Hálát adok az égnek, hogy korom ellenére még az EP1 megjelenése előtt Star Wars-rajongó lettem, úgy 6-7 éves koromban. Emlékszem, a Vader-Piett jelenet volt az egyik első olyan jelenet, amely aztán képileg berögzült az elmémbe. Még ma is furcsa érzés tölt el, amikor az EP5 nézése közben ehhez a részhez érek. Ezután nagyon érdekelt, hogy mi rejtőzhet a maszk alatt. Emlékszem, valami okból a hatodik részt csak jóval később láttam először, így két haverommal egy megye I-es meccs nézése közben vitattuk meg, hogy hogyan nézhet ki Vader és mi történt vele.
Piett amúgy az egyik kedvenc tisztem. Tudja fegyelmezni magát, jó munkaerő, és birodalmi tisztként túlélte az ötödik filmet, ami már önmagában is nagy teljesítmény. Az enyhén szólva is idióta Ozzel után szerintem ő sokkal inkább megérdemelte, hogy a kétes dicsőségű és nem éppen nyugdíjasállásként működő Executor parancsnoka legyen.
Han meg ismét nem hazudtolta meg önmagát, hozta a formáját. Bámulatos, hogy mennyire zavarba tudja hozni a hercegnőt, az ő civódásuk, romantikázásuk az egyik legerősebb szál az ötödik filmben. Han szerintem is már sejtette, hogy valami baj van, de hát muszáj a magabiztosság és nemtörődömség látszatát fenntartani Leia előtt. Néha engem is zavart, hogy Thripiót mindenki bántja, de hát na, kibírhatatlan a droid.