Nute Gunray

Amíg világ a világ, mindig lesznek kétkedők. Mert ugye azt is tudjuk, hogy Gagarin sem járt az űrben, legalábbis aki visszajött az már nem ő volt...

Elég víz van a Mars felszínén az élethez

Én is nagyon vártam.

Elég nehéz a választás, mert mindkét történet nagyon érdekel, de legyen a Tatooine Ghost.

Michael Madsent ki ne felejtsd.

A Donnie Darko szerintem tipikusan az a film, aminek nagy kultusza van, de maga a film nem sokat ér. Legalábbis nekem nem jött be, elég nagy csalódás volt.

Boldog születésnapot!

Gratulálok a szerzeményeidhez, egy rajongó számára mindkét könyv igazi relikvia. Irigylem azokat az embereket, akik anno 1977-ben valamilyen formában részt vettek e nagyszerű univerzum megalkotásában.

Azért nem felesleges, mert az Árulás jó könyv lett. Szerintem egy kerek egész történet volt, én nem éreztem hiányát annak, hogy Malgus sorsa nincs lezárva. Zeerid és Aryn esetében ez a helyzet nem áll fenn, ők megnyugtató befejezést kaptak.

Ahogy Revan is írja, Malgus karaktere, sok másik személlyel egyetemben, a TOR játékban van kifejtve bővebben.

Anakin sem egy pillanat alatt tért át: ne feledjük, hogy kíméletlenül kiirtotta azt a buckalakó közösséget. Luke-nál ilyen előzmények nem találhatóak. Amikor kardot ragadott, hogy lesújtson a Császárra, az apja, Vader gyakorlatilag megmentette a Sötét Oldaltól azzal, hogy megvédte mesterét és harcba bocsátkozott a fiával. Nekem mindegyik általatok felvázolt verzió tetszene a történetek kapcsán, a lényeg a jól kidolgozott forgatókönyv, amely hihetővé teszi az egészet. Egyetértve pb-vel, én is inkább egy spirituális Sith megjelenésnek örülnék igazán, Korribannal stb.-vel együtt. Remélem, valamilyen módon Darth Bane karaktere is említésre kerül (ő egyébként tudtommal Lucas találmánya, mert annak idején Terry Brooks azt írta az első rész könyvváltozatába, ami ki volt adva neki, túl sok mozgásszabadsága nem volt).

Szégyen, nem szégyen, de nekem ez új volt, hogy Stass Allie és Adi Gallia unokatestvérek.

Én erről másképp vélekedek, szerintem Zeerid Korr az EU egyik legszerethetőbb karaktere. Egyszerű ember, aki a lánya boldogulásáért és jövőjéért küzd, aki nem akarja megváltani a galaxist, küzd azért, hogy ki tudjon kerülni abból az ördögi körből, amibe került, én maximálisan tudtam azonosulni az ő karakterével. Azt is meg tudtam érteni, hogy a könyv végén miért tette, amit tett: biztosítani kellett, hogy a lányát soha ne érje bántódás. Korr tényleg az az egyszerű kisember, aki nincs ráhatással a Galaxis nagytörténéseire (teljesen véletlenül csöppen csak bele) és mindennapi gondok terhelik életét. Darth Malgus az egyik legösszetettebb Sith a történetben, őhozzá csak Vadert tudnám talán hasonlítani. Remélem, valamikor, valamilyen formában ő még fel fog bukkanni. Szerintem Aryn könnyen tagja lehet az Elveszett Húszna, hiszen egyértelmű, hogy ő hátat fordított a Rendnek. Karpyshyn a Kettő szabályában (YE 990) még csak Elveszett Tizenkettőről írt, így abba simán beleférhet. A Rend válságát mindenesetre jól jelzi, hogy a következő kevesebb mint ezer évben majdnem annyian hagyták ott a rendet, mint az azt megelőző sokezer éves időszakban. A Végzetes Szövetség szerintem is nagyon jó könyv (a gigantikus csatajelenetek és fénypárbajok mesések), de az Árulás sokkal jobban tetszett.

Nálam az Árulás eddig talán a legjobb EU-könyv, amit valaha olvastam, de mindenképp ott van az élmezőnyben.

A Mindor árnyaiban felbukkanó szereplőkhöz még annyit, hogy Vele egyébként nemsokára találkozhatunk az

Jajj.

Az nekem is tetszett, egészen új megvilágításba helyezte az Erő mibenlétét. Az viszont annyira nem jött be, hogy az EU ismét bevezetett egy olyan főgonoszt, aki erősebbnek tűnik Palpatine-nál, csak eddig megbújt valahol, mint korábban sok más hadúr... Az meg különösen furcsa volt, hogy Cronal kritizálta Palpatine-t.

Csak ne Franco Nero.

Hát persze hogy érdekel, nagyszerű kritikát írtál, jó volt olvasni. Stover könyve az, amit egy darabig biztosan nem fogok újra elolvasni, nem azért mert rossz lenne, hanem mert szórakoztató irodalmi műhöz képest néha meglehetősen elvont. Gondolok pl. arra, hogy az űrcsaták leírásában nem árt, ha egy kicsit értesz az asztrofizikához. Ahogy korábban is írtam, a mű nagy erőssége a szereplők közti párbeszédek, mert a könyvben azért jócskán található humor is (itt e téren érzésem szerint inkább Lando viszi a prímet, némileg háttérbe szorítva Hant). A Mara Jade-re történő utaláson anno én is jót nevettem. Az epilógus nekem sem tetszett, egyrészt nem láttam nagyon értelmét, másrészt valóban úgy tűnt, hogy maga a történet egy erősen kiszínezett valami. Aztán persze kitudja.

Egyébként úgy tudom, a Toldinál a történethez való hűség helyett a látványos akció és némi humor lesz a prioritás. Amit én egyáltalán nem bánok.

Nagyon egyetértek, én is hasonlóan gondolom. Itt egyébként bőven lehetne nyúlni akár az EU-hoz is (mármint a rég meghalt Sith lordok tekintetében), ez a része a filmeken túli világnak meglehetősen színvonalas és jól kidolgozott.

A Toldit azért még nem temetném, még csak pár hónap telt el. Számomra sokkal nagyobb csalódás volt a Thelomeris kudarca, amelyben Hamill is játszott volna. Évekig vártam az első magyar sci-fit, hiába... Ha már magyar film: a Szász János által rendezett A nagy füzet (Kristóf Ágota regényéből) elnyerte a Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíját, a Kristály Glóbuszt. Azért szerintem ez mindenképp említésre méltó itt, ebben a topikban. Ez a film nagyrészt az Andy Vajna-vezette Filmalap támogatásával készült, remélem további nagysikerű alkotások fogják követni.

Szerintem is, Lucas most már csak a családjának él. Egyébként én szeretem benne a lent felsoroltakat, ettől olyan kiszámíthatatlan ez az egész saga. Valóban, ha a mester minden szavát gránitba véstük volna, a sok ellentmondástól már összeomlott volna a Star Wars-univerzum. Annak idején, emlékszem, azért lett Obi-Wan szülőbolygója Stewjon, mert hasra ütés-szerűen kitalálta ezt John Stewart beszélgetős műsorában. Mondjuk, ilyen értelemben amit Lucas mond, az tényleg a szentírás, csak hát mégis...

Nekem a narancssárga verzió is tetszik, szóval mindegy, hogy melyik lesz.