Bomarr: Én a saját példámból indultam ki. Reformátusnak neveltek, és nemhogy egy másik vallással, de még a kereszténység másik válfajával sem volt összeborulás: a katolikusokkal. Engem - amíg jártam "hit" oktatásra - mind a lelkészek, mind a nagymamám úgy neveltek, hogy egy csak is egy igaz hit létezik, s azon belül, hogy ez a kereszténység, mégcsak nem is a katolikus, hanem a református hit. Szóval lehet, hogy azóta nagyot fordult a világ, nem tudom, engem így tanítottak, azóta szerencsére kikerültem ebből a bűvkörből.
A megbánásos példát azért hoztam fel, mert nem kicsit tartom nevetségesnek, hogyha jó ember vagy, épp csak annyi a "bűnöd", hogy nem hiszel az adott vallásban, akkor irány a pokol, de ha elkövetsz egy csomó gaztettet, majd a halálod napján mindez leesik, és komolyan, szívből megbánod (ne mondd, hogy ilyet nem tudsz elképzelni... nem kell egész életedben erre apellálni, de megeshet, hogy az illető megbán mindent a végén) akkor irány a mennyország, mert hiszel istenben. Vicces.