-
Összes hozzászólás:
4.878 -
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
-
Győztes napok:
21
Tartalom típusa
Profilok
Fórumok
Naptár
Star Wars Feliratok
pb69 összes hozzászólása
-
Én is letudtam a szavazást.
-
A kortalansággal abszolút egyetértek, akinek összejött, hogy a főszereplőkkel egy korban élte végig a szériát, annak az még egy nagy extra élmény az egészhez. A varázsvilág tényleg jól ki van találva, nekem ez önmagában kissé ambivalens, nem nyűgöz le teljesen, a többi hangulati elem már annál inkább. A történetet most kicsit szétbontanám és először az első 4 művel foglalkoznék. Nekem is nagyon tetszik a történetvezetés és a fordulatok. Minden részben van pár durva csavar, amik tényleg komoly fordulatokat hoznak és jól működnek. A mellékszereplőkről már írtam, hogy szinte kivétel nélkül parádésak, de az is, ahogyan az eseményekbe kapcsolódnak. Ahogyan időnként komolyabb szerepet kapnak, vagy ahogyan az újak képbe kerülnek, legtöbbször nagyon jól oldották meg ezeket. A főszereplők kapcsán az tetszik leginkább, hogy mennyire jó csapatot alkotnak és milyen jól dolgoznak együtt. Egyáltalán nem arról van szó, hogy Harry dominál, a többiek meg csak úgy vannak és néha segítenek, hanem mindenki masszívan hozzáteszi a maga részét. Mondjuk azt kicsit sajnálom, hogy a 2-3-4-ben Ron eléggé háttérbe kerül a hasznosságát tekintve. Az 1-ben még főszerepet vállal Hermione megmentésében, ill. a sakkozás kapcsán kiemelik kivételes tehetségét, a 2-3-4-ben ilyen téren nagyon eltűnik. Hermione viszont rendszeresen kulcsfontosságú szerephez jut ezekben a részekben, ami nagyon jó, gyakorlatilag messze ő a legkompetensebb karakter. Tetszik az írónő azon húzása, hogy a fő romantikus szálat nem Harry-vel, hanem a Roy-Hermione párossal építette fel. Ez a 2-3-ban még csak meg-megvillan, de nekem nagyon bejövősek ezek a jelenetek (ölelés-kézfogás a 2 végén, hippogriffhez köthető jelenetek a 3-ban), a 4-ben már erősen megjelenik a szál. Így egyrészt megoldható, hogy Harry akkor se legyen túl domináns szerepben, ha amúgy a sztori ezt vonná maga után. Másrészt pedig egy szimmetrikusabb viszonyrendszert eredményez a főhősök közt, hiszen a főfőszereplővel mindketten barátok, és az erősebb érzelmek a másik 2 főszereplő közt húzódnak. Ezeket leginkább a 4-ben lehet szépen látni, ahol a történet jellegéből fakadóan Harry sokat akciózik egyedül, így Ron és Hermione ilyen téren háttérbe szorulnak, de a kapcsolatuk lehetővé teszi, hogy így is eleget szerepeljenek mindketten ahhoz, hogy ne legyenek bántóan hanyagolva. A jelenetek döntő többsége nemcsak jól van felépítve, de ügyesen csempésznek bele ezekbe rengeteg információt. A karakterekről vagy a világról nagyon sokat tudhatunk meg egy-egy párbeszédből, aminek amúgy nem ez a fő lényege, de mégis el van rejtve benne sok dolog. Például Harry és Draco első roxforti találkozásánál nemcsak a 2 szereplő jelleméről tudunk meg sokat, ill. a kapcsolatukat alapozzák meg, de az is kiderül, hogy Weasley-ék egy aranyvérű varázslódinasztia, de szegények. Ez pedig Ron karakteréhez és motivációihoz is sokat tesz hozzá. Sok filozófiai és morális tartalom is van a művekben, ez számomra mindig fontos szempont. A filmek kapcsolódó jeleneteiben mondjuk néha kicsit túltolják a szentimentális vonalat, de ettől függetlenül hasznosak és működőképesek ezek az elemek. A legtöbb kritika azért éri a filmeket, mert eltérnek a könyvektől. Igyekeztem utánanézni ezeknek a különbségeknek és az első 4 rész esetében egyáltalán nem gondolnám ezt zavarónak. Itt még nincs is sok eltérés (főleg az 1-2-nél), inkább kimaradó pár rész vagy szereplő, de ezek talán nem is annyira fontosak, hogy akkora baj legyen. Nyilván egy 2,5 órás filmbe nem is fér bele minden, ami egy elég vaskos könyvbe igen. Amibe meg belevariáltak, az szerintem kifejezetten jól működik a filmben, sőt nekem jobban is tetszik, mint ahogyan eredetileg a könyvben van. Az 1-ből mondjuk kár volt kihagyni pár próbatételt a végén, de pl. Lucius és Weasley verekedése számomra karakteridegen lett volna. Vagy a 3 időutazós jelenetei (ami szerintem az egész széria egyik legzseniálisabb ötlete és jelenetsora) szerintem sokkal ütősebbek úgy, hogy Hermione aktívan belenyúl a dolgokba, ráadásul a karaktere szempontjából is nagyon fontos. Vagy mondhatnám a már említett kézfogásos momentumot is a 2 végéről, azt, hogy az 1-ben Ron megy Neville helyett az erdőbe, vagy amikor Hermione nem mondja meg a 3. fő bűnt a 4-ben (átkot).
-
Igen, az kicsit erős lett, valamilyen szinten furcsállom is a dolgot. Pont azt hangsúlyozták eddig mindig (R2-val vagy most Chopper-rel), hogy a droidokat is az élőlények szintjén kell kezelni (legalábbis a pozitív karaktereknek illik), de most egy semleges példánnyal igen csúnyán bántak. Az külön jó, hogy tényleg ellopták a hajót, aztán slusszpoénnak még felrobbantották a droiddal együtt. Kicsit mintha gúnyosak is lettek volna vele, az egészet túlzásnak éreztem.
-
Elismerem, hogy kicsit türelmetlenül álltam hozzá a dolgokhoz, de annyira keveset kaptunk eddig a Hera-Sabine duóból, hogy többet vártam ezektől a részektől. Pedig nem lehet egyszerre akkorát harapni a tortából és annyi lapot kijátszani, de mégis hiányérzetem támadt. Hera-nál még a B-Wing, a mérnök és a blokádos jelenetek Kallus-szal kárpótoltak némileg, itt nekem Chop akciói ehhez nem ütöttek eléggé, noha jól ültek. Mivel Ketsu karaktere nálam egyelőre nem jött be, így nem tudott hozzátenni annyit a részhez, hogy elvonja a figyelmem Sabine-ról. Sabine fejvadász múltja valóban újdonság volt és ütött is a maga módján, de számomra ennyiben ki is merült a téma. Az, hogy nem egyedül lépett le az akadémiáról, vagy voltak barátai is ott, később is mozgott együtt pl. ilyenekkel, mint Ketsu, nem hatottak meg. Lehet az én hibám, de az ilyeneknél komolyabb infókra vágytam, de majd később. Meg olyan összecsapottnak tűnt a dolog. Ketsu előadta a nagy profi fejvadászt, aztán csak fontosabb lett a korábbi barátságuk. Az idő rövidsége miatt megalapozatlannak tűnt ez a fordulat, talán szét lehetett volna szedni ezt a szálat. Most megfirkálta volna Ketsu, elültette volna a bogarat a fülében Sabine, aztán valamikor egy későbbi összefutásnál jöhetett volna ez az új egymásra találás. Ezra valóban általában idiótán viselkedik Sabine mellett, de most pont annyit volt képernyőn, hogy ez még elmenjen jópofának. Ha többet szerepelt volna vagy a későbbiekben ebből sűrűbb visszatérő elem lesz, akkor már kínos lehet.
-
A HP filmek végignézése extrém ötletből fakadt. Egyik haver dobott át egy szinkronparódiát, elég fáradt és kiégett voltam ahhoz, hogy meg is nézzem. Közben valahogy elkezdett érdekelni a dolog, leginkább két okból. Az egyik, hogy a parodizált jeleneteket nézve sokszor kíváncsi voltam mi lehet az eredeti szöveg. Valamiért a színészi játék és úgy általában a képi hangulat alapján nagy potenciált láttam ezekben a jelenetekben, úgy éreztem, hogy némelyik nagyot üthet, ha jó alatta a szöveg. A másik pedig a korábban már említett motívum, az évről évre felcseperedő karakterek. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan zajlik le ez az egész folyamat, hogyan nőnek fel a főszereplők (és persze a mellékszereplők jó része is), hogyan bontják ki a jellemeiket. Nem találkoztam még olyan alkotással, ahol ennyire kis léptékben követhető végig, ahogy kisgyerekből majdnem felnőtté érnek a karakterek és ez piszkálta a fantáziám. Maga a világ amúgy különösebben nem izgatott, sőt attól inkább tartottam, hogy nem szippant be eléggé ez a furcsa varázslós, régies brites univerzum. Több fantasy-nál (legyen az film vagy játék) akadtam meg ott, hogy a világa és így a hangulata nem ragadott meg, így onnantól kezdve szinte esélytelen volt, hogy érdemben élvezzem a dolgot. Az 1-ből rémlett pár dolog, bár nem sok. Egyetlen egyszer olvastam a könyvet és láttam a filmet, még 2001-ben. Azt tudtam, hogy akkor tetszettek, lenyűgözve azért nem voltam, de jók voltak. Most újranézve is tetszett a dolog, a világa szó-szó, a lényeg, hogy nem volt zavaró az univerzum. Nem bűvölt el annyira, mint pl. egy SW vagy ME világa, de mondjuk a LotR-nél jobban adta. Ez már úgy az egész HP szériára vonatkozik, nemcsak az 1-re. A hangulat összességében már jobban működött, az eléggé beszippantott. A karakterek és a helyszínek remekül el lettek találva. Nyilván volt pár nekem már túlzó vagy túl furcsa momentum, de nem akadtam meg rajta, inkább ízlés kérdése. Tetszett a történetvezetés, voltak kalandok, kellemes üresjáratok, jutott idő a szereplőkre, működtek a fordulatok. Azon kaptam magam, hogy mindig vártam mikor kezdhetek bele a következő részbe. A szereplőket külön kiemelném, hiszen a fent említett mindkét fontosabb motivációm szempontjából kiemelt fontosságúak. Eredeti szöveggel az esetek döntő többségében tényleg remekül ülnek a jelenetek, ebben pedig a színészeknek és a megírt karaktereknek elévülhetetlen érdemeik vannak. A mellékszereplők (leginkább ugye a tanárok és a rokonság) zseniálisan funkcionálnak és a színészek is hozzáteszik a magukét. A főszereplők meg nyilvánvalóan nagyon fontosak a felnőtté válás folyamatának bemutatásában. A felnőtteket megformáló színészek terén szinte mindenki egyetért abban, hogy egytől egyig nagyot alakítottak, ezzel szemben Emma, Daniel és Rupert kaptak hideget-meleget a színészi játékukért. Én abszolút laikus vagyok a témában, de azt tudom, hogy a gyerekszínészektől (és úgy általában a gyerekkarakterektől) legtöbbször a falra tudnék mászni. Hirtelen nem is tudnék olyan filmet mondani, ahol a kisgyerek ne inkább idegesített volna. Még a Reszkessetek betörők vagy Dennis, a komisz esetében (csakhogy olyan "klasszikusokat" mondjak, ahol a többség rajongott értük) is irritáltak, de a Baljós Árnyakban is. Ennek tükrében az beszédes, hogy a HP esetében úgy tudtam végignézni 3-4 (ahol még tényleg látványosan gyerekek voltak) teljes részt, hogy egy pillanatig nem zökkentett ki az, hogy gyerekszínészeket látok. Nem azt mondom, hogy tökéletesen játszottak (Dan pl. később már szerintem kilógott lefelé, főképp mint főfőszereplő), de szerintem kifejezetten jó munkát végeztek. Egyelőre ennyit, majd lehet írok még kicsit a konkrét karakterekről és sztoriról.
-
Anno (amikor indult a láz) megkaptam az első kötetet, elég hamar el is olvastam. Pláne ahhoz képest, hogy valahogy sose volt annyira kedves időtöltésem az olvasás. Tetszett is. Aztán moziban láttam az ehhez kapcsolódó filmadaptációt is. Az is jó volt egynek, bár nem nyűgözött le. Nem a könyv miatt (elvileg az első 2 rész esetében azért elég hűen követi a film a könyvet), hanem úgy amúgy se. Innentől kezdve pedig totálisan kiesett az egész. A HP-láz a környezetemben amúgy se nagyon működött. Illetve a könyvek futottak a köztudatban, de sajnos a többség (és én is) mindig találtunk más elfoglaltságot az olvasás helyett. A filmek messze nem keltettek akkora hullámokat, mint más címek, de úgy az egész franchise nem volt annyira felkapott. Érdekes gyerekkorom volt amúgy ilyen szinten, mert pl. SW fronton az Ep.1-et láttam először (moziban) és az nagyon megfogott. Rongyosra néztem a kazettát, könyvtárakat jártunk az öregemmel, hogy kikölcsönözhessük újra és újra. Nem is ez a furcsa része a dolognak, hanem hogy aztán ennek ellenére elég sokáig kimaradt a többi rész. A SW világából is kikerültem, pedig az rögtön a kedvencem lett. Visszatérve a HP-re, nemrég toltam végig a 8 filmet és meglepően bejött. A fantasy sose volt különösebben az asztalom, pláne az ilyen varázslós témák. De pl. a sokak által abszolút csúcsnak titulált LotR nekem nem sokat adott. A HP-t is úgy ültem le nézni, hogy ha úgy állhatok fel a végén, hogy "nem volt időpazarlás és egyszer meg lehetett nézni", akkor már jó, annyit megér. Ehhez képest nagyon pozitív csalódás volt, mindig nagyon vártam a következő részt. Részletesebben nem mennék bele, így is sok lesz már a szöveg. Ha esetleg van akit érdekel a téma, akkor megoszthatom a gondolataimat erről (és a körítésről) bővebben is, de alapesetben nem foglalnám vele a bájtokat.
-
Nem is a végignézésre gondoltam, de az elég tré, hogy eddig azt hittem nem érdekel a HP, és pont egy paródiasorozat nézése kapcsán kaptam ihletet a dologhoz. Mindenesetre így utólag kifejezetten bánom, hogy eddig kimaradt az életemből. Több szempontból is, de legfőképp azért, mert pont egy olyan szerencsés korosztályhoz tartozom, hogy ha real-time követtem volna az eseményeket, akkor gyakorlatilag a főszereplőkkel együtt nőve éltem volna meg az egészet. Ez pedig egy soha vissza nem térő alkalom, amit elszalasztottam. Nem tudom, hogy ilyen téren egyáltalán van-e (vagy lesz-e) ehhez hasonló alkotás, ami ennyi köteten vagy fimen át ölel fel egy ilyen szűknek mondható időintervallumot és koncentrál gyermekből majdnem felnőtté váló szereplőkre. Lehet, hogy erre ilyen szinten csak ennek az egy generációnak volt lehetősége, de már mindegy.
-
Hát igen, egy konkrét téma vagy motívum átemelése több szempontból is elég gáz. Mondjuk én inkább jópofának éltem meg a felismerést, de ettől függetlenül tényleg nem szerencsés megoldás. Más (tényleg HP-specifikus) témáknál viszont itt is letette a névjegyét az öreg John.
-
Hát szerintem ez tipikusan olyan dolog, hogy "a történelem őket igazolta", ezért utólag már mekkora remek tervnek tűntek. Az Ep.6-ban konkrétan ha nincsenek azok az ewok-ok, akikkel egyáltalán nem lehetett tervezni, akkor (visszavonulás kizárása esetén) a teljes lázadó flottát porrá zúzzák. Az Ep.4-ben ha az amúgy lázadástól akkor még igencsak független bűnöző Han nem tér vissza, akkor jó eséllyel Vader elintézi az ügyet és nem robban a Halálcsillag. Ezek azért nagyon fontos momentumok (ahogyan Luke Erőérzékenysége is), mert semmi közük nem volt a tervhez, tekintsük a sors meseszerű közbeavatkozásának. Messze nem ilyen pl. az, hogy Vader mit szúr ki, hiszen ő nem a semmiből pottyan be az egyik fél megsegítésére, hanem eleve ott van és mondhatni ez a dolga. Nyilván kidolgozottabbak voltak ezek a tervek, elvégre sokkal nagyobb szabású akciókról volt szó. Ezt elismerem, ahogyan azt is, hogy a lehetőségekhez képest jónak tekinthetőek, de ettől még irreálisan magas kockázatú falnak rohanás, öngyilkos küldetés volt mindkettő. Egy kisebb blokád áttörésén is agyalhattak volna hosszú napokat, de végül így is sikerrel jártak. Amúgy valamilyen szinten nyilván számítottak Hera visszatérésére, hiszen egyébként nem küldték volna el csak azért, hogy a legjobb pilótájukat kitegyék a képből. A nagy mázli itt az volt, hogy az a prototípus ennyire erős gép volt, ez kétségkívül kellett a sikerhez.
-
Nyilván nem arra gondolok, hogy Lucas évek óta nem tud egy egészségeset aludni, mert ezen agyal. Egyszerűen csak lehet benne egy tüske, ami néhanapján eszébe jut és frusztrálja vagy gondolkodóba ejti kicsit. Simán lehet, hogy nem így van, de én azt is abszolút megérteném, ha mégis.
-
Egy elég beteg gondolattól vezérelve (inkább le se írom ) nekiálltam végignézni a Harry Potter filmeket. Sajnos (így utólag azt kell mondjam, hogy tényleg sajnos) anno kimaradtam ebből is, az 1-et láttam moziban, utána viszont egyáltalán nem követtem a témát. Azt se tudtam, hogy az első 3 rész zenéjét John Williams szerezte és így tulajdonképpen zenei téren abszolút megalapozott ennek a szériának. A fontosabb témáit egészen az utolsó részig használták és zseniálisak. Az a vicc, hogy az 1. részt újranézve, a kviddicsmeccsen hallgattam a zenét és valamiért beugrottak SW jelenetek. Leginkább az Ep.2-ből Zam üldözése. Felsejlett bennem a gondolat, hogy ez nem lehet véletlen és akkor olvastam utána, hogy tényleg az öreg szerezte a zenét. Nem akármilyen munkát végzett a HP projektben is, tényleg a legnagyobbak közt lehet számon tartani.
-
Nem volt rossz rész, de megmondom őszintén, hogy kicsit többet vártam ettől a Sabine-száltól. Szinte semmi újat nem tudtunk meg, ahogyan az előzőben Hera-ról sem. Inkább megerősítették az eddigi infókat, ami nekem kevéske. Nyilván sokat fognak még velük foglalkozni, de lassan tényleg kaphatnánk igazán ütős új háttéreseményeket is rájuk vonatkozóan. Ez is egy töltelékepizód volt, most Sabine-nal a főszerepben, de semmi extra. Inkább úgy mondanám, hogy az utolsó két részben Hera és Sabine volt fókuszban, de igazán mégse róluk szóltak ezek. Ez az új mandalore csajszi semmit nem váltott ki belőlem. Eleve elég kidolgozatlannak éreztem az egészet, főképp ahogyan újra Sabine mellé állt. Alig láttam valamit a karakteréből, de az alapján nem tűnt túl hitelesnek az egész. Most vagy kilép és akkor vérdíjat tűz ki a fejére a kis alvilági szervezete, vagy visszakullog hozzájuk elszámolni a bukott küldetést. Nem is baj ez feltétlenül, de ha Sabine ilyen meggyőző erővel bír, akkor sűrűbben kéne a korábbi akadémista társai közé engedni, lehet sok már a Birodalomban szolgálót is simán átvezetne. Amúgy az milyen helyszín volt, ahova végül az érzékeny infót szállító droidot vitték? Csak mert végeredményben egy bűnbandának dolgozó fejvadászt is simán odaengedtek, megpendítették Organa szenátor nevét és hasonlók. Tényleg úgy tűnik, hogy könnyen barátkoznak. R2 cameo-ja laza volt, megint váltottak pár "keresetlen" szót Chopper-rel. Ezra is jópofa volt ezzel a szerencsétlenkedésével, eléggé sokat veszít a talpraesettségéből és határozott beszélőkéjéből, ha Sabine társaságában van. Csak nehogy elkezdjék egy love-story felé kanyarítani a dolgot.
-
Látod, hogy itt is volt, hiszen sikerre vitték az akciót. Azt mondták, hogy újra nekifutnak, Hera szerez egy új hajót és csatlakozik, így pedig már áttörik a blokádot. Pontosan ez történt. Hozzátenném, hogy már az eredeti akciójuk is kecsegtetett "győzelemmel", ha jól végrehajtják. Más kérdés, hogy nem jött össze, de attól még ott is lehetett volna vmi olyan szerencsés helyzet, hogy összejön. Nemigen volt abban semmivel se több a siker lehetősége. Az Ep.4-ben felküldték a vadászgépeket, hogy hátha sikerül nekik belelőni abba a kis lyukba, amit előzetesen se sokan tartottak egyáltalán lehetségesnek. Ott volt Luke, akit segített Obi és vele volt az Erő és így sikerült neki az akció, de ez semmivel nem volt valószínűbb, mint hogy Hera szerez egy bomba jó hajót. Az Ep.6-ban meg csak azt hitték a lázadók, hogy a tervük sikerrel kecsegtet, mert jól át lettek kúrva a palánkon. Szépen belesétáltak egy csapdába és még a 4-ben látottaknál is is sokkal több szerencsés véletlen összjátékával valahogy győzedelmeskedtek. Erre se mondanám, hogy húha. Most az nyilván más kérdés, hogy a Halálcsillagok (és főképp Vader vagy Sidious) elpusztítása sokkal nagyobb katonai siker és a végelszámolásnál sokkal többet nyom a latba, mint egy bolygó megsegítése és egy ilyen blokád áttörése. Mondhatjuk, hogy ezekért a célokért jobban megéri kockáztatni, de ettől még a konkrét akciók rizikója semmivel nem volt kisebb, sőt.
-
Most az anyagi sikert tegyük kicsit háttérbe. Azért Lucas-nak van mit a tejbe aprítania és aligha pénzügyi szemmel méri az alkotásai sikerét. Amúgy is, az OT után a SW akkora brand lett, hogy anyagilag nemigen lehetett volna bukás a folytatás. Most ugyanez a helyzet, az Ep.7-et akkor is szinte mindenki meg fogja nézni, ha netán egy értékelhetetlen szutyok lesz. Itt már a név eladja a terméket. Nem is az a lényeg, hogy többeknek tetszik-e a PT, mint nem, hanem az a tagadhatatlan tény, hogy rengeteg olyan embernek nem tetszik (sőt, vált ki erős ellenállást, már-már gyűlöletet), akik az OT-t imádták. Bármit csinálsz, nem tetszhet mindenkinek, ezzel a többség tisztában van, nyilván Lucas is. Hosszútávon nem lehetsz sikeres, ha ezt nem tartod szem előtt és kényszeresen mindenkinek meg akarsz felelni. A PT sokaknak nem tetszik, nem tetszett az OT se, ez van, hamar túlléphet ezen. Az a más tészta, hogy az egyik kezét térden csúszva csókolgatta egy tábor és az egekig magasztalták az alkotását, majd később a másik kezét ugyanennek a tábornak egy nem elhanyagolható része legszívesebben válltól vágta volna le. Ha a PT egy érdemben utólag kidolgozott, kvázi "új" mű az OT előzményeként, akkor ezzel nincs baj, vonatkozik rá az előző bekezdés. Ha viszont Lucas-nál ez eleve egy kerek egész volt, akkor joggal lehet, hogy hosszú évek alatt se tudja feldolgozni, hogy sokak szemében a tojás egyik fele "tökéletes", míg a másik fele csak ennek a tökélynek a szembeköpése és egy tűzzel-vassal irtandó vadhajtás.
-
Reménykedhetni reménykedhettek, erre alapozni valóban igencsak érdekes húzás lett volna. Így van, azaz elég régóta és még sokáig. Többek közt ezért is buknak el, sithestől, mindenestől. Ezzel maximálisan egyetértek. Annyira feltűnően mutatták Kallus döbbent arcát, hogy remélem ennek komoly következményei lesznek. Tök jó lenne, ha ő pl. egyre komolyabban venné a lázadókat, ami miatt "kifúrnák" a birodalmiak, a támogatás helyett. Az egész lázadást és a majdani Szövetséget se. Kb. egyetlen olyan akciójuk nem volt és nem is lesz, ami ennél megalapozottabb lenne. Mindig hatalmas kockázatokkal nekiestek az aktuális feladatnak, aztán majd lesz vhogy. Mivel az OT-ról beszélünk (ami alapvetően mesés elemekkel operál), így mindig szerencséjük volt, pont jól alakultak a dolgok, mindig minden a legjobb időben történt stb.. Ezzel nem nagyon van mit kezdeni, ez az ilyen sztorikban tipikusan a főhősöknek kijáró extra "szerencsefaktor".
-
Sajnos Hera nem tudott üzenni a műszaki problémák miatt. Az idő szorította a lázadókat és mindig a bizonytalanság a legrosszabb. Nem tudták mi van Hera-val és ha így volt megbeszélve a terv, akkor menni kellett. Nem tudjuk, hogy konkrétan mennyi idő telt el a két támadás között, valószínűleg tényleg nem sok, de nem is volt lehetőségük annyit várni. Nyilván felelőtlenség volt, de a lázadók rendszeresen ilyen és ehhez hasonló rizikós akciókat vállaltak. Végül is simán vissza is érhetett volna Hera, ha kicsit másképp alakulnak a kalandok. Elég sok idő ment el a bolygón olyan dolgokra, amikre nem feltétlen kellett volna, adódtak váratlan akadályok. Az egész szitu, hogy majd megszerzi azt a prototípust, egy nagyon esetleges dolog volt. Ha gördülékenyen ment volna, akkor simán végezhetett volna feleennyi idő alatt, ha viszont nagyobb baj ütött volna be (erre is megvolt az esély, számoltak is vele), akkor meg hiába várták volna akár napokig is. Nem jelentkezett és nem is érkezett meg, ez alapján szerintem alaptalanul várták volna még. A többivel, amit írtál, egyetértek. Persze, itt sokkal inkább az elv a lényeg. Most hirtelen beugrott, amikor 2010-ben az argentin-német meccs előtt Maradona labdaszedőnek titulálta az akkor még inkább csak tehetségként számon tartott Thomas Müller-t. Vert is nekik egy gólt rögtön a 3. percben, az eredmény meg 4-0 lett. De felhozhatnám a mostani norvég-magyart is. Teljes joggal lelkendeztek a norvégok, hogy minket kaptak, de az ilyen elbizakodottság és lefitymálás sokszor csúnyán visszaüt. A Birodalomnak régóta az a szerep jut, hogy nem veszi elég komolyan az ellenállókat, aztán addig okoskodnak, amíg pofára esnek. Értem, hogy van alapja annak a mentalitásnak, amit a birodalmiak mutatnak, de ennyi kudarc után legalább páran hozzáállhatnának sokkal szkeptikusabban a dolgokhoz és elővigyázatosabbak lehetnének. Kallus-ban legalább már megmozdult vmi, amikor közeledett a B-Wing, akkor látványosan leesett neki, hogy itt megint a szerszám rosszabbik végére fognak kerülni.
-
Nem tudom (igazából egyedül ő tudja), hogy pontosan mit hogyan tervezett Lucas a SW kapcsán, mennyire volt meg benne a PT az OT elkészítésekor, berobbanásakor és hatalmas sikerekor. Nagyon furcsa szituáció, hogy kitalálsz egy egységes univerzumot és abban egy nagyívű sztorit, ennek egy részét a közönség elé tárod, amivel világot megrengető sikert érsz el, majd mikor a másik részét is megosztod a világgal, akkor sokan már szitkozódnak, fintorognak és pont azok a leginkább, akik anno annyira nagy rajongók voltak. Nagyon nehéz lehet feldolgozni ezt a helyzetet, főképp akkor, ha tényleg már a legelejétől kezdve megvolt Lucas-ban a PT sztorija, a karakterek korábbi jellemeivel és ő ezt így gondolta ki egy szép, kerek egésznek. Ehhez képest olyanokat vágnak a fejéhez, hogy megcsúfolta a SW igazi lényegét, a PT nem méltó az OT-hoz és hasonlók. Ez ugye eleve értelmezhetetlen, ha egységesen kezeljük a Saga-t. A PT gyűlölet leginkább abból ered, hogy a legtöbben merőben másképp képzelték el az OT egyes elemeinek (leginkább a Birodalom, Vader és a Jedi Rend) előtörténetét. Ha kigondolok egy sztorit (pláne egy világgal egyetemben), akkor az nekem csak úgy áll össze igazán, nehezen tudom elképzelni másképp a dolgokat. Ha a felét elmesélem vkinek és ő ebből teljesen más előzményt, folytatást vár, mint amit eredetileg elképzeltem, akkor az zavarba ejtő. Pláne úgy, ha ekkora megosztottságot és ilyen ellentéteket szül az egész. Az OT és PT között tagadhatatlanul sok (több aspektusból adódó) éles határvonal húzódik, bármennyire is szeretnénk ezt ignorálni. Ez nagyon frusztráló és bántó lehet a SW megalkotójának, amennyiben ő ezt egy tökéletes ívű alkotásnak szánta és látja. Itt nem csupán arról van szó, hogy csináltál valamit, ami sokaknak nem tetszik. Még csak valószínűleg nem is arról, hogy valami nagy sikerén felbuzdulva folytattad azt, bővítetted és ez már sokaknál csalódást keltett. Inkább olyasmiről, hogy valaminek egy részletével lenyűgözted az embereket, levetted őket a lábukról, majd ugyanennek egy másik részével már kivívtad a haragjukat és éket vertél közéjük.
-
Azért Hera sem tökéletes, és most valóban elragadta a hév. Mindenkivel előfordul hasonló, pláne erős személyes érintettség esetén. Ilyenkor jó, ha épp van a környezetében valaki, aki visszarángatja a földre, ahogyan azt itt is láttuk. Sokszor olyan a háborúskodás is, mint a sport. Van olyan, hogy az egyik fél valamiért "bekattan" és felelőtlen támadásokkal a vesztébe rohan. Kívülről pontosan úgy tűnik, mintha tényleg többször rohanna fejjel a falnak, de láttunk már ilyet.
-
Family Guy-t nézed? De komolyra fordítva a szót, én is rühellem ezeket a HR-es kérdéseket. Vannak persze ennél sokkal nagyobb bullshit-ek is. Állítólag (egyik tárgyból szerepeltek példaként) bevettek az olyan kérdések, minthogy "milyen színűnek képzeli az agyát?" vagy "milyen állat lenne legszívesebben?", na ilyeneket lehet élmény élesben kifogni. A konkrétan bedobott kérdés mondjuk tényleg nagyon gyakori, ha nem akarod elviccelni, akkor jó a kiindulási alapod. Ha teszel bele némi pluszt, akkor kevésbé lesz elcsépelt a válaszod. Nem tudom milyen posztra pályázol, de jól sülhet el, ha nemcsak azt mondod, hogy a cégüknél képzeled el magad, hanem mondjuk hozzáteszed, hogy kicsit előkelőbb pozícióban. Kivéve persze, ha a közvetlen felettesed is ott ül veled szemben, akkor nem célszerű nyíltan a helyére pályázni.
-
Azért most is kifejezetten lefitymálóan állt hozzá Kallus az egész szituációhoz. Meg is kapta a jutalmát. Se a katonák, se az inkvizítorok, se a sithek. A közösségek egyik legfontosabb jellemzője, hogy jó csapatmunkánál az egyes tagok egyéni értékei nem csak összeadódnak, de végeredményben az összérték jócskán túllépi ezt az összeget. Kicsit másképp fogalmazva, a közös erőfeszítésekben az egyéni erények kidomborodnak, a hiányosságok pedig háttérbe szorulnak. Persze ha jól működik a csapat. Ha nem, akkor viszont a nyereség helyett még bukni is lehet, hiszen a csapattagok hátráltathatják is egymást. A rohamosztagosoknál általában csak azt látjuk, hogy nem működnek együtt, így képtelen kihasználni a fölényüket. A vezetésben és az inkvizítoroknál viszont már az is jellemző, hogy kifejezetten keresztbe tesznek egymásnak, ami annál is rosszabb eredményhez vezet, mintha egyénileg dolgoznának. Rugalmatlan és szigorú hierarchiában (amilyen pl. egy diktatúrában lenni szokott) ez egy általános probléma. A felettesnek mindig dominálnia kell a beosztottjait, mert ezzel igazolja, hogy joggal ő a főnök. Nincs együttműködés, harc van. Ha a beosztottjaim közül bárki is túl intelligens vagy ügyes, akkor a pozíciómat veszélyezteti, ezért meg kell fúrni. Vagy már eleve érdemes olyanokkal körülvennem magam, akik nálam alapból jóval rosszabbak. Mivel minden főnök így áll hozzá, így lefelé haladva a hierarchiában, drasztikusan csökken a minőség. A diktátorok személyisége pedig csak súlyosbítja ezt a helyzetet. Olyanokkal veszi körül magát, akik gondolkodás nélkül követik a parancsait, hiszen rendületlenül hisz abban, hogy csak neki lehet igaza. Ráadásul bejön a paranoia is, miszerint minden kicsit is önálló és intelligens alak csak veszélyezteti a diktátori pozícióját. Így aztán a legmagasabb tisztségekbe leginkább csak eszetlen bábok kerülnek, akiknek az IQ-light vonásai sok egyéb helyen csúnyán visszaütnek. Többek közt a vezetői képességekben is és így a náluk már (az előző bekezdésben is taglalt okokból adódóan) eleve szerencsétlenebb embereiket se tudják rendesen használni.
-
Általában az elbizakodottságuk és önteltségük teremt lehetőséget a banánhéjakra. Mondhatni erősen keresik azokat a banánhéjakat. Szeretnek eljátszani az ellenféllel, huzakodni, kiélvezni az aktuális fölényüket, aztán addig élvezkednek ezen, amíg előbb-utóbb vmi miatt fordul a kocka. Nem lehet, hogy a birodalmiak nagy része norvég? Lehet inkább Ahsoka-ra fókuszálnak. Vagy egyéb dolguk akadt, azóta magyarázzák a bizonyítványt Vader-nek.
-
Szinte biztos, hogy Kallus-éknak céljuk volt Kanan-ék odacsalogatása. Nem véletlen, hogy pont megint összefutottak az ügynökkel és ő volt a blokád élén. Ráadásul később is volt pár olyan húzás, ami arra enged következtetni, hogy tervezett volt az akció ezen része is. Amúgy a Birodalom azt már többször bizonyította, hogy tudnak jól taktikázni, nem kevésszer csalták csapdába a lázadókat akár az OT-ban, akár a Rebels-ben. A kálváriájuk mindig eztán kezdődött, mert aztán az esetek döntő többségében nagyon keveset tudtak kihozni ezekből az amúgy szépen megágyazott előnyös szitukból. Most ez is sikerült, annyiban legalábbis mindenképp, hogy komoly veszteségeket okoztak és elnyújtották a nép szenvedését a bolygón. Az már más kérdés, hogy nem tartott sokáig az örömük, de a kilőtt hajókat és megölt lázadókat már semmilyen részsiker nem hozza vissza.
-
Nagyon jó kis rész volt ez. A B-Wing beemelése és főképp az egész megvalósítása ütősen sikerült. Mindig öröm látni, amikor az ilyen Kallus-féléknek lehervad a mosoly az arcukról. Itt ennél több is történt, teljesen sokkolva volt egy ideig. Mondjuk annyiból tanulékony, hogy a kezdeti nagyképűség ellenére most már hamarabb kezdett gyanakodni és aggódni. Amikor élre állt az azonosíthatatlan típusú hajó, akkor már látszott Kalllus-on, hogy ő is tudja, ebből már nekik csak baj lehet. A mérnök is jópofa figura volt, és a segítségével nemcsak a B-Wing-gel gazdagodtak, de a Ghost is fel lett turbózva. Tényleg kár, hogy az OT-ban annyira kevés szerep jut a B-szárnyúaknak, de a Rebels-ben legalább megkapják a megfelelő tiszteletet. Végre Hera volt középpontban, remek ötlet volt az előléptetése is. Így talán nemcsak ebben a részben jutott neki főszerep, de vezetőként a továbbiakban is gyakrabban kerülhet fókuszba. Mondjuk én kicsivel többet vártam attól, hogy köré épül az epizód, de ez a rövidke kis utalás a múltjára is jól ült. Viszont újat nemigen tudtunk meg róla, egy áldozatkész zseniális pilóta, aki gyerekként átélte Ryloth ostromát. Na de hátha majd a későbbiekben mélyítik a karakterét. A rész elején rögtön beugrott Dzséjt, gondoltam, hogy nem fogja szó nélkül hagyni a dolgot. Igen, kifejezetten tetszett, hogy a szállítmányt se tudták célba juttatni, a korvettet is elvesztették, sőt még a Főnix osztagot vezető A-Wing-et is. Csapdába csalták őket és ennek meg is itták a levét, nem oldották meg rögtön csuklóból az egész balhét. Pontosan az ilyen motívumokat keveselltem, most jött egy ilyen, remélem sok hasonló lesz még a jövőben is.
-
Jó, akkor legyen jelölés, a lényegen nem változtat, elnéztem a terminológiát.
-
Ja, hogy akkor végül is lehetett rá szavazni főkarakterként is, csak ott nem kapott eleget?