Az új SW érának egyik legjobb szegmense a különféle üzemanyagok előtérbe helyezése. Korábban ez nagyon el volt hanyagolva. Pl. én nem is olyan sokkal korábban még azt hittem, hogy atomenergia alapú reaktorok vannak az űrhajókban. 

 

Ezen új anyagok közül talán a koaxium a legérdekesebb. Ez ugyanis a hiperhajtóművek anyaga, ami hidat képez a valós űr és a hiperűr dimenziói között. Külön izgalmassá teszi, hogy rendkívül instabil, főleg finomítatlan formában. Hatékonyságáról pedig meggyőződhettünk akkor, amikor Beckett egy pár szemet beleszórt a Falcon hajtómű rendszerébe. A képes útmutató nagyon jól leírja az anyag bányászatát és történetét.

 

A kedvencem a purrgillekre való utalás, ami által arra is fény derül, miként használják az "űr bálnák" ezt az anyagot. A folyamat során a lények űrbéli gázokat szívnak be, köztük a Clouzon-36 nevű gázt, mely a purrgillek anyagcseréje nyomán koaxiummá alakul. Ez teszi képessé őket a hipertér ugrásra. 

 

A koaxium robbanás igen érdekes, mert a dimenziók közötti határokat is átszakítja, egybeolvasztva a valós teret a hipertérrel. Ezentúl így nézzétek a hegy magába roskadását a Vandoron.  

Hiperrobbanás, vaó!