Nute Gunray

Index-cikk a Bloodline-ról.

Igen, benéztem, elnézést.

Donátnak írtam, nem neked.

James Luceno: Tarkin Nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni a könyvet, egyrészt, mert Tarkint mindig is érdekes személyiségnek tartottam, másrészt mert Luceno a kedvenc SW-íróm. A várakozásokkal szemben a könyv nem tekinthető teljes mértékben eredettörténetnek: a sztori 5 évvel a Klónháború lezárta után játszódik, lényegében a Birodalom hatalmának megszilárdításának egy fejezetét meséli el. A jelenben zajló cselekményt időnként megszakítják visszaemlékezések Tarkin múltjából, akinek pályafutásáról szemelvényeken keresztül tájékozódhatunk. Ezek a visszaemlékezések nem is mindig kronologikus sorrendben történnek, de ez egyáltalán nem volt zavaró számomra. A könyv nagy erényének tartom, hogy Luceno számos dolgot átemelt a Legends-ből (leggyakrabban a korábbi műveiből, amelyek már nem képzeik a kánon részét). Azonban ez azok számára, akik a korábbi EU-műveket nem ismerik, nem zavaró, mert leginkább csak szervezet-, személy- és földrajzi nevekről van szó. Egy példával érzékeltetve: míg a Legendákban Ranulph Tarkin, a címszereplő unokatestvére, ismert szenátor és a Stark Hiperűrháború egyik központi figurája volt, addig az új kánon csak a rokoni fokot tartotta meg, amely a későbbiekben aztán bármikor bővíthető. Szerintem Luceno ügyesen egyensúlyozott e tekintetben, ahol nem volt szükséges, ott nem mondott ellent a korábbi könyveinek, miközben az újonnan becsatlakozók is maradéktalanul élvezhetik a regényt. A Tarkin remekül rávilágít arra, hogy a Birodalom sokszor - merőben feleslegesen - saját maga teremtette meg ellenségét öncélú és eltúlzott megtorló akcióival. Az Antar 4 esete erre kiváló példa, ahol a Köztársasághoz/Birodalomhoz addig elkötelezett, de legalábbis lázadásra nem hajló, passzív elemeket fordított maga ellen. Ahogy Tarkin ezt nem ismerte fel az EP4-ben, úgy itt sem (az események teljes mértékben szinkronban állnak Leia híres mondatával: "Minél erősebben szorítják össze a markukat, annál többen csúsznak majd ki az ujjaik közül"). Szerintem Teller nem lázadt volna fel, ha nem érik súlyos igazságtalanságok, miközben valóban végig hű maradt a Köztársasághoz. A Birodalom azonban egész fajokat és bolygókat ítélt el a kollektív bűnösség alapján, nem törődve azzal, hogy a helyzet ennél nagyságrendekkel bonyolultabb volt, ahogy az Antar 4 és Murkhana példája is mutatta. Ahogy egy elfogott koorivai hajókapitány megjegyezte a kínzása közepette: "nem mindannyian voltunk szeparatisták". A regény sokat foglalkozik a nagypolitikával és a már ekkor is tapasztalható intrikákkal és hatalmi harcokkal a birodalmi vezetésen belül. Azt is szimbolikusnak éreztem, hogy miközben a Köztársaság alatt többezer szenátor vitatkozott egy-egy döntési folyamat kapcsán, addig most a császári trónteremben kb. tucatnyi, senki által meg nem választott császári tanácsadó (a Kormányzótanács) és katonatiszt tárgyalt a kialakult szituációról, míg a végső döntés természetesen mindenképp a Császárt illette. A Szenátusra elvétve utalnak, amely egyértelműen már csak jelképes, "konzultatív" szervezetként jelenik meg, amely azonban a legitimáció szempontjából nagyon is fontos... Tarkin nem kis bosszúságára, hiszen evégett nem lehet teljes a katonai diktatúra. Az akciók rendben voltak, Palpatine és Tarkin is megcsillogtathatta taktikai zsenialitását, ennek révén volt pár csavar a történetben. Bár sokszor elfogult vagyok Lucenóval szemben, mindenképp 5/5.

Boldog születésnapot!

GoT 6x03 Ismételten nagyon jó rész volt. Csak néhány megjegyzés: Minden sorozat gyenge pontja a csecsemőkarakterek, legalábbis a probléma elég sűrűn jelentkezik:

Nyilván annyi politika nem lesz a filmben, mint a Bloodline-ban, de nagy tétekben fogadnék, hogy a VII. epizódhoz képest jelentős elmozdulást fogunk megtapasztalni e tekintetben. A jelek mindenesetre biztatóak.

Hitlert soha nem választotta meg a német nép kancellárnak.

Ha már a magyar cím ismert, mindenképp.

Creed: Apollo fia Nagyon tetszett, méltó a Rocky-filmekhez. Érthetetlen, hogy miért nem Stallone kapta meg a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart. A kémek hídjában Mark Rylance semmilyen maradandót nem alkotott.

Szerintem nagyon hamar megjelenhet a könyv magyarul. A már az USA-ban megjelent felnőtt kánonregények közül egyedül a Bloodline nem jött ki még itthon (ami ugye nem meglepő: hiszen nincs egy hete, hogy odaát megjelent). Ha azzal számolok, hogy Legends többé nem jelenik meg a Szukits részéről, akkor néhány hónapra saccolom a lefordítását.

Egységesítettem a könyves topikok elnevezését: a magyar könyvcímek az alcímekbe kerültek.

Épp meg akartam nyitni én is a topikot. Nagyon várom ezt a könyvet, mert sok olyan kérdésre adhat választ reményeim szerint, amelyek már a film első nézésekor is felmerültek bennem. Ez a regény remek kiegészítő lesz a nyolcadik epizódhoz is.

Ne ez legyen, nekem nem tetszik.

Donát nyilvánvalóan túlzó példája ellenére, egyébként én megnéznék egy ilyen alkotást is, amely Han és Leia hétköznapi életével foglalkozna, miközben mindketten nagyon is benne vannak a galaxis eseményeinek sűrűjében (gyaníthatóan).

Jaj ez a kézi BL-döntő. Ártalmas az egészségre.

Boldog születésnapot, Sky!

Nagyon egyetértek.

A Tarkin nekem tetszik, most olvasom. Egyébként furcsa, hogy az Elveszett csillagok és a Bloodline is ifjúsági regényként lett eladva, ahhoz képest ez egyiken sem érződik, simán felveszi a versenyt a felnőtt regényekkel.

Kicsit provokatív akartam lenni, azért fogalmaztam így. A barátnőmnek nagyon tetszett, él-hal ezért az univerzumért, tudtommal az összes sorozatot is nézi. Hát mit mondjak, nem az MCU közös imádata hozott bennünket össze.

Sinistra: Boldog születésnapot! Bomarr: Gratulálok! Donát: Jobbulást! Nagyon durva, de én is így voltam ma reggel, kivéve a hányást. Olyan szinten görcsölt a hasam, hogy nem bírtam aludni. Lehet valami vírus lesz a dolog mögött, de rég éreztem ilyen cefetül magamat.

De megértettem. Tegnap megnéztem a filmet, és írtam egy rövidke véleményt. Így a sokadik Marvel képregényfilm után azt mondom, szavaiddal élve, nem nekem találták ki.

Ezekkel teszek akkor egy próbát majd.

Nyilván megvan a közönsége, mert akkor nem néznék ennyien, és nem készülne ennyi film. Ezzel nem mondtál újat.

Frenkie minden szavával egyetértek. Én egyébként is rohadt feledékeny vagyok, a viszonylag jellegtelen képregényfilmek meg pláne nem maradnak meg az emlékezetemben. Hiába tetszett a Tél katonája annak idején, szerintem maximum 1 jelenetet tudnék most hirtelen felidézni. A sorozatokra meg nincs se időm, se kedvem (kivéve a Daredevil, arra mindenképp sort kerítek majd).