John Jackson Miller: Kóbor lovag
Úgy álltam neki a könyv olvasásának, hogy a sztoriról szinte semmi ismeretem nem volt, a képregényt ugyanis még nem volt időm elolvasni. Egy teljesen ismeretlen kor, egy teljesen ismeretlen helyszín, ahol a Galaxisnak mintegy csak mikroszelete van bemutatva, így Miller szinte teljesen szabad kezet alakított ki magának. Ezzel a lehetőséggel élt is, mert a Kóbor lovag egy nagyszerű regény lett, az olvasmányos akciók mellett mélyebb tartalmú filozófiai mondanivalóval is, a Jediket és Sitheket egyaránt illetően. Itt jegyzem meg, hogy a borító csodálatos, ha lenne ilyen verseny, nálam mindenképp dobogós.
Bár Kerra kitűnő harcos, azért még van mit tanulnia a Jediségről, hiszen sokszor fekete-fehéren látja a világot egy olyan terepen, ahol nem neki kell elszenvednie a Sithek okozta sérelmeket nap mint nap. Éppen ezért szerintem sokszor igazságtalanul osztotta ki Rushert, hogy miért dolgozik a Sith-eknek... Egészen egyszerűen azért, mert nincs más lehetősége. Miller nagyon jól érzékeltette az olvasókkal a zárt világot, ahol a Köztársaság mintegy megfoghatatlan távoli entitás, ahova a hírek alig áramolnak, a különböző Sith Lordok uralnak mindent, behatolva egészen a privát szféráig. A mű 3 részre osztható, és akár 3 kisregényként is felfogható, amelyeket persze az aktuális események összefognak, de mindegyik 1-1 diktatúra típus kibontását takarja.
A Kóbor lovag olvasása közben érzékelhetjük azt, hogy Darth Bane 3 évtizeddel később miért is dönthetett a Sith-rend teljes megreformálása mellett. Kicsinyes, kis területeken uralkodó nagyurak csapnak össze egymással, acsarkodnak, legtöbbjük kisstílű, akik egyáltalán nem érnek fel a régi Sith Nagyurakhoz. Odion konkrétan egy vicc, de Daiman rendszerének gyengesége is hamar megmutatkozik, és ehhez elég egyetlen Jedi és egy bothai kém. A legrémesebb diktatúrát a Diarchátus jelentette, de az itteni események is megmutatták, hogy elég egyetlen dominó, hogy az egész rendszer szétboruljon. Még Arkadia rendszere volt a legélhetőbb, de nagyobb kiterjedésben már az is életképtelen. Itt jegyzem meg a fordítás nagy hibáját: a magyar verzióban a nő végig "Arkania" néven szerepel! Ez azért súlyos hiba, Szente Mihálytól sokévnyi SW-fordítás után többet vártam volna...
A diktatúra ily sokféle megnyilvánulásai miatt a könyv hangulata sok helyen elég nyomasztó, de pont ezzel érzékeltette Miller jól az Új Sith Háborúk hangulatát, amelyet majd az ezer éves béke korszaka fog követni. Minden hibája ellenére, vagy éppen pont ezért, Kerra számomra szerethető karakter volt, alig várom, hogy a képregényeken keresztül folytassam az ő történetét.
5/5, nehéz dolgom lesz ezzel a sorrendállítással...