Wilde

Ezek közül a kettes pont tetszene, de itt az epizódban amúgy azt nem tudjuk, hogy Thrawn-t most miért és hogyan keresi Ahsoka. Az is elképzelhető, hogy megtalálták őket az időközben eltelt 5 évben, aztán kiderült, hogy Thrawnnak további tervei vannak és utána most azért kajtat utána Ahsoka (és akár Ezra is, csak nem együtt mentek utána). Közben azért történt egy pár dolog a galaxisban mióta Ezráék eltűntek, ami befolyásolhatja őket, elsősorban Thrawnt, hogy a Birodalom alól kissé kirúgták a sámlit.

Időközben utolértem magam és miután befejeztem az újranézését a Discovery első két évadának elkezdtem a harmadikat is és az eddigi részeket ledaráltam. Ahol abbamaradt a második évad, egy nagyon érdekes új helyzetet teremtett és számítottam is rá, hogy miután eltávolodunk a szokásos környezettől, így sok ujdonság lesz. Hát ezek az újdonságok kezdetben nem annyira tetszettek, amitől Star Trek a Star Trek abból sok minden nem volt, vagy legalábbis megváltozott, de aztán szépen lassan, ahogy megismertük a galaxis aktuális helyzetét egyre érdekesebb lett... az új konfliktusok is érdekesek, de azért van amivel kapcsolatban hiányérzetem van.

@Bomarr Jobbulást, gyógyulj meg teljesen!

Önmagában, ha humorral vegyítenek egy nagy sci-fi franchiset, az még ha szokatlan is, de nem feltétlenül rossz elképzelés... erre remek példa volt idén a Star Trek: Lower Decks. Azonban, ami ott stílusosan úgy tudott működni, hogy nem fulladt idétlen infantilizmusba, az itt szerintem totál félrement. Pedig én kíváncsi lettem volna erre a sorozatra is, de ez után a betekintés után megnézve nem vesztettünk sokat azzal, hogy ezt nem kaptuk akkor meg.

Én erre eddig még nem gondoltam, de érdekes lenne, ha Yoda különös beszédstílusa tényleg így be lenne ágyazva az adott faj specifikumába. Szerintem kezdetben Yodának ezzel csak egy ilyen plusz különlegességet akartak adni, hogy ilyen furcsán beszél (eleve elég furcsa jelenség volt a termetével és a megjelenésével, kontrasztban azzal, ahogy Luke egy "nagy harcost" elképzelt) és aztán ez maradt rajta a karakteren, sajnos Yaddlet nem hallottuk beszélni, meg Grogut sem - még - ahhoz, hogy kiderüljön ez tényleg a fajukra jellemző, vagy csak az öreg beszélt ilyen furán. Az is elképzelhető, hogy Grogut mikor nagyon fiatalon a Templomba került, ott tanították volna meg beszélni, de ez nem fejeződött be és utána az azt követő években vagy nem tanult meg rendesen beszélni, vagy csak valami olyan nyelven (az is egy szempont lehet, hogy lehet a saját fajának a nyelvét tudja, de azon maximum Yodáékkal tudna kommunikálni verbálisan), amit a többiek akik kapcsolatba kerültek itt a sorozaton belül vele, ők meg nem értenek. Amúgy tetszik az ötleted, jópofa lenne, ha ez megvalósulna, itt ugye Ahsoka is az Erőn keresztül kommunikál vele és az jutott eszembe még, hogy ugyan az Erőszellemekkel is verbálisan, beszéd által kommunikálnak akiket a filmekben láthattunk, de valamilyen szinten mégis az Erőn keresztül történik az is. Ahsokát biztos befolyásolta Anakin példája, de ő maga tudomásom szerint nem tanított senkit és azért a felnőtt éveiben hatással lehetett rá az Ezra - Kanan kapcsolat is, ahol a 'World Between Worlds'-ben ő segítette át Ezrát Kanan elengedésén, így van pozitív tapasztalata is arról, hogy meg lehet haladni ezeket a félelmeket. Nekem az epizód során végig az volt az érzésem, hogy Ahsokának más feladatai vannak és ő nem igazán akarta most semmiképpen magára vállalni ezt a szerepet (ebben persze benne van az is, hogy neki a készítők is más szerepet szánnak a sorozat, esetleges jövőbeni sorozatok miatt), ezzel együtt nem csak kifogás volt Anakin emlegetése és jogosak is lehetnek a félelmei.

Boldog születésnapot!

Ez egy érdekes észrevétel, hogy kitől tanulhatta meg és a Templomban történt-e? Nem tudom, hogy Grogu korabeli (eleve ő melyik életkori csoportba tartozott) kicsiket milyen dolgokra tanították, de nekem fura lenne, ha már ott anno ő elsajátította volna ezt az Erőképességet. Most inkább az jutott eszembe, hogy azalatt az idő alatt, mikor kikerült a Templomból és van egy hosszabb blackout a memóriájában, akkor foglalkozhatott vele valaki (nem egyedül élte túl azokat az éveket) és közben tehetett szert autodidakta, ösztönös módon erre a képességre, vagy tanulta meg valakitől... persze akkor felmerül, hogy kitől, amire nem tudnék válaszolni.

Nekem Ahsoka kinézte, lekkui és azok hossza elsőre komolyan nem tűnt fel, egyszerűen elvonta a figyelmemet az, hogy élőben megformálva láthatom a karaktert. Ugyanez igaz egyébként a hangjára is. Tegnap este a második megtekintés alkalmával és főleg azok után, hogy itt írtátok is már jobban szemet szúrt és ez tényleg lehetett volna jobb is, de nekem magából a karakterből nem vett el igazán semmit. Amitől Ahsoka az marad aki, az tökéletesen benne volt a karakterben, ezzel együtt azért egy újfajta megformálást is láthattunk amiben benne volt Rosario Dawson alakítása és ez szerintem csak hozzátesz és színesíti a karaktert, de a lényeg ugyanaz maradt. Emiatt a lekkui, vagy a hangja változása számomra nem volt annyira zavaró és azért amikor korábban Saw, vagy Bo-Katan esetében ültettek át egy animációs karaktert hús-vér szereplővé akkor egy emberrel volt dolguk, itt egy idegen lénynél azért jóval nehezebb dolguk volt és ehhez mérten ez szerintem jól sikerült. Ha az lesz a legnagyobb gond Ahsokával én elégedett leszek! Szerintem előtte vagy Sabinenel, vagy Ahsokával találkozhatott Bo-Katan és akkor tudhat Thrawnról is, mert Ahsoka ide csak egy köztes állomásként érkezett, hogy megtudja az információt, amire szüksége van.

Hogy nekem miért tetszett igazán az epizód, arra egyszerű a válasz: Ahsoka! Ezzel együtt nagyon furcsa volt, mikor először megpillantottam. Tegnap este direkt újranéztem a 2008-as TCW mozifilmet, ahol először pillanthattuk meg őt és akkoriban még kifejezetten nem kedveltem a karakterét, de aztán az évek során szépen lassan a kedvenc női karakteremmé vált a SW-ban, de az idei TCW sorozatzáró után még talán a kedvencemnek is mondanám úgy általánosságban (ahogy bánt a klónokkal, egyszerre volt vezető és megmentő abban a fináléban és végig a Jedi értékeket képviselte, úgy is, hogy már nem volt tagja a Rendnek). Viszont a Rebelses Ahsoka is más volt azért, mint akit korábban megszokhattunk, már csak az életkorából és az őt közben ért tapasztalatok miatt is. Ezek után nem tudtam mire számítsak egy itteni Ahsokától, de elsőre mindenképpen szokatlan volt őt így látni, egy másik számára ismeretlen karakter (Djarin) nézőpontjából. A fizikai megjelenése csak az elején volt számomra idegen Ahsokának, aztán szépen lassan megszoktam és egyre inkább úgy éreztem, hogy ő Ahsoka (persze ha rá gondolok, akkor fejben nem egyből Rosario Dawson arca fog beugrani, de teljesen jól hozta Ahsokát) és az animációs vs. élőszereplős megjelenítésben szerintem továbbra is élen jár a sorozat. Mondjuk Dooku animációs változatát nagyon nehezen tudnám összeegyeztetni Christopher Lee-vel. Szóval jól sikerült Ahsoka és nagyon tetszett, hogy azért rajta is nyomot hagytak az évek. Látszik, hogy egy tapasztalt, megfontolt karakter lett, de nem veszett ki belőle a segíteni akarás, a jószándék sem, mindemellett nem viselkedett egy ilyen megváltóként sem az epizódban, hogy akkor majd ő megoldja Djarin és Grogu összes gondját, hanem inkább az aktuális epizódikus kalandban volt igazán szerepe. Félelmetes belegondolni, milyen utat járt be Ahsoka is, míg ide jutott és én már alig várom a következő szereplését, hogy többet is megtudjunk róla. Még, ha nem is lesz benne a sorozat keretei között nagyon a Thrawn/Ezrás kaland (remélem Thrawn szerepére pole pozícióban van Benedict Cumberbatch), de látjuk még akár egy másik széria során, hogy mi lett velük, mert amit itt megpendítettek az egy igazi SW kánaán. Ezzel a résszel és Ahsokával, gyakorlatilag mindkét jelentős animációs vonalat (TCW + Rebels) sikerült behozni az élőszereplős vonalra egy húzással és ebben Ahsokának a kapocs szerepe megkerülhetetlen. Nem csak Ahsoka miatt volt még nagyon jó ez a rész, hanem nekem nagyon sokat adott a Gyermek karakteréhez is. Eddig csak egy cuki kis báb volt, Baby Yodaként emlegetve, aki igazán sok érdemleges dolgot nem csinált, persze megvoltak a maga pillanatai és nekem nagyon tetszett a dinamika is kettejük között Mandóval, de nem volt igazi hús-vér karakter. Most, hogy már egy nevet és egy előtörténetet, a múltjából, származásából következően már egy esetlegesen körvonalazódó jövőképet is tudunk hozzákötni, így tulajdonképpen ezzel a résszel ő nőtt a legnagyobbat a szememben. Talán nem is Ahsoka profitálta a legtöbbet ebből az epizódból. Grogu viszontagságos élete drámaivá teszi a sorsát, miken kellett keresztülmennie, hogyan maradhatott eddig életben és kinek köszönheti a korábbi megmenekülését? Amikor megemlítette Ahsoka a Coruscantot és a Jedi Templomot és Yodát egy kissé megdobbant a szívem, eszembe jutott az Ep. II azon jelenete mikor Obi-Wan Yoda segítségét kéri a Kamino megtalálásához és ott vannak az ifjak, vagy mikor Ahsoka a kristályvadászatra viszi a kicsiket az Illumra. Grogu egy egyértelmű kapcsolat a Jedik régi világához is és ezzel együtt akaratlanul is ott van benne a potenciál, hogy az új éra fontos részévé is válhat. Kíváncsi vagyok, hogy Ahsoka kire gondolhatott, mikor a Jedikre gondolt, akik majd tanítják Grogut, meg esetleg ő találkozhatott Groguval még a háború előtt a Templomban (volt egy TCW rész, mikor Palpatine Erőérzékeny csecsemőket akart befogni Cad Bane segítségével, gondolom akkor Grogu már a Templomban lehetett, vagy nem?)... Maga az e heti kaland nem volt rossz, de önmagában emiatt még nem emelkedett volna nálam ilyen magasságokba ez a rész, sokkal inkább a karakterek, az utalások és kapcsolódások repítették az epizódot. A főgonosz akit le kellett győzni nem volt túl extra, de az nagyon érdekelne, hogy milyen kapcsolódási pont van közte és Thrawn között... a párbaj egész érdekes volt ahhoz képest, hogy Ahsoka azért ennél jóval keményebb ellenfeleket is legyőzött már és a lándzsás harc is látványos volt, Djarin meg igazi western pisztolypárbajt hozott. Emésztenem kell még a látottakat, este megnézem mégegyszer, de ez nagyon ott volt és látszik, hogy Filoni a szívét, a lelkét is beletette ebbe. Az egész rész hangulata, maga a helyszín is, a színekkel, a fényekkel kissé baljóslatú, sejtelmes volt és kaptunk is revelációkat, de az ahogy ennél a sorozatnál lenni szokott, csak még több kérdést szült maga után. Amennyiben tényleg a jövőben újabb élőszereplős sorozatok nőhetnek ki az itt elültetett magokból, akkor pedig mindenképpen történelmi jelentőségi részt láthattunk!

Most fejeztem be, amíg ment a stáblista a végén próbáltam feldolgozni a látottakat. Szinte el sem hiszem annyira jó ez a sorozat, pedig idén a TCW sorozat finálé után nem hittem, hogy érzelmileg képes lesz hatni rám ennyire egy SW alkotás... ez másképpen, de elérte. Nálam abszolút a legjobb epizód ever, Filoni előtt pedig ismét megemelem a kalapom. Nem csak ez a rész amúgy, hanem előző kettő is olyan új irányokat is mutatott, ami alapján olyan mélysége van ennek a sorozatnak, ennek a korszaknak, hogy én eddig is szerettem a Mandaloriant, de ezek után szintet lépett a sorozat és már egy teljesen más polcon van. Minden várakozást megért ez a rész és még, ha voltak is furcsa érzéseim kezdetben a végére minden elsimult, én meg vagyok véve.

Én is úgy voltam, mint Dzséjt, újra akartam játsszani a trilógiát, de mikor jött a hír, hogy érkezik majd a felújított változat, akkor inkább úgy voltam vele, hogy megvárom (sajnos azóta ugye kiderült, hogy majd csak jövőre lehet neki állni). Az Andromedát én nyáron játszottam másodjára, először bő 2 és fél éve vittem végig és nekem nagyon tetszett, sajnáltam, hogy nem folytatták azt a történetet, amit ott elindítottak és úgy általánosságban az egész ME projekt parkolópályára került. Most én a Cyberpunk előtt még bemelegítésnek itt a várakozás napjaiban Witcherezek, volt egy régi mentésem, amiben maradt még tenni való Toussaint környékén, de nagyon várom már, hogy belecsöppenhessek Night City-be.

Boldog születésnapot @Iqvi, így utólag is!

Érdekes rész volt, örülök, hogy bepillantást nyerhettünk egy kicsit a Birodalom maradékának a terveibe. Ugyanakkor sok kérdés maradt bennem. Baby Yoda vére, a midichlorian tartalma miatt a klónozáshoz kell-e, vagy Gideon tényleg egy sereget akar ezzel "felfegyvezerni"? Meglepődnék, ha összekötnék ezt Palpatinenal, de az egy következő szintre emelné a sorozatot és nagyon tetszene. Azt biztosan kijelenthetem, hogy sokkal több van ebben a sorozatban, mint azt elsőre gondoltam. Az erőérzékenyek vs. mandalroiak vonalon, ha ebbe az irányba mennének el és beleszőnék Bo-Katan felszabadítási kisérletét a Mandalore iránt, akkor azért érdekes dolgokat lehetne ott megvalósítani, egy kicsit visszaidézve a Mandalore régmúltját, csak akkor a jedik ellen háborúztak. Pazar volt az egész epizód látványvilága, fantasztikusan idézték meg a filmek világát. Arról a sziklából kinyúló létesítményről nekem a Fallen Orderből, a Zeffon található Birodalmi bázis jutott eszembe. Az akciójelenetek képi világa és megvalósítása is baromi látványos volt és tetszett, hogy a Nevarro kapcsán, ami olyan fontos szerepet játszott az első évadban most ilyen titkok is kiderültek. Amúgy nagyon furcsa volt látni, hogy mennyire megváltoztott ez a bolygó mióta utoljára láttuk.

Szerintem ritka együttállás az olyan, mint ami Katee Sackhoff és Bo-Katan esetében tapasztalható, hogy az animációs karakter hangját adó szinkronszínész a valóságban is ennyire szinkronban van a karakterrel. Most nem akarok nagyon elrugaszkodni, de képzeljük el Kallus ügynököt David Oyelowoként... nyilván Ahsoka esetében nem ennyire szembetűnő a különbség és Ashely tényleg hozzánőtt valamilyen szinten Ahsokához, de én örülök, hogy nem ő lesz a karakter élőszereplős változata. Katee Sackhoffból minimális erőfeszítéssel nagyon jó Bo-Katant lehetett csinálni, de szerintem ez inkább kivéltel, Ashley nem hiszem, hogy jó live-action Ahsoka lenne, de nem is evidens, hogy aki "csak" a hangját adja egy karakternek, az hasonlít is rá. Persze meg lehetne oldani, hogy ő adja a hangját, valaki más pedig a fizikai megformálását, Vadert az Ep. VI-ban hárman keltették életre, de szerintem ez is olyan felemás lenne, úgyhogy én reménykedek, hogy jobb lesz így. Egyébként azt is tekintetbe vehetjük majd, hogy ez már egy másik, idősebb Ahsoka lesz, akiről sok mindent nem tudunk, hogy mi történt vele és emiatt az ugrás miatt sem lesz talán olyan zavaró a váltás, meg én azért bizom benne, hogy élőben meglátni lesz akkora élmény, ami zárójelbe teszi az esetleges furcsa érzésket is, amit az válthat ki, ha nem Ashley hangján szólal meg. Bo-Katan mindenesetre fantasztikus volt és szinte félelmetes belegondolni, hogy amikor anno megismerhettük ezt a karaktert nem tudhattuk még, hogy milyen utat fog bejárni nem csak a szereplő a Saga-n belül, hanem maga a SW is és idáig jutunk, hogy egy élőszereplős sorozatban térnek vissza ezek a karakterek. Nagyon jó időszak ez SW rajongónak lenni!

Annyit tennék azért hozzá a Mercedeshez, hogy Bottas nyilván nincsen Hamilton szintjén de ezen a Török versenyen sokkal rosszabbul nézett ki, mint amilyen valójában az utóbbi két éves teljesítménye alapján szokott lenni. Az időmérő sem alakult jól, nem is a Mercedes volt a futamon az esélyes és rögtön az első kanyarban belekerült egy kavarodásba, ami után hátraesett és be is ragadt a mezőnybe. Az nagyon szerencsétlenül jött ki neki és szerintem fejben el is engedte innentől kezdve a vb-t, úgy is csak elodázni tudta volna a bajnokavatást. Hamiltonnak sok minden jól jött ki a versenyen, leginkább a kiállások környékén, de stabilan tudott menni az elején és kihasználta lehetőségeit, így mindenképpen stílusosabban nyerte meg a címet, mintha csak Bottas nullázása miatt sikerült volna. Szerintem 2022-ben Russell nagy valószínűséggel érkezni fog a Mercedeshez és új korszak kezdődhet a csapatnál. Addig Hamilton megdöntheti Schumacher vb rekordját, megszerezheti a 100. futamgyőzelmét, a csapat pedig zsinórban a 8. konstuktőri bajnoki címet. Amikor 2004-ben Schumacher beállította ezt a rekordot nem gondoltam volna, hogy valaki megdönti ezt... amikor az előző évtized elején Vettel egymást után négyszer nyert, ha valaki megkérdezte volna tőlem, hogy ki fogja megdönteni a rekordot, akkor azt mondtam volna, hogy ő... de Hamilton biztos nem. Ezek után csak annyi kell, hogy legyen még egy ilyen domináns korszak és akár Russellnek is lehet esélye, de persze ezekhez a rekordokhoz nem kell feltétlenül fiatalon nyerni, mind Hamilton, mind Schumacher igazán 30 körül lendültek bele a halmozásba és mind a ketten 35 évesek voltak mikor megszerezték a hetediket, de amúgy meglepődnék, ha két év múlva egyáltalán nem változnának az erőviszonyok.

Én tartottam korábban kicsit tőle, hogy az animációs szereplők, akiket már megszoktunk valahogy abban a formában miként festenek majd élőszereplősre átültetve... ezek után már nincs bennem félelem. Bo-Katan fantasztikus volt Katee Sackhoff megformálásában, azt hiszem jobbat el se tudnék képzelni ennél, ha Ahsoka is így sikerül majd, akkor tökéletes lesz. A rész maga zseniális volt, ha lesz időm írok ide bővebben is.

Ha a gól nélkül megnézzük a statisztikáit, akkor egyáltalán nem nyújtott klasszis teljesítményt... viszont ott van azért a gól, mert végeredményben még is az döntött és pont ettől lesz valaki klasszis, hogy ilyenkor el tud dönteni egy meccset. A gól előtt pedig a labdakezelése, ahogy felvitte és maga a lövés is, technikailag félig-meddig knuckleball volt... nagyon jól találta el. Látszik, hogy a legjobb rúgótechnikáju magyar játékos, remélem nagy karriert fog befutni.

Egyedül a hosszát tudnám kifogásolni, de amúgy nagyon jó rész volt, talán még jobban is tetszett mint az évadnyitó, ami nem kis teljesítmény. Halad a történet, a lore-ról is megtudunk többet, meglepetés is volt számomra benne, úgyhogy fantasztikus volt, elnéztem volna még egy fél órát. Azért most már egyre inkább azt érzem, hogy egy TCW/Rebels előismeret nem árt a sorozat teljes értékű élvezetéhez (anélkül is érthető persze, de mikor többedmagammal néztem, akik nem annyira járatosak a SW világában egy kis gyorstalpalót kellett tartsak a részletekről). Megnézem még párszor, mert hatalmas fun volt ez kb. 30 perc.

Nem játszottunk igazán jól, sok pontatlanság volt a játékunkban, de a második félidőt végighajtották és a végén az a gól Szoboszlaitól hatalmas volt. Látszik, hogy van tartása a csapatnak. Ez nekem nagyobb élmény volt a végjáték miatt, mint 5 éve a norvégok elleni.

Ez egy kedves kis történet lenne így, de szerintem azok a tojások amiket megevett már nem jönnek ki Baby Yodából... maximum a toaletten.

Boldog születésnapot Revan!

Boldog születésnapot!

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nagyon örülök, hogy ez ebben a formában tényleg megvalósul és most már hivatalos is, de nagyon reménykedtem benne, hogy még idén megkapjuk. Az viszont további jó hír, hogy magát a franchiset sem hagyják parkolópályán az Andromeda után és visszatér majd a ME új fejezetekkel is, addig meg itt lesz a trilógia, ráadásul mind az új mind a régi konzolokon.

Az előző epizód grandiózusabb volt abban a tekintetben, hogy a buckalakók és a városiak összefogásának hála közös erővel egy nagyobb "offenzíva" keretében terítették le a sárkányt. Ehhez képest itt egy sokkal személyesebb kalandot kaptunk, kevés szereplővel és a rész dinamikáját is sokkal inkább a túlélés, a menekülés jellemezte, amikor ebbe a szorult helyzetbe kerültek a jég fogságában. A békahölgy személyében nem kaptunk olyan emlékezetes és cool karaktert, mint Cobb Vanth az előző részben, de mégis ez az "emberközeliség" és Mandonak a helyzetben nyújtott segítsége tetszett és jó volt látni ezt az oldalát is a hősünknek, aki az érzékenységét nem csak a Baby Yodával való bánásmódjában mutatja meg, hanem másokon is segít. Másrészt pedig az egyszerű emberek mindennapi vesződségeit, küzdelmeit is láthatjuk, ami a sorozat perspektívájához egyébként is hozzátartozik, itt van tere ennek és örültem, hogy láthattunk ilyet is. Az üldözési jelenet nagyon látványos volt, egészen jól nézett ki az egész szekvencia. Azok az apróságok is remekül sikerültek, mikor mondja az egyik pilóta, hogy váltsanak át másik csatornára és a kamera némán átpillant az egyik oldalról a másikra és látjuk a szárnyakat kinyílni, ha a western hangulatot kellene megidézni ez kb. olyan, mint amikor némán félrehúzza a pisztolyhős a kabátját a jobb oldaláról és ott a fenyegetés, de még nem mondanak semmit. Az is jó dolog volt ebben a részben, hogy megint utalnak a Birodalom utáni világra, hogy már másképp mennek a dolgok és ebből adódhatnak ilyen események, mint amit itt látunk. A visszautalás is tetszett az első évadra és a börtönhajón játszódó kalandra és kifejezetten annak örültem, hogy van következménye a dolgoknak. Ha bajszot akasztanak az Új Köztársasággal, akkor annak lesz később még folyománya és visszatérnek rá. A visszautalás ott is tetszett, hogy az epizód kezdetén a recap első snittjében láthattuk a droidot, aki szintén annál a kalandnál került a hajóra és eddig úgy tűnhetett, hogy elkönyveltük, hogy ő egy roncs, aztán most mégis felhasználták a kommunikáció elősegítésére. Az atmoszférateremtésben ez a fagyos, kietlen hely nagyon jól támasztotta alá, hogy mennyire reménytelennek tűnt a helyzetük. Egyébként itt is éles váltás volt az előző epizód nagy nyílt terepen játszódó kalandjára, ahol Mandóék voltak a kezdeményező fél. Itt egy zárt térben, a jég barlangokban, küzdve az elemekkel, reaktív szerepbe voltak kényszerülve egy súlyosan sérül hajóval, ami a menekülési esélyeiket korlátozta. Az Alien utalás nagyon tetszett és a szereplők közötti dinamika is. Már önmagában a nyelvi nehézségek miatt is (nehéz úgy kapcsolódni valakihez, hogy nem is értjük mit mond), meg úgy általánosságban a megjelenése, az egész lényének az idegensége miatt is egy jelentős távolságtartás volt a békahölgy és Mando között, ez teljesen a rész végére sem oldódott fel, de a közösen átélt traumák után azért közelebb kerültek egymáshoz. Mikor megmenti Baby Yodát és lelövi a fejéről a pókokat ott a pilótafülkében amikor úgy tűnt már minden veszni látszik, ott egy kicsit ő is kijött abból a passzív szerepből, amiben addig benne volt, hogy csak sodródott az eseményekkel és Mando megmentésére támaszkodott. Egy különleges hármast alkottak ők és ez egy különleges hangulatot is adott a közöttük lévő interakciónak, kezdetben az idegenség a meg nem értés, utána már valamiféle közös szolidaritás is kialakult, hogy együtt vagyunk benne ebbe... az más kérdés, hogy a nő valószínű nem tudta, hogy Baby Yoda előszeretettel csemegézett az ivadékaiból, ami ronthatott volna a közösségérzeten. Baby Yoda az előző részben kimerült annyiban, hogy aranyosan nézett még gügyögött a távolból és abban a kalandban, annyi más fontosabb szereplő között nem is éreztem a hiányát ott. Itt egy ilyen perszonálisabb szituációban ahol az epizód nagy részében csak hárman voltak (meg a pókok) sokkal inkább előtérbe kerülhetett, emiatt nem is zavart a jelenléte. Az meg ahogy viselkedett szerintem kifejezetten jól sikerült. Akinek volt már dolga ilyen korú (nem 50 éves, hanem még kb. csecsemő/kisgyerek) csemetével az tujda, hogy sokszor rosszalkodnak, mindent a szájukbavesznek és még nem sajátították el azokat a normákat amelyeket a felnőttek szerint követniük kellene. Emiatt kifejezetten jópofa volt, hogy Baby Yoda ennyit rosszalkodott, a pókos incidens egyébként nem tudom, hogy tőle függetlenül is megtörtént volna, ahová bement a béka asszonyság áztatni magát az elvileg a tojásrakó helyük volt, úgyhogy lehet, hogy egyébként is visszatértek volna és akkor is megtörténehtett volna a baj, bár lehet, hogy csak és kizárólag az triggerelte őket, hogy Baby Yoda megkóstolta az egyik kicsit. Persze nem szép dolog az sem, hogy a leendő békaporonyokat eszegette, de a rész humorforrása szerintem remekül táplálkozott azokból a pillanatokból, amikor azokkal a nagy szemeivel gusztálja a tartályban lévő tojásokat. Az akció jelenetek kellően klausztrofóbra és mikor elözönlötték a hajót eléggé reménytelenre sikerültek, végig az az érzés volt benne, hogy ebből nem nagyon fognak tudni majd kiveceklődni és aztán deus ex filoni megjöttek a pilóták és ugyan meg is mentették őket, de ott is hagyták Mandot. Azért az ÚK helyzetéről is sokat mondó volt, hogy 'nehéz időket élünk' és ezekből a kicsi életképeből amiket korábban (akár az előző részben is kaptunk) sokkal inkább kontextusba kerül a galaxis post-Endor helyzete. Az összekapcsolódások, visszautalgatások pedig látszik, hogy remekül működnek mind a sorozaton belül, de az egyéb művekkel kapcsolatban is. Egy érdekes kaland volt ez is, szerintem a rendezés kifogástalan volt Peyton Reed kitűnő munkát végzett, várom a jövő heti epizódot kíváncsi leszek, hogy rögtön eljutnak az úticélig, vagy közbe jön még valami nem várt esemény. Ez így olyan lenne, hogy van egy belengetett ígéret Temuera Morrison megjelenése az előző rész végén, ahogy nézi Mandot a páncéljával elmenni... majd a várt jutalom, az esetleges találkozás elmarad. Arra tippelnék, hogy ezt a helyzetet nem fogják így feloldatlanul hagyni, hanem látjuk még őket együtt. Bobának és a páncél előszedésének akkor nem igazán lenne funkciója, ha már egyáltalán nem kerülnének elő, hiszen akkor nem kellett volna megmagyarázni semmit velük kapcsolatban, nem annyira érdekes a sorsa és maradhatna halott, senki nem hozakodna elő vele, ha nem is szerepelne igazán. Amennyiben viszont előkerül még és esetleg szembe kerül Mandoval, akkor viszont fontos, hogy előtte kvázi megmagyarázták, hogy hogyan térhetett vissza.

Így spoilermentesen most csak annyit, hogy teljesen más stílusú, más hangulatú epizód volt, mint a múlt heti, de én többek között ezért is szerettem az első évadot, hogy különböző kalandokat mutatott be és jól színesítette az összképet ez a felépítés. Nálam nem ütött akkorát ez a rész, mint a szezonnyitó, de így is voltak benne bőven emlékezetes és említésre méltó dolgok, a maga módján látványos is volt és a helyszín, az atmoszféra és a hangulat hármas egysége nagyon rendben volt. Én továbbra is elégedett vagyok a szériával!