Üdv mindenkinek, rég jártam itt, mert régóta nem fogott meg semmi SW annyira, hogy dumálni akarjak róla (többségét azért követtem, csak nem túl sok lelkesedéssel, mások szórakozását meg nem akartam elrontani a fanyalgásommal, mint ahogy az enyémet elrontották mások, amikor nagy ritkán élveztem valamit, pl a TBB első két évadját), de ezek az epizódok most nagyon bejöttek.
Érdekes, egyenesen merész választás volt, hogy egy ennyire lassú, nyomasztó hangulatú történettel indították a szezont, ha jól emlékszem annó a TCW 5-ik évadát kimondottan azért nyitották Maul-al és Savage-al mert féltek, hogy Onderon nem elég pörgős egy premiernek. Mutatja, hogy ez a csapat már nem fél, hogy elhagyják a nézők, ha nem tesznek akciót minden epizódba. Ugyanakkor, a nyomasztó sosem csapott át nyomorfétisbe, mint túl sok másik sorozat, ami a Trónok Harca óta kijött.
Ez utóbbi nagyrészt Omega optimizmusának, és határozottságának köszönhető, nagyon szerethető karakteré vált a sorozat folyamán, akiben meg vannak a régi SW főhősök vonásai, de nem egy-az-egyben lenyúlva.
Mellette ott van kontrasztnak Crosshair, aki ezen a ponton mindent inkább feladna, érthető módon.
Bürök doki meg nagyobb genya, Doktor Genya maga. Az a nevetés, amivel Omega orra alá dörgölte, hogy Crosshair-t ugyanolyan simán használhatja Omega ellen, mint Omegát Nala Se ellen, valahogy egyszerre hozta a késztetést, hogy vele nevessek, meg hogy képen töröljem húsdarálóval.
Egyenlőre ennyi, majd még írok a többiről is.