Na, most ért véget a film. Hosszú idő után néztem meg, már nagyon rám fért. Elképesztő, hogy mennyire felértékelődött a szememben. Hogy értsétek, egy rövid kis kitekintés: az EpII-vel lettem rajongó, az EpIII-ra vártam egyedül éveket, az EpIV-V-VI elképesztő benyomást tett rám, de az EpI mindig csak olyan volt számomra, mint előszó egy könyv előtt. Érdekes, érdekes, de nem a könyv.
A harmadik rész óta egyre inkább felértékelődött a szememben ez a rész, (szerintem sokan vannak így), és most már teljesen egy szinten van a régi részekkel (az EpII és az EpIII nálam kiemelkedik).
Olyannyira, hogy mindenegyes másodperce lekötött, és még mondok valamit: iszonyúan sokat tett a film élvezeti értékéhez Ody képes elemzése. Nem gondoltam volna, hogy így megragad az agyamban, de tényleg: sokkal jobban figyeltem a film fényképezésére, a különböző színvilágokra, a ködre, a napnyugtára, a verőfényes napsütésre, a királynő feje körüli karikára, és még lehetne sorolni. Hozzátenném, ennek a résznek a legszebb szerintem a látványvilága, egyrészt gyönyörű és különböző tájakat sorakoztat fel (Naboo, Coruscant - este és nappal), másrészt néha az ember szája is tátva marad, ahogy éppen manőverezünk a kanyonok között...
Erről jut eszembe: a fogatverseny valami elképesztő. Nagyon sajnálom, hogy sosem volt alkalmam moziban látni ezt az epizódot, egyszer úgy meghallgatnám Sebulba gépének dübörgését, vagy hatalmas vásznon látni, ahogy Anakin egy jól irányzott energia fröccsel bezúg a Dug elé.
Még az értékeléshez: a története sokkal kevésbé szövevényes, mint pl. a második résznek, de érdemes megfigyelni, miként váltogatja a nevetségességet (Jar-Jar) a komolyságot (Smith és Anakin viszonya) vagy épp az akciót (sok mindent lehetne ide sorolni). Megjegyzem, nálam Jar-Jar viccessége nem mindenhol működik, néha túlzás, főleg a karakter bemutatkozásánál érzem, de utána már egyáltalán nem zavar, sőt: nagyon is szerethető a karakter.
És ha már a karaktereknél járunk, ez szerintem a legnagyobb előnye a filmnek: csupa emberközeli, árnyalt, és szerethető szereplőkkel operál. Nincs tökéletes hős, ott van pl. Panaka, aki, noha a jó oldalon van, csak rossz ötletei vannak, aztán Qui-Gonn, aki makacs, és néha olyan beszólásai vannak, hogy csak nézel, Obi-wan szánalmasnak nevezi Anakint, már előre is (pathetic), Padmé pedig vakmerő, és néha keményen bírálja a Jediket. A karakterek árnyaltsága nekem nagyon tetszik, pláne Palpatine esetében, aki alaposan kavarja a trutyit, érdemes elemezgetni a jellemét ebben a részben, remekül ki van dolgozva.
A hatásosságát emelném még ki a filmnek. A látvány mellett a gonosz megtestesítője, Darth Maul például iszonyúan félelmetes, a Jedik pedig rendkívül misztikusak, néha teljesen érthetetlenek, mit miért tesznek. Körüllengi őket a titokzatosság, amit csak növel a rejtélyes midichlorian méricskélés és az Erő.
Még a zenét emelném ki. John Williams egy zseni, és ez ebben a részben is egyértelműen kiviláglik.