Nute Gunray

Az engem is érdekelne, hogy a Mina-Reu után miként is alakult Wilmon sorsa, én azt szűrtem le, hogy Cassianéktől jó korán elszakadt.

Végül megnéztem én is, nem bírtam ki, elvégre SW Day van. A Ventress-sztori egynek elment, a Cad Bane-szál viszont a hangulatával és látványvilágával számomra nagyon ütős lett.

Kíváncsi vagyok, mi volt ez a carmeeni csata, amit Krennic és Mothma is oly eltérően értelmezett. Sculdun, ha jól emlékszem, ráadásul valami "nagy galaktikus konfliktust" is emleget.

Én ezt az Andor vége után fogom megnézni. Sokáig leszünk SW nélkül.

A robbantás talán pont azt a célt szolgálta, hogy elfedje, itt maga Gorst volt a célpont. Így ő csak egy a több halott közül, akik között biztos van fejes is a birodalmi hírszerzés kötelékéből.

Azt gondolom, Cassian itt és most nagyon közel került ahhoz, hogy otthagyja a Lázadást - Ha Bixről van szó, szerintem ezt lazán megteszi (és talán ez is mutatja, hogy sajnos Bix a Rogue One idejére már nincs életben). Eddig csak Veltől láthattunk olyan, hogy köp a biztonsági szabályokra, Cassian lazán bekopogott a Luthen által menedzselt régiség-kereskedés ajtaján. Szerintem ennek a kockázatát nem lehet kellően túlbecsülni. Már önmagában az ha egy Cassian-féle figura a felső szinteken járkál, felkeltheti a gyanút és valószínűleg jópár biztonsági kamerán megjelent a képe. Velnél ez nem volt feltűnő, mert ő a társadalmi elit tagja. Hogy ilyet megtett Cassian, jelzi, mennyire fel lett húzva, sutba dobva minden óvatosságot. Luthen egyre kevésbé ura a helyzetnek, s ahogy egyre komolyabb a tét, szerelmek, kapcsolatok szövődnek, úgy lesz egyre tarthatatlanabb a lutheni ideológia. Mert ő érző lényekkel dolgozik, akik különböző okokból lázadnak és nem tekinthet rájuk eldobható gépként. Ahogy Vel is kimondta, Luthen számára ők külön-külön értékesebbek, mint ha Cintával együtt vannak. Ez nagyon igaz a Cassian-Bix relációra is. Megint kaptunk egy nagyon szép romantikus jelenetet (amikor Bixet mosolyogni látom, az én szívem is ellágyul), és ezt látva számomra nem kérdés, hogy ebben a pillanatban Cassian számára az első Bix, és utána jön csak a Lázadás. Nála a kettő egymásból következik, és nem kizárja az egyik a másikat. A Lázadás nem csak önmagában van ugyanis, és erről a mindent elveszítő Luthen kezd megfeledkezni. Térjünk rá a Ghormanra. Cassian ejtése után jön a B csapat. Vel és Cinta ismét együtt, a Ferrix óta nem volt közös küldetésük. Cinta nagyon megváltozott az év során, már közel sem az az elvakult végrehajtó, aki annak előtte tűnt. Jó lenne tudni, mi történt vele, bár ez a halála után némileg már jelentőségét veszti. Talán Tay Kolma likvidálása nem sikerült olyan simán? Vagy más van a dologban? Igazából Cinta az, akit valahogy soha nem tudtam magamhoz közel engedni, pontosabban az alkotók nem engedték közel a nézőhöz. Nagy hézagok terpeszkednek az életútjában, mintha egy-két ponton az ő történetszálát megkurtították volna. De ha úgy fogjuk fel, hogy Cinta egy mellékszereplő, aki Vel karakterfejlődési ívének mozgatórugója, akkor már más a helyzet. A re-union nagyon érzéki és tetszetős volt számomra, örültem, hogy Vel nem kezdte el a sértődött énjét előszedni. És az az igazság, a kezdeti félelmem dacára Velt én most adekvát vezetőnek láttam. Kicsit persze előadta magát, de azért mögötte mégis ott van az Adlhani és valószínűleg több más kisebb küldetés, úgyhogy jogosan dirigált a tapasztalatlan Ghorman frontnak. Vel és Cinta világosan elmondják, hogy csak náluk lesz fegyver, és mindenkinek ki adják a pontos feladatot. Minden büszkesége ellenére Carro Rylanz ezt elfogadja és maga is arra utasítja az embereit, hogy mindenben engedelmeskedjenek Velnek. Ennek ellenére persze hogy a legvégére az akció félresiklik. Mert persze hogy az egyik kis nagyszájú ellenálló Samm magával hozza a fegyvert. Mert persze elő lehet venni azt a munkást is aki a helyszínre tévedt, de a lakossági fórumon már láttuk, hogy az indulatkezeléssel neki nehézségei vannak, így rá kibiztosított (!) fegyvert fogni a legnagyobb hiba. És ha Samm nem képes egyetlen fegyvertelen civillel elbánni szavak szintjén, hogy akar a Birodalom ellen harcolni? Vel az ilyen helyzetekre világosan megmondta, ha bármi balhé van, neki szóljanak! Ez is annyira valóságos, hogy Cinta egy ilyen banális helyzet következtében veszti életét. Egy nagyon is elkerülhető baráti tűz által. Az ilyen helyzetek jól rávilágítanak, mennyire is esetleges, véletlenszerű helyzetekből történhetnek a legnagyobb tragédiák. És ez az ami a legjobban szétfeszíti Vel érzéseit, és emiatt mondja azt, amit. A srác, akire ezután nem sok feladatot bíznak szerintem, egész életében cipelni fogja a terhet, ha nem akarja megváltani magát valami esztelen, öngyilkos akcióval a birodalmiak ellen. A sors kegyetlensége, hogy épphogy rendeződött Vel és Cinta kapcsolata, most el kell veszítenie ilyen abszurd módon a szerelmét. Kíváncsi vagyok, ezután merre viszik tovább Vel karakterét. Szót kell ejteni még Syrilről, aki végig dokumentálja az egész akciót, és a legvégén úgy liheg, mintha maga is köröket futott volna. Szétfeszítette őt az izgalom és a megfelelési kényszer. Az tetszett, hogy ki lett hangsúlyozva Partagaz által, hogy Syril csak a felszínbe van beavatva. Ez később minden bizonnyal szül ellentéteket Dedra és Syril között. Maradva még a BBI-nél, ez a Heert egyre unszimpatikusabb, látványosan nyalizik (Partagaz persze az ilyet ki nem állhatja), és Lonni Jung - aki valahogy végre sokkal magabiztosabbnak tűnt - megtalálta a legjobb eszközét a személyében, hogy információhoz jusson. Jó volt a kis utalás a különböző titkosszolgálatok rivalizálására a BBI és más szervezetek között. Ez a valóságban is sokszor így van, és nem mindig egyértelmű a hatáskörök letisztázódása egymás között. Így hogy elhangzott Gorst új tartózkodási helye, sejtettem hogy lesz vele valami, de azért így is eléggé in medias res-nek tartottam, ahogy Bix végzett vele - persze mint nézőnek ez kielégítő volt, de egy kissé hatásvadásznak és kiszámíthatónak tartottam. Azért egy ilyen komplexumba betörni nem egy-két perces feladat, és mi csak a végét láttuk, de így is azt az érzetet keltette bennem, hogy jó, akkor ezt még szuszakoljuk be. Mindenesetre örülök, hogy Gorst így járt. Ha csak lelőtték volna, nagyon csalódott lennék. Hátra van még a Mothma-szál. Nem gondoltam volna, hogy az új szenátorok beiktatása ilyen ceremoniális körülmények közepette történik. Nagyon tetszett, mert ez is ad egy ideológiai színezetet a Birodalom önkényuralmi rendszerének igazolására. A szenátorok gyakorlatilag felesküdnek a Birodalomra és a Császárra, a fennálló Rendre. Megmondom őszintén, kicsit amatőr húzás volt Mothma részéről hogy menet közben otthagyja az egészet. Ezek csak szavak, nincsen tétje, de ezzel a látványos gesztussal annál többet veszíthet. De Mothma is ember és nem mindig van annyi lelki ereje hogy a végletekig színleljen. Erskin a háttérben mosolyokkal próbálta eliminálni a kivonulás feltűnő voltát. Azt érzem, hogy Mothma és Perrin között mintha jobb lenne a viszony. Lehet ennek az az oka, hogy Mothma többször ráhagyja a férjére a dolgokat; azért szarkasztikusan odavetette a férjének, hogy minden bizonnyal a szerepjátszással nem lesz gondja a következő három nap során. Az est fénypontja a Sculdun-féle parti volt. Nagyon sajnálom, hogy recastingolni kellett Bailt, ez azért kissé kizökkentő volt, de meg fogjuk szokni. Gilroy elmondása alapján ők tényleg mindent megtettek és hát ha Jimmy Smits két év alatt egyszer se tudta megoldani, akkor inkább az utóbbi hozzáállását minősíti ez. Emlékeim szerint Smits kapcsán már régen volt valami ilyesmi, hogy nem ért rá. Ráadásul Benjamin Bratt azért nagyobb név. Mindenesetre a Rogue One és az Obi-Wan Kenobi után ez csalódás. A smink, kosztüm azért jól sikerült, bár a Bratt-féle Bail Organa talán idősebbnek tűnt. Biztos, hogy a recast nem egy ilyen kurta jelenetecske miatt történt, így a következő sztoriszálakban Organa aktívabban fel fog tűnni. A Sculdun-féle partin rengetegen ott voltak, aki számított. Krennic és Mothma szópárbaja tetszetős volt, bár nyugodtan mutathatták volna jobban Kleya erőlködései helyett. Jung megint az a tejbetök figura volt, akinek megismertük. Ahogy Heert engedelmesen kacarászik Krennic minden szellemesnek szánt megjegyzésén... meg ahogy Lagret kihívóan Mothmára nézett egy Krennic-féle riposzt után... jaj. Mindenesetre ez volt az egyetlen szál, ami úgymond egy kis pozitívumot szolgáltatott, Luthen és Kleya jól láthatóan felengedett és jókedvű volt, amikor távoztak a helyszínről, ez egy ritka őszinte és kedves pillanat volt mindkettejük részéről.

Basszus én itt már voltam!!! 😦 Azért volt nagyon ismerős ez a környezet.

Ahogy ez első történetszálban, úgy a második rész itt is jobbára összekötő epizód, mielőtt ráfordulnánk a végkifejletre. Éppen ezért az előző rész kimagasló szintjét nem üti meg, de így is kapunk jó pár emlékezetes pillanatot. Magam úgy látom, kezd ez az egész túlnőni Luthenen. Nem is csoda, már csak két év van hátra Yavinig, az elégedetlenség mindenhol felüti a fejét, így egyre nehezebb összetartani a szálakat, a legváratlanabb helyekről jöhet a gikszer, most már bármilyen kis apróságon meg lehet csúszni. Pl. hogy Davo Sculdun kínosan ügyel arra, hogy a neve ne forrjon össze egy műtárgy-hamisítással (így hogy kétes körülmények között kapaszkodott fel, tipikus példája annak, hogy arisztokratábbnak akar tűnni az arisztokratáknál, és ebbe egy ilyen fiaskó nem fér bele). Most először láttam kizökkeni Kleyát is ebből a vérprofi álcából. Irdatlanul kemény idegi munka, amit mindketten csinálnak. Még ebből a kis mellékszálból is tudtunk meg lényegeset, nevezetesen hogy Sculdun bőszen építi a kapcsolatait a birodalmi elittel, Yularen és a nagyvezír (aki ugye Mas Amedda, tehát papíron a második legfontosabb politikai vezető a Birodalomban). És ez nem ígér túlzottan jót a Lázadás ugye számára, hogy ilyen alak pénzelése révén tudja Mothma fenntartani a hálózatot. Ebben a részben érkezett el Syril nagy pillanata (vicces hogy Cassiannal elkerülik egymást). Láthatóan lubickol ebben az összeesküvő szerepben, a drámai kifakadásával z irodában már-már túlzásba is esett. A BBI hasznos segítője, informátora, begyűjt egy dicséretet is nem mástól, mint Partagaztól, aki pedig igencsak patikamérlegen méri és nem beszél feleslegesen mellé. Dedrának láthatóan nem is annyira tetszett, hogy a pasiját így piedesztálra emelték. Egyébként kettejük kapcsolata továbbra is rendkívül abszurd, mi több kényelmetlen, kínos. Az a gyors puszi, meg a villanykapcsolás, mert van egy szabad óra... bele se merek gondolni ezek ketten ott hogyan, de gyanítom, egy csepp romantika sincs benne. Ehhez képest még Syril és anyjának kapcsolata is sokkal de sokkal természetesebb. Az legalább tele van érzésekkel, és az, hogy ez pozitív vagy negatív előjel ebben a tekintetben mindegy is. Nagyot nevettem Eedy pók-Syril hasonlatán. Bix-ből most nem sokat kapunk. Azt vettem le, hogy a helyzetét Luthen nem igazán képes kezelni. És valahogy érzelemmentesnek tűnt, amikor mondta, hogy Bix hozza rendbe magát, mert neki lelkileg kiegyensúlyozott emberek kellenek. Tehát itt is a hasznosságot nézte, ami persze Luthen szemszögéből érthető is, számára a Lázadás van és ennek tükrében ítél meg mindenkit, hogy ki az aki használható az ügyének, és ki az, aki nem. Bix most a lehető legrosszabb helyzetben van: nincs feladata, így 0-24 órában őrlődhet a saját gondolatain. Ide kívánkozik, hogy érdekes volt a reggeli coruscanti tv műsor. És bár nem szabad egy rövidke szegmens alapján ítélni, de valahogy az volt az érzésem, hogy ez a lebutított műsor is a propaganda sajátja: az egyébként unalmas és kiüresedett Szenátusban most már csak az az érdekes az átlag honpolgár számára, hogy az ülésszak megnyitóján ki milyen ruhakölteményben érkezik. Persze itt egy egyértelműen bulvár műsorról volt szó, így nem biztos, hogy csak ez alapján ez kijelenthető. Cassian most már legalább annyira jó átváltozó-művész, mint mentora, Luthen. Nagyon jól nézett ki ebben a ruházatban és séróban. És a legjobb hogy érti a dolgát. Ügyesen informálódik a szállodai hordártól. Az "első", Tarkin-féle ghormani mészárlás tehát tényleg kanonizálva lett. Legszembetűnőbb, hogy a Ghormani Front milyen amatőr Cassianhoz képest, erre az utóbbi ügyesen rávilágít, amikor Enza csak úgy betoppan, a másnapi megbeszélt időpont ellenére. Nagyon tetszett az a városrész, ahol ezek az évezredes szövőmanufaktúrák vannak, itt inkább Firenze vagy más toszkán kisváros ugrott be, mint hangulati elem. Sajnos, Carro Rylanz és társasága nyílegyenesen szalad bele a Birodalom által megtervezett csapdába. Persze, pálcát nem törnék a fejük felett: nekik ez élet-halál kérdése, nincs idő a megfontolt akcióra. Ennek ellenére sem tetszett, hogy Rylanz valami fennkölt forradalmi státuszból szövegelt Cassian-nek, aki azért már jó sok mindent megtapasztalt, és a saját bolygóját, a Ferrixet is birodalmi elnyomás sújtja a sikertelen ellenállás után. Az pedig, hogy Rylanz abban reménykedik, hogy a szerzett adatokkal majd felnyitják az Uralkodó szemét, mit is művelnek egyesek a nevében... egyszerre sugall naivitást és elkeseredettséget. És persze azt, hogy a Régi Köztársaság/Birodalom propagandája az elmúlt 20-25 évben hogyan is építette szisztematikusan ki a Palpatine-képet, aki úgymond megnyerte a Klónháborút, és békét hozott a Galaxis népének. Ez tipikusan a "jó cár - gonosz bojárok" mentalitás - ha rossz dolgok is történnek, azért nem a hatalmi piramis csúcsán üldögélő figura a hibás. És ha ezt egy tanult üzletember így gondolja egy évek óta egyre látványosabban vegzált bolygóról, akkor még ki mindenki gondolhatja így. Durva dolgok történtek a Partizánok háza táján. Hogy Pluti birodalmi kém volt-e vagy sem, nem tudom. Szerintem igen, gyanús volt a kérdezősködése, de lehet csak tényleg biztosra akart menni hogy nem robbantja magára az egész cuccot. Akárhogy is Saw paranoiájának ez az ügy nem segített. Számomra Saw most tűnt igazán őrültnek. Össze-vissza beszélt baromságokat (amikor Onderont és indirekt módon a húgát emlegette, kedvem támadt rögtön megnézni a TCW idevágó epizódjait), de láthatóan hatásosan, mert Wilmon fogékony volt rá (persze az erre való hajlam meg van neki, mert amikor a Ferrixen eldobta a bombát, nem igazán érdekelte, hogy a birodalmikon kívül meg fog-e halni valaki más is, és ha igen, mennyien). El kell ismerni, Saw karizmatikus vezető, persze ez nem jelent feltétlenül pozitívumot, ez egy értéksemleges megállapítás - elvégre Hitler is az volt. Luthen monológjára rezonált Saw kijelentése, miszerint a Köztársaság visszatérését ő már nem fogja meglátni, de ennek ellenére harcol.

Igen, tervbe van, de biztosan még nem tudok mondani.

Boldog születésnapot, @Bomarr!

Nem ez volt az amit Cassian kivett egy kis dobozból, miközben Bix a boltossal beszélt?

Hát ez valami elképesztő volt. Mintha egy hidegháborús kémtörténetet néztem volna. Amely érzésre persze ráerősített a kosztüm és a díszlet is, illetve a ghormaniak franciás nyelve is. A Ghorman tényleg úgy néz ki, mintha az 50-60-as évek K-Európájában lennénk a Vasfüggöny mögött. Rendkívül erős jeleneteket kaptunk. A nagy csavar az volt, hogy nem Dedra, hanem Syril költözött a halálra ítélt bolygóra. Ez nagyon jó húzás volt a készítők részéről, és az első történetszálhoz képest Syril karaktere most nagyon dominált. Eltelt újabb egy év, egyébként is volt a kisugárzásában újfent valami magabiztosabb. Már sokkal jobban kezeli az anyja hülye megjegyzéseit, kettejük viszonyában már nem éreztem feltétlenül azt az alárendeltségi viszonyt, mint annak ellőtte, hanem inkább nagy adag türelmet Syril részéről. És hogy mi is folyik a Birodalom háza táján, az már ebből a beszélgetésből kitűnik. A propaganda mossa át az agyakat, az öreglány javában böfögi vissza azokat a paneleket, amiket az M1-en a Birodalmi Hírekben hallott. A Galaxis népét egy éve kábítják ezekkel a dezinformációkkal. A "ghormaniak nagyképűek, beképzeltek" toposz állandó súlykolása pedig azt eredményezi, hogy a közbeszéd része, úgymond mindenki által elfogadott tény, és még az is ebben a narratívában kezd beszélni, aki amúgy nem szimpatizál a Birodalommal. Azok a gúnyolódó Palpatine-videók is minden bizonnyal a propagandaminisztérium termékei. A holohívás lehallgatása alatt rögtön leesett, hogy ez az egész csel Syril részéről, hogy magára irányítsa a Ghormani Front figyelmét. A Ghorman kivéreztetése zajlik itt, és ez az összes cselekményszálat stílszerűen átszőtte, Valósággal ökölbe szorult a kezem, amikor elhangzottak a módszerek. A bürokratikus vizsgálatok, az ad hoc új törvények, a gazdasági ellehetetlenítés... sajnos túlságosan is ismerős mozzanatok ezek. A kétségbeesett helyiek, a termelők, vagy pusztán a ghormani kultúra őrzői. Nagy piros pont, hogy kanonizálták a Tarkin által elkövetett mészárlást, amelyre még a Birodalom első évében került sor (a legends-ben eredetileg ez volt a "ghormani mészárlás"). Nagyon erős képsorok voltak ezek, gondolva itt a titkos "lakossági fórumra". A Ghorman, hiába az egyik legbefolyásosabb bolygó, vegzálásuk intő példa lehet a többieknek is, hogy senki nincs biztonságban. Syril van olyan jó karakter, hogy a végére még a néző is elbizonytalanodhatott, hogy esetleg nem-e kezdett szimpatizálni a ghormaniakkal a lakossági fórum végére. Most nem mernék 100%-osan megesküdni arra, hogy továbbra is szerepet játszik. Hosszú idő után végre újra megkaptuk a politikus, szenátor Mothmát. Nagyon szépen be lett mutatva, hogy miért képtelen többséget szerezni a törvényjavaslatának. Hiába hangoztatták, hogy a Közrendi Ítélet-felülbírálási Direktíva csak ideiglenes intézkedés az Aldhani-rablás utáni zűrzavarban, azóta is újra és újra meghosszabbítják különböző indokokkal. Ismétlem a kérdésem, honnan is ismerős ez? A törvény ürügyén csomó embert bekasztliznak... nyilván kell a rabszolga-munkaerő annak a Birodalomnak, amely valósággal zabálja az energiát és prédálja a nyersanyagokat szerte a Galaxisban a nagy projekt és az önfenntartás érdekében. A Ghorman szitokszó lett és minden olyan ügy mellé állni, ami őket segíti, egyenlő a politikai öngyilkossággal, erre jól rávilágít az egyik szenátor, míg a másik naivan hangoztatja, hogy a KIFD pusztán a bűnözőket sújtja.. Ezek a narratívák a torzult birodalmi valóság nyílegyenes leképeződései. Még a Ghorman szenátora sem mehet szembe nyíltan Palpatine-nal, mert nem akar a népének még több bajt - szegény nem tudja, hogy a bolygó sorsa már réges-rég eldöntetett, így akármit csinálhat. De hiányzott már a BBI. Partagaz a szokotthoz képest ingerültnek tűnt. Valószínűleg felülről cseszegetik őt is rendesen. Bele se merek gondolni, hogy mi készül odafent a törvénygyárban, ami miatt Yularen és ő tárgyalt magával az Uralkodóval. Lagret ugyanolyan alkalmatlan, mint eddig. Hová tűnt Blevin? Heert arca az elmúlt két évben jól megnőtt, pedig ő és Dedra remekül együttműködött, amikor még a beosztottja volt. Persze érthető, ez már az ő ügye, és Dedra beleszólásai csak fölösleges hatásköri konfliktusokat szülnének. Lonni jól helyezkedik, egy szívességért cserébe fontos információt szerez Dedrát illetően Heerten keresztül. Luthen nem tudja hogy mi készül, csak azt hogy valami fontos. A Ghormanról szól a Birodalom elmúlt egy évének politikája, most meg kiderül, hogy Dedrának van ott feladata. Andor elküldése pedig nyílegyenesen vezet oda, hogy Andor és Syril újra egy bolygón tartózkodjon. Kíváncsi vagyok, az utóbbiból milyen eltemetett sérelmek fognak kiszabadulni, ha esetleg meglátja Andort. Cassian ennyire emberi még soha nem volt, mint ebben az epizódban. Eddig jobbára távolságtartó, hideg kalkulátor, kissé távolságtartó, már-már simlis alak volt. Itt azonban a nagyon is meglévő érzelmes oldalát mutatta meg. Szegény Bix. Hiába telt el egy év, a PTSD az élete része maradt, ahogy a Dr. Gorst is. Gyanítom ennek feloldása csak a pszichopata Mengele kinyírása lehet, de elképzelhető, hogy csak a vágy szól belőlem. Aztán ott van annak a birodalmi katonának a halála is... a körülmények részletezése nyilván később kiderül. Egyébként ez a lakás, meg az éjjel beszivárgó fények (soha nem értettem, hogy sok sci-fiben miért nincs függöny) és később az eső is erősen Szárnyas fejvadász-utóérzést idéztek fel bennem. Aztán láthattunk olyan szokatlan hétköznapi dolgot is, hogy hőseink elmennek bevásárolni. Az Andor egyik legerősebb jellemzője az, hogy az átlagpolgár mindennapi életét mutatja be eddig unikális módon. A Coruscantból is eddig jobbára két szintet láthattunk: a fényűző elitet a magasban, és a bűnbandák által uralt nyomornegyedeket vagy elhagyott gyártelepeket az alsó szinteken. A közte lévő terület, ahol a coruscantiak szerintem túlnyomó része él, felfedezetlen volt eddig. Nagyon tetszett a Cassian és Bix közötti érzelmes pillanat, szerintem ez valami ferrixi romantikus szertartás lehetett. Kérdés, mi volt az a végén, amit Bix bevett? Altató? Vagy halálpálca? Ha igen, Bix sajnos elindult a lejtőn, amelynek végét talán sejteti, hogy a Rogue One-ban nincs ott Andor mellett. Bár kétlem, hogy ilyen cuccot meg lehet venni a boltban. A végére volt még egy Wilmon-szálunk. a D'Qar-t újra látni fenomenális volt. Nem igazán vágtam, hogy milyen cucchoz jutott hozzá Saw, de semmi jót nem ígér és ahogy Saw körülírta a lehetséges anomáliákat, gyanítom, a súlyos egészségromlásához lesz köze ennek a szerkezetnek. Ez az epizód nálam lekörözte az első történetszál mindhárom részét, pedig azok sem voltak piskóták. Fú mi lesz még itt...

Szeretném látni Mothmát bővebben kancellári minőségében, remélem lesz nagyobb szerepe. Meg azért az új köztársasági politikát en bloc.

Nem, majd késő délután. A másik két részt meg a napokban. Utána meg egyben megnézem a három részt egy-két nappal az új etap előtt. Igyekszem elnyújtani az Andor-élvezetet az egész hétre.

Én ezért imádom az Andort. Persze az akciójelenetekért sem kell szégyenkeznie, de nem ezért nézem elsősorban.

Fantasztikus élmény 20 év után is ez a film. A prequeleket viszonylag régen láttam, úgyhogy teljesen megfelelő időben került sor erre a mozira. Már a sárga betűknél jelentkezett az instant libabőr, amely aztán folytatódott a nyitójelenetnél, nagyjából szinkronban a dobpergéssel. A Klónháború Sztálingrádja nagytotálban, két évtized után. Igyekeztem az apró nüanszokra figyelni mindvégig a film során. A különböző gépek, Palpatine dolgozószobájának dekorelemei, a pezsgő városi élet... a hétköznapi emberek tesznek-vesznek, siklóval utaznak ide-oda, miközben a fejük felett (szó szerint) éppen rendszert váltanak. És valahogy pont e nyüzsgő háttér közepette tűnnek a film főszereplői annyira magányosnak, mint a régi királydrámákban. A belső helyszínek sokszor tágasak és üresek, kihaltak, nyoma sincs a kinti forgalomnak. Az összes coruscanti jelenetet a vihar előtti csend, a fojtogató légkör jellemzi. Végig a felszín feletti luxusban vagyunk, ahonnan nézve a kisemberek tényleg csak apró járművek és hangyák. Az EP3 egy vérbeli Shakespeare-tragédia, annak minden díszletével együtt. Innen nézve érthető, még ha sajnálom is, hogy miért végezte a politikai szál a vágóasztalon. Ez a történet Anakin drámája, amelyhez mindenki asszisztál a neki szánt szerep szerint. Ebben a kontextusban Padmé nem is lehet más, mint támogató karakter. Lucas döntése leginkább az ő karakterét sínylette meg, az EP 1-2 után sematikusnak éreztem a jelenlétét. 20 év alatt alig öregedett a film. Iszonyúan jól néznek ki a bolygók, Utapau, vagy pláne Mustafar, de még az olyan egyjelenetes helyszínek is, mint Cato Neimoidia vagy Alderaan. Néha el sem hittem, hogy a javát kék háttér előtt forgatták. Gyönyörűek a színekkel és fényekkel történő játékok, a naplementék, vagy amikor Anakin ül a reluxa által keltett árnyékcsíkokban. A legjobban az tetszett, amikor közelről mutatták Grievous vagy a droidok páncélját. Van fizikájuk, rétegzett felszínük, egyesek viharvertek stb. A későbbi művekhez képest a klónok itt uniformizált és arctalan katonák, nem igazán lehet velük kapcsolódni. Ezt a vonalat majd a TCW és a Bad Batch fogja kibővíteni. A színészek borzasztó jó munkát végeznek. A Hayden körüli hisztit régen sem éreztem, most pláne nem. Színészi játéka teljesen jól átadja Anakin egyre mélyülő kétségbeesését. Mindenki rángatja a kénye-kedve szerint, mindenki csak felhasználja őt, és félelmei és (sajnos) gyarlósága miatt nyílegyenesen rohan a végzete felé. Anakin meghasonulása kellően érzékletes. A film leggyönyörűbb jelenete, amikor Anakin a Jedi-tanács termében várakozik (miközben Padmé is érzi, valami baj van), és meghozza élete döntését. A gyönyörű, ám mégis baljós naplemente átvált koromsötétségbe. Hayden szintén hihető, amikor már Darth Vader. Jellemző, hogy nem ő, hanem Obi-Wan az, aki leguggol az elernyedt Padméhoz, hogy megnézze, jól van, miközben akkor már Vader tudomást sem vesz szerelméről, aki mellesleg az ő gyerekével várandós. Minden szó elszáll, a Sith valódi természete ebben a röpke pillanatban mutatkozik meg legtisztábban. Összegezve, örülök, hogy Hayden - ha el is kellett hozzá telnie majd' két évtizednek - végre megkapta azt a méltó elismerést, ami kijárt neki. A lehető legjobb Anakin Skywalker és a lehető legjobb Darth Vader ő. Natalie Portman játékán keresztül teljesen átjön Padmé kétségbeesése. Az addig kötelességtudó, a Galaxis sorsa iránt mindig érzékeny nő az, aki most már menekülne, akár az isten háta mögé, kilépve a drámából. Sajnos nincs megváltás számára, de anyaként az utolsó pillanataiban láthatja még két gyermekét, amely az utolsó reményszálat jelenti Anakin visszatéréséhez. Ian McDiarmid megformálásában Palpatine maga az ősi Gonosz, a Sötét Árny, ami ráterpeszkedik a Galaxisra. Minden jelenetét uralja, a Windu-Palpatine-Anakin jelenetsor közben a hátam is borsódzott, pedig ha nem láttam több százszor, akkor egyszer sem. De ugyanígy voltam a Birodalom kikiáltásánál is. Eszembe jutott az Andor és hogy ezzel a kulcsmomentummal kezdve menni szenvedés vár még a Galaxis népére az elkövetkező hosszú-hosszú évtizedekben. Az utolsó jeleneteknél (Padmé temetése, a Tatooine) már könnyes volt a szemem. Egészen kivételes az olyan film, ami ennyiféle érzelmi kavalkádot képes előhozni az emberből. A szinkronra továbbra sem lehet panasz - Grievous hangját leszámítva, de ő egyébként is az egyik leggyengébb prequel-karakter - minden hang bizony odatette magát, főleg Gruber Hugó (ő szerintem sokkal jobb Palpatine, mint Reviczky) és Zsigmond Tamara, de megrendítő volt hallani Kránitz Lajos hangját is, akinek ez volt az egyik utolsó szinkronszerepe. A prequel magyar szinkron nagyon erős, az egykor világszínvonalú magyar szakma ekkor, a 2000-es évek közepén még ereje teljében volt (ld. Gyűrűk ura), a hanyatlás pont ezután kezdődik.

Ma megyek nézni én is. Horribile dictu, én csak egyetlenegyszer láttam moziban, úgyhogy nem is volt kérdés. Majd írok beszámolót.

Igen, ebben az új helyzetben ez igaz. Ezzel a megbízatással Dedra egyértelműen kikerült a BBI hierarchiájának láncolatából.

Azért az már neccesebb, mert nem hiszem, hogy Yularen bármikor elérhető egy olyan alacsonyabb BBI-tiszt számára, mint Dedra (hogy személyesen az ezredes tartott eligazítást az Aldhani után, az szerintem kivételes eset lehetett, jelezve a rablás galaktikus mértékű súlyát), másrészt Yularen tehet fel kérdéseket, hogy egy Dedra miért is érdeklődik egy top birodalmi tisztviselő Krennic után.

Sokkoló módon mutatták be, de még pont azon a határon maradtak, hogy nem lett SW-idegen.

Biztos hogy találkozott. Az asztalnál Dedrán kívül olyanok ültek, akik ott vannak az események sűrűjében, ismerik az erőviszonyokat, számukra egy-két másodperc alatt kideríthető lett volna, ha Krennic hazudik.

Nem sok jót jósolok a Mina-Rau földműveseinek, egy egész birodalmi kontingens odaveszett, szerintem ezután szorosabbra fogják ott a gyeplőt.

Szerintem nem volt véletlen a rövidke Erskin-jelenet, ahol említette, hogy félig ghorman származású. Így lesz egy személyes szála is ennek a tragédiának.

Nincs annál kétségbeejtőbb és kilátástalanabb helyzet, mint amikor a magányosság és teljes elhagyatottság érzése egy zsúfolt tömegben tör ránk. Amikor Mothma a táncával (egy már jól ismert zenére) gyakorlatilag egy időre elmenekül a valóság elől, még mintha az is érzékelhető, hogy valamivel nagyobb tér választja el őt a többi táncolótól. Nem sokkal, de éppen annyival, hogy egyértelmű legyen Mothma végtelen magányossága, aki - dacára annak, hogy a menyasszony édesanyja - itt jobbára láthatatlan, egyedül Perrin tesz egy-két tessék-lássék próbálkozást arra, hogy közelebb férkőzhessen. Szerintem ez az epizód, amikor Mothma végképp egyedül marad, s az ezzel való megbirkózást most az örökös álarccal és megjátszással sem tudja leplezni. A lányával való kapcsolata olyan, mintha egyszerűen nem egy nyelvet beszélnének. "Inkább lettél volna részeg" - valódi tőrdöfés ez Mothma szívébe, mégis kénytelen rendezni vonásait szinte azonnal - oly sokadjára is. Leida itt még nem is foghatja fel, hogy Mothma micsoda áldozatot lett volna kész meghozni ő miatta, és nem is csak a Lázadás ügyére kell itt gondolni, elég a chandrilai társadalmi elvárásokra. Majd később megérti. Mothma jussa végül az, hogy egykor anyjához hasonlóan ő is lerészegedik. Az örökölt sors. Ez Chandrila hagyományainak és kultúrájának, a túlzott ceremonialitásának árnyoldala, amelynek részletes bemutatását én nagyon élveztem (és ismét elhangzott az egykori galaxis-hódítók, a rakaták neve). Mothma és Luthen rövid beszélgetése, ahol végül is eldől Tay Kolma sorsa, rendkívüli érzelmi kavalkád. Igazából az derül ki, hogy mindketten vérprofik - Mothma is tudja, hogy nincs más megoldás, de, és ezzel némileg rátolva Luthenre a felelősséget, nem teszi meg azt a szívességet, hogy kimondja. Szavak nélküli megegyezés ez a halálos ítélet meghozataláról. Tay instabil, láthatóan nem érzi a szavai súlyát (még arra sem volt képest, hogy a hangerejét levegye, amikor az alapítványról és a lázadásról beszél), és ennél veszélyesebb kombináció nincs. Egy olyan ember, aki azt érzi, hogy kicsúszott alatta a talaj és nincs veszteni valója... Luthen jól rávilágít, hogy hiába akár egy konkrét pénzösszeg, a fenyegetettség érzése Tay képében, mintegy "Damoklész kardjaként" ott fog lebegni a fejük felett. Tay Kolma nem rossz ember. Ahogy beszállt a siklóba, mosolyogva, én sajnáltam őt, mert egyértelmű, hogy más körülmények között nem érdemelte volna meg ezt a sorsot. Kétségbeesése és meggondolatlansága azonban olyan pánikreakciókat szül, amelynek egyetlen feloldása az ő halála. Ez az a mérgező társadalmi és politikai légkör, amit a Birodalom teremtett meg egy-két évtized leforgása alatt. Itt kell beszélnünk Velről, aki még sok bajt hozhat Luthen fejére. Sokáig nem értettem egyet @Dzséjt-tel vele kapcsolatban (és azért hozzá képest még most is árnyaltabbnak látom az ő karakterét), de tény, hogy Vel egyszerűen nem érti, hogy a Birodalom elleni felkelés mivel is jár együtt. Cinta láttán úgy omlik össze, mintha eddig őt megvezették volna. Pedig csak figyelnie kellett barátnője szavaira: első a Lázadás. Mert nem hiszem, hogy Tay sorsa akasztotta volna ki ennyire. Igazából ebben a pár szegmensben Vel legalább annyira tűnt veszélyesnek a lázadás ügyére, mint Tay. Cinta a felkelés profi bérgyilkosa. Begyakorolt mozdulatai arról tanúskodnak, hogy már nem először használja őt Luthen e minőségében. Minden bizonnyal Tay előre nem látható siklóbalesetet fog szenvedni, ahol a már elintézett sofőr hulláját is elhelyezik. Chandrila mellett kemény jeleneteket hozott Mina-Rau is. Nem gondoltam volna, hogy Star Wars-ban nemi erőszak-kísérletet fogok látni, amelyet aztán ennyire markánsan mutatnak. Megmondom őszintén, engem felzaklatott, alapvetően nehezen bírom elviselni a filmekben a nők elleni erőszakot. Látszott, hogy a hadnagy nem először csinálja ezt. Utolsó féreg, még így is olcsón megúszta. Fú, amikor vége lett, én is kifújtam a levegőt. Szegény Bix, a szenvedés-kálváriája az egyik legerősebb a sorozatban. A mina-raui események emellett is felkavaróak. Beela, Wilmon újsütetű barátnője mondja ki a lényeget kétségbeesett szavakkal: "Miért nem hagynak békén minket?" Pontosan ez a Birodalom sajátja, hogy még a legjelentékenebb, legtávolibb helyeken se érezd magad biztonságban. Az örökös bizonytalanság és félelem érzése, ez működteti ezt az elnyomó gépezetet. A szívem szakadt meg Brassóért. Ő volt a közösség lelke, és az elfogásakor arra is van módja, hogy a gyanú árnyéka is elkerüljön jótevőjükről, Kellen-ről, a szavak nélküli gyors egymásra pillantásuk Brasso csodálatos búcsúzása. És persze mikor céloz egy rohamosztagos pontosan? Cassian későn érkezik, Brassót már nem tudja megmenteni. Tetszett, hogy az Andor realitásának megfelelően, nincsenek itt pátoszos búcsúszavak. Brasso életét egy pillanat alatt oltották ki. Cassian itt most tényleg nagyon megzuhan. Ha egyszer szobrot kéne mintázni a legjobb barát mintaképéről, Brasso lenne az. E két szál mellett könnyedebb volt a coruscanti szál. Az anyóssal való első találkozás pont annyira volt kínos, mint amennyire sejtettem. Valahol érthető Eedy viselkedése, klasszikus kórkép az övé. Nehéz élete lehetett, a férfi lelépett, és ott maradt egyedül a gyerekkel. Ez aztán átfordult túlzott ragaszkodássá, valamint - és ez már súlyosabb - a gyereke lelke feletti uralkodássá. Mérgező viszony az övék. Kíváncsi lettem volna, hogy Syril milyen körülmények között lépett le anyjától, azt milyen jelenetekkel tarkította az anyja. A bemutatkozó ebéd először úgy alakul, ahogy sejthető. Eedy irányít, a lehető legszörnyebben viselkedik, Syril teljes defenzívában (ahogy elvonul és az ágyon fekszik, rendkívül szánalmas), hogy aztán Dedra megelégelje, és érvényesítse a BBI jóvoltából kiformálódó társadalmi presztízsét. Egy-két mondatban beárazza a sokat ajnározott Harlo bácsit, és Eedy realitásérzékét mutatja, hogy tudja, mikor van helye a visszavonulásnak. Syril feje felett a két nő megvívja harcát és az öreglány taktikai visszavonulót fúj, elfogadva a feltételeket. Dedra úgy viselkedik, mint a munkahelyén, hidegen és kalkuláltan, mintha egy nyomozási ügy rendezéséről lenne szó, nem pedig a saját magánéletének megoldásáról. Valamicskét megtudhatunk Dedra fiatalkoráról is. Felneveltetésének helyszíne mutatja, ő tényleg a Birodalom gyereke. Meg lennék lepve, ha Eedy ezután már fel bukkanna a sorozatban, Dedra sikeresen eliminálta ezt a problémát. -------------------- Ha a történetszálat mint egészet nézzük, számomra kijelenthető, hogy az Andor továbbra is magas szinten folytatja, megalapozva a még jobb fejezeteknek. Néha éreztem kedvezőtlen hangsúly-eltolódást - pl. Maya Pei "lázadóinak" idióta mivoltát talán többször, szájbarágósabban mutatták be a kelleténél, illetve egyeseknek a chandrilai kultúra ily részletes bemutatása is sok lehet. Az Andor szépsége továbbra is apró jeleken, arckifejezéseken, ki nem mondott szavakon van, amelyek a hétköznapi jelenetek kavalkádja között meghúzódnak. Egyelőre egy karaktert éreztem gyengébbnek az első évadhoz képest. Syril még nem kapott erős jelenetet, az első évad vérfagyasztó és egyben szánalmas karakteréhez képest most itt inkább csak a szánalmas maradt, megspékelve egy adagnyi börleszk humorral.

Boldog születésnapot @Wilde!