Timothy Zahn: Hűség
Kábé másfél hónap volt, mire kivégeztem a könyvet, ez azonban nem jelent értékítéletet a mű felett, egyszerűen kevés volt az időm olvasásra.
Szerintem Zahn egyik legjobban sikerült történetéről van szó, valahol második helyen áll nálam, holtversenyben a Kirajzással (az első A jövő látomása). Az író remekül felvázolta a Halálcsillag felrobbanása utáni politikai viszonyokat, az, hogy a Birodalom immár minden eszközt bevetve üldözi a lázadókat fél galaxison át. Előkerültek olyan morális problémák is, amelyekkel egy egyszerű rohamosztagosnak (aki már nem klón, így legtöbbször egyértelműen vannak a hadseregen túli tapasztalatai is) szembesülnie kell. De ugyanúgy betekintést nyerhetünk egy szektor életébe is, ahol a hivatásos szervek és a különböző bűnbandák összefonódnak. Zahn ismét bebizonyította, hogy érti ezt a világot.
A szereplők nagyon szimpatikusak: az öt rohamosztagos egyből a kedvenceimmé váltak, ahogyan Mara Jade stílusa is sokkal emészthetőbb az író korábbi műveiben leírtakhoz képest. A párbeszédek és az azokból adódó újabb bonyodalmak frenetikusak; talán csak Vader és Palpatine szerepét nem tudtam mindig hova tenni, valahogy azt éreztem, hogy az ő karakterük eléggé filmidegen lett. Viszont a nagy trió ismét remeket alkotott; Zahn mindig is jól tudta fokozni a Han-Leia párbeszédeket. Megjelent kedvenc birodalmi ármánykodónk, Disra is. Többek között az ő jellemtelen személye a magyarázat arra, hogy miért is recseg-ropog a birodalmi rendszer.
A több szálon futó cselekmény a végére összeér, és korrekt befejezést kapunk (ezt nem mindig szokhattuk meg Zahn-tól). Negatívum: Zahn továbbra sem használ SW-fajokat...
Értékelés: 4,5/5