Satine a Klónháború éveiben ugyanazt a politikát folytatta, mint előtte, szinte már-már nem fogta fel, hogy a körülmények megváltoztak. Békeidőben, a bőség éveiben valóban népszerű és szeretett uralkodó lehetett, eltekintve attól, hogy a tradicionalisták szemében áruló volt, aki hátat fordított a dicső mandalori eszméknek. Ám a háborúban ez a politika már kevés volt. A galaxis de facto feldarabolódása miatt a kereskedelem beszűkült, Mandalore a fosztogató kalózok zsákmányává vált. Satine pacifizmusa ezt a helyzetet képtelen volt kezelni, s miközben a nép szenvedett és éhezett, ő tovább folytatta ezt a kudarcos politikát. Békét hirdetett egy békétlen, forrongó időszakban, amikor a fegyver letétele egyenlő a halállal.
Nem véletlen, hogy Vizslának (és persze a háttérben Maulnak, a valódi értelmi szerzőnek) ily könnyű volt megvezetnie a mandalori népet. Valósággal epekedtek már egy olyan határozott kiállású vezetőért, aki végre rendet tesz és mozgósítja őket. Meggyőződésem egyébként, hogy a Halálőrség és Maul akciója nélkül sem jutott volna sokkal hosszabb regnálás Satine hercegnőnek és az Új Mandalori frakciónak. Maulék esetleges bukása után nem hiszem, hogy sor kerülne a restaurációra. Mert ahogy Dzséjt is (asszem ) hangsúlyozta, többé nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Mandalore-nak új utat kell találnia, hogy boldoguljon.