Nute Gunray

Azért ő a filmekben sem zavart sok vizet.

Igen, erre gondoltam többek között. Jó volt olvasni (és azért utólag nagyon örültem, hogy nem a premier előtt olvastam )

Mondjuk aki akarta, azért az EP7 sztoriját is szinte teljes egészében megismerhette (utólag visszaolvastam a spoilerekre támaszkodó rajongói történeti vázakat, megdöbbentő a hasonlóság).

Radnóti szerintem minden idők legjobb magyar költője.

Ha valaki rázúdul a lavina, szerintem aligha érdemes firtatni, hogy az utolsó pillanatokban mit tett; megpróbált-e elfutni, meglapulni, igyekezett-e két kézzel feltartóztatni a görgeteget... a látszat ellenére a Jediknek nem volt választásuk, a Sith-rend olyannyira beintegrálódott a Köztársaság szerveibe, hogy pusztulásuk eldöntött volt. A CIS egy Sith-kreálmány volt, ahogy a háború is... ebben a helyzetben nincs olyan, hogy mi lett volna ha ők győznek, mert itt nem klasszikus szembenálló felekről van szó. A CIS csak a Birodalomhoz vezető út egyik lépcsőfoka volt, semmi több. Éppen ezért nem lehet kettéválasztani a dolgot, pb, mert nem az a fennáló helyzet, amit írsz.

Doll kerek-perec meg is mondta pár napja, hogy a jelenlegi keret nem elég a sikeres európai szerepléshez. Szerintem a hazai elsőség behúzása után szépen le is lép valami prosperálóbb bajnokságba. Kondás nyilatkozatait meg tanítani kéne, minden langyos pocsolyában dagonyázó edző példát vehetne róla. Mindegy, annyiban örülök, hogy láthatóan kezd visszatérni a fővárosi foci az őt megillető helyére.

Hanyag munka.

Ez a First Senator pozíció elég érdekesen hangzik. Gondolom aki azt viseli, "első az egyenlők között", és egyfajta árnyékkancellárnak is felfogható a hivatalos kancellár mellett (aki ugye Mon Mothma az Endor utáni években). El tudnám viselni, ha ez a regény a Darth Plagueis-hez hasonló politikai sz*rkavarós könyv lenne minimális akcióval. Az ilyenek is kellenek.

Ebből kiindulva minden az égadta világon megosztó, mert olyan ember mindig lesz, akinek nem tetszik valami. Szerintem ilyen esetekben az arány igen is számít.

Nem játszottam vele (ismeretségi körömben sajnos nincs olyan, akivel ezt űzhetném), de én mindenhonnan csak dicséretet hallottam a társasjátékról. Egyébként a cikk alján a vélemények elég informatívak, láthatóan mindenki rajong érte.

Na, a futam viszont szerintem egész jó és nem csak Alonso balesete miatt (nekem is egyből Brundle 1996-os repülése ugrott be). Szerencsére már a leszerepelt időmérőrendszert is ejtették. Sajnálom, hogy Vettel végül harmadik lett, a Merci továbbra is nagy fölényben van, erőből nem, csak taktikával lehet megverni. De legalább nem Hamilton nyert.

A végzet templomában idegesítő a gyerek, a nő nem kevésbé, amellett, hogy utálom Indiát, ráadásul Indiana Jones-hangulatot nyomokban sem tartalmaz a film (nincs meg a kutatás izgalma). A negyedik részben az utóbbi azért bőven megvan, ott csak a végére csesződik el minden. De annak idején, emlékszem, a moziban tetszett.

Sorrendem: 3, 1, 4, 2

Ebben egyetértünk. Az a film csak azért született, mert vászonra akarták vinni az első részből kimaradt ötleteket (pl. csille-jelenet), azokat egymás mellé pakolták, csináltak hozzá valami mondvacsinált történetet és kész.

Jó ez, így talán van esély, hogy sikerül behozni a lemaradásomat.

Boldog születésnapot!

Szerintem az simán elmegy, engem sosem zavart.

Szith-lovagnak írták. Elég zavaró volt.

Azért ezt a hülye szavazósdit nem kéne ennyire komolyan venni...

Nem tudom, hogy milyen mélységekig foglalkozna a könyv politikával, mert ugye ifjúsági regényről van szó. Azért én remélem, hogy tiszta képet kapunk a fennálló viszonyokról.

Palpatine azzal a mondattal intézte el, hogy a Taa-hoz hasonló csúszómászók mindig megtalálják a módját, hogy hogyan éljék túl, így gyaníthatóan továbbra is él, ezt akarta Kemp jelezni.

Ezt a könyvet szeretni fogom.

Paul Kemp: Sith Nagyurak Az első kánon-regény, amit kiolvastam. Igazából sokat nem tesz hozzá az univerzumhoz, egyszerű kalandról van szó, ugyanis Palpatine és Vader kapcsolatával az író csak érintőlegesen foglalkozik, a felszínt kapargatja. A tábortüzes jelenettől eltekintve nem is rémlik, hogy a két szereplő között igazán lett volna mélyebb diskurzus. Valószínűleg ha Stover vagy Luceno lett volna az író, az akció és az elmélkedés aránya sokkal inkább az utóbbi felé tolódott volna el. Amitől féltem, szerencsére nem következett be: Palpatine karaktere jól működött. talán csak egyetlen esetben volt ez kivétel: az, hogy gondolkodás nélkül meg akarta ölni a twi'lek lányt, és Vader állította meg, hogy tán' még a hasznukra lehet... hát ezt inkább pont fordítva tudtam volna elképzelni. Maga a lezuhanás is csak a könyv közepén történik meg, a címmel ellentétben én inkább úgy éreztem, hogy Cham és társai, de talán még néha Belkor is sokkal nagyobb szerephez jutnak. A legkidolgozottabb karakter egyértelműen Cham volt: valódi vezéregyéniség, mondhatnám azt is, hogy Hera egy az egyben ráüthetett. Vele szemben ott volt a lobbanékony Isval - így ketten szerintem kiegészítették egymást. A birodalmiaknál Belkor volt talán a legösszetettebb személy, egy nap alatt gyakorlatilag összeomlott a teljes élete és minden reménye odalett. mikor Mors említést tett a feleségéről, először megdöbbentem, mert azt hittem, hogy valamit félreolvastam, hogy Morsot eddig nőként hittem, de aztán utánanéztem... ezzel nincs is semmi baj, de azért nekem valahogy a birodalmi képbe nem illik bele, hogy egy leszbikus nő ilyen magasra emelkedhet. De végül is ez a vonal rendben volt, még ha funkcióját egyébként nem is lehetett érezni. Egyébként nem tudom, hogy én olvastam-e félre, de amikor Palpiékra a twi'lek vadászok rajtuk ütnek, akkor a 2 túlélő császári testőr közül az egyiket megsütik. Aztán a következő oldalon már újra él és virul mind a kettő. Volt pár üresjárat a könyvben, a lylekek inváziója egyértelműen ilyen helyzet volt. a végén a falu lakosait sajnáltam. Vader árnyakként jellemezte őket, miközben tartott az ünneplés, pedig valójában ő volt az árnyék, egy fémmaskara rejtekében. Azok a twi'lekek nem rendelkeztek hatalommal, még csak a külvilágról is alig volt fogalmuk, nem sóvárogtak valami nagyobb iránt, mégis sokkal teljesebb életet éltek, mint Vader. Úgy éreztem Kemp kicsit gyorsan lezárta a könyvet, érdekelt volna, hogy ezek után mi lett a Ryloth-szal vagy akár Mors moffal, de még az is, hogy vajon Orn Free Taa túlélte-e (akit teljes mértékben pont így képzeltem el, hogy belesimult a Birodalomba és annak elvtelen kiszolgálója lett). Kemp azért írt jobb könyveket is már (pl. Árulás), de azért ez is tetszett. egy erős négyest tudok rá adni.

Hux apja Brendol Hux volt, ezt már lehet tudni (egy Rebels-höz köthető ifjúsági regényben már felbukkant az alakja).

Az eredeti az egyik legnagyobb kedvenc filmem, minden percét imádom. Ez egy felesleges remake, lehet, hogy látványos lesz, de a lélek kiveszett belőle (habár a jelenetek alapján az 1959-es kocsiverseny látványra lazán kenterbe veri az ittenit).