Nute Gunray

Igazából, ha jól értem, visszaállt a régi rend. Nekem az a felosztás egyébként is jobban tetszett, így örülök ennek a módosításnak

Claudia Gray: The Fallen Star Mikor végeztem, becsuktam a könyvet, és jó ideig csak néztem magam elé. SW regény már elég rég váltott ki bennem ekkora mértékű érzelmi kavalkádot. Fantasztikus lezárása volt ez a HR első fázisnak, és valahogy ebben, a Csillagfény pusztulásának szimbolikájában látom annak az eseménysornak a kezdetét, amely végül a Jedi-rend hanyatlásához és ezzel együtt Palpatine és a Sith-ek felemelkedéséhez vezet mintegy 200 év alatt. Mert persze azt lehet tudni, hogy a Nihil később elbukik, szerintem a prequel idejére többé-kevésbé már senki nem ismeri a most még rettegett Marchion Ro nevét, de mégis, itt akkora gyomrost kap a Rend, amelyet szerintem majd soha nem fog tudni kiheverni. Együtt él vele, feldolgozza, természetesen, de mégis, itt fog elkezdődni az az elzárkózó, a hétköznapoktól eltávolodó Jedi-rend, amelyet az EP1-re már kiteljesedve láthatunk. Természetesen a Csillagfény pusztulása nem volt meglepetés a számomra, hiszen ebből nem igazán csináltak titkot, másrészt a képregényes vonal már ellőtte ezt a fejleményt. Azok nagyrészt a kettészakadó állomás felső szintjeivel foglalkoznak (ahogy sejtem, a Névtelenek nagy része ott rekedt), míg jelen könyv az alsó résszel. Tehát a végkifejlet ismerete ellenére is végig lehetett izgulni a regény folyamán. Egyébként is szeretem az egy helyszínes regényeket, úgyhogy itt volt idő mindenre. Gray mesterien adagolja a feszültséget, igazi pszicho-thrillernek jellemezném a könyv egészét. A robbanásig tényleg egymás után kapjuk a baljós előjeleket. Az elterelő nihil támadások, a beszivárgó nihil szabotőrök ténykedései, a kiszabaduló ismeretlen lények... Nagyon tetszett, hogy több helyen is részletesen belement a műszaki leírásokba, a különböző felvetett tervek és mentőakciók részletkérdéseibe. Egyedül talán azt a negatívumot hoznám fel, hogy a Csillagfény szokatlanul kihalt és üres volt. Szerintem volt akkora állomás, hogy állandó jelleggel százezrek, ha nem milliók tartózkodjanak a fedélzetén. A könyv legnagyobb erénye a hihetetlenül kidolgozott karakterábrázolás. Mindenkiért lehetett izgulni. És bizony voltak váratlan és meglepően hirtelen halálesetek. Pl. Orla Jareni vagy Nib Assek. Ennyire kétségbeesett és gyámoltalan Jediket elég régen láttam, minden amiben hittek, minden ami, a meggyőződésük volt, az szétesett körülöttük, Ro ördögi terve folytán. A széteső Csillagfény, mint a még itt valóban szimbiózisban lévő Köztársaság és a Jedi-rend jelképe. És mindeközben az Erőhöz való kötődésükön is erőszakot ejt az a megfoghatatlan szörnyű veszélyforrás, amelyről mi tudjuk, hogy a Névteleneket takarja. Mindezen baljós események közepette is azonban számos olyan tulajdonság - kölcsönös segítségnyújtás, összefogás, áldozathozatal - bukkant felszínre az egyszerű, nem Erő-érzékeny pilóták, személyzet, vagy akár az Eiram lakosai között, amely mégis azt feltételezi, hogy hosszabb távon a Köztársaság és a köztársasági eszme nem adja olcsón a bőrét. Ezt még a saját zsenialitásának tudatában fürdőző Ro nem látja át, de pl. a nagyszerű politikus Lina Soh kancellár igen, annak ellenére is, hogy most jelentős csorba is esett nagyratörő és ambiciózus tervein, Tehát a Jedik mellett ott vannak főszerepben az egyszerű polgárok is. A Vessel legénysége. Leox Gyasi és Affie, mindketten hihetetlenül önfeláldozóak. Vagy éppen Geoda, aki továbbra is a legfőbb humorforrás, még egy ilyen baljós történetben is. Vagy Joss és Pikka Adren, akik már egy-két Insider-novellában már feltűntek. Igazából a megbénult Jedik helyett, mellett ezek az emberek (és a további névtelen szerelők, műszakisok stb.) érik el, hogy ne pusztuljon el mindenki a lezuhanó Csillagfény fedélzetén. De mondhatnám az Eiram vezetését is, Dima királynőt és Thandeka királynét (a fordító néha szerintem belezavarodott, hogy ki kicsoda). Ilyen körülmények közepette az olyan gyarló emberek, mint Koley Linn, nem tudnak labdába rúgni és zendülése hamar a hamvába hal. Érdekes karakter Chancey Yarrow, aki csak a legvégére ismeri el, hogy mi is fontos és értékes az életben. Sajnos már túl késő volt neki. Nan, akinek személyisége tömény gyűlölet és megkeseredettség, azonban, némi kitérő után, ismét a helytelen utat választja. Remélem Ghirra Starros is kellően megérdemelt kegyetlen halált hal, aki saját oppotunizmusa és testi vágyai okán elárult mindent maga körül (szegény Avon, ha ezt tudná). A nagy hármas közül ezúttal Stellan és Elzar kap hangsúlyt (az az érzésem, A Jedik fénye óta Avart valahogy inkább a képregényeknek tartogatják). Stellan, mint bálvány, a szemünk előtt omlik össze. Minden amiben hitt, a sebezhetetlen Rend illúziója összeomlik mint a kártyavár. Ebből a mély zuhanásból, lelki összeroppanásból már nem is tud kievickélni, bár a legvégére visszatér önnönmagához és utolsó önfeláldozó cselekedetével milliókat ment meg a haláltól. A gondosan, évtizedek alatt felépített idol helyett újra ott lesz Stellan, mint ember. Még Elzar is azt a tekintetét ismeri fel a végére, amelyet padavan-koruk óta nem látott régi barátján. Stellan félredobja a rendi előírásokat és ismét szuverén személyként kezd gondolkodni. Mégis, a Csillagfény lesz a tündöklő és legyőzhetetlennek hitt Jedi-rend temetője, annak jelképével és megtestesülésével, Stellan Gios mesterrel együtt. A halála sorsszerű volt, tényleg egyfajta mérföldkő a Rend történetében. Elzar Mann ezzel szemben továbbra is kacskaringós utat jár be. Nekem most is Anakin egyfajta előképének tűnik a háborgó óceán, mint Erő manifesztumával. Már-már azt hinnénk hogy Elzar felülemelkedett gyengeségén és valódi vezetővé válhat. Erre a legvégére olyan éktelen haragra gerjed, hogy a maradék esélyét is ellövi annak, hogy a Csillagfény alsó fele legalább megmeneküljön. A döbbent Chancey Yarrow halálát (szerintem fel se fogta, olyan gyorsan történt) nagyon sajnáltam. Nagyon kíváncsi leszek, hogy Elzar mit kezd ezzel az új tapasztalattal és hogy miképp fogja bevallani az igazságot Avarnak. Pár szó a többi Jedi-ről is: Bell a végére méltó módon prezentálja higgadtságát és megfontoltságát. Megérett arra, hogy immár jedilovaggá váljon. Remélem, hogy Burryaga nem halt meg, nagyon megkedveltem a fiatal vukit. Indeera Stokes kulcs lehet arra, hogy a Névteleneket, ezt az olyannyira hatásos bénító sötét erőt, a Jedik megismerhessék. Ez a könyv Marchion Ro, mint egyetlen személy, és nem a Nihil diadala volt. Sőt, az az érzésem, hogy a Szem fokozatosan leválasztja magát a hordáról, erre utalnak pl. a beszerzett droidok a Gaze Electric fedélzetén. Ro már nem is hajlandó osztozni a dicsőségen. A Galaxis az enyém - mondja a legvégén a hátborzongató szavakat és tudja, hogy ebbe az egész Peremvidék és a Mag beleremeg. Minden bizonnyal nem volt ilyen nagy kihívás a Jedik előtt a Sith-ek feltételezett legyőzése óta, mint most Marchion Ro. A Nihil már csak eszköz. Itt egyesegyedül Ro hadüzenete számít az egész galaktikus berendezkedés ellen. Olyan nagyfokú gyűlölet van benne a Köztársaság és a Jedik iránt, hogy ennek miértjét majd mindenképp meg kell ismerni. Brutális harmadik fázis elé nézünk. 5/5, nem is kérdés.

Sajnos néha más lehetőség nincsen, mint a re-casting. Baylan sztorija van annyira érdekes és lezáratlan, hogy ezt meg kell lépni.

Abszolút! Valahogy a várakozás is jóval izgalmasabb volt egy-egy mozifilm előtt a 2010-es évek második felében. Pláne a fórumtársakkal.

Az lenne a kérdésem, hogy érdemes megvenni az eredeti Cyberpunk 2077-t ps4-re? Az Ultimate Edition mellett arra is érvényes, hogy úgymond "játszhatóvá" varázsolták?

Ugye ez a minisorozat majd jön magyarul?

Nekem azért a Resistance 2. évad hiánya továbbra is fáj és érthetetlen. Már rég ledaráltam volna, de letölteni meg kajtatni hozzá megfelelő feliratot nincs kedvem.

Nem hiszem hogy az Acolyte-t a nyári uborkaszezonban adnák le.

Miért, a Tale az mese, nem? Meg korábban volt már Mos Eisley mesék is (még az őskorszakban), úgyhogy szerintem ez jó címválasztás.

Azért egy odab*szós TBB 3. évadban bízok én.

Brutál jó kétrészes minisorozat volt ez, igazából lehetett volna terjedelmesebb is. Az első részben pillanatképeket kapunk az evereni nép történelméből, hogy miként tettek szerint a kegyetlen és számító tulajdonságukra. Végre láthattuk Marchion Ro felmenőit, a sokat emlegetett apját Asgart és a nagyanyját Shalla-t. Nagyon durva, hogy a generációk egymás után adják át a köldetésük kulcsát, szinte mint a Sith kettő szabálya. Érdekes volt látni a Nihil kezdeti időszakát, a fiatalabb Pan Eytát illetve Kassavot, akit végre képen is láthatunk. A második rész már Marchionról szól. A flashbackben végig nézi Asgar halálát, majd betekinthetünk hatalmi machinációs eszköztárába. Nagyon érdekes helynek találtam, ahonnak a Névtelenek származnak, ezekben a részekben még a képregény színezése is különleges volt. A Csillagfény pusztulása utáni politikai helyzet pedig egyenesen kétségbeejtő. Látszik, Lina Soh végleg megtört, már nem tudja, mitévők legyenek, miközben a Jediket mind visszarendelik a Coruscantra. Itt már az új, prequel-éra rend körvonalai kezdenek felsejleni. Obratuk ily kegyetlen végzete szíven ütött. Ő inkább a humorosabb vonalát mutatta az Adventures-ban, amellett, hogy ezer év alatt sok mindent megélt. Most meg már csak a rettegése maradt.

@Darth Sky, nagyon köszi a munkádat! Most végeztem ki a teljes szériát, a különszámokkal együtt. Ifi képregényhez képest kellően érdekes volt számomra, amely persze nem nélkülözte a humort és gyermekdedséget, de bőven megmaradt a számomra emészthető szinten. A rajzolás néha kissé furcsa volt, illetve a színezés is meglehetősen fakó, komor képi világot mutat be. A legjobban a Takodanán játszódó történések tetszettek, nagyon jó volt viszontlátni Maz Kanatát.

Boldog és sikerekben, élményekben gazdag új évet kívánok minden fórumtársnak! Elnézve a 2024-es -SW kalendáriumot, el leszünk kényeztetve, az biztos

Elkezdtem újra felvenni a fonalat High Republic-témában. Tetszett a nyomozópáros és a köztük lévő összhang. Ezt az Uttersondot már a legelejétől fogva gyűlölöm, sajnos most is megúszta. Bár a Fallen Star-t még nem olvastam (mindjárt az jön), a történtek már nem volt újdonság számomra.

Boldog szülinapot @reaper

Ez a könyv nekem is megvan. Szerintem önálló topikot nem érdemel.

Boldog karácsonyt minden fórumtársnak! Nálunk még fehér minden, de szélsebesen olvad.

Lehet végre fehér karácsony lesz?

Az első évad valóban erősebb volt.

Egyetértek, ez itt a fórumon is érezhető volt

Magam is ezen szempont alapján szavaztam.

Boldog születésnapot @Kenobi tábornok!

@Donát, köszi szépen ezt az irdatlanul kemény és időigényes szervezési munkát, rendkívül jól összeraktad, sok műsorszerkesztő is megirigyelhetné. Voltak meglepetések, egyes szereplők az előzetesen várthoz képest sokáig meneteltek, mások talán hamarabb kihullottak (na meg ott volt Cal Kestis ), de a végére azért ismét a megszokott mezőny alakult ki (Qui-Gon persze így is nagyon kiugró eredményt ért el). Ez számomra azt is jelzi, hogy pillanatnyi érzületek, sorozatok ide vagy oda, azért a fórumon elég stabilan gondolkodunk a főbb kérdéseket illetően. Köszi mégegyszer!

A végén még Qui-Gon lesz a Madness Leicester City-je.

Még hogy unalmas a választás, van itt kampány, kortesbeszéd, minden.