A Konföderációban végig jelen van ez a kettősség: a legtöbben, az egyszerű népek mind idealisták, akik addig mind szenvedői voltak a Köztársaság romlottságának, anakronisztikus felépítésének, és Dooku hívását utolsó szalmaszálként értékelték. Aztán ott vannak a gigamega vállalatok, melyeknek egészen más céljuk van, gyakorlatilag a régi szabályok szerint újra fel akarják osztani a "piacot", a számukra kedvező feltételek szerint. Ez a kettősség kivetül a szervezet felépítésében is: a Kongresszuson vesznek részt a bolygók képviselői, viszont ennek a testületnek meglehetősen korlátozott lehetőségei, jogosítványai vannak, így afféle vitafórumnak mondható csak, amely arra jó, hogy az elégedetlenkedő tagok kedélyeit lehűtse és látszólag beleszólást engedjen a vezetésbe.
Az igazi hatalom Dookun (és rajta keresztül Sidious-on) túl a Tanács kezében van, melynek tagjai már a szervezetet alkotó legnagyobb vállalatok vezetői: Nute Gunray, Wat Tambor, Shu Mai stb. Így tehát egyértelmű, hogy a hangzatos, idealista szavak nem kaphatnak akkora érvényt, mint mondjuk a Kereskedelmi Szövetség érdekei.