Nute Gunray

Lassan érik egy újranézés nekem. Nagyon sokat várok a folytatástól.

Jaj, bárcsak meglépnék ezt. Lucas egyik legrosszabb döntése, hogy a 2000-ek delegációja szálat kivágta anno.

A lázadás hajnala Beth Revistől, szintén nagyszerű könyv.

Én ki vagyok békülve ezzel a címmel. A Dzséjt által javasolt címek slamposak és unalmasak.

The Goonies + Star Wars, ez vagy bukás lesz, vagy a Disney tökéletes receptje, hogy további nézőket behúzzon a franchise számára. Teljesen földies kinézetű bolygó és járművek... bizarr, de nekem mégis valahogy bejött, bár ennek okát megfogalmazni sem tudom. Talán a jó adag nosztalgikus érzés miatt, amellyel a kelleténél nagyobb mértékben megvehető vagyok.

Boldog születésnapot @MissKarrde!

Gyerekkorom egyik hangja. Isten nyugosztalja

Az e-book töredéke (talán 25-30%-a) az összes eladott könyv arányának idehaza (egyébként külföldön is bőven többségben van a nyomtatott könyv), úgyhogy a Szukits részéről ez egyértelműen fals és megtévesztő érvelés.

Az viszont már fogyasztóvédelmi aggályokat vetne fel, hiszen a cég a vásárlókat megtévesztve kommunikál.

Egyáltalán nem erről van szó. A készítők hűek a könyvhöz, és ott tényleg lelassulnak az események az első évad legvégén történt eseménysor után. Daemon ott is mindvégig Harrenhalban dekkol.

Szerintem lesz folytatás, nem hozták volna be a végén Yodát vagy Darth Plagueis-t, ha nem így lenne.

Meg fogom nézni, de az eddigi képek alapján azért tűkön ülve nem várom. Remélem, azért majd jól rám cáfolnak.

Boldog születésnapot @Ody Mandrell!

Nálam az EP7 premier visz mindent, szerintem a fanfárnál még a szívem is kihagyott egy-két ütemet. El se hittem, hogy 10 év után új SW filmet látok.

Egyelőre ott tartunk, hogy semmilyen SW kiadvány sem érkezik. A Szukits ráadásul ül a jogokon, gyakorlatilag átverve a vásárlókat is. Mindenki rohant megvenni mindent, mert azt kommunikálták, hogy júliustól semmi nem lesz, azt sem árulhatják, ami raktáron van. Úgyhogy kár ezen előre aggódni.

A Freed-könyvek kiadása is homályba vész, ahogy minden SW-kiadvány jelenleg. Sajnos.

Ha megjelennének magyarul, én valószínűleg továbbra is mindent beszereznék, de a lelkesedés már nálam is alábbhagyott. Csomó olvasatlan SW könyvem van.

Most jelentettek be az Acolyte-hoz is könyveket, szóval azért ne ess kétségbe.

Csak ismételhetem magam: a SW-ban az a jó, hogy mindenki megtalálja azt a szegmensét, amit szerethet. Engem rendkívül felcsigáz hogy megismerhetjük, hogyan is alakult a nagypolitika a kikiáltást követő hetekben (de jó kapcsolódás lehet itt a Bad Batch-csel), mit tett Bail és Mothma, hogyan kommunikálták a sokkot, miközben a törölt jelenetek szereplői is kanonizálva lesznek. Andor ide vagy oda, továbbra sem ismerjük betéve a Galaxis történelmét a két trilógia közötti 19 évben. Szóval van még mit "ragozni".

Az tipikusan egy olyan példa, hogy egy kezdetben abszurdnak tűnő ötlet (én is fogtam a fejem anno), ha jól van megírva, akkor nagyon is működik. Itt szerintem ez történt, jól illeszkedett a cselekménybe.

Most már lassan 20 éve foglalkoztat minket Darth Plagueis személye. Ki ő? Honnan jött? Tényleg megcsinálta? Mikor végzett vele Palpatine? Bár nem tudom, a muunok meddig élnek, de ha Plagueis már most mester és Palpatine ugye még sehol nincs, akkor tényleg nagyon sok évet élt meg.

Ez nagyon felcsigázta az érdeklődésem.

Hát nekem inkább tűnt 14-nek, mint 18-nak.

Én is elgondolkodtam azon, nagyon jellegzetes orgánum volt.

Csak most jutottam oda, hogy írjak értékelést. Az eddigi hozzászólásokat szándékosan nem olvastam el előre, így ha lesz ismétlés, vagy esetleg a felmerülő kérdésekre már adtatok választ, akkor ez úton is pardon. Osha látomásával kezdünk, ahol láthatóan Qimir kezéből kicsúszik az irányítás (utóbbit az egész rész során lehet érzékelni vele kapcsolatban). A későbbi fejlemények kapcsán rendkívül ironikusnak hat ez a látomás. Vajon a lány nem saját magát látta? Csak éppen azt hitte, Mae-ről van szó. Akárhogy is, a vízió arra sarkallja Qimirt és Oshát is, hogy elhagyják a bolygót. Kettejük alkudozása is azt mutatja, hogy Osha fokozatosan átveszi a kezdeményezést, Qimir inkább sodródik. A szegmens végén aztán jött a teljes döbbenet. Darth Plagueis most először, teljes valójában. Azonnal tudtam, hogy róla van szó. Nagyon úgy fest, megtartották a muunt mint fajt. Hálaistennek. Persze nem sok muun illetőt láthattunk eddig (San Hill és ennyi), de a vonások még az árnyékban is jól kivehetőek voltak. Olyan hirtelen ért engem ez a felbukkanás, hogy tényleg csak tátogtam, vissza is pergettem nem egyszer. Már csak az a kérdés, hogy milyen minőségben volt itt Plagueis. Ő a rejtőzködő mester, akit Qimir szolgálhat? Vagy éppen Plagueis itt még tanítvány, aki épp most keresi azt az akolitust, akivel majd legyőzheti mesterét (Darth Tenebroust)? Utóbbi esetben, Qimir itt a maga útját járja. Nekem Plagueis mozdulatából úgy tűnt, hogy nem csak Osha, de még Qimir előtt is rejtőzködik, persze simán tévedhetek. Mindenesetre akár mester, akár tanítvány Plagueis, az ő itteni felbukkanása mindenképp jelzi, hogy Qimir soha nem vált (hivatalos) Sith mesterré, hiszen a Kettő szabálya ezt kizárja a Plagueis-Sidious páros későbbi felbukkanása miatt. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Qimir Sidious elődje volt, aki azonban elbukott és nem volt képest átvenni Plagueis helyét. Sol az egész epizód során olyan szinten megszálott módon viselkedik, hogy nem is lehet olyan nehéz aztán elhinni róla, hogy megkattant és az összes Jedi vére az ő lelkén szárad. Ehhez talán Bazil tanúvallomása is jól jön majd. Rendkívül látványos volt az üldözési jelenet Sol és Mae között, ahogy az egész az aszteroidaövben lejátszódott. Mindez azt is megmutatta, hogy Sol nem csak kiváló harcos, de remek pilóta is. Az volt az érzésem, hogy Sol itt már Mae megsemmisítésére utazik, csak aztán közbelép Bazil. Utóbbi viselkedése a teljes széria során nagy talány számomra. Minden jelentős eseménynél ott van, aztán mégsem foglalkozik vele senki, mintha nem is egy értelmes lényről beszélnénk. A cselekedetei szinte nélkülöznek minden logikát, Most éppen miért is akadályozta Solt, hogy elkapja a menekülő lányt? Azt tudom talán halvány sejtésként felhozni, hogy gyanús lett neki a Jedi viselkedése, amikor azelőtt lelépett, hogy bevárta volna Vernestráék megérkezését. Mégis, ha végig gondolom, nyomkeresői funkcióját leszámítva Bazil teljesen felesleges volt ebben a sorozatban, és valahogy zavarónak hatott a jelenléte, miközben egyetlen egy pillanatban sem látunk interakciót közte és Sol között. Számomra a rész fénypontja a Vernestra és Rayencourt közti rövid társalgás volt. Egyrészt, imádom a SW politikát, és itt most pár mondatban is jelentős mélységeket kapott a Szenátus és a Jedi Rend közötti viszonyrendszer ábrázolása. Másrészt, szerintem, sajnos a sorozatra kevésbé voltak jellemzőek az ehhez hasonló mélyebb tartalmú párbeszédek, és ezt be tudom a rövid játékidőnek, szinte minden résznél éreztem némi kapkodást, itt, az évadzáróban nem különben. De ezt majd a sorozatértékelésnél kifejtem. Visszatérve ehhez a jelenethez, ez a beszélgetés a tipikus példája annak, hogy mindenkinek meg van a maga részigazsága. Vernestra tudja, hogy ők a jóságot és az igazságot képviselik, számára Rayencourt kekeckedése egy fölösleges tehertétel, ami elvonja a figyelmet a komoly problémák kezelésétől. Rayencourt számára azonban a Jedi Rend egy kiismerhetetlen monstrum szervezet, amelynek fenntartása jelentős anyagi vonzattal jár a Köztársaság részéről, cserébe átláthatatlan a működése, egyáltalán nem ellenőrizhető demokratikus úton (a Jediket ugyebár nem választják), miközben teljesen autonóm szervezetként működik, amely felett a Szenátusnak csak limitáltak az ellenőrzési funkciói. És amikor Rayencourt felhozza, hogy majd lesz valaki, aki már nem tud gátat szabni az érzelmeinek, és társai nem lesznek képesek megállítani, mintha csak Anakin majdani tragikumát jósolná meg jó előre, amely aztán a Galaxis sötétségbe taszítását hozza meg. Az is nagyon tetszett, hogy Rayencourt reflektál Vernestra szavaira, miszerint persze, hogy a Jediket a legtöbben támogatják, mert így leveszik a problémák jelentős részét a politikusok válláról, akik viszont ettől elveszítik önállóságuk és kezdeményezőkézségük jelentős részét. Ebben a párbeszédben tűpontosan, a korábbiaknál mindinkább legegyértelműbben jelenik meg a Galaktikus Köztársaság és a Jedi Rend egymásrautaltsága. Mind a kettő a másik nélkül egy "agyaglábú óriás". Rayencourt nem ismeri fel, hogy a jedik nélkül a Köztársaság nem tud működni, egy Erő által behálózott Galaxisban egyszerűen egy Erőtől teljesen leválasztott galaktikus szervezet nem tud működni. Másrészt, ha Rayencourt végigtekint a Galaxis történetén (és alighanem ezt megteszi és jelentősen formálja a véleményét az esetleges személyes rossz élmények mellett), akkor láthatja, hogy a legnagyobb galaktikus konfliktusok túlnyomó hányada bizony a Világos és Sötét Oldal keretrendszerén belül ment végbe, amelynek a Galaxis lakói elszenvedői, de nem alakítói voltak. Szóval ez a másfél perces jelenet is mutatja, egy ilyen beszélgetés is rendkívül inspiráló és messzire merészkedő gondolatokat tud megidézni a nézőben, és ezekben éreztem a kelleténél kevesebbet az Acolyte során. De persze kinek mi. A rész második felére aztán eljutunk a Brendokra. Jelképes, hogy Sol ide tér vissza, hogy bevégezze sorsát. Igazából, ő már akkor, 16 évvel ezelőtt meghalt itt, létezése egy darabkája ott maradt ezen a bolygón, szűkebben pedig az elhagyatott bányakolónián. Most csak visszatért, hogy szembenézzen démonaival, de még ekkor is kudarcot vall és saját magát is becsapja, ahogy tette azt folyamatosan 16 évig. Mert bizony, Sol még most sem képes szembenézni azzal, hogy mit is tett akkor, továbbra is kifogásokat és mentségeket talál. Még legutolsó pillanataiban is a mundér becsületét védi, miközben láthatóan teljesen elrugaszkodik a valóságtól. Sol jó harcos, de végső soron sajnos gyenge szellem. Démonai, bűntudata fokozatosan felőrlik őt. Osha már csak a kegyelemdöfést adja meg. Ezzel párhuzamosan végre megtörténik az őszinte beszélgetés Osha és Mae között. Előbbi rádöbben, hogy végig hazugságban élt. A mindvégig fortyogó bosszúvágya (és ezzel választ kaptunk, miért is nem válhatott Jedivé) megtalálja az új célszemélyt Sol képében. Katartikus, egyúttal szomorú jelenet volt, ahogy Sol bevégzi és ezzel együtt láthatjuk a kristály kivéreztetését is. Szerintem az új kánon legnagyszerűbb újítása ez, hogy nem lehet csak akárhogy vörös fénykardot készíteni. Annak vérben és haragban kell fogannia. Qimir néha szemlélődő itt. Bár látványos az összeütközése Sollal még a katarzis előtt, nem kérdés, hogy a Jedi ismét győzedelmeskedik, prezentálva ezzel az ifjú Sith korlátait. Qimir már korántsem az az elpusztíthatatlan manifesztálódó démoni jelenés, akinek az ötödik rész első felében tűnt. Ezzel együtt bizonyossá válik, hogy ő valóban Vern korábbi tanítványa volt, aki aztán a Sötét Oldal felé fordult. Így már nem is kérdés, hogy azt a súlyos sérülést honnan kapta. Vernestra addig nagyon is bizonyos volt tanítványa halálában. Lehet, azért, mert látta konkrétan meghalni? Utóbbi esetben felsejlik Darth Plagueis ez irányú ténykedése... Bármennyire is a bosszú hajtotta Oshát, engem meglepett, hogy hirtelen minden zokszó nélkül elfogadta, hogy Qimir tanítványává váljon. Hiszen látta a sok halált, a sok pusztulást. Ott volt Jecki, ott volt Yord. Aztán persze végiggondolva a dolgot, nem mehetünk el az Osha-Anakin párhuzam mellett. A Sötét Oldalban nincsen semmi belátás, logika, higgadt végiggondolás. Az az Anakin, aki addig mindent megtett a Jó győzelméért, röviddel később már nem volt rest gyerekeket gyilkolni. Osha sorsa megpecsételődik, amikor Sol bevégzi, és amikor a Jedi-kristály vért kezd ontani magából. És ezzel együtt Mae elveszíti létezésének addigi értelmét. Őt csak a bosszú hajtotta, azt a konkrét négy személyt akarta elpusztítani. Távlati céljai nem voltak. Ebből kiindulva a "szerepcsere" nagyon is ésszerű. Mégis, valahogy a Sith-képbe nekem eddig nem fért bele, hogy Osha és Mae könnyek között búcsúzkodik egymástól, hogy erre egyáltalán Oshának lehetősége van. A bosszúvágyon kívül én Oshában sem fedeztem fel más gonoszságot. Az utolsó szegmens pedig már az ügy eltussolása. Ahogy sokan sejtettük, Sol lett a bűnbak, Vernestra kíméletlen reálpolitikusi énjével ezt a narratívát keresztül veri a vizsgáló bizottságon, késleltetve Rayencourt a Jedi Rendet korlátozó törvényjavaslatainak életbe léptetését. Itt kapunk egy újabb főkancellárt is Drellik képében (aki ugyanúgy tarsunt, mint sokkal később majd az Új Köztársaság utolsó kancellára lesz). És persze ez mintha mindenkinek kényelmes magyarázat lenne, valahogy nincs is kihangsúlyozva, hogy akkor a négy egykori brendoki bűnös mellett a többi fénykardforgató halálát is Sol okozta egy személyben? Ez bizony legalább tucatnyi haláleset. A Szenátust Vernestra tehát leszereli, de nagyon is tudatában van annak, hogy súlyos a helyzet, amivel a renden belül foglalkoznia kell. Már csak azért is, mert megérezte, hogy egykori tanítványa nagyon is életben van. Ezért lesz ott a közelben az emlékeitől megfosztott Mae, ezért keresi fel azonnal Yoda mestert. A vége számomra egy második évadért kiált, ez nem is kérdés.