Köszi!
Krande: akkor itt van egy kis poénos dolog!
Aki emlékszik az iskolai menzájára az szerintem élvezni fogja
A menza
Megfáradtál, nem vágysz másra
Csak meleg kajára
Lépj be hozzánk, nincs más hátra,
Térj be a menzára.
Ha átlépted a küszöbét menzánk
Helyiségének,
Tálcát szegezz, társulj hozzánk,
Állj a sor végére.
Előzni ne merészelj ? esélyed
Úgy sincs,
Kés és villa errefelé veszélyes
Nagy Kincs.
És ha mégis megpróbálnád,
- Ne tedd! -
Kudarc ér majd kudarc hátán,
Kell ez neked?
Szembe veled éber vadként vigyáz
Testületünk,
Csak arra vár, hogy te hibázz,
S lecsap szemtelenül.
Miközben a sorod halad, lépdelsz
Egyre-másra,
Meleg ételt, sok-sok kaját képzelsz
Egyrakásra.
Ám de vigyázz! Ha nincs jegyed,
Mégis ennél,
Akkor neked kint a helyed,
Bármit is szeretnél.
A konyhás nénik kedvesen és derűsen
Fogadnak,
Bár néha az akcentusuk erősen
Szokatlan.
És ha mindennel kész lettél, kajád
A tálcádon,
Gyorsan ülj le, foglalj helyet saját
Asztalodon.
Ha pedig az étket végre sikerült
Megenni,
Tálcád is helyére került,
Ne felejts köszönni.
Ez tehát menzánk szabálya,
Kérlek tartsd jól észben,
Dolgozóit hasonlóan
Nagy-nagy tiszteletben.
Donát