Nute Gunray

Gondolom a legtöbben már olvastátok az összes 2014-ben kiadott könyvet. Nektek mi a tetszési sorrendetek?

Ezt az univerzumot fájó módon eddig én meglehetősen távolról figyeltem. A filmeket persze láttam, de van köztük olyan, amit csak VHS-en, tehát nagyon régen.

Igen az nagyon jó rész volt, de az egész évad remek.

Köszi az ajánlást, el kezdtem nézni, nagyon tetszik.

A 24. oldaltól kezdődnek az Interstellar-kritikák.

Szóval a német edzőtársadalmat is szembeköpték...

Zeb szerintem akkor is nehezen tudna elhelyezkedni valami polgári állásban, ha szeretne, ugyanis a fajtáját szinte teljesen kiirtották, így emiatt és a "rovott múltja" miatt is neki egyszerűen nincs más lehetősége, mint törvényen kívüliként élni.

Nekem Trayvis már a kezdetektől furcsa volt. Először inkább arra gondoltam, hogy a szenátor korábban valóban elárulhatta a Birodalmat, ám az sikeresen lefülelte és megölte, ezután az alakját pedig propagandacélokra használták fel a lázadók tőrbecsalásához (nagyjából az Orwell-féle Goldsteinhez hasonlóan). A valóság nem sokban tér el ettől, a szenátor maga is áruló. Látszott, hogy Hera már gyanút fogott, így már előre sejtettem, hogy töltetlen állapotú sugárvetőt adott Trayvis kezébe (itt nekem a Die Hard jelenete ugrott be, amikor John McClane hasonlóan járt el a magát túsznak kiadó Hans Gruber esetében). Átéreztem a csapat magányát, most már tényleg úgy tűnhet, hogy egyedül vannak a Galaxisban, s senkire sem számíthatnak (Fulcrum a csapat nagy része számára csak névtelen megbízó lehet, nem bajtárs). Ezra nézéséből kiindulva a szenátornak nem sok jót jósolok a későbbiekben. Az akciók a helyükön voltak, látványosra sikeredtek. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan kies bolygón, mint a Lothal, is található egy szenátus, bár nyilván a boldog békeidőkben azért nem sokezer politikus vett részt a törvényhozásban, mint a Coruscanton. Zare felbukkanásának örültem, de egyfajta bizalmatlanságot én is éreztem a részéről Ezra irányába (vica versa). Ha a készítők merészek és használják a fantáziájukat, akkor ebből a szálból még egy egészen jó történet is kikerekedhet (természetesen Zare-ra gondolok, mint az Inkvizítor potenciális tanítványára). A humort ezúttal is Chopper szolgáltatta. Kis híján lenyeste Kanan fejét. Szeretem ezt a droidot. Kezdek attól tartani, hogy Kallus valóban azt hiszi, hogy Ezra valódi neve Jabba, legalábbis nem hallottam ki a hangjából az iróniát. Remélem tévedek, mert ez egy elég béna megoldás lenne, biztos vagyok benne, hogy Jabbát még az is ismeri a Galaxisban, aki egy kényelmes Mag-világi bolygó luxusövezetében éldegél távol a Perem összes bajától, bűnétől.

Azért vicces lenne, ha a felkelők új köztársasága (vagy akárhogy is nevezzük) az évtizedek alatt szép lassan átvedlene egy diktatórikus intézménnyé, amely a "nemes cél" érdekében kénytelen erőszakos és brutális eszközökhöz nyúlni...

Én egyedül a Blu-ray kiadással értek egyet, viszont a többivel nem. A SE óta pl. a Jabba táncikálós jelenet ezerszer jobb lett, előtte rémunalmas és sivár volt (ugyanígy a rész végi ünneplés az Endoron, a felújítás annak is jót tett).

A sok dráma után egy könnyedebb epizódot láthattunk, de ezt egyáltalán nem bántam, nekem jobban tetszett, mint a Fighter Flight. Örültem Lando felbukkanásának, hozta a rá jellemző tenyérbemászó stílust, és szerintem Billy Dee is kiváló munkát képzett ahhoz képest, hogy 78 évesként kellett egy huszonéves karaktert megformálnia. Az Idiot's Array ismét egy "csapatépítő" epizód volt, ahol olyan érzések és tulajdonságok kerültek terítékre, mint bizalom, féltékenység, megjátszás stb. A sztori ehhez képest mellékes volt, de kimondottan örültem, hogy a SW univerzum ismét egy fajjal lett gazdagabb (vagy kettő, ha Azmorigan pribékjeit is beleszámítjuk). Hera mellett a rész hőse talán Chopper volt, aki ismét bebizonyította, hogy hasznos tagja a csapatnak. Az első epizódokhoz képest a droid már korántsem annyira idegesítő. Tetszett Ezra furcsa fénykardja, hogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe. A blokád sivársága eleinte engem is zavart (kicsit még mindig a Rebels egyik nagy rákfenéjének tartom, hogy az egyes helyszíneken nagyobb tömegek nem bukkannak fel, ideértve a hajókat, járműveket és lényeket is.), de Dzséjt és Donát magyarázata, teóriái engem meggyőztek.

A sorozat egyik leggyengébb epizódja.

Nagyon gyenge megoldás lenne. Én a szuperfegyvereket is mellőzném.

Én még a mozifilm és nagyjából az egész első évadban prüszköltem Ahsoka, mint tanítvány kapcsán, aztán szépen lassan nagy kedvencemmé vált. Szerintem pontosan ebben rejlik a karakter mélysége, hogy gyakorlatilag a nézők előtt "nőtt fel".

Ez nagyon durva

Mivel számtalan ember vére tapad a kezéhez (köztük Jedi-tanoncoké is), engem a lelki traumája soha nem tudott meghatni. Így nyilván nem tekinthető a legnagyobb Jedinek, mint ahogy a legnagyobb Sith-nek sem. Ahogy Pildi is írta, Vader ennél összetettebb karakter.

Köszi Bomarr, több jelenetet nekem sem állt módomban alaposan megnézni, annyira gyorsan pörögtek.

Ugye most is egy bő, képkockáról-képkockára való elemzést írsz, mint tavaly?

Én kiegyenlítettebb mérkőzést a tavalyhoz képest.

Boldog születésnapot!

Valóban, a Disney előtt nem voltak Lego, Hasbro stb. figurák, nem voltak "össze-vissza kiadott" képregények, "2 dolláros" mobil játékok... Na neee... lehet nem szeretni a Disney-t, de azért ennyire ne vessük már el a sulykot...

Kőkemény vizsgákon vagyok túl, így sajnos csak most tudtam időt szánni a rész megtekintésére. Valószínűleg alaposan ki is veséztétek az epizódot (hamarosan nekiveselkedek a hozzászólások elolvasásához), de azért én is leírom a szerény véleményemet, mert egyszerűen fantasztikus részről van szó. Úgy érzem, a Rebels-t korai még a TCW-hez hasonlítgatni, hiszen jószerivel az előbbinek az elejénél vagyunk, mégis, ha szigorúan az 1. évadokat vesszük figyelembe, akkor bátran kijelenthetjük, a TCW anno nem kezdett ilyen erősen, nem foglalkozott ennyire mélyreható témákkal. Mert mi is történt? A lothali templom (örülök, hogy egyre inkább felfedezzük ezt a még mindig eléggé egyhangú bolygót) egyszerre volt Ezra és Kanan próbája. Ezra félelmei ugyanúgy testet öltöttek, mint majd később Luke esetében fog a Dagobah-n. És hát rövidke tapasztalata során kinek az alakjában manifesztálódhatna a félelme, ha nem az Inkvizítor képében, aki Ezra számára egy személyben testesítheti meg a Sötét Oldalt... egyelőre. Yoda mester kemény próbatétel állította Ezrát az biztos. Fénypontokban megjelenő entitása remek kikacsintás volt a TCW-re, ahol ugye Qui-Gon mutatta meg neki az utat ugyanúgy, ahogy ő most tette az ifjonccal. De Ezra mellett remek lecke és próba volt ez Kanan számára, aki még mindig bizonytalan - nyíltan beismerve, hogy a Jedik helyes (?) útjáról ő már réges-rég letért. Ezra félelmei, a felelősségvállalás, a csapatba történő beilleszkedés esetleges nehézségei, a szülei tragikus sorsát megbosszulni vágyó heves késztetés... mind-mind felszínre kerültek, s végül Ezra győzni tudott, méltán megérdemelve a kristályt, hogy elkészítse első saját fénykardját, amely hozzá illő módon nem szokványos lett. Szimbolikusnak tartom, hogy a csapat minden egyes tagja hozzájárult valamilyen alkatrésszel a fénykard elkészítéséhez. Még Chopper is. Ők egy csapat, s a fénykard ezt az egységet és szövetséget testesíti meg, mint egyfajta teremtő erőt. Azt hiszem, nagyon szép epizód volt ez, a Star Wars filozófiájának és az Erő mélységeivel foglalkozott. Bele sem merek gondolni, hogy mi vár még ránk. Csillagos ötös, na jöjjenek azok a kommentek.

Sajnos elég sokat.

Abrams visszahozta a Star Trekbe a retró érzést? Na ne viccelj. Ha így tett volna, akkor nem a legfanatikusabb "trekkerek" akarták volna őt felnégyelni. Abrams pont hogy alapjaiban újított meg egy teljesen haldokló franchise-t (azon persze lehet vitatkozni, hogy ezt jó vagy rossz irányba tette-e).

Ez egyébként korántsem egy elszigetelt vélekedés Lucas-ról sajnos...