Nute Gunray

Gondolom csak nagyon kevesen tudják hogy ő klón. Ez a név az inkognitója, szerintem kreáltak neki háttértörténetet is.

Szerintem nem az lenne a meglepő, ha Emerie átállna, hanem ha esetleg végig megmaradna Hemlock hűségén. De gyanítom, nem így lesz.

Igen, ez így van. Hemlock nem lehet valami politikai zseni, ha ezt nem veszi észre. Túl nagy az ego. Pedig egy Birodalomhoz hasonló elnyomó rendszerben a Főnököt leszámítva mindenki lecserélhető, eldobható.

Ha végig ilyen pazar minőségben lesz részünk, mint ez a három rész volt, nem lehet panasz. Biztos már mindent leírtatok (holnap el is olvasom), de én is megosztom akkor a benyomásaimat, időrendben haladva. Már a legelején ér minket egy meglepetés, egy rejtélyes alak felbukkanása. Számomra egyértelmű, hogy egy, az előző évadban látott X klón orgyilkost láthattunk. A későbbi történések fényében nem lennék meglepve, hogy ha őt küldenék el Omegáék után. Hatásos belépő volt, annyi szent. Nincs is idő ezen töprengeni, mert ezután beindulnak a dolgok. Szinte tapintható az izgatottság és némi félelem Hemlock részéről, amikor bejelenti, hogy nem várt látogató érkezik a hegyre. Innentől nem is lehet kérdés, hogy ki az illető. Ezzel együtt Nala Se kezéből kikerül az irányítás, amely azonnali rögtönzést igényel. Ahogyan az sejthető volt, Omega lehet a kulcs a már a Mandalorian-ban is emlegetett Nekromanta Projekthez. Gyönyörűen összefutnak és átívelnek a szálak a különböző érákon keresztül. Mi ez, ha nem egységes univerzum? Palpatine látogatása hatásosra sikerül. Jelenléte megfagyasztja a levegőt, s még Hemlock is alázatos énjét mutatja (bár nem térdel le, mint majd teszi azt Vader vagy Jerjerrod). Úgy látszik, a doktor nem csak a Nekromanta Projektért felel, hiszen először a Tantiss-hegy más kísérleteit említi nagy általánosságban (egzotikus anyagok meg miegymás). Aztán persze rátérnek a lényegre. Nem sokat láthatunk ebből, de Hemlock megkapja azt, amire vár: az Uralkodó feltétlen bizalmát, ami egyet jelent a kiapadhatatlan költségvetési forrásokkal. A doktornak persze még ezentúl is van ambíciója: tudományos miniszter akar lenni, amely gondolom egyet jelent a Galaxis tudományos és kutatói szférájának teljes kontrolljával. Tényleg, mintha Mengele egy esetleges náci győzelem után bekerült volna a tudományos kánonba. Belegondolni is borzasztó. Azért Palpatine, mint realista politikus, lehűti ezeket az ambíciókat. A nyilvánoság előtt Hemlock vállalhatatlan figura és ezt ő is nagyon jól tudja és egy elejtett megjegyzés arról is tanúskodik, hogy a birodalmi elit finoman szólva sem egységes, pláne, ha egy ilyen visszás projekt kitudódna. Szinte sorsszerű és ironikus, hogy ahogy Palpatine kiteszi a lábát, jön a hidegzuhany és - finoman szólva - a sz*rvihar Hemlock számára. Omega és Crosshair szökésben, mi több, időközben kiderül, hogy Omega pótolhatatlan és megkerülhetetlen a további kutatások szempontjából. Nagyon-nagyon szurkoltam, hogy sikerüljön a szökés. És annyira jó volt látni a magára találó Crosshairt, aki egyből proaktívvá és elevenné válik, amint ismét a saját kezében tudhatja a maga sorsát. Ügyes, ahogy a repülési útvonalt követve találja meg a korábban siklót (hát ezért kellett azt korábban viszonylag részletesen bemutatni, remek visszacsatolás). Kezdeményezés ide vagy oda, nélküle Omega elvérzett volna. Batcher (Fenevad) felbukkanására számítottam, nagyon jó kis háziállat lesz belőle remélhetőleg. Tűkön ülve várom a következő részt.

A szívem szakad meg ezen a képen.

Aki a szövegkörnyezetből erre nem jön rá, az maximum az az illető, aki valamiért a BB harmadik évadjával kezdte a SW franchise-zal való ismerkedést. Azért ezek aránya, megkockáztatom, elenyésző (ha ezrelékben mérhető, lehet még sokat is mondok ).

Egyébként Hemlock nálam nagyon kitartóan pályázik a "legrohadékabb" birodalmi címre. Nagy a tülekedés, de ő kezd elsőligás játékossá válni e téren.

Igencsak kifejező címet kapott ez az epizód. Jó katonák módjára Hunter és Wrecker eltökélt, nem estek apátiába, szisztematikusan próbálják meg felderíteni Omega hollétét. A kevéske kiépített kapcsolataikat igyekeznek igénybe venni, így kerül képbe hosszú idő után a Durand-szindikátus. A rész elején nagyon tetszett a kissé Dűnére hajazó stílus, pl. a rosszul taktikázó devaroni kapitány páncélzata. Kifejezetten üdítő volt látni Wreckert úgymond "értelmes" szerepben, amikor rávilágít, hogy minden lépést meg kell fontolni. Ami nagyon tetszett, hogy nem sima az út Omegához, minden információmorzsáért küzdeni kell. Először "csak" Hemlock Kutató-fejlesztő Osztályának korábbi laboratóriuma van meg, amelyet szisztematikusan lebombáznak, de azért így is sikerül kisajtolni a következő helyszín (most már minden bizonnyal Weyland) szektor-béli hovatartozását. Azért így is indirekt módon hangsúlyozva van, hogy bizony jó hosszú idő, hónapok teltek el Omega elrablása óta. A sorozat már számos aspektusában foglalkozott a klónok helyzetével, sorsával a háború után. Most azt is láthatjuk, hogy a még gyerek klónok miként is élik meg, hogy egyszer csak egész létezésük értelmetlenné válik, kirúgják alóluk az egyetlen mankót, a katonai szolgálat lehetőségét. Mennyi tragikus sors és élet, ebben igazán csak most kezdünk belegondolni. Ez a Birodalom egyik ősbűne, nem is vitás, és ez a kegyetlen jogfosztás úgymond magától értetődően megy végbe szerte a Galaxisban. Pedig itt is láthatjuk: klónok ide vagy oda, ők hárman mégiscsak elsősorban gyerekek. Akik ugyanúgy biztonságra, boldogságra és szeretetre vágynak. A Pabu most ezt megadhatja nekik. És nagyon remélem, hogy ez a paradicsomi bolygó egy érintetlen menedékhely marad mindvégig. Megszakadna a szívem, ha azt is elérné az a Galaxison elburjánzó gyilkos kór, akit Palpatine-nak neveznek. Sajnos, azonban, naiv és idealista sem vagyok. Egyszóval jó rész volt nagyon, az évadnyitót persze nem körözte le, de nagyszerű volt felvenni a fonalat ezen a szálon is. Hunter és Wrecker nagyon hatékony együtt.

Nagyon komor és nyomasztó hangulatú epizód volt ez, amelyet szinte teljesen áthatott a reménytelenség érzete. Apró lázadások persze így is vannak (Fenevad szabadon engedése, az Omega által készített játék vagy amikor Nala Se rendszeresen megsemmisíti Omega mintáit), de a nagy egészet tekintve itt bizony nem sok lehetőség van a behódoláson kívül. Úgy látom, Crosshairt sikeresen megtörték. Megdöbbentő volt látni az elkeseredett és a sorsának megadó ábrázatát, amikor először láthattuk. A kézremegése is árulkodó lehet. Átütő volt, ahogy a Birodalmat olyannyira megtestesítő sivár és steril környezet itt megjelenik. Omega próbálja megőrizni ép eszét (számolja pl. a napokat), de ilyen környezetben az ember hamar megbolondul. Talán ezt a vonalat még jobban is sikerült ábrázolni, mint a Narkina 5 jeleneteinél. A kísérleti klónok 3-4 év katonai szolgálat után bizonyosan nem ezt érdemelték. De ahogy látom, Nala Se is egykedvűen végzi munkáját. Teljes nihil ez. Talán itt éreztem először igazán megmásíthatatlanul, hogy ez nem egy gyerekeknek készült sorozat, vagy legalábbis ez az epizód biztosan nem. Ismét a Birodalom egy olyan kegyetlen oldalát láthatjuk (és ez még mindig csak egy frissen formálódó államalakulat!), amelynek létezését az OT idején legfeljebb csak sejthettük. Kegyetlen és kíméletlen disztópia ez. Ja és a midi-kloriánok. Nagyon kellett már ez.

A harmadik évadra készülve két nap alatt ledaráltam a második évadot, és csatlakozom @Ody Mandrell-hez, így egyben látva most jóval erősebbnek éreztem ezt a 16 részt, mint korábban. Azt hiszem, ezt is úgy kell nézni mint egy trilógiát, ahol azért a második részeknek mindig "mostoha" szerep jut: feladata, hogy összekösse a bábukat táblára helyező első részt és a grandiózus fináléval kecsegtető harmadik részt. Nem lőhet le sok "poént", talán az is szükségszerű, hogy a főhősök veszteségeket szenvedjenek el, miközben új árnyalatokat kapjanak az egymás közötti interakciók. Amiket korábban talán erősen fillernek éreztem, legyen az a fogatverseny, a kincsvadászat, kashyyyki mentőakció, a kizsákmányoló bánya vagy éppen az idilli paradicsom, az most valahogy sokkal gördülékenyebbnek tűnt, amely illeszkedik a nagy egészbe. Ezek a részek lehetővé tették, hogy elmélyüljenek a karakterek közötti viszonyok, az előző évadban kissé háttérben maradt szereplők új mélységet kapjanak. Megindító volt, hogy Echo időleges távozása nem tűnt el nyomtalanul a csapat számára és ennek a ténynek a feldolgozására két epizódot is szántak a készítők. Itt tűnt igazán egyértelműnek, hogy Omega mennyire a csapat lelke, aki jelenlétével ezeket az addig csak kizárólagosan katonaéletet ismerő jólelkű fickókat szépen-lassan a civilélet felé terelgeti. A 99-esek ebben az évadban váltak igazán osztagból egy szerető családdá Ennek egyik eklatáns példája volt Tech, mint karakter, aki az első évadban nem túl mély nyomot hagy bennünk, itt viszont az egyik legnagyobb utat járja be és egy-egy pillanatra még a szerelem lehetősége meglegyinti. Ilyen körülmények között persze kódolva volt hősies halála (remélem a sorsán a készítők sem fognak változtatni, maradjon halott). Aki talán az évad során kissé háttérbe szorult, az Hunter: valahogy most elmaradtak azok az igazán megható Omega-Hunter jelenetek, talán a legutolsó epizódot leszámítva. Ahogy a csapat fokozatosan családdá kovácsolódik, úgy tűnik el Cid a képből. Jellemző, hogy az évad második felében már csak rövidke holobejelentkezések formájában láthatjuk őt. Ilyetén módon árulása sem lehet meglepetés. Akármennyire is vág bűntudatos képet a vén trandoshai, miközben elfogadja a birodalmiak pénzét, gyalázatos döntésére semmilyen mentség sem lehet, miközben az Ord Mantellre is rászabadította a Birodalmat. Remélem, hogy számára nem lesz feloldozás. Aki persze ezúttal is vitte a prímet, az Crosshair történetszála. Viszonylag ritkán bukkant fel az évad során, de az ő epizódjai egyértelműen ütnek. Igazi megváltástörténet az övé, tényleg a poklok poklán megy végig ez a karakter. Kimerem jelenteni, hogy a SW franchise egyik legkomplexebb karaktere az övé, akiről a lehető legnagyszerűbb diskurzusokat lehetett folytatni itt a fórumon. A végére a szálak összeérnek, Crosshair és Omega már egy helyen vannak. Talán lehet mondani, hogy a klónprojektről a második évadban nem sok új dolgot tudhattunk meg, de így egyben nézve az egészet, szerintem megfelelő ütemben csepegtették az infókat. Volt itt minden, klónok, mint kísérleti alanyok, a zillo szörny illetve egy új rohadék, Hemlock (hogy Rampart milyen gyorsan lapátra került, az számomra az évad egyik legnagyobb meglepetése volt), miközben a nagypolitika is érintve lett, a klónok leszerelését illetően. Palpatine gigantikus megjelenésétől most is borsódzott a hátam. Az egész Bad Batch olyan mértékű mélyítést biztosít a klónok történetéhez, hogy ennek a sorozatnak csak hálásak lehetünk. Komoly és sokrétegű mondanivalójával a BB közelebb áll hozzám, mint a jóval kalandosabb és könnyedebb hangvételű Rebels vagy a jóval nagyívűbb, de ezzel együtt sokkal inkább széthúzóbb, multipoláris cselekményű TCW. Ezekhez képest, még a nagypolitikával együtt is, a BB sokkal inkább mikrotörténet, egyetlen osztag (család) története, akik igyekeznek megtalálni helyüket egy, a szemünk előtt drasztikusan változó Galaxisban. A harmadik évadra azt várom, hogy ötvözzék az első és második évad erősségeit. Legyenek meg a válaszok a nagy kérdésekre, tegyen hozzá relevánsan a franchise-hoz (igen, Palpatine klónprojektjéről van szó), miközben mélyüljön tovább a csapattagok közötti kémia. Ezen kettőség párhuzamos megléte az, ami naggyá teszi a sorozatot.

Zeb!

Köszi. Ez nekem kimaradt. Egy-két mondatban le tudnátok írni, hogy találkozott először Andor K-2SO-val ebben a füzetben?

Milyen képregényt?

Jaj ne már. Ez mindig előjön.

Tényleg meg kéne nézni moziban.

A Disney soha nem menne abba bele, hogy cenzúrázzák a könyveit. Azért az a botrány nagyot szólna. Jobban örülnék ha egy olyan kiadó venné át a jogokat, amelynek profiljába vág a SW. Mondjuk a Maxim vagy a Gabo.

Azért nagyon furcsa lesz. A Szukits nekem egyenlő volt a Star Wars-szal, nagyon szurkoltam a kiadónak. Majdnem 20 év így is nagy idő, és az eddig SW kiadásokat illetően egyértelműen ez a kiadó volt a legprofibb és legalázatosabb hozzáállású. Emlékszem, amikor 2007 körül a legrégebbi honlapjuk felületén ajánlottam kiadásra Luceno könyveit, a kiadó válaszra méltatott, ami azért elég szokatlan volt akkoriban. Én tényleg csak megköszönni tudom a Szukits tevékenységét és az utolsó pár év egyes disszonanciáival együtt is elképesztő ütemet diktálva hozta le a magyar kiadások évtizedes lemaradását.

Emlékszem amikor megjelent A gonosz útvesztője, mint teljesen új könyv, az valami eszméletlen jó élmény volt. Én csak hálás lehetek a Szukitsnak, pár év alatt tetemes lemaradást hozott be.

19 év az a 17. A Birodalom örököseit adták ki először még 2005-ben. Azóta minden Szukits sw-kiadványt megvettem.

Ezekért azért nem kár (kivéve az X-wing részt).

Addig tök jól ment a szekér, amíg úgy pár éve nem döntött úgy a Szukits h minden könyvet visszahív a bolthálózatokból és csak saját maga kezdi árusítani, miközben drasztikusan visszanyeste az előrendelési, rendelési akciókat. Elszámították magukat. Az már csak kármentés volt a részükről 2023-ban, hogy jó, akkor az előző években megjelent könyvek mégis lehetnek pl. a Libriben, de a legújabb címek persze nem. Pedig, megsúgom, most decemberben pl. a Chiss Birodalom ill. Darth Plagueis könyveket vitték mint a cukrot (a Libriben) többször utánuk kellett rendelni.

Ez most csak egy szubjektív lista volt a cikkszerző részéről. Mondjuk ha a kánont nézzük, nálam továbbra is a Vérvonal a non plus ultra, de a többi könyv inkább "csak" side quest / eredettörténet.

Nem is őket kell, hanem magunkat, SW rajongókat.

Azt vettem észre, a SW könyvek (egy-két kivételtől eltekintve) már nem annyira mérvadók a Disney-érában. De az is lehet, hogy én változtam és már kevésbé kötnek le? Nem tudom, de már olyan grandiózus történeteket nem lehet olvasni, amely ambíciójuknál fogva történetmesélésben felveszi a versenyt a filmek történéseivel. A könyvek most már javarészt kiegészítő történések, amelynek persze meg van a pozitív oldala is (sőt). Kivétel ezalól a HR, a 3. fázis elkaszálását én nagyon sajnálom. De ott van annyira érdekfeszítő számomra a sztori, hogy angolul nekiveselkedjek.

Minden jót kívánok!