Nem tudom megére egy topikot, de hátha. Szerintem apa és fia itt egy új szintre léptek.

A film központi témája az apa és fia kapcsolat. Ez fellelhető Grogu és Rotta esetében is.

Úgy is tekinthetjük, hogy ez egy film egy apáról, aki rájön, hogy a fia felnő, és mentálisan felkészül arra, hogy előbb-utóbb el kell engednie.
Ez tükröződik Rotta történetében is, és abban, hogy a gyerekeknek egy bizonyos ponton a saját útjukat kell járniuk. Akár nagyszerű, akár szörnyű apád van, minden gyerek kinövi őket.

Amikor Rottát és Grogut látjuk együtt játszani a tengerparton, ez a pillanat Din számára az elengedést is előrevetíti. Hogy egyszer majd meg kell tennie, és az mennyire fájdalmas lesz neki.

A film elején Din mindig utasítja valamire Grogut, mint egy kisgyereket: "ne nyúlj hozzá", "csatold be a biztonsági öved", stb.
És miután Grogu megmutatta, mennyit fejlődött egy kocsiban ülő csecsemőből, akit meg kell menteni és vigyázni kell rá, odáig, hogy megmentette a helyzetet és megmentette az apját ("A fiatalok gondoskodnak az öregekről"), a film azzal ér véget, hogy Din hagyja, hogy Grogu levegye a biztonsági övét, megnyomja a gombokat és átvegye az irányítást a hajó felett.

Ebben a filmben nőtt fel és lett igazán önálló Grogu. Kíváncsi leszek a jövőben milyen új kalandok várnak rá.

Grogu fejlődése valóban szépen tetten érhető úgy a sorozatban, mint ebben a filmben. Utóbbi azért is meglepő, mert a harmadik évad végén már úgy éreztem, Grogu útja a korához képest lényegében véget ért. Mivel ő több száz évig él, így fejlődése láthatóan lassabb, azért szerintem van egy határ, amin emberi léptékkel mérve talán 10-15 évig sem jut túl. Értem ez alatt, hogy egy korszak, ami az embernél csak néhány év, az ennél a fajnál akár több évtized is lehet. És ez nyilván látszik is, elég csak megnézni a Din családot. Korban apa és fia közel egyazon idős, Grogu 50-51, és Djarin is a negyvenes évei közepe-vége felé járhat. Szóval úgy gondoltam, hogy emiatt a lassú öregedés miatt Grogunál tartósabbak lehetnek az egyes korszakokra jellemző limitek.

De a film erre alaposan rácáfolt, s bár már nem volt olyan nagy ugrás, mint az első évad és a harmadik évad között, érezhetően még tovább fejlődött a kis fickó. Igazából eddig úgy gondoltam, hogy Grogu emberi korba átszámolva valahol 10 év alatt lehet, de megkockáztatom, hogy valahol 10-15 év között járhat inkább - persze nála azért sok mindent befolyásol a elmúlt évtizedekben elszenvedett súlyos lelki és fizikai traumák egész sora, így fejlődésének tempójába nyilván az ezekből való felépülés is sokat beletesz. Lehet Grogu még ezzel együtt sincs olyan szinten, mint egy átlagos, normális körülmények között fejlődő fajtársa, és most nem csak a beszédképességére gondolok.

Ami még tetszik a The Mandalorian and Groguban, hogy tovább szövi azt, amit Lucas és később a Disney is szépen bevitt. A szülő-gyermek és alapvetően a család fogalmának kezelése. Már az OT sem a hagyományos szinten kezelte ezt, mert bár az ep4-től az ep6-ig a vérszerinti apa-fia kapcsolat a legejelentősebb, Luke-ot alapvetően úgy ismertük meg, hogy a szüleinek a nagybátyja és a nagynénje számított. Ezt pedig az Obi-Wan Kenobi később csak még inkább megerősítette. S, ha már ez a sorozat említve van, akkor nem feledkezhetünk meg Leia és az Organa házaspár kapcsolatáról is, ami egy örökbefogadott kislány és örökbefogadó szülei kapcsolatát mutatja be.

Igazából, ha megnézzük, a Star Warsban valójában az adoptált szülő és gyermekeik kapcsolata a komolyabb elem. Luke és a Larsok, Leia és az Organák, Cassian és az Andorok, Rey és a Skywalkerek, Grogu és Djarin, de még ide vehetjük talán Ezrát és a Kanan-Hera párost, noha itt nem történt adoptálás, de Ezra számára nyilván ők ketten jelentették a szülői figurát. Vérszerinti családi kapcsolat viszonylag kevés van előtérbe helyezve. Igazából Luke és Anakin valamint Anakin és Shmi kapcsolatán túl nem igazán akad ilyen. És utóbbi arra is rávilágít, hogy azért a Star Wars-ban a nem hagyományos vérszerinti kapcsolatok is jelentősek lehetnek, hiszen nem egy szülőnek van úgy gyermeke, hogy hiányzik egy másik szülő. Shmi apa nélkül szülte Anakint, ahogy Osha és Mae is apa nélkül jött a világra. Boba Fett és Dathan anya nélküli klónok. És hát ott van Omega, aki nem csak anya nélküli, de a nála (években mérve) jóval fiatalabb (de biológiai értelemben) idősebb bátyjai neveltek.

És itt megint ez van jelen Djarin és Grogu esetében. Ezúttal a faj sem azonos, sőt ennél jobban talán már el sem térhetnének egymástól. Mégis egy szoros apa-fia kapcsolat jött létre.

Aztán itt van Rotta, akinek vérszerinti szülei vannak, de letért az apja útjáról, ami szintén fontos téma a Star Warsban, főleg az OT és az ST kontextusában. Mert ez - és lényegében minden fenti, beleértve a Din családot is - bizony a "vér kötelez" téma ezekben vált fontossá. Luke ki is mondja az ep9-ben a legfontosabb tanulságot ezzel kapcsolatban: van, ami fontosabb, mint a vér. És ez az, ami ebben a filmben is jelen van. Djarin és Grogu még csak nem is egy faj, mégis, családot alkotnak, és Grogu bizony az apja útján jár, kiegészülve saját individumával. Rotta ellenben igyekszik teljesen letérni az apja útjáról, saját nevet akar szerezni. Vagyis tök mindegy, kik a vérszerinti szüleid, tekinthetsz családot másnak is, és sok szempontból rajtad múlik, végül kivé válsz. Grogu és Rotta is meghozta ezt a döntést.

22 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

A szülő-gyermek és alapvetően a család fogalmának kezelése.

Tetszik, hogy eme klasszikus Star Wars alapvetéshez nyúltak vissza. Tudom, van akinek ez vékony, de bennem nem igen merültek fel ilyen gondolatok a sorozatot nézve. Viszont a mozi után evidens volt ezt a vonalat átgondolni: Grogu és Djarin kapcsolatába kezd bekúszni a felismerés, hogy nem fog örökké tartani kettejük útja és ennek farvizén a felnőtté válás is megjelenik. Ez nekem azért elég mert tudom, hogy ez csupán egy, de fontos megálló kettejük történetében, ami a jövőben folytatódni fog.

Érdekelne a véleményetek az alábbi kérdésben. Hátha kialakul egy kis diskurzus a témában. Konkrétan a főszereplőink karakterfejlődésére gondolok.

Grogu egy nagyon jól leírható ívet jár be, aminek ebben a filmben láttuk az eddigi csúcspontját. Védtelennek tűnő lelencből válik védelmezővé. Igaz már korábban is megmentette Djarin életét a mandalore-i bányákban, de amit itt tett az egy magasabb szint.

Viszont az "apja" ebből a szempontból érdekesebb kérdés. Konkrétan Djarin is fejlődik, emlékezzünk csak az első epizódok szótlan és érzelemmentes fejvadászára, aki ridegen teljesítette kötelességeit. Azóta nagy utat tett meg, ami valahogy nem érződik, ha csupán a karaktert nézzük. Sőt! Mintha visszalépne. Talán @Dzséjt írta, hogy itt minden olyan eszközt visszakap, ami az indulásnál a kezében volt. A hajóját, a dezintegráló fegyvert, és még a pisztolya is ott várja a dzsungelben. Ez olyan, mintha visszalöknék az origóba, pedig belül nem az az ember.

Úgy vélem Djarin a páncéljában nem tud több fejlődést mutatni. Elért egy határt amit csak akkor tud átlépni, ha megszabadul a "skeleton bőrétől". Ez viszont annyira az identitása része, hogy kérdés tud-e változtatni az életét eddig leíró szokásain? Akarja, hovatovább szükség van rá egyáltalán? Szerintem enélkül már nem lehet magasabb szintre emelni kedvenc fejvadászunkat. Valami olyat kell lépjen ami túlmutat eddigi mivoltán.

Grogu nyilvánvalóan borzasztó nagy hatással van Djarinra, ezt egyszer már bizonyította azzal, hogy megszegte a hitvallását. Viszont ezért a tettéért vezekelt, miután visszatért abba a közösségbe ahonnan indult. A változás lehetősége ott van benne, de a végső lépést eddig nem tudta megtenni: sisak, ne adj isten páncél nélkül legyen önmaga.

Szóval szerintetek lehet még Djarint karakterét fokozni a páncéljában? Hova fejlődhet?

Szerintem, amiben még páncéllal együtt is fejlődhet, az most az elengedés kérdése. Noha Grogu még valószínűleg messze van, de már a film is pedzegette ennek lehetőségét, bár nem ment bele a témába. Igazából még vissza is vettek, mert a trailerben említ egy olyat Djarin, hogy a kölyök évszázadokkal túlélheti őt, ez viszont emlékeim szerint már nem került be a filmbe. És hát láttuk, hogy azért Djarinnak van problémája Grogu elengedésével, lásd a The Book of Boba Fettet. Az ehhez vezető út első lépéseit talán itt tette meg, amikor elkezdte felismerni, hogy Grogu nem feltétlen szorul mindenben az ő segítségére.

Az előzetesben rengeteg mondat félrevezető volt (Janu azt mondja, holnap a mandalori meg fog halni. Ilyen nem volt a filmben. Rottára mondta ).

3 perccel korábban, Dzséjt írta:

Az ehhez vezető út első lépéseit talán itt tette meg, amikor elkezdte felismerni, hogy Grogu nem feltétlen szorul mindenben az ő segítségére.

Még a film elején is úgy kezeli, mint egy kisbabát. A végére ez nagyban változik.

Djarin és Grogu bensőséges kapcsolata egy páncél nélküli apával teljesedhetne ki igazán. Djarin ha "levedlené" eddigi külsöjét, sokkal közelibb kapcsolatot ápolhatna a fiával. Szegény Grogu mást se lát, mint azt a beskar páncélt. Talán nem kell taglalni mennyivel ideálisabb lenne neki is, ha látná az apja érzelmekkel teli emberi arcát.

Természetesen nem arra gondolok, hogy Djarin dobjon sutba mindent, de élhetne úgy, mint mondjuk Pre Vizsla, aki civilben is nagyon jól érezte magát, aztán ha akció volt, felvette a páncélt. Ez Djarinnak is járható út lenne. Emellett alakíthatna egy egységet ami segít az ÚK-nak, vagy valami hasonló. Így továbbra is tartalmasan tölthetné napjait.

Szerkesztve: 2 órával korábban2 órája - Ody Mandrell