Nute Gunray

J. J. Miller: Az élő Erő Három év szünet után az első SW könyv, amit a kezembe vettem, mert akartam egy olyan történetet, amely a prequel-trilógia világához áll közel. Azon meglepődtem, hogy Miller már 10 éve nem írt az univerzumba könyvet, egészen pontosan az Új hajnal óta. Az ő eddigi írásait alapvetően szerettem, bár voltak köztük kevésbé remekek is (pl. a Kóbor lovag), de pl. a Kenobi és Az elveszett Sith-törzs a régi kánon legsikerültebb alkotásai közé valók. Úgyhogy az előjelek kedvezőek voltak, de ehhez képest egy meglehetősen furcsa hangvételű könyvet kaptam, s még most sem igazán tudom eldönteni, voltaképp tetszett-e. Egy évvel vagyunk a Baljós árnyak cselekményei előtt. Igazából a könyv egy pillanatkép a "boldog békeidők" legutolsó időszakából. Ezután fog elromolni minden, bár az előjelek persze már most is jelen vannak. A kronológiai egyezés óhatatlanul is arra sarkalt, hogy a könyvet a Legends-beli A megtévesztés leple-hez hasonlítsam, amely az egyik legnagyobb kedvencem. Ott is 33 BBY-ben vagyunk és ott is kiemelt szerepet kapnak a Jedi Tanács tagjai. A hasonlóság azonban itt meg is áll. Miller könyvében nincsen nagypolitika, a Galaxist formáló események, diplomácia, szektorokon átívelő hadműveletek stb. Ha egy mondatban lehetne jellemezni, akkor ez a történet, amikor a Jedik leereszkednek a kisemberek közé. Nem egy peremvidéki csempész- vagy telepesvilágról van itt szó, hanem tényleg olyan közösségekről, akik valószínűleg a Galaxis társadalmának legnagyobb részét alkotják, mégis talán ők kapták az eddigi 50 év alatt a legkevesebb fókuszt: a Galaxis "középosztálya", akik viszonylag normális körülmények között élnek, dolgoznak, vállalkoznak stb. Az egész projekt elindítója Qui-Gon, a "minta Jedi", akinek filozófiája röviden abban foglalható össze, hogy a "jediséget" a hétköznapi pillanatokban kell megélni a nagy összefüggések helyett. És ezúttal a Jedi Tanács hallgat rá, mert érzik, hogy a kívánatoshoz képest túlzottan elbürokratizálódtak, így együtt hajlandóak elutazni a Kwennre, hogy döntsenek az ottani állomás sorsáról. Mert ez bizony már a rend hanyatlásának periódusa. A jedik megfogyatkoztak, gazdasági okokból sorra hagyják el az általuk létesített állomásokat a külsőbb régiókban, amelyek sok esetben a Köztársaság "nagykövetségeként" működtek az adott bolygókon. És a bezárással szinte törvényszerűen jár a bűnözés, anarchia megjelenése, ahol már a korrupt vállalatok mellett a bűnbandák uralkodnak. A Köztársaság "belső migrációja" élesen megjelenik már az első fejezetekben. A Magvilágok és környékén túl a Köztársaság már réges-rég szinte csak névleg van jelen. Egy ilyen helyzetbe csöppen bele aztán a Jedi Tanács, akinek az EP1-ben még biodíszletként funkcionáló tagjait kicsit jobban is megismerhetjük, bár erre már korábban is voltak törekvések az animációs sorozatokban, lásd Yaddle vagy Even Piell esetét. Mégis, itt éreztem némi hiányt, mert az ismert szereplőkön kívül egyikük sem kapott olyan tulajdonságokat, hogy élesen elkülönüljön a többiektől. Jó, Ki-Adi-Mundi modoros (ez azért a filmekből is átjön), Yarael Poof vicceskedő, Saesse Tiin flegma, de összességében elviseltem volna, ha ezeket a mestereket kicsit jobban megismerjük. Az is furcsa volt nekem, hogy megérkezve a bolygóra mintha ötletszerűen történnének az események. Plo Koon és Tiin a munkások jogait védi, Ki-Ad-Mundi megold egy válságban lévő házasságot, Piell gyerekeket felügyel, míg Yoda lelki támaszt nyújt egy haldoklónak vagy Oppo Rancisis vízi lényekkel társalog. Mintha a szerző is csak nehezen tudta volna elképzelni, milyen ha egy Jedi leereszkedik a közemberek közé, így éppen ezért ezek nem is túlságosan érdekes fejezetek, pedig ha valaki, én nagyon szeretem a hosszas leírásokat. Itt azonban jobbára egymást érik a furcsa történések, a humorosnak szánt jelenetek, és jó pár jedit végtelenül karakteridegennek éreztem. Abban mindenesetre szomorú belegondolni, hogy Yodán kívül már egyikük sem fog élni 15 év múlva. A mű tulajdonképpeni főszereplője Depa Billaba, akivel a legérdekesebb események történnek, miután már sokkal korábban a térségben tartózkodott egy fedett akció keretében. A jedik ellenfele hamarosan egy feltörekvő, a személyes bosszúvágy által feltüzelt kalóznő, Zilastra lesz, akinek ambiciózus terve nem kisebb, mint az egész Jedi Tanács likvidálása. A jedi-elvonulás így hamar, már a mű közepétől kezdve értelmét veszti, és a bolygó, mi több az egész környező rendszer megmentése a tét. Itt lép képbe Windu is, aki itt szimpatikusabb énjét mutatja, és nyoma sincs a filmekben megfigyelhető arroganciájának. Ott azért felvontam a szemöldököm, amikor kiderült, hogy az Assurance fedélzetén tizenéves gyerekek szolgálnak kadétként, köztük egy bizonyos Veers... A végén azért kötelező jelleggel kapunk egy Palpatine-ármánykodást, de ezt azért vérszegénynek éreztem mondjuk Luceno műveihez képest. Egynek elment a könyv, de a Jedi Tanács történetének és tagjainak megismeréséhez nem igazán tett hozzá semmit a mű.

Ezt most csak úgy itt hagyom

Ő is egyike azoknak, akikről el se tudtam képzelni, hogy egyszer elmehet. Isten nyugosztalja :(

Isten nyugosztalja. Nekem mindig is Csekov marad az egyik kedvenc ST-karakterem.

Én is gondolkodom a megvételén, de megvárom, hátha eltörlik végre már ezt az árkötött hülyeséget.

Boldog születésnapot utólag @Dzséjt és @Yoda József !

Számomra SW politika minden mennyiségben jöhet, úgyhogy nagyon várós.

Ez a hasonlóság nekem is feltűnt! A Mortis-szálat nagyon adnám.

Ez a teaser annyira berántott, hogy el is kezdtem újrázni az első évadot. A látvány egészen elképesztően pazar, kivált az űrcsatáknál. Én várom, hogy ezeknél előtérbe kerüljön Thrawn katonai taktikus énje. Na és persze kapunk egy jó nagy adagnyi Haydent is. Jó kérdés, vajon kivel harcolt ő vállvetve Ahsokával. Az "új" Baylan Skollra sem lehet panasz, bár itt most éppencsak egy pillanatra láthattuk. Az egész teaser számomra nosztalgikus érzéseket keltett. Jó lesz viszont látni ezeket a régóta ismert nagyszerű karaktereket.

Hát szerintem már vagy egy-két éve megfáradt, ezek a sorozatos csoportos kibeszélős videók már eléggé nézhetetlenek lettek a végére. Az Andor vége óta mondjuk az én SW-rajongásom is eléggé mélyponton van, és ezt még a Maul-sori vagy a Mando-film sem tudta kibillenteni. De azért igyekszem a felszínen maradni.

Boldog szülinapot @Ody Mandrell !

Van arról feljegyzés, hogy melyik évben ki nyerte az adott vb és eb tippjátékokat? Emlékeim szerint, mintha egyszer nyertem volna, talán egy eb-t.

Őszinte részvétem.

Gratulálok a dobogósoknak, @Wilde , köszi a lebonyolítást!

Spanyolország - Argentína 2-1

Öregfiús gálameccs.

Franciaország - Anglia: 1-1, bronz: Franciaország

A Szukits-korszak is több szakaszra bontható. A 2010-es évek legelején brutális kiadói kedvezmények voltak, azt azért a Maxim nem fogja tudni überelni.

Hát én is remélem, hogy nem lesz címvédés!

Anglia - Argentína 1-1 tj: Argentína

Franciaország - Spanyolország 0-1

Norvégia - Anglia 2-1 Argentína - Svájc 1-0

Spanyolország - Belgium: 1-0

Franciaország - Marokkó 2-2 tj: Franciaország

Oké, mégsem. 😝