Beszélnünk kell - Frenkie úgy érezte, ideje átvennie a kezdeményezést.
- Nem. NekÜNK nem kell csinálnUNK semmit. Ti viszont eltűntök. Most!
Donát elhúzta a száját. Teenka vendégszeretőbb volt, annyi szent. Frenkie ellenben nem hagyta annyiban a dolgot.
- Vissza kell jönnie velünk. A városba.
- Nem megyek én sehova, nyomás a házamból! - Oldie hátat fordított a vendégeinek, a hűtőcellákhoz lépett, és kivett onnan egy doboz abszurdiai sört. Leült a kedvenc fotelébe, feltette a lábát az asztalra, és részéről lezártnak tekintette a történetet. Frenkie azonban megkerülte a széket, és egy adattáblát tolt Oldfighter képébe.
- Ismeri?! Találkozott már vele, igaz? - Oldfighter vetett egy pillantást a hologramra, majd Frenkie-re nézve komoran bólintott.
- Rog. - Oldfighter összeráncolta a szemöldökét, mintha megpróbálna emlékezni egy évekkel azelőtt történt eseményre. - A galaxis egyik leghírhedtebb fejvadásza. Volt hozzá szerencsém, még 10 éve, a kesseli futamon.
- Itt van! - válaszolta rekedt hangon Frenkie. - Abszurdián! És már nem kevesebb, mint egy tucatnyi emberrel végzett a Párbaj arénában. Amerre jár, pusztítás a nyomában... Értse meg: vissza kell jönnie velünk!
Oldfighter levette a lábát az asztalról, és morogva feltápászkodott.
- Szóval azt gondoltátok, hogy beállítotok ide a semmi közepére, elém toltok egy adattáblát egy fejvadászról, előadtok valami véres-gyilkolós történetet tucatnyi hullával, és én egyszerre elfelejtem minden... problémámat a várossal? Azt gondoltátok, visszatérek a Szabályok ellenére?
Frenkie és Donát összenézett. Frenkie bólintott.
- Ez esetben uraim, el kell, hogy keserítsem Önöket - váltott magázásra a remete. - Én ugyan nem fogok visszatérni. De hadd kérdezzek valamit: készen állnak arra, hogy mindent megtegyenek a város megmentéséért? Készek arra, hogy életüket és vérüket kockáztatva, halált és veszélyeket megvetve útra keljenek?
Frenkie újra bólintott.
- Akkor szükségük lesz egy vezetőre. Valakire, aki gyors, halálos és ismeri a Párbaj Arénák világát. - Miközben beszélt, mögötte megreccsent az emeleti lépcső, és apró kopogó hangok hallatszódtak. - Valakire, aki képes felvenni a harcot Rogdzsal. Valakire, aki legyőzött engem is...
A lépcső recsegése abbamaradt, s a középső fokán egy járókeretes, magas, jó felépítésű férfi magasodott.
- Na halljuk, mi történt az Arénámmal? - kérdezte vigyorogva a Villámkezű, majd beleharapott a kezében lévő méregzöld almába.