Wilde

Ez a rész határozottan jobban tetszett, mint az előző. A Martez nővérek megjelenése és visszatérése újabb pluszpontot jelent nálam a készítőknek. Amikor a tavalyi TCW sorozatzárás kapcsán beszélgettünk én azt mondtam, hogy jól volt úgy felépítve az a záróévad, hogy volt egy kis búcsúztatója Rexnek, egy külön történetszálat kapott Ahsoka is és a végén meg ők ketten lezárták a szériát és azt a korszakot is egyben. Akkor még nem gondoltam volna, hogy az első nyolc rész még visszaköszön majd valamilyen formában egy új sorozat keretein belül. A Rex mellett feltűnt BB klónokról egy fantasztikus sorozatot sikerült kerekíteni és még az Ahsoka mellett mellékesen feltűnő Martez nővérek is kaptak valamilyen szerepet itt ebben a sztoriban. Egyébként érződik Ahsoka hatása a lányokon, itt ők képviselték az erkölcsi iránytű szerepét és igazították útba Hunteréket, akik a rész végén természetesen a jó ügyet választották a személyes haszon ellenében. A TCW-ben Rafáról ezt pont fordítva gondoltam volna. Omega itt kissé sodródott az eseményekkel, de az ő megmentése és persze a közösen átélt kaland volt, ami összehozta a két csapatot. A droidok leszerelése kapcsán érdekes volt látni, hogy a régi világnak mennyire nincs már helye ebben az új korszakban. A leszerelés kapcsán meg az jutott eszembe, hogy Tarkin kb. ennyire eldobhatónak tartotta kezdetben a klónokat is, az azért ironikus volt, hogy klónoknak itt megint droidokkal kellett szembe kerülni, de ezúttal régi szeparatista droidokat felhasználták az őrdroidok ellen. Wrecker chipje hozhat még meglepetéseket, de úgy érzem, hogy nála nem fog flottul működni a chip, hanem lesz tér hagyva neki, hogy küzdjön ellene, így utat nyitva annak, hogy ami egy visszatérő elem a klónokkal kapcsolatban (szabad akarat) és láthatjuk azt is a 66-os után, hogy a klónok némileg megváltást nyerve nem csak programozható eszközök, hanem önálló egyének. A rejtélyek (ezek máris felcsigáztak) kapcsán, ami felmerült, hogy lehetnek visszatérő szereplők... Ahsoka nagyon adná magát, a Martez nővérek, meg R7 kapcsán is, de nem feltétlenül örülnék, ha ő lenne ez a megbízó, ő már annyi helyen feltűnt, hogy valami meglepőbb figurának jobban örülnék. Ami Sidet illetti és az ő megbízóját, ott viszont adnám, ha Darth Maul visszatérne és ugyan ő is szinte már mindenütt fel-feltűnt, de érdekes lenne tudni valamit a TCW 7. évadjának fináléja után és a Soloban már crimelordként feltűnő időszak közötti történésekről. Ez egy remek rész volt, kíváncsi vagyok merre megy tovább a sztori, úgy, hogy nem sikerült Sidnek elvégezni a melót, de jó volt újra ugyanazon a helyszínen kezdeni egy epizódot ismerős arcokkal, kicsit mintha otthonra is talált volna ideiglenesen a BB az Ord Mantellen.

Behozva a lemaradásomat, pótoltam az utóbbi két részt. Ez egy kifejezetten aranyos kis epizód volt, némileg elütött a korábbi részek sötétebb hangulatától és inkább a kalandra helyezte a fő hangsúlyt. Az Ep. VI emblematikus szörnyét itt már-már cuki kis állatként mutatták be, még ha érzékelni is lehetett, hogy a rancorok nem házikedvencek, de nem azt a legyőzendő vadállatot, hanem a megmentésre váró szegény párát lehetett látni benne. Az is tetszett, hogy Omegát sikerült úgy beleszőni ebbe a kalandba is, hogy részt is vegyen benne, de azért a helyén kezeljék, hogy még egy gyerek. Így, hogy eredetileg megmondták neki, hogy várjon a hajónál, megvolt az, hogy nem volt ott a frontvonalban velük, de aztán mégis hasznossá és a csapat értékes tagjává tudta magát tenni azáltal, hogy ő sietett a megmentésükre, mikor fogságba estek. A zygeriaiak visszatérése is tetszett, főleg úgy, hogy rajtuk keresztül is reflektáltak a galaxisban bekövetkező változásokra. Ugyan, mint ahogy azt Padmétól megtudtuk az Ep. I-ben, a Köztársaságban tiltva van a rabszolgatartás (még ha nem is mindenhova terjed ki ez a protokoll), de az új világrendben, a Birodalomban, az ilyen népeknek, mint a zygeriaiaknak is lehetősége nyílik, hogy szabadabban működjenek, ők például a győztesei is lehetnek egy ilyen átalakulásnak. A legutóbbi feltűnésük kapcsán a TCW-ben még egy olyan korszakban láthattuk őket, amiből mégiscsak kirívónak számított a hozzáállásuk, míg a Birodalmi érában már egy olyan fénytörésben tűnnek fel, hogy ők gyakorlatilag illenek is ehhez a korszakhaz. Az is milyen más volt, hogy anno Anakinon keresztül kaptunk egy személyes kapcsolódási pontot a rabszolgasághoz, míg itt konkrétan Omegának el kellett külön magyarázni, hogy mit is jelent a rabaszolgatartás. Egyébként ez a szolgaság - szabadság szál megjelenik a sorozat fő motívumai között is: a Bad Batch klónjai a szabadságot választották (mert nekik megvolt rá a lehetőségük), míg a többi hagyományos klón a Birodalom kényszerű szolgája maradt. Az már egy másik kérdés, hogy szegény rancor cseberből vederbe került azzal, hogy most nem a zygeriaiak fogják fogságban tartani, hanem Jabbánál lesz elzárva, bár lehet ott jobb sors vár rá. A szereplők közül Omega miatt volt emlékezetes az epizód, az, hogy most már fegyvere is van és minél jobban beintegrálódik a csapatba (kommunikátort is kapott) és a BB szerves részévé válik, így előrelépett a karakterek szintjén a sorozat, ezzel együtt itt inkább egy ilyen kis mellékes kalandot kaptunk. Az ilyen típusu részeket nagyon szerettem a Rebelsben, mikor együtt van a csapat és van valami kis heti kaland, ez sem volt rossz, bár nem lesz a kedvencem.

Fantasztikusan fest a Forbidden West. Ezek az élénk színek, az egész környezetnek a természetes varázsa annyira élővé teszi ezeket a jeleneteket, hogy szinte leugrik a játék a képernyőről. Kifejezetten a vízalatti részektől tátottam a számat... már az első játék is a maga idejében hihetetlenül szép volt, de ezt még jócskán sikerült fokozni. Az is nagyon tetszett, hogy a játékement terén is történt előrelépés, ami szerintem nem volt túlságosan erőssége az első játéknak, az a közelharc. Itt ebben a kis gameplayben, amit láthattunk, ott sokkal dinamikusabbnak tűnt a lándzsával való harc, illetve maga a dodgeolás is, az új fegyverek pedig, hasonlóan az új lényekhez pazarul festettek és már alig várom, hogy találkozhassak majd velük (az a holografikus glider hatalmas húzás, még harc közben is remekül lehetett használni). Ugyan PS4-en is lehet majd vele játszani, de ha odáig jutok, akkor emiatt mindenképpen upgradelni fogok egy PS5-re, mert ez úgy lesz az igazi (az első játék, amit végigvittem a 4-esen a Zero Dawn volt, lehet az 5-ösön a Forbidden West lesz majd).

Készült a monacoi közvetítés hátteréről egy videó, hogy miért volt olyan, amilyen. Tényleg nagyon amatőr volt több ponton is a rendezés, amit az sem nagyon ment, hogy ez a stáb, amelyik kifejezetten ezt a versenyt közvetíti a szezonban nincs heti szinten hozzászokva és úgy belerázódva az F1-be. Nekem amúgy Palik egyik klasszikusa jutott eszembe az ominózus jelenetnél, még 2005-ből... "Vegyétek már le a feliratot!"

Ez jó észrevétel, valószínűsíteném is, hogy így lesz... már nem emlékszem pontosan hogyan fogalmazott, de nekem úgy jött le, hogy valami kísérleteket végeztek rajta. Azért is valószínűsíteném ezt, mert Lama Su mintha valami olyasmit mondott volna a harmadik részben Nala Se-nek, hogy akkor tudnak a következő fázisba lépni, ha a kísérletei sikerrel járnak, lehet ennek volt az előzménye az Omegával való vizsgálódás.

Hasonlóan gondolom, mint Ody. Omega egyértelműen kívülálló, hiába ő is klón, de már csak a női mivolta miatt is nehezen illeszkedik ebbe a klónokkal teli környezetbe. Márpedig ennek a közegnek mégis csak az egyformaság az alapja, még ha a személyiségükben különböznek is a klónok, azért mindannyian ugyanazt az arcot viselik, együvé tartoznak. A Bad Batch kapcsán ez a fokozott együvé tartozás csak korlátozottan van meg, ugyan ők is klónok, de egyértelműen kívülállókként tekintenek ők is saját magukra (ahogy a hagyományos klónokról beszélnek az nagyon hangsúlyos), így Omegának van velük egy azonosulási pontja az meg érthető, hogy szeretne tartozni valahová és bennük találja ezt meg. Gondolom hallott róluk, a kaminon és a klónok között is híre van a BB csapatnak és így hozzá is eljuthatott a hírük, ezért volt olyan izgatott mikor találkozik is velük, aztán pedig már hozzájuk kötődik, mivel az időközben eltelt részekben eléggé szorossá vált ez a kapcsolat, már-már szinte családi. Csak nézzük meg ebben az epizódban, hogy reaglnak mikor elveszett, Wrecker bácsi rögtön bedobja magát és Omega számára ő a biztonságot, védelmet, szerető közeget jelenti... mint egy család.

The Falcon and the Winter Soldier - sorozatkritika Azzal kezdeném, hogy nekem nem tetszett ez a sorozat, pedig jól indult, hogy miért nem arról később, előbb a pozitívumok:

Azt nem kérdőjelezném meg, hogy Nala Se akár szeretheti Omegát, kötődhet hozzá sok szálon, végül is együtt dolgoztak, mert neki volt az asszisztense, sok időt tölthettek együtt és lehet, hogy törődik vele, a tanítványának tekinti. Azért ugyanakkor azt is érdemes tekintetbe venni, hogy mikor legutóbb találkoztunk Nala Se karakterével a TCW 6. évadában, akkor egyáltalán nem egy melegszívű jótétléleknek ismerhettük meg, hanem a klónokat abszolút beáldozható eszközöknek tekintette, akik pusztán a sakkbábuk szerepét töltik be és az életük gyakorlatilag eldobható. Fives történetszálában ott Shaak Ti-val szemben azért küzdött, hogy a klónok igenis kaminoi tulajdontárgyak. Ettől eltekintve lehetséges, hogy egy másik klón iránt valamilyen eddig ismeretlen okból kifolyólag mégis teljesen más érzelmi viszonyulásba került és az hogy elengedte őket, ráadásul ez úgy is tűnt, mintha valami hirtelen ötlettől jött személyes akció lett volna, ami után nem is szólt erről Lama Su-nak, mármint, hogy ő segített nekik a szökésben, ez mindenképpen azt sejteti, hogy törődött Omegával, de az is lehet, hogy csak túl értékesnek tartotta a terveikhez és nem akarta, hogy Crosshair lelője, vagy csak úgy a Birodalom kezére kerüljön. Lama Su kezdte erőltetni a klónprogram következő fázisát is és én is azt gyanítanám, hogy ebben a részben a fejvadászokat is ő küldte Omega után, de azt kétlem, hogy majd valami nagy szakadás lenne közöttük Nala Se-vel, hogyha arra kerülne a sor, hogy Omegát fel kell használni. Szerintem az amulett valamilyen kaminoi ékszer lehet, nem teljesen egyezik meg a benne lévő mintázat a Nala Se fején láthatóval, de valószínüsíthetően tőle kapta.

De Omega nem volt tagja a csapatnak és nem is vett részt az onderoni küldetésben, ha tényleg extra fontos lett volna a kaminoiaknak meg tudták volna szerezni, illetve eleve sokkal jobban vigyázhattak volna rá már kezdetben is, hogy ne járkáljon csak úgy mindenhova, ne keveredjen bajba. Ha tényleg ő a szuperklón, ami annyira fontos és értékes a kaminoiaknak, ez mindenképpen fura, hogy ennyire nem őrizték eleve, majd egy ilyen nagyszabású akció keretében kell erőforrásokat mozgósítani a visszahozására. Azt persze elképzelhetőnek tartom, hogy eredetileg nem volt ennyire prioritás az ő szerepe a klónprogramban, hanem ő csak egy próbálkozás volt és az új szuperkatona terv csak a War-Mantle után került ennyire előtérbe. Ha jól emlékszem a Mandoban valami olyasmi volt, hogy nem Erőérzékenyeknek próbálták meg beadni Grogu vérmintáját, amivel Dr. Pershing próbálkozott (aki már nem emlékszem milyen szálon kapcsolódik Kaminohoz, de valahogy talán igen) sikertelenül. Lehetséges - itt most a teória keretein belül maradva - hogy Nala Se valahogyan meg tudta ezt csinálni és Jango egyik módosított klónja esetében sikerrel járt, áthidalva ezt a lépcsőfokot... csak egy midi-chlorianban gazdag vérmintát kellett szerezni (jó mondjuk azt nehéz elképzelni, hogy mikor Obi-Wan ott járt, akkor gyorsan levettek a véréből pár fiolával ), de valahogy így tudnám ezt elképzelni. Aztán Nala Se itt mondjuk meghal és vele, illetve Omegával együtt eltűnik ez a lehetőség a későbbiekben és Dr. Pershing már nem tudja utánacsinálni ezt.

Az egy érdekes felvetés, hogy van egy ilyen hálózat közöttük (Fennec - Boba - kémek) és a dokkolós csávó így tudta rögtön, hogy kinek kell szólni, vagy lehet, hogy ő és Fennec Shand egy régebbi munka után ismerik egymást. Az mindenesetre a kaminoiakra vall, hogy mivel nekik nincsenek erőforrásaik egy ilyen akcióra és nem akarnak segítséget kérni egyelőre a Birodalomtól sem, ezért a fejvadászokat bíznak meg, hogy szerezzék vissza Omegát. Rajtuk kívül más pedig nem nagyon tudhat Omega létezéséről sem. Itt amikor eppen csak leszállnak a Pantorára, a sullusti már rögtön utána is tudott nézni Omegának és gyorsan le is adta a drótot Fennec-nek, ez mindenképpen azt sejteti, hogy elég nagyszabású akció keretében próbálják visszaszerezni a - ahogy Lama Su mondta - kaminoi tulajdonnak tekintett egyedet. Számomra csak az furcsa, hogy amennyiben tényleg nagyon fontos nekik Omega a terveikhez, akkor miért nem őrizték jobban már a kaminoi tartózkodása alatt is, illetve az első epizódban Nala Se miért engedte el őket olyan könnyen. Ebben az esetben lehet valami olyasmi személyes szempontok is képbe kerülnek, mint amit Darth Cupsy néhány hozzászólással fentebb említett. Szerintem, ha valakiknek megvan a tudása, képzettsége és a lehetősége egy ilyen próbálkozáshoz azok a galaxis legjobb klónozói. Nem úgy képzelném el, hogy Omega egy tökéletes alany, de valamiféle átmeneti lépcsőfokot jelent egy normál klón és egy majdani Erőérzékeny egyed között, de mindenképpen egy áttörést jelent a folyamatban, akár ezért lehet olyan értékes. Ez persze pusztán spekuláció, nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy Erőérzékeny. Ha Palpatinenek része lenne ebben a tervben, akkor a kaminoiak miért akarnák eltitkolni a birodalmiak elől ezt az egészet, miért nem szólnak nekik, ha tényleg kulcsfontosságú... persze lehet, hogy a kaminoiak egészében nem ismerik a tervet és, ha Palpatinenak van is terve az Erőérzékeny klónozással, akkor nem mindenbe avatta be őket. Az mindenesetre szembetűnő, hogy Lama Su azt követően beszél az új operációról, a harmadik fázisról és a felsőbbrendű klón megalkotásáról, miután megismerik Rampart vízióját a hadsereg jövőjéről és ezzel veszélybe kerül az érdekeltségük. Hacsak nem kisérleteztek már korábban olyan vonalon, hogy a Köztársaság hadseregének két fontos elemét a Jedik Erőérzékenységét és klónkatonák harctéri képességeit egyesítsék és ennek a kísérletnek a végső alanya lehetne Omega az új prémium termékük. A Rogue One-ban mikor Jyn és Cassian a Scarifon vannak és ott kutatnak a Stardust után, akkor ott van a tervek között a War-Mantle projekt és az a bizonyos Mark Omega lehet, hogy ennek semmi köze sem lesz az itteni Omegához, de nekem tetszene, ha így beleszőnék a Birodalom terveibe. Egyébként a sorozat témájához jobban illene az a motívum, hogy ő valójában egy olyan "szuperkatona", amelyiknél szándékosan hozták létre azokat az eltéréseket, ami a Bad Batch tagjainál megvan és valahogy ő egyesíti magában a különböző képességeiket (mondjuk egyszerre bír Tech, Hunter és Crosshair képességeivel is).

Ebben az esetben felmerül, hogy Boba Fett kinek dolgozik... Amikor legutóbb láttuk, akkor ugyan már saját kis fejvadász csapatot vezetett, de itt nem sokkal járunk még a háború után és számora furcsa lenne, ha Boba már itt akkora játékos lenne (ami egyébként később sem volt), hogy ő magának akarja megszerezni Omegát és nem valakinek a megbízásából dolgozik. Azt egyébként el tudnám képzelni a teóriánál maradva (lehet te is erre gondoltál csak nekem nem volt egyértelmű), hogy tényleg Boba Fettnek jelent Fennec Shand, de úgy, hogy Bobát bízták meg a kaminoiak - végül is az apját ismerték és ő is onnan származott, szóval vele meg lehet a kapcsolat - de szerintem mindenképpen oda jutunk vissza, hogy a kaminoiak keresik Omegát.

Kétségtelen, hogy nem volt annyira fajsúlyos ez az epizód a történéseket tekintve, mint az előzőek, a hangulatát tekinte viszont nekem ez tetszett eddig a legjobban. Az elsősorban a prequel érára jellemző nyüzsgő, mozgalmas, sokszínű környezetet kedvelem a legjobban a SW világában és itt ebben az epizódban ezt remekül idézték meg. Egyszerre volt ismerős és újszerű az a megközelítés, ahogy Pantorával találkozhattunk. A legutóbbi feltűnésekor a TCW-ben egy teljesen más oldalát mutatták meg, akko ott elsősorban a felsőbb körök, a high society szemszögéből láttunk rá egy kicsit a bolygóra, míg ez a helyszín sokkal inkább tűnt számomra egy átlagos pantorai lokációnak, ahol a hétköznapi életbe (ugye itt elsősorban a piac vonzáskörzetébe) nyerhettünk bepillantást ezen a planétán. Ami szintén tovább erősítette ezt a prequel hangulatot, az üldözéses jelenet. Ott konkrétan mintha még a hangeffekteket is átemelték volna egy-egy szituációban, ahogy elhúznak egymás mellett a járművek. Persze a jelenetek dinamikája más volt, itt egy emberrablást próbált Hunter megakadályozni és Omega néhány alkalommal segítette is ebben, mikor szabotálni próbálta Fennec menekülési tervét. Nem csak az előzmény trilógiát idézte meg azonban ez a pantorai szekvencia, hanem a klasszikust is. Láttam egy képi összehasonlítást azzal kapcsolatban, hogy Omega egyes jeleneteit képileg párhuzamba lehet állítani az Ep. V-ből a Bespinen játszódó jelenetekkel Luke kapcsán (amikor egy alagútszerű csőben megy, ahogy az ujjai hegyével kapaszkodik a peremen, vagy a végén mikor lóg Cloud City alatt) itt Omegával láthattunk nagyon hasonló képeket. Az innentől fogva feltételezhető, hogy Omega származása és a vele kapcsolatos bonyodalom fogja kijelölni a sorozat irányvonalát egy darabig, én továbbra sem mondanék le róla, hogy Erőérzékeny lenne, vagy legalábbis eredetileg annak szánták csak nem feltétlenül úgy sikerült, ahogy eltervezték, de ezzel egy kapocs lehetne a későbbi Palpatine örökséghez is. Ami kifejezetten szórakoztató volt, azt látni, hogy mennyire új a csapat számára az a helyzet, amibe belekerültek. Hunter nagyon gyorsan akklimatizálódott ebbe a félig-meddig apa szerepbe, amibe Omega mellett belekényszerült és ugyan megvan még benne az a jéghideg profi katona, akinek először megismerhettük, de az óvó, gondoskodó, aggódó szülő is felsejlett ez alatt a rövid idő alatt, amit együtt töltöttek. Amikor Tech és Wrecker megpróbálta lefizetni a sullustit, ott nagyon érződött, hogy nekik ez a helyzet teljesen új és elég bizonytalanul mozognak benne, már önmagában az is, hogy talán életükben először kellett azon elgondolkozniuk, hogy hogyan fognak maguknak muníciót, elletmányt, üzemanyagot szerezni. A leginkább Echo került furcsa helyzetbe azzal, hogy droidnak állt. Abba igazából csak most gondoltam bele először, hogy valamennyire tényleg át is alakult a Szeparatistáknál töltött fogság alatt, ahol nem csak, hogy az övéi ellen használták fel, hanem valamelyeset a képükre is formálták. A droidsereg ellen küzdő klón maga és félig-meddig géppé válik... majd itt ebben az epizódban konkrétan droidnak (úgy is mondhatnánk, hogy "konzervnek") kell kiadnia magát, majd a droidok vezéréve válik, jó kis fricska volt ez az írók részéről. Fennec Shand a SW-ban szokásos hideg, érzelemmentes, badass fejvadász kontúrjait viselte magán, itt nekem sokkal jobban tetszett, mint a Mandalorianben, talán elsősorban azért, mert ott leginkább egy ilyen támogató szerepkörben volt, mindig valakinek az árnyékában és itt ebben az akcióban láthattuk úgy igazán, hogy amikor rajta van a fókusz, akkor mennyire vagány és szórakoztató tud lenni. A kinézetét tekintve én már az előzetesen kiadott karakterfotó után sem gondoltam, hogy túl nagy fennecet kellene keríteni a dolognak, de itt szerintem sokkal jobban nézett ki, egyáltalán nem volt zavaró, hogy úgy érezzem ez nem is az a karakter akit nekem itt látni kéne! A karakterek kapcsán is visszakanyarodnék a Coruscanton látott üldözéshez. Hasonlóan Fennec Shand üldözéséhez ott ugye Zam Wesell volt az üldözött szerepében és ő együtt dolgozott Jango Fettel, aki történetesen a klónok mintaegyedéül szolgált, így valamilyen mértékben ott van Hunterben is és ott lehet Omegában is (ha ő is Jango klónja). Azt én sem gondolnám, hogy a Birodalom bérelte volna fel, nekem úgy tűnt Lama Su részéről, hogy a klónprojektes tervükről nem akarják még értesíteni a Birodalmat, amíg a terv ebben a fázisban van, illetve amíg nem ismerték ki a szándékaikat, így jó eséllyel ők nem is tudnak erről az egészről és ennél fogva nem is keresik Omegát. Nem tudom, hogy valamelyik könyvben, vagy képregényben belementek e Boba Fett és Fennec Shand közös múltját érintő történetekbe, de érdekes lenne, ha Boba is bekapcsolódna az eseményekbe, mondjuk, hogy ők együtt dolgoznak. Ráadásul Boba Fett rendelkezik valami olyasmivel a Bad Batch tagjai közül senki sem és a kaminoiaknak is gondot okozott... az eredeti minta, változtatásmentes, még nem degradálódott változata. Ezzel együtt idén jön a Boba sorozat, akár be is hozhatnák a karaktert ide, úgy hogy Fennec és ő már itt ismerik egymást és látjuk őket közös akcióban is, mintegy megelőlegezve az élőszereplős sorozatban való közös kalandjaikat. Nagyon sok kis apróság volt, amit még ki lehetne emelni a résszel összefüggésben (mondjuk a gran árus jópofa szemüvege). A látványvilág kellően egyedi volt, az épületek, a színek olyan összhatást keltettek, amitől kifejezetten kitűnt ez a helyszín számomra és nagyon magával ragadott a hangulata. A maguk módján az olyan képi megoldások is hihetetlenül hatásosra sikeredtek, mint amikor Omegát majdnem elütik, majd átfut azon a ködön és egy pillanatra teljesen eltűnik benne, majd látjuk az előző kis bonyodalom feloldásást, hogy sértetlenül felbukkan a ködből. Egy ilyen kis átmeneti epizódnak nagyon szórakoztató volt a szálak, amiket bevezetett azok nagyon tetszett. Itt kihagyták Crosshairt és a birodalmi szálat, ami az előző részekben nekem a legjobban tetszett és sokkal inkább a csapatra fókuszáltak, de valamelyest megerősítést nyert, hogy Omega szerep túlmutat önmagán, vele valakinek nagy tervei vannak. Annyit azért láthattunk a Birodalomból, hogy ebben a kezdeti szakaszban még nagy népszerűségnek örvendtek, a haború lázárásáért és az áhított béke és stabilitás iránti igényből fakadóan éljenezték a katonákat, de kíváncsi lennék néhány év/évtized multán milyen korszak köszönt be Pantorán? Nem csak a kódlánccal lehet ellenőrizni és az irányítása alá vonni a lakosságot a Birodalomnak, hanem ha elképzeljük, hogy azt a megfigyelő rendszert, amit Tech olyan könnyen felhasznált Omega követésére, azt akár a lakosság ellen is használhatják, akik lehet, hogy aztán nem utazhatnak, vagy börtönbe is kerülhetnek, ha valami olyat mondanak/tesznek, ami az új világrend ellen való... vagy akarom mondani veszélyezteti a békét és a biztonságot, a jóságos Birodalomban!

@Donát @tomcsi80 Boldog születésnapot!

Ez teljesen váratlanul ért. Írtak róla egy nagyon jó cikket a 24-en itt, béke poraira! Játékvezetőként már nem láttam, leginkább a TV-s szerepléseiről volt számomra emlékezetes, ha meghallom, hogy Puhl nekem mindig ez a Zomborival való vitája fog eszembe jutni:

Szerintem ezzel az egész chip-klón vonallal a kaminoiak függésébe is kerülne a Birodalom. Amennyiben elkészülne az új termék, a felsőbbrendű klón, akkor azzal ahogy Lama Su is mondta fenntarthatnák az érdekeltségüket. A klónhadsereg egy hasznos és fontos eszköz volt Palpatine kezében a felemelkedésben, de az új világrend sarokkövének a Halálcsillagot szánja. Ha tényleg a kaminoiak adják neki a hadsereget, ráadásul még egy ilyen fontos kockázati tényező felett, mint a biochip (ami kifejezetten veszélyes, ha ilyen könnyen át lehet állítani a klónokat, akkor ez kockázati faktort jelent, mivel mindent arra tennének fel, hogy azért követik a katonák az utasításokat, mert bennük van a chip, ezzel szemben egy hagyományos katona hozzájuk kötése több lábon is állhat) is ők rendelkeznek, akkor ez kevesebb mozgásteret jelent Palpatine számára és egy függőségi viszonyt a kaminoiakkal. Inkább megalkotják a saját hadseregüket, de azt is el tudnám képzelni, hogy a Kaminot is teljesen az irányításuk alá akarják vonni.

Amikor Lama Su és Nala Se beszélgetnek, utána a következő snittben rögtön Crosshairt látjuk és tényleg minden arra utal, hogy ő az, akit fel akarnak majd használni a továbbfejlesztett klón programjukban. Nekem mégis nagyon gyanús Omega, lehet nem ő a legkézenfekvőbb jelölt, de meglepődnék, ha semmilyen kavarás nem lenne a személye körül. Arra spekulálnék, hogy ő valami köztes lépcsőfokot jelenthetett az erőérzékeny klónok megalkotásának evolúciójában és ezért gondolnám, hogy azt a bizonyos felsőbbrendű klónt, amivel az egész kaminoi operáció egy következő fázisba léphet azt Omegából szeretnék létrehozni. Persze lehet, hogy csak túlgondolom az egészet és tényleg a legegyértelműbb megoldás valósul meg... ott van Crosshair, a kaminoiak meg pusztán csak egy fejlettebb érzékeléssel rendelkező szuperkatonát akarnak és abból alkotják meg aki ott van kéznél.

Szerintem az új szuperterméket, amivel fenn akarják tartani a klónbiznisz érdekeltségét inkább Omegából akarják megalkotni... de ez egyelőre csak megérzés.

Ugyan magam sem tudnám racionálisan megmondani, hogy miért, de jobban vártam ezt a napot, mint az oltást, vagy a néhány héttel ezelőtti születésnapot, meg úgy egyáltalán bármit az utóbbi időszakban! Megvan az eredeti trilógia PC-n, bármikor újrajátszhatnám, mégis olyan izgatott voltam már délelőtt is, mikor elindítottam a PS-n a MELE letöltését, hogy nem is emlékszem mikor volt képes utoljára egy játék ilyen érzelmeket kiváltani belőlem. Egyelőre kb. 2 órát játszottam vele és mikor megszólal a zene a főcím alatt, már ott elmorzsoltam pár könnycseppet. Hihetetlen nosztalgiabomba ez a játék, utoljára kb. 4 éve játszottam vele, de sokkal szebb lett, de ha nem lenne az valószínüleg akkor is ezen lógnék még hetekig/hónapokig. Amit csak most fedeztem fel, hogy a régi irányítható háromszöges minijátékot lecserélték egy ilyen gombnyomogatós kvázi QTE-re (amit ugyanúgy könnyen elrontok, ezért most is direkt elmentem a játékot minden ilyen láda/ajtónyitogatós szituáció előtt). Piszkosul élvezem a játékot, még ha a trilógiából az első rész nálam mindig is csak a harmadik helyen állt. Az Insanity nehézségi szint rögtön választható és a trófeák kapcsán az is nagy előrelépés, hogy a kill countot lejebb vitték és a csapattársak biotikus/mérnöki képességeinek használata is beleszámít szóval egy végigjátszásból meg lehet oldani az egészet (nem mintha csak egyszer tervezném végigvinni), direkt Soldierrel kezdtem és a default Sheparddel - nálam ez a kánon. Általában, ha lehet választani egy játékban akkor szinte mindig női karakterrel megyek, mert számomra egy érdekesebb nézőpontot ad az élményhez, jobban néz ki, és kisebb a hitbox ( na jó, ezt az utolsót nem ám komolyan venni), viszont, ha meghallom azt, hogy Shepard, akkor nekem mindig ez az arc fog beugrani (itt éppen az Eden Prime után járok):

A tűz és jég világa könyv, illetve a Tűz és vér történeteiben több ponton is megjelenik Corlys Velaryon. Én továbbra sem tartom életszerűnek azt, hogy írói szempontból van egy karaktered, ami valami olyan egyedi, sem a Velaryonokra, sem Westeros nemeseire általánosságban nem jellemző tulajdonsággal rendelkezik, mint hogy fekete a bőre, akkor ezt egyáltalán nem említik meg. Nagyon egyszerű a válasz, ha Martin feketének akarta volna megírni, akkor írt volna róla, hogy a Tengeri kígyó történetesen az apja, az anyja, vagy a bánat tudja kinek az éjfekete bőrszínét örökölte. Ebben az esetben szerintem senkinek semmi baja nem lenne ezzel, sőt még egy érdekes elemet is belevihetnének a karakterbe, csakhogy ez nem történt meg az író részéről, innentől kezdve minden belemagyarázás. Akár lehetett fekete is, de végül is azt sem lehet 100%-osan kizárni, hogy zöld, pikkelyes börű gyíkember volt, hiszen ennek ellentmondó, ezt cáfoló konkrét állítás nincsen se róla, se az apjáról, így akár lehetne gyírkember is, akár élhetnek ilyen emberek a világ eldugott részein és tőlük is számrazhatna. Nem jegyezték le a pontos kinézetét, így bármit bele lehet ebből a megközelítésből magyarázni. Amúgy lehet ebben a kánonban az egész Velaryon família fekete, Corlys is, már az apja és az anyja is és akár a gyereke is, hogy ez történeti szempontból miért lehet problémás arról írtam a könyvspoilerben. Nemrég kezdetm el újra a regénycikulst és fejeztem be az első könyvet, ha jól emlékszem Ned Stark bőrének pontos színéről sem adott leírást Martin amikor a külső jegyeit mutatta be, akár ő is lehetne fekete. Rengeteg másik karakternél be lehetett volna vezetni ebben a készülő sorozatban, hogy legyen fekete (az is erőltetten hatott volna, ha egy Starkra fogják rá, de abból a gondolatmenetből kiindulva, hogy a leírások lehetnek hiányosak, vagy direkt tévesek is, akár miért ne lehetne a múltban Deresben egy fekete, vagy ázsiai Stark is). Nálam egy Velaryon, mint ahogy egy Targaryen se legyen fekete, ránézek erre a csávóra, a full fekete bőrével, meg a hidrogénszőke hajával (gondolom ezzel akarták demonstrálni a valyriai származását) és egyszerűen nevetséges az összhatás. Még zárszóként annyit ehhez a témához, aztán napirendre térek fölötte, hogy itt szóba került korábban a Witcher... Triss castingjával én sem vagyok kibékülve, de magát a sorozatot kifejezetten szerettem, ennek a szériának is abszolút megadom az esélyt, hogy megnyerje a tetszésemet. Lehet még a fekete Corlys Velaryonról is megváltozik majd a véleményem, ha a sorozat közben látom, megismerem, de így elsőre onnan indul a karakter, hogy a mínuszból kell pluszt csinálni... aztán majd meglátjuk.

Jó kis összeállítás volt, most meghoztad a kedvemet a Trine trilógiához. Az AC-k kapcsán nekem az Origins jobban tetszett, elsősorban a harcrendszer miatt, de ami a leginkább efelé billenti a mérleg nyelvét az a történet. Az Odyssey (ez volt az első és máig az egyetlen AC amit kiplatináztam, úgyhogy ezzel is elvoltam egy bő 120 óra erejéig) végén a történetet elég összecsapottnak éreztem, főleg azt nem szerettem ahová az a maszkos szektás dolog ki volt futattva. Azzal mindenestre egyetértek, hogy sokkal jobban sikerült megtölteni tartalommal a játékteret, mint az Originsben, ahol ha jól emlékszem tényleg volt egy olyan területi egység, ahol szinte semmi sincs a sivatagban. A nyomozós küldetések már a Unityben is megjelentek, de a Syndicateben sokkal jobban voltak kivitelezve, illetve beleszőve a környezetbe, ezzel együtt nálam ez az AC játék maradt azóta is félbe (a Liberation mellett) amit nem fejeztem be a sorozatból. A Ratchet and Clankkel itt találkoztál először vagy játszottál már PS2-n is vele? Én az eredetit is nagyon szerettem, de ez is baromi jól sikerült. Az én ME borítóm így nézne ki. Egyébként kijött a trófea lista a teljes pakkhoz, összesen 130 trófeával, közte 3 platinával... azt hiszem ezzel elleszek egy darabig.

Továbbra is nagyon élvezem ezt a sorozatot, teljesen új lendületet adott a SW rajongásomnak a Mandalorian második évada utáni pangást követően. Ami kifejezetten tetszett ebben az epizódban, hogy itt egy kicsit leülepedett az a helyzet, amibe az előző részben belekeverték magukat. Indult úgy az egész, hogy Omega a nyitány végén elhatározza, hogy velük akar tartani és ott még javában sodródunk az eseményekkel, egyik akció követi a másikat, de nem igazán látunk bele, hogy ez mivel is jár majd. Itt már a kezdő jelenetekben megjelenik az a dilemma a csapaton belül, elsősorban Hunternél, hogy mihez is fognak kezdeni egy gyerekkel, biztosan jó ötlet e, hogy velük maradjon. Végül is mondhatjuk, hogy a rész végén ugyanoda lyukadunk ki, mint ahol az előző befejeződött, hogy Omega felgurik velük együt a hajóra és együtt mennek tovább, de szerintem nagyon hatásos volt ez a rész a köztük lévő kapcsolat szempontjából. Cut szerepeltetése két tényező miatt is örvendetes volt számomra. Egyrészt így rajta keresztül egy újabb kapcsolódási pontot kaptunk a TCW-hez, egy újabb példáját kapva annak, hogy egy korábban elejtett nem túl jelentősnek gondolt motívumból (egy dezertőr klón, akinek családja van, mint a klónokról kialakult képet színesítő elem nagyon jól működött az alapsorozatban) később mit tudnak kihozni. Cut nem csak a családja miatt volt érdekes, hanem a klón mivolta okán is. Ahogy többen is írtátok, itt a klónok már tényleg idegenként és az új világrend, a Birodalom egyszerű eszközeiként jelennek meg, a testvériséget, az összetartozást nem tudják már megjeleníteni a BB számára sem, így természetesnek hat, ha egymásra támadnak. Cuton keresztül viszont egy kicsit mintha belepillanthattunk volna a régi világba, amikor a klónok még teljesen másképpen jelentek meg a közönség számára és az egymáshoz való viszonyulásuk is sokkal közelebbi volt. Cut családja egy olyan elemét is adta az epizód vonalának, hogy láthatta mind Omega, de elsősorban Hunter, hogy milyen egy ideális szerető, összetartó közeg, amiben egy gyerek boldogan felnőhet. Omega rácsodálkozása a környezétére nagyon hangsúlyos volt, talán a legszembetűnőbb tényleg az volt, ahogy a korábban mesterséges viszonyokhoz szokott gyerek először lép egy bolygó felszínére, de számomra legalább ilyen érdekes volt az is, amikor a gyerekekkel játszott. Nem sokszor lehetett saját korabeliek között, akik nem Jango Fett klón gyerekek, vagy kaminoiak lehettek. Hunterben pedig itt tudatosul, hogy mivel is jár majd az, hogy ők szökevények lettek és ebben az életben van e hely egy gyerek számára. Omega kapcsán is felvetődik a valahová való tartozás igénye. Amikor szóba kerül az első részben, hogy mi van a szüleivel, akkor értetlenkedve reagál, ő is különleges klón és érződik rajta egyfajta igény, hogy ő és a 99-esek összetartoznak. Annyiban a Rebelshez tudnám hasonlítani ezt a helyzetet, hogy ott Ezrának szolgáltak egy második családként a csapat tagjai, akik közé bekerült és ezt a jelenséget itt is érzem, hogy amikor Omega ránéz a BB tagjaira, akkor (ugyan Crosshair kiválás ellenére is) egy összetartó közeget lát és szeretne ő is bekerülni. Itt az epizódban láthattuk azt is, mint ahogy az előző rész végén is tanúbizonyságát adta annak, hogy képes ő is hasznos tagjává válni a csapatnak és kiegészíteni a többieket. Ami a galaktikus helyzetet illeti, ez még mindig annyira hihetetlen, hogy látjuk a Birodalmat kibontakozni. Tudtam, hogy erre számíthatunk a sorozattól, de baromi jó látni is ezeket a kis eseményeket, ahogy szépen megjelenik a változás az átlagember számára is, akik nem voltak ott a Szenátusban mondott Palpatine beszédnél és esetleg összefüggéseiben sem látják át úgy a politikát, mint Padmé amikor ott szörnyülködik a szabadság elmúlásán. Egyre több ilyen jelenetet szeretnék látni, mert ezek nagyon sokat adnak a Sagahoz, a RotS végéhez, vagy akár a később megismert Birodalomhoz is, hogy látjuk az igazi átmenetet és hogy miként alakult ki és vált bevetté egy sor dolog. A kiábrándultságot és a csalódottságot, amit az emberek a háború végéhez fűztek mindenesetre nagyon jól ábrzolták az epizódban. Nekem az is nagyon tetszett, hogy ugyan a nagy horderejű dolgokat tekintve nyugisabb részt kaptunk, mégis végig mennyire fent tudta tartani a feszültséget, hogy képes voltam izgulni értük és Cut családjáért is, nehogy fennakadjanak az ellenőrzésen. Azt is láthattuk Cut karakterén keresztül, hogy számára most ugyanúgy nem életbiztosítás klónnak lenni, mint akkor mikor még zajlott a háború. Annak kifejezetten örültem, hogy egy ilyen összekötő elemként használták, aki jóban van Rexel, de közben a BB tagjai is visszatérő ismerősökként érkeznek hozzá. Ő már azt az életet éli a háború után, ami elszakadt a régi konfliktustól. Mikor először láttuk a TCW-ben olyan furcsa volt nekem ez az egész ember, most teljességében ismerve a később kibontakozó dolgokat, egyértelműen neki volt igaza, hogy hamar kiszállt ebből az egészből. Rex kapcsán nagyon izgatott vagyok, tudjuk hogy őt mennyire megviselte a 66-os parancs körüli dráma és érdekes lesz újra klónokkal együtt látni, ha majd találkoznak, meg főleg az Echoval való viszontlátás. Ha továbbra is ezt a színvonalat tartaja a sorozat, akkor abszolút ott van benne a potenciál, hogy letaszítsa a TCW-t a trónjáról!

A könyvekben igen ritkán térnek ki kategórikusan egy karakter bőrszínére, amikor ezt megteszik, akkor azért fordul elő, mert az átlagostól eltér. A Nyár szigetekről származóknál külön kiemelik az ébenfekete tónust, ami kifejezetten kuriózumnak számít és nem sokan szaladgálnak ilyen adottságokkal a Hét királyságban. Ezért ugyan bele lehetne erőltetni, hogy Corlys Velaryon anyja akár lehetett Nyár szigeteki is, de igen furcsa lenne, ha Martin semmi említésre méltót nem találna ebben, miközben az átlagostól elétrő karakter jegyeket korábban külön megjegyezte. Westeros nem egy színvak PC társadalom és totál életszerűtlen lenne, ha senki egyetlen egy fél mondat erejéig sem tenne említést arról a történetben, hogy az egyik legbefolyásosabb ember történetesen fekete... ja és persze ezüst hajjal. A Velaryonokról tudjuk, hogy milyen jellemző vonásaik vannak, ők hasonlítanak a leginkább a Targaryenekre, amiért előfordult, hogy direkt velük házasodott az uralkodó család, hogy a lehetőségekhez mérten tisztán tartsák a vérvonalat. A könyvekben ezek között a jellemzők között ott van a világos bőr is, ezért joggal feltételezhetjük, hogy a leszármazással ez öröklődik is, most ha nagyon belemegyünk egy kevert rasszú ember akkor sem lenne ennyire hangsúlyosan sötét bőrű, mint ez a színész, de én mint mondtam az előző hozzáállásomban elfogadom, hogy ez egy ilyen kánon, amiben akár lehet fekete is. Hiába nem szerepelt sokat a történetekben egy igen izgalmas karakternek tartottam és kifejezetten kíváncsi voltak a sorozatbeli szereplésére és ehhez én nem tudok jó pofát vágni. A korábbi hasonló esetek Xaro Xhoan Daxos, Sallador Saan, vagy mondjuk Areo Hotah egyáltalán nem zavart, itt sem zavart volna ha egy jelentéktelenebb karakterrel húzzák meg ezt. Még egy apró adalék a bőrszín kérdéséhez, mert a leszármazásnak azért ebben a feudális világban fontos jelentősége van és ebből a könyvben is adódik konfliktus ami igencsak hülyén jönne ki egy fekete Velaryonnal: (könyves spoiler, komoly végkifejletet nem lő le a sztoriból, de aki nem ismeri az eredeti történetet csak saját felelősségre olvassa)

@kolmilan Amennyire én tudom a futballhuliganizmus leginkább a 80-as években kezdődött és a kilncvenes években élte a virágkorát nálunk, némileg átnyúlva az új évezred elejére. A második világháború utáni korszakban a politika sok tekintetben beleszólt a labdarúgásba, több csapat (pl. FTC, MTK) is rendszeridegenként volt számon tartva és megpróbálták megváltoztatni a nevét, identitását. Az 56' utáni időkben pedig Kádár kifejezetten tartott a bizonyos szurkolói csoportoktól (a futballban ugye a nemzeti érzelem, nacionalizmus és az állami ideológián felüli összetartozásérzés is megnyilvánult, aminek ezt a formáját nem nézték jó szemmel a kommunista vezetők, illetve tartottak ezeknek az energiáknak egy szervezett újabb forradalomban kibontakozó eszkalálódásától) ezért akkoriban a lelátók népe igen komoly keretek közé volt szorítva - állítólag volt olyan időszak az 50-es években, amikor egy "Hajrá Fradi!"-ért is elvihettek valakit. Ettől függetlenül amivel én kapcsoltaba hoznám ezt a jelenséget a kádári diktatúra puhulásán túl, hogy a 80-as évek második felére kezdett igen komolyan hanyatlani a magyar foci és a 90-es években volt talán igazán a mélyponton. A rendszerváltás utáni időkben az élet több területén is sokkal szabadabban tört fel az erőszak az akkori magyar társadalomban és az ultrák összecsapásai is ekkor voltak leginkább előtérben. Én személy szerint Nyíregyházán jártam meccsekre olyan 2004 és 2011 között NB2-ben és NB1-ben is és már akkor sem volt igaz az, hogy családok ne jártak volna meccsre, vagy fiatalabb gyerekeket ne mertek volna egyedül elengedni oda, erre én vagyok az élő példa. 2010 után pedig tényleg sokat tettek azért, hogy azt régi arculatát a futballnak megváltoztassák. Élkészültek a stadionok és ezek már kifejezetten olyan létesítménynek épültek, ahol nem a székeket hajigálják meg összecsapnak a szurkolók, hanem egy családi szórakozásnak. Kubatov és a Fradi tábor között ebből éveken át voltak szankciók, de aztán ők is belesimultak ebbe az új rendszerbe. Egy-két balhé lehet, hogy előfordul, anyázás, káromkodás mindig lesz, de szerintem egyáltalán nem félelmetes közeg, ahová akár én ha lenne gyerekem, akkor ne merném elengedni. Ilyen antiszemita megnyilvánulásra talán utoljára arra emlékszem amikor még készült a Fradi stadionja és a régi Puskásban játszottak és egy Csatáry Lászlóra (háborús bűnös) emlékező felirattal próbálták hergelni a "zsidó csapatként" számon tartott MTK-t. Erre is csak azért emlékeztem, mert a TV-s közvetítésben Ifj. Knézy Jenő, mint egykori Fradi játékosként hivatkozott Csatáryra (gondolom nem tudta kiről van szó).

Mert nagyon kedveltem a karaktert és ezt egy kifejezetten félrecsúszott színészválasztásnak, illetve az inkluzivitás erőltetett és izzadságszagú megnyilvánulásának tartom. A Velaryonok westerosiak és emellett valyriai származásúak. Talán egy fokkal kevésbé hangsúlyos a külső jegyeikben megnyilvánuló valyriai örökség, mint mondjuk a Targaryenek esetében, de egy valami biztosan kijelenthető, nem a Nyár-szigetekről származnak! Értem, hogy mikor Martin kitalálta ennek az egész univerzumnak az alapjait és a benne szereplő egyének, házak történetét, akkor nem volt még a sokszínűség ennyire a popkultúra homlokterében, mint az elmúlt néhány évben amikor a GoT-t is néhányan támadták azzal, hogy túl fehér a cast. Most már szinte nem tehetik meg, hogy ne feleljenek meg ennek az elvárásnak, de ezt lehetett volna ügyesebben is bevezetni. Ha egy másik nemesi ház (mondjuk Dorneból), vagy egy jelentéktelenebb szereplő esetében lépik meg azt, hogy sokszínűbbé próbálják alakítani a szereplő gárdát azt kevésbé éreztem volna kirívónak, de a legelegánsabbnak azt tartottam volna, hogyha egy új karaktert alkotnak (aki színesbőrű és illeszkedik a meglévő világ viszonyrendszerébe), akinek a történetszála bekapcsolódhatott volna a sorozat főáramába (az alapsorozatnál előfordult, hogy több különböző karakter történetszálát gyúrták egybe és dolgozták át). Persze nyilván ahogy egy adaptációnak, nem kell minden szempontból igazodni az alapműhőz, ebben a kánonban Corlys Velaryon akár lehet fekete is... de akár az is beleférhetne, hogy egy ázsiai törpe alakítja Rhaenyra Targaryent, csak adnak rá egy világos színű parókát, meg esetleg egy kontaktlencsét... és nem is biztos, hogy a sorozat attól még rossz lenne, de bennem úgyanúgy keserű szájízt hagyna maga után, mint ez a húzás. Hangsúlyozom ez nem is a színész ellen irányul, aki lehet nagyon tehetséges, de az nekem nem tetszik, hogy Corlys Velaryont ő kelti életre, mert szerintem nem illik a karakterhez.

Korábban nagyon lelkes voltam a sorozattal kapcsolatban, most egy kicsit megcsappant a lelkesedésem, mikor megtudtam, hogy a második képen az Corlys Velaryon akarna lenni.