pb69

Gyönyörű... Valahol sorsszerű, hogy az amúgy sportemberekhez elég méltatlan "most aztán minden jöttmentnek vehemensen szurkolunk" mentalitású válogatott hoppon maradt, pláne így az utolsó utáni pillanatban. De most mit lehet mondani arra, ha mezőnybővítés és az évszázad leggagyibb csoportja után eleve a 3. helyet tűzzük ki célul, aztán miután a nálunk vmivel magasabban kvalifikált 2 csoportriválisról is kiderül, hogy nudlik, még akkor is elégedetten konstatáljuk a 3. helyet. Majd kikaparja nekünk a gesztenyét az összes többi válogatott, vagy aztán lehet hivatkozni a pechre. Noha ebben megint csak minimális a szerencse szerepe, sokkal könnyebb dolgunk volt a 3.-ok tabelláján is ezzel a csoporttal, de egyetlen érdemi eredményt se sikerült összekaparni... És tényleg ez a mentalitás háborít fel, hogy Feröer vagy Finnország kínkeserves legyűrése után örömtüzek gyúlnak, meg fantasztikus teljesítményről beszélnek. Egy ilyen selejtezősorozat után minden résztvevőnek (játékos, edző stb.) fülét-farkát behúzva kellett volna szabadkozni a trágya eredménysor és játék után. Így szóba lehetett volna hozni, hogy még bízunk a tőlünk független meccsek eredményében, de nem így, ahogyan tették. Mintha mi mindent megtettünk volna azért, hogy ott lehessünk, miközben egy nagy büdös lófütyi az egész. Mindenesetre van még egy pótselejtező, hátha sikerül bebizonyítani, hogy érdemesek vagyunk a részvételre. Szlovénia még éppen verhető is lenne, ha összeszedik magukat a fiúk. Persze kérdés, hogy lesz-e újra ekkora mákunk a sorsolásnál, de reménykedjünk. Csak mert mások ellen pláne jó eséllyel leszünk szopóágon.

A teljesítményünkre szerintem se lehetünk büszkék, akár szégyenteljesnek is nevezhető. Maga az EB-kijutás viszont nagy dolog lenne, aminek szerintem azért örülhetünk. Azt, hogy ki mit érdemel, azon lehet vitatkozni. Az nyilvánvaló, hogy nálunk sokkal jobb csapatok is otthon fognak maradni, ill. ez a legjobb csoportharmadikos rendszer is vicc kategória. Szerencsénk volt, az ölünkbe pottyant egy korszakos lehetőség. Most még bízni kell pár tőlünk szintén független eseményben és akkor elmondhatjuk, hogy kihasználtuk a sanszot. Ezt pedig a bóvli játék és eredmények ellenére is nagyon meg kell becsülni, mert alighanem pár évtizedig megint nem adódik majd ilyen.

Ha jól tudom, akkor ilyen vegyes felvágott lesz. Kifejezetten az a cél, hogy a játék különböző részei más-más műfajt képviseljenek és azon belül minél jobban kidolgozottak legyenek. Ha űrutazni kell, akkor szimulátor, ha lövöldözni, akkor FPS, ha a karaktert építeni, akkor RPG stb..

Nem is az volt a célom, hogy feltaláljam a spanyolviaszt. Ha meg közhelyekre és rengetegszer elpufogtatott frázisokra akarsz hivatkozni, akkor inkább a válogatott embereinek nyilatkozatait olvasgasd és ott találsz elég példát. Ja, nyilván mindenki tudja, csak valahogy az illetékeseken nem ezt látom. De biztos nagyon jól tudják ők is, meg biztos a médián kívül keményen elemzik a hibákat és önkritikusan törekednek a javításra, elvégre látjuk az elmúlt évtizedek eredményein is játékán ezt tükröződni... Nem ezt mondom. Azt mondom, hogy egy félamatőr csapat vérverítékes (+ bírói segítséges) legyűrése után kicsit túlzás ez az örömmámor. A kijutásnál lehet majd örömködni, akkor ott lesz az ünnep ideje, mert az bizonyos szempontból történelmi tett lesz. Csak vicces minden amúgy nemhogy nagy szám, de kifejezetten szégyenteljes teljesítmény után vigadozni, mert hát közelebb kerültünk a célhoz. Akárhogy nézem, jobb lenne az adott meccsre vonatkozó vagy eddig lehozott meccseredményekkel foglalkozni, ezek pedig messze vannak a fényestől. Aha, és ebben szerinted jó úton járunk? Győztünk és hát erre méltán lehetünk büszkék. Pont az lenne a lényeg, hogy nem utána kell leszedni a keresztvizet a csapatról. Semmi értelmes üzenete nincs annak, hogy Feröert kétszer mákkal 1-1 góllal verve, az észak-ír-román fogat ellen 12/3 pontot elérve döngetjük a mellünket és "fantasztikusak" a játékosok, aztán ha meg elvernek majd a svédek meg angolok, akkor lehet gyalázni mindenkit. Sokkal nagyobb eredmény egy svéd döntetlen vagy dán siker vagy akár 1-2 góllal kikapni a franciáktól, mint megverni eggyel a finneket. Még a végén összezavarodnak szegény játékosok és edzők, hogy minden tök szép volt az amatőrök ellen, aztán a baj csak ott kezdődött, hogy Ronaldo-t nem tudtuk megfogni.

Ezt nem mondta senki, de nem ez lenne az érdemi előrelépés? Nyilván nagyon tudnék örülni egy kijutásnak, csak vicces erről olyan kontextusban hallani, mintha ez bármiféle pozitív változás eredménye lenne. Eddig semmit nem voltunk hajlandóak tanulni a hibáinkból (és ez visszakövethető egészen régi időkre, amikor még tényleg futballnagyhatalom voltunk), mindig ki lehetett magyarázni a kudarcokat a bíróval, a pályával, az időjárással, a labdával, a stoplikkal stb.. Mindenki hibázott, csak mi nem. Ez oda vezetett, hogy fokozatosan egyre lejjebb süllyedtünk (eljutottunk oda, hogy már nem a VB ezüst a csalódás, hanem ki se jutunk sehova 30 évig) és csak reménykedtünk a csodában. Na most eljött a csoda, sikerülhet kijutni, olyan körülmények között, ahol kb. fele olyan teljesítmény is elég, mint ami eddig kellett volna. Örüljünk neki, csak ebből milyen épülés lesz, ha a pofonok nem ébresztettek fel senkit? Az edző nyilatkozata is hihetetlen, de sokaknak mindent el lehet adni. Egy ilyen meccs után fantasztikus csapatról meg hasonlókról beszélni nonszensz. Értem én, hogy nagy az öröm, meg motiváció, de na. Sokan elhiszik, hogy jó úton halad a válogatott és rendben vannak a dolgok, miközben a játék botrányos és az eredmények se jók. Tudni kéne helyén kezelni a sikereket is. Amúgy igen, örülök, hogy ezt "kiönthettem magamból", mert ennek apropója, hogy nagyon közel kerültünk az EB részvételhez.

Az a baj, hogy egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz itt semmiféle rendszeres kijutás. Bekerültünk egy olyan röhejesen szánalmas csoportba, hogy ennél könnyebbet már akarva se lehetett volna összerakni. Bővítették a mezőnyt is, ehhez képest azon kell rimánkodni, hogy mi legyünk a legjobb harmadikok. Nyilván örültem a kiizzadt győzelmeknek, de kicsit objektívebben nézve (félredobva a szurkolói mentalitást) botrány, hogy Feröer-szigeteket kétszer is alig bírtuk legyűrni, Románia ellen 6/2 pont, észak-írek ellen 6/1. Utóbbiak úgy vezetik a csoportot, hogy kétszer is gond nélkül megverhettük volna őket, de sikerült elszerencsétlenkedni. Amúgy ez a legjobb csoportharmadik dolog is nonszensz. Aki bekerül egy hót egyszerű csoportba, az még pluszban meg van támogatva így. Mindegy, örülni fogok, ha összejön, de azért csak félig nevető szemmel. Semmi kétség, hogy az elkövetkező években akármelyik selejtezőcsoportban esélytelenek leszünk, ha akár csak 1 komolyabb csapat is bekerül mellénk.

Hát mondjuk nekem legalább annyira "hasonlít" Barriss a nővérre, mint Ahsoka saját magára. Ezzel nem azt mondom, hogy az inkvizítorról nekem Barriss ugrott volna be, vagy hogy annyira hasonlóak lennének, csak azt, hogy akkora hasonlóság lehet, mint a togruta-nál. Igazából ugyanúgy a "tetkók" térnek el, ill. Barriss-nél feltűnőbben más a szeme. Tano-nál meg egyéb eltérések feltűnőbbek. Ez amúgy tök jó, hogy ilyen szinten változhatnak a togruta-k a fejlődéssel, csak tudnám, hogy minek... Lehet a mirilaiaknál is így van ez. Ahsoka-t szerintem nem azért ismerte fel rögtön mindenki, mert annyira feltűnő lenne a hasonlóság, hanem mert abban a szerepben, egy ilyen felvezetéssel csak igazán ütős karakter lehetett. Innentől kezdve a fajából már tök egyértelmű volt. Arról nem is beszélve, hogy már előzetesen azon csámcsogott mindenki, hogy vajon ő lesz-e. Meg ott vannak a fénykardok és a ruházata is hasonló (annyira tuti, mint az arca). Mondjuk a mimikájával és a "kisugárzásával" (ha lehet így fogalmazni) már jobban betaláltak. De önmagában a kinézete alapján lehet nem ismertem volna fel, ha csak úgy bedobják vmikor totál előkészületlenül vmelyik jelenetben.

Na igen, ez elég erősen magas labda volt. :D Sminkelve (meg fotosopolva ) szép lány (főleg a szemei), amúgy viszont elég átlagos. Kicsit olyan ufófeje van vagy nem is tudom. Engem nem annyira emlékeztet se Portman-re, se Fisher-re. Mindenesetre nem ezek fognak számítani, remélem tehetségben topon van a lány.

Ahsoka kinézetét tényleg érdemes kihagyni bármiféle érvelésből, mert valóban eléggé félrecsúszott a modell. Vagy nem tudom, lehet koncepcionálisan néz ki totálisan máshogy, mint anno. Akár direkt is megváltoztathatta a külsejét, amúgy is franc se tudja mi hogy van a togruta-knál. Lehet ilyen szinten változnak a mintáik idővel. Ha viszont semmi in-universe magyarázat nincs, akkor baromi igénytelen megoldás volt ez a készítőktől. Lényegében a fajon kívül semmi közös pont nincs a TCW és Rebels Ahsoka modell között. A kisebb szemeket vagy hosszúkásabb arcot még lehet magyarázni a stíluskülönbséggel (bár hozzátenném, hogy pl. Ezra-nak is elég nagy szemei vannak és az arca is kerekebb), a hosszabb lekku-kat meg az idősödéssel. Viszont a lekku-k textúrája is tök más, ill. az arcán lévő minták is. Kis érdekesség, hogy a szeme színe is más. Az amúgy jellegzetes áll is megváltozott. Lényegében minden erősebb jellemvonását megvariálták. Barriss hangja kapcsán mondjuk az elég vad feltételezés, hogy lecserélik a szinkront, nehogy előre lelőjék a poént. Egy amúgy is torzított hologramüzenetnél még simán belefér, de az ominózus inkvizítor valószínűleg elég sokat fog "élőben" is szerepelni. Aztán ha már kiderült, hogy ő Barriss, akkor már visszahozhatják az eredeti hangját? Meg amúgy is, ha titkolózni akarnak, akkor ne fedjék fel a faját, a kinézetét, a szinkronhangját, semmit. Nem kötelezi őket arra senki, hogy mindig spoiler-es infókat és trailer-eket hozzanak ki. Szerintem ha vissza is tér Barriss, akkor se ez a nővér lesz az, hanem egy eddig még szóba nem került karakter.

Igyekszem spoiler-mentes maradni, de ez a Barriss-téma így is eljutott hozzám és elég rég pörög. Én nem örülnék neki, ha előszednék, mint inkvizítort. Szeretem a PT-OT és TCW-Rebels kötődéseket, de nem kell átesni a ló túloldalára. Barriss nekem sehogy sem illik a képbe, akkor meg csak azért ne erőltessék bele, mert szerepelt a TCW-ben. Dzséjt gondolataival egyetértek, pár in-universe gondolattal egészíteném ki. Ahsoka őszintén hitt a jedi elvekben és valószínűleg (Padmé-val is nagy barátnők voltak) a köztársaság intézményében, ill. általánosságban a demokráciában is. Neki a sithek irányította rémuralomnál kevés visszataszítóbb rendszer létezhetett, így teljesen kézenfekvő volt, hogy szerepet vállal a lázadásban. Ez illett hozzá. Anakin-ban is megvoltak a sötét oldal csírái és a jelleme alapján egész jó sith alapanyag volt. Ő maga állt sith-nek és ő maga utalt rá nem egyszer, hogy a diktatúrával nincs baja. Így a Birodalom neki több szempontból is feküdt, Sidious-szal vagy Tarkin-nal is jó viszonyt ápolt korábban. Szóval ezen esetekben a "térfélválasztás" karakterhű és a Szövetség, valamint a Sith Rend is érthető módon fogadta őket. Barriss ezzel szemben egy elmeháborodott figurának tűnt, aki elveszett a saját képzelt világában. Anno nagyon konzervatív és hithű jedi volt, aztán eltört benne valami (ezt nem láthattuk, hacsak nem a férges esetnek is nagy szerepe volt benne) és megbolondult. Szerinte a Rend letért a helyes útról, a béke helyett harcol és feleslegesen háborúzik stb.. Na most az egy dolog, hogy ezt szerinte robbantgatással, öldökléssel és mások bemártásával kell orvosolni, ez mutatja a világtól való elrugaszkodottságát, az önellentmondást, az őrületet. Viszont az elméleti céljai sehogy nem passzoltak Sidious-hoz, hiszen ő nem a régi útra akarta visszavezetni a jedi-ket és nem egy békés demokratikus rendszert akart kierőszakolni. Ráadásul egy ilyen pszichésen instabil figurát minek akartak volna az inkvizítorok közé? Valószínűleg be lehetett volna törni, ki lehetett volna használni és el lehetett volna vele hitetni, hogy a Birodalom jó dolog, de minek? Ezt nála jobb "alapanyagok" esetében is megtehették és ott kisebb volt a kockázat is. Barriss kapcsán sokkal jobb ötletnek tűnhetett mondjuk a példastatuálás.

Nem is feltétlenül a sith-ekre gondoltam, de a beavatottabb tisztek vagy az inkvizítorok tuti felismernének egy Ahsoka-t. Eddig Ezra-t vagy Kanan-t se kellett felismerni minden birodalminak, de valószínűleg ott is van valamiféle "most wanted" lista. Azért szerintem pl. az USA-ban minden rendőrtől (még John Doe-tól is) elvárható, hogy az FBI kőrözési listájának TOP10-es bűnözőit felismerje (nyilván ha nem álruhában van vagy hasonlók) mondjuk egy közúti ellenőrzésnél. Ha pedig vannak kiemelten keresendő egyének a Birodalomban, akkor azok pont az ilyen Kanan-félék lesznek. Aki ráadásul nem is ténykedett annyira a galaxis másik végén az origót jelentő Lothal-hoz képest. Persze, abban igazad van, hogy a kisemberek elől is bujkálni kell valamilyen szinten, de azért egy olyan figurának, akinek több millió kredites vérdíj van kitűzve a fejére, amúgy se biztos, hogy érdemes lazán besétálnia bárhova. Példának okáért egy tömött kocsmába, mert jó eséllyel nem a fénykardja fog először szemet szúrni, hanem a fizimiskája. Itt már nem arról van szó, hogy a híradóban egyszer bemutatták az arcát, hanem rendszeresen mutogatják, plakátolják, fent van a holoneten a toplistán stb.. Ahsoka amúgy adott esetben a ruházatával is simán takarhatta a kardjait, ha úgy hozta szükség. Nem kell ehhez szétszedhetőnek lennie. Kanan inkább amazt választotta, Ezra meg csinált egy pisztolykardot. Sinube meg a botjában tartogatta erejét.

Hát mondjuk ez szerintem korántsem annyira zavaró, hogy emiatt ne sajnáljam azt a kimaradt jelenetet. Igen, ez is igaz. Az is bőven elég lehetett, ha mondjuk (a szokottnál jobban) Ezra előtt szétkapta a sajátját, majd összerakta/összerakatta. Abból már egy jó technikai érzékű figura képes levenni az alapokat. Ezra meg aztán még jó alaposan tovább is vitte a dolgot és igazán egyedi fegyvert faragott.

Nekem is bejövős lenne, ha Kanan egyben hordaná a kardját, vagy akár készítene egy újat (mondjuk ez kevésbé valószínű, indokolt vagy kivitelezhető). Már csak azért is, mert lényegében megszűnt a dolog funkciója. Legalábbis ha azt feltételezem, hogy a rejtőzködés volt a főszempont. Eddig sok szempontból remekül ült a szétszedhető kard. Eleve anno az nagy csoda volt, amikor egyáltalán elővette és használta is. Teljesen érthető abban az érában, főképp ismerve Kanan felelősségét és képességeit. Egy viszonylag ismeretlen, mondhatni kisstílű "bűnbanda" számára ellenjavalt felhívni magukra a figyelmet egy jedi-vel. Főképp úgy, hogy azért lássuk be, Kanan nem egy akkora spíler az Erőhasználók világában, így ha jedihez méltó kihívásokat provokál a Birodalomtól, akkor azzal erősen veszélyezteti magát, de a csapatát is. Mindenesetre eljött a lelepleződés ideje, lettek is belőle necces szituk, de a tét egyre csak emelkedett. Most ott tartunk, hogy már Ezra-nak is van saját fénykardja, használja is, a Birodalom tudja, hogy két "jedi" is mozog a csapatban. Amúgy is ismertebbek és üldözöttebbek lettek, pláne hogy Kanan megölte a főinkvizítort és Ahsoka is képbe került. Nem látom értelmét a fénykard leplezésének, legalábbis a Birodalom előtt semmiképp. A propaganda miatt viszont, az eldugottabb zugokat kivéve, szintén ismerhetik őket. Kifejezetten csalódott lennék, ha még a 2. évadban is olyan jeleneteket kapnánk, ahol a birodalmiak nem ismerik fel arcról vagy a megjelenésükről Kanan-ékat. Ahsoka nyilván könnyedebben vehette a dolgokat. Eléggé úgy tűnt, hogy inkább a háttérből "sunyulva" szervezkedik és intézkedik, nem találkozik minden nap közvetlen birodalmiakkal. Ha sokszor dolgozott egyedül, akkor másokat nem veszélyeztetett, ő maga pedig, ha az óvatossága ellenére is bajba került, akkor nagyobb eséllyel menedzselhette a szitut, mert jóval képzettebb volt mondjuk Kanan-nál. Na meg a sith-ek számára ismertebb volt az átlag padawan-oknál, így aligha a fénykardjai buktatták volna le, ha a rossz emberekbe fut bele.

Én is azt gondolom, hogy teljesen rendben van a TCW-ben látott metódus. Azon kívül, amit Dzséjt is írt, azért itt mégiscsak gyerekekről van szó. Nem várható el, hogy mindenféle kacatból fénykardot varázsoljanak maguknak. Ez egy technikai dolog, egy fegyver összerakásában alapvetően semmi misztikus varázslás nincs. Megvannak (az amúgy igen aprólékos és változatos) az alkatrészek és azokból össze kell legózni. Ehhez képest a jediknél maga a kristály (mint legkritikusabb elem) megszerzése egy szép rítushoz kötődik, ill. az összerakást is az Erő segítségével végzik. Ez ennél szebb és kerekebb már aligha lehetne. Ezra és Luke merőben más körülmények közt és jóval idősebben készítették a saját kardjukat. Nyilván itt már nem voltak meg a szervezeti keretek és nem számíthattak egy kifejezetten erre a célra kijelölt segítőben. Pont ez is egy fontos aspektusa a két éra közti különbségnek. A Rendben még minden olajozott volt, minden elő volt készítve a padawan-oknak, a bujkáló túlélő jediknek már rögtönözni kellett és feltalálni magukat. A droidnál a legalapvetőbb alkatrészek is ott voltak a fiókban, egy Ezra-nak meg az egyszerűbbeket máshonnan (mondjuk a hajóból vagy droidokból) kellett kiszerelnie. Azt egyébként nagyon sajnálom, hogy az Ep.6-ból kimaradt az ominózus jelenet, szerintem tök hangulatos. Luke-nak amúgy leginkább Ben (akár leírások formájában, akár az Erőn át), Ezra-nak pedig Kanan segíthetett megcsinálni a kardot.

@Jar-Jar: Ezen a fórumon aztán biztos nem kell amellett kardoskodni, hogy a SW 6 filmje egy kerek egészet alkot, mert szinte mindenki ezen az állásponton van és igyekszik is terjeszteni ezt a felfogást. Pont az ilyen Szirmai-félék ártanak az ügynek, akik a ST-tól azt várják, hogy majd háttérbe szorítja a PT-t és végre méltó bővítést kap a Saga. Miközben pont az lenne az egyik legfontosabb, hogy a kapcsok szorosabbak legyenek és a sequel a majdani 7-8-9 darab film egységességét hirdesse és erősítse. Ettől függetlenül OT-PT összehasonlítások mindig is lesznek és ez nem is feltétlenül baj. Az emberi természet olyan, hogy szereti az ilyen összeméregetést. A triviálisan adódó (bizonyos szempontból) elkülönülő alkotásoknál ez mindig előjön. Egy filmtrilógia filmjeit, egy album egyes zeneszámait vagy egy sorozat évadait stb. külön-külön is boncolgatjuk. Nem kivétel ez alól a SW se, ahol a filmeket tekintve a legelső határvonal a két trilógia közt húzódik. Abszolút normális, hogy külön is elemzésre kerülnek és az egymáshoz való "viszonyuk" is terítékre kerül. Ráadásul az OT és PT között sok szempontból rengeteg szignifikáns különbség van. Történetileg egy egységet alkot a Saga, de szinte az összes többi aspektusban már nagyok az eltérések. Ez nem azt jelenti, hogy bármely része feltétlenül jobb vagy fontosabb a többinél. @Zééé: Én csak azt nem értem, hogy miért kéne a SW-t egy szimpla mese szintjére "butítani". Elhiszem, hogy Neked a SW "csak" egy mese és semmi egyéb elvárásod nincs ezzel kapcsolatban, sőt kifejezetten károsnak tartod, ha ennél tovább akarnak menni. De ez csak a Te nézőpontod és nagyon sokan (köztük a SW atyja és egyéb fejesei) másképp gondolták és (hála az égnek) alaposan mélyítettek az univerzumon. Ettől még nézheted a PT-t is egyszerű meseként és unatkozhatsz a politizálós vagy magyarázós részeknél, de elég blőd dolog ezt hibának vagy feleslegesnek felróni. Ennyi erővel, ha engem meg az akciójelenetek nem fognak meg, akkor nem kellenek az űrcsaták vagy a fénykardpárbajok... Amúgy annyira várom már, hogy mikor lehet végre az OT-val szemben kritikusnak lenni és mikor szűnik már meg végre szent tehénnek lenni. Mert annyira jó, hogy a PT-t ízekre lehet szedni, annak a hibáit lehet taglalni, de az OT az úgy tökéletes ahogy van. Pedig ha a PT felvágott nyelvű kritikusai csak feleannyira lennének "objektívek" és szigorúak az OT-val szemben, akkor tökön is szúrnák magukat és az egész SW-t dobhatnák a kukába, mert kiderülne, hogy az eredeti filmek a hibákat és hiányosságokat tekintve köröket vernek a szerintük gyengélkedő prequel-re. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fikázzuk az OT-t és a PT mennyivel jobb. Csak kicsit megbotránkoztató az a kettős mérce, ami mindig előkerül. A PT-nál már azon kattognak, hogy az adózás szóba kerül vagy kétszer meg van pár szenátusi jelenet, de az Obi által agyondicsért "elitkatonák" hülyesége vagy Boba Fett bugyuta "haláltusája" kit érdekel. A midiklorián értelmetlen baromság, de a Halálcsillagot egy "szellőzőlyukon" át felrobbantani tökéletesen ül. Szirmairól meg annyit, hogy senki nem akarja itt lenézni vagy ilyenek. Bármennyire is intelligens ember, a SW kapcsán totál homály. Attól meg, hogy karizmatikus és heves gesztikulációval kísért ordibálással adja elő a véleményét, attól még nem lesz igaza nehezen "leérvelhető". Ne keverjük össze az érveléstechnikát az előadásmóddal. Nézd meg a PT-ről készült videóit (a személyes kedvencem, amikor azzal "érvel" ellene, hogy Portman szerepel benne) és rögtön egyértelmű lesz, hogy igencsak messze áll mindenféle intelligens véleménykifejtéstől vagy érveléstől. Puzsérra meg kb. ugyanez igaz, csak hatványozottan. Mondom ezt úgy, hogy amúgy kedvelem a két figurát.

Nem arról van szó, hogy a SW belső logikáját vagy törvényszerűségeit ne értené (amúgy azt se érti, mert képes olyanokon fennakadni, hogy minek egy robotnak köpeny), hanem a szellemiségét, a mondanivalót és az eszközkészletet. Nagyon jó példa erre, hogy beleköt a PT "tisztaságába" és nyüszít, hogy nem olyan OT-ban látott "piszkos, mocskos" minden, pedig ennek szimbolikus jelentősége van. A Köztársaság és a Birodalom, ill. ezek korszakainak közti különbséget hivatott érzékeltetni és hangulatban is alátámasztani a kontrasztot. Amúgy én kedvelem G-t (rajongója nem vagyok), de SW témában sokszor bizonyította már inkompetensségét. Ez a legutóbbi videó ehhez képest még nem is olyan rossz.

A szintézis kb. az egyetlen ilyen elem, ez is a 3. rész legvégén kerül elő. Amúgy még ehhez is több "tudományos" hátteret kapunk, mint az OT-ban kb. bármihez. De nem mondható tudományos jellegűnek a magyarázat. Mondjuk a Dantooine lila fűjére mondhatjuk azt, hogy lila vérű istenek harcoltak és ontották egymás vérét a bolygó felett. Ez is egy magyarázat. Ahogyan az is, hogy a rendszer napja által kibocsátott fényt fotoszintetizáló folyamatban a zöld helyett a lila szín játszik fontos szerepet. -------------------------------------------------------------------------------------------- Amúgy aki otthon van ezekben a műfaji kérdésekben, az felvilágosíthatna, mert próbáltam utánaolvasni a témának, de nem lettem sokkal okosabb. A sci-fi-re és fantasy-ra még csak-csak találtam értelmes definíciókat, ezek alapján nekem a SW (filmekre, sorozatokra, képregényekre gondolok) továbbra is inkább tűnik fantasy-nak, mint sci-fi-nek. Az OT meg főleg. De olvastam olyan külön műfajokról is, amelyek kifejezetten az előbbi kettő keverékei. Az űroperára viszont nem találtam érdemi meghatározást. Oké, hivatalosan a sci-fi alfaja, de csak azért, mert oda sorolták be, amúgy nem írnak róla, hogy miért tekinthető annak. A SW is be (pontosabban át) lett kategorizálva űroperának, de erre se találtam különösebb indokot. Ha vki tudna írni (elég linkelni) egy önmagában is megálló definíciót rá, akkor azt megköszönném, mert akkor lenne mi alapján csoportosítanom az alkotásokat. Az a vicc, hogy rengeteg vita és bejegyzés van a SW alapműfajának témájában. Arról elég terjengős érveléseket lehet olvasni, hogy a SW miért nem sci-fi, az ellenkezőjéről viszont legtöbbször csak annyi van, hogy "márpedig ez egy űropera (mert csak), az pedig a sci-fi alfaja (mert csak) és kész". Csak ebből nem tanulok semmit.

Nehéz lehet egy-egy filmet konkrétan besorolni ilyen-olyan kategóriába, mert keveredhetnek az elemek. A SW-ban is vannak sci-fi elemek, de nekem egyáltalán nem ez a műfaj jut róla eszembe először. Egy sci-fi-től én elvárok egyfajta tudományos megalapozottságot és úgy általában azt, hogy a tudomány alapvető szerepet játsszon az egészben. Nem kell ezt időhöz (mondjuk a jövőhöz) kötni vagy leragadni a most épp technológiailag megvalósíthatónak gondolt elemeknél, de ezeknek a boncolgatása igenis fontos. Hiába vannak a SW-ban droidok, űrhajók, űrutazás, lézerfegyverek stb., ezek önmagukban valóban sci-fi elemek, de nem adnak rájuk semmiféle magyarázatot vagy hátteret. Fogadd el, hogy lehet utazni a fénynél gyorsabban, van "hiperűr", vannak már-már érző-gondolkodó robotok, lézer- és energiafegyverek (pl. fénykard) és hasonlók, de a miértre ne legyél kíváncsi, mert lényegtelen. A kánonban szinte semmi információt nem kapunk ezeknek a működéséről, tudományos és technikai aspektusairól. És akkor ezek még csak a sci-fi elemek voltak, szó se esett mondjuk az Erőről, ami egy vezérelve a SW univerzum működésének, de egy teljesen megfoghatatlan és misztikus valami. A midi-k ugyebár csak az Erőérzékenységre adnak magyarázatot (az Erő mibenlétére nem), de ez is csak a PT-ban került be. Vagy a Kiválasztottal kapcsolatos prófécia és Erőegyensúly. Úgy általánosságban elmondható, hogy a prequel-éra még csak-csak előhoz valamiféle tudományos hátteret bizonyos motívumokhoz, de az OT ezt totálisan hanyagolja. Márpedig a kiindulási alap az volt, hogy az OT leginkább sci-fi. Eleve ez a "réges régen egy messzi-messzi galaxisban" felütés se épp sci-fi-be illő. Az meg pláne nem, amit Szirmai utána fejteget, hogy elvárása szerint semmit nem kell magyarázni, csak be kell dobni a legirreálisabb és legértelmezhetetlenebb dolgokat, aztán ezeket csak úgy el kell fogadni, mert erről szól a SW. Ez sokkal inkább a fantasy-ra jellemző, ott tényleg nem kell megalapozni semmit. Ha van egy gyűrű, amit el kell vinni vhova és csak úgy vhogy csodát tesz és minden gondot megold, akkor van és kész. Ha már sci-fi, akkor elég sok szó esett itt korábban a Mass Effect-ről. Na abban a sok-sok (amúgy részben SW-ban is megtalálható) sci-fi elemet elég részletesen fejtegetik és mindennek megvan a maga magyarázata. Nyilván ez konkrétan "földi" tudományos szemmel nézve legtöbbször csak porhintés és "kamutudomány", de a lényeg, hogy abban az univerzumban úgy működik és fel van építve a tudományos-technológiai háttér. Egyáltalán alapvető célnak tűzik ki, hogy mindenre ésszerű indokkal szolgáljanak, logikusan legyen felépítve minden. Emellett pedig nincsenek teljesen légből kapott és a levegőben lógó misztikus csodák.

A videó 2. fele egész jó gondolatokat tartalmaz, de az 1.-ben akkora baromságok vannak megint, ami eléggé elhitelteleníti az egészet. Azért mondom, hogy megint, mert volt már egy PT-fikasorozata G-nek, ami méltatlanul kritikán alulira sikeredett, pláne hozzá képest. Egyszerűen nem tudok komolyan venni egy olyan videót, ahol ha még csak hobbikritikusról is van szó, de sci-fi-nek definiálja az OT-t. Még a PT is elég nehezen lenne beilleszthető ebbe a kategóriába, de az OT-t aztán egyáltalán nem. Utána meg lenyom egy olyan dumát, hogy a ST legyen "értelmetlen", ne legyenek benne indokoltak, alátámasztottak és magyarázottak a dolgok, csak fossák be a hihetetlenebbnél hihetetlenebb és irreálisnál irreálisabb dolgokat... Elvégre ettől lesz vmi sci-fi, nem? Ez a mocskos-tiszta ellentéten való lovaglás is érthetetlen számomra. Nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy ennek a lényegét felfogja vki. Teljesen világos (in- és out-universe is működő) üzenete van ennek a kontrasztnak és mondjuk egy gyerektől nem várom el, hogy ezt átlássa, de egy felnőttől már igen. Pláne, ha filmekkel foglalkozik és félig-meddig ez a szakmája is. Vagy ha már nem érti meg, akkor legalább ne kössön bele és reklámozza az elfogultságát vagy butaságát. Mondjuk annyiból tisztelem Gergőt, hogy legalább az agyatlan PT-fikázók ultimate érveit nem hozta elő a CGI vonallal, ill. szóba hozta az animációs sorozatokat. A kommentek viszont nekem üdítőek voltak. Azt hittem, hogy majd 90%-ban hevesen bólogató és a PT-vel szemben az OT-t istenítő megjegyzések fognak záporozni. Ehhez képest többen felemelték a szavukat és kiálltak a PT mellett, ill. az OT hiányosságai mellett se mentek el szó nélkül. Ez mindenképp pozitív dolog, évekkel ezelőtt nehezen lett volna elképzelhető.

Nyilván minden viszonyítás kérdése. A ME messze van a Witcher-től (és más címektől is) RPG-tekintetben, de ez most nem is annyira releváns. Ettől még a ME2 ugyanúgy nagyon távol lesz e téren az 1-től, de bizonyos területeken még a 3-tól is. Ez nem feltétlenül baj, csak nekem hiányoztak RPG-elemek a 2-ből, még úgy is, hogy még az se közelítette pár másik játék összetettségét ilyen szempontból. Az 1-ben melyik minijátékra gondolsz? Volt amelyiknél be kellett jutni középre a forgó piros cuccokat elkerülve, ez volt az esetek 99%-ában. Ezen kívül volt egy, ahol a 4 irányt használva lehetett egyre beljebb jutni egy körben és meg kellett jegyezni, hogy melyik szinten mit választottál, mert hibánál újra kellett kezdeni. Ebből volt talán 3-4 összesen. Meg egyszer kellett ilyen tornyokat rendezgetni a reaktormagban. Nekem most ezek ugranak be, de utóbbiakból elenyészően kevés van, pláne az elsőhöz mérten. Vagy a kvazáros szerencsejátékra gondolsz? Mert az totál opcionális. Nem azt mondom, hogy a 2 az aztán az etalon a játékvilágban, de sokkal kreatívabb és jobb, mint az 1-ben, ill. annál a semminél is, ami a 3-ban van. Miért lett volna kötelező fejlesztgetni a fegyvereket vagy hasonlók? Ha untad, akkor nem foglalkoztál vele és annyi. Kereskedni se volt kötelező. Az batyu is elég nehezen telt be, ha nem vetted fel a cuccokat, mert ugyan elég sokat kaptál "potyára" komolyabb ellenfelek öléséért, de azokat omni-gel-lé lehetett konvertálni és akkor nem foglalták a helyet. És így garantáltan nem gazdagszol meg a játék közepére. Szerencsére nekem ehhez a túlmelegedős bug-hoz nem volt szerencsém, legalábbis nem rémlik. Nem tudom, én nem úgy emlékszem, hogy a ME1 mellékküldetései mind ugyanarról szóltak volna. A helyszínek (pl. épületből volt 3-4 típus és az ismétlődött) és az odautazás sablonosak voltak, de maguk a küldetések többnyire másról szóltak. Nyilván a körítés kliséssége rombolta az egész megítélését. Románcoknál én is sokszor elhatároztam, hogy 1-1 karakterrel végigzongorázom a palettát, de aztán vhogy mégis mindig leragadtam vkinél. Csak nem vitt rá a lélek, hogy kihajítsam a delikvenst.

Elismerem a ME1 gyerekbetegségeit, engem is irritáltak párszor ezek a dolgok, max. nem annyira, mint másokat. A gondom inkább az (ahogyan írtam is), hogy a nem jól működő elemeken finomítani és javítani kellett volna, nem pedig kukázni az egészet. Főképp, hogy sokszor az ezek helyett beemelt megoldások se jobbak semmivel. Nem feltétlenül az alapkoncepcióval volt baj, szóval tarthatták volna magukat ahhoz. Nagyon jó példa erre a minijátékok. Egy RPG-ben ezek több szempontból is jól funkcionálnak, de az 1-ben (pár egyedi kivételt leszámítva) mindig ugyanaz a típus volt és sok is volt belőle, ami így idegesítő volt. A 2-re nem hagyták az egészet a francba, hanem megcsinálták, hogy legyen kétféle és mindegyik olyan jellegű, ami viszonylag közelíti is a realitást és kötődik a konkrét feladathoz. Nekem ez nagyon hiányzott a 3-ból, pláne hogy helyette nézhettük, ahogyan a főhősünk másodpercekig barkácsol az ajtónál az omnitool-lal. Oké, hogy unalmas lehet egy idő után, de ez van, másnak a sok duma lehet uncsi vagy a sok lövöldözés, embere válogatja. De pl. nem tetszett az a hozzáállás, hogy ha unalmas a liftezés vagy a hajóból ki-beszállás, akkor kuka és legyen helyette töltőképernyő. Előbbi legalább in-universe folytonos, utóbbi viszont minden tekintetben kivesz a játékból (hiába próbálták olyankor a hajón lévő helyzetünk mutatni vagy hasznos tippeket adni a harchoz stb.). Ugyanez a kereskedéssel vagy az inventory-val kapcsolatban is. Ügyesebben kellett volna implementálni ezeket, de nekem elég illúzióromboló volt, hogy csak odamész egy terminálhoz és megveszed ami kell, semmi gyűjtögetés, semmit nem lehet eladni. Az 1-ben RPG-hez szoktam és erős volt a stílusváltás. Karakterfejlesztésnél is sikerült a már-már zavaróan bonyolultból pofátlanul primitívet csinálni és ez sok dologra igaz. Na igen, a sisak is egy érdekes dolog. Főleg, amikor ilyen-olyan bónuszokat ad és emiatt egy totálisan idiótán kinézőt kell felvenni,ami ráadásul a párbeszédeknél is ott virít. A 3-ban engem leginkább az idegesített, hogy a csapattagok pontjait már sehol nem tudtad elosztani (nem kísérgettek csak úgy itt-ott), csak ha egy konkrét küldetésre magaddal vitted őket. Nyilván nincs jelentősége, mert ha épp nem használsz vkit, akkor mindegy, de én mégis szerettem mindig "karbantartani" a csapatot. A fegyver- és páncélmodok, ill. a kereskedelem elhiszem, hogy sokakat untattak, de ne tekintsük már őket feleslegesnek egy ilyen játékban. Nem volt muszáj annyit szöszmötölni vele, de aki akart, az megtehette. Szerintem annyira lebutították, hogy már az ment a játék rovására. Javítani kellett volna rajta, ahogyan a cuccaid módosításait a 3-ra egész jól összerakták. Na meg a fegyverek adatait is. Lehet félreérthetően fogalmaztam, de nekem a 2-ben az volt bicskanyitogató, hogy semmilyen érdemi infót (sebzés, pontosság, kapacitás stb.) nem kaptál a fegyverekről. Ez egy faék egyszerűségű FPS-ben belefér, de a ME-nél többet vártam volna. "Lőszer" (hőbetét) vagy túlmelegedés, mindkettő idegesítő vmilyen szinten, én csak a váltást nem értettem. Lecseréltek egy mechanikát egy szerintem semmivel se jobbra (nem jobb, csak más). Nem tragédia, csak feleslegesnek tűnik. Amúgy az 1-ben nekem nem rémlik túlmelegedési bug. Volt egy olyan tech képesség, amivel az ellenfél is meg tudott szopatni, mert egyetlen lövéstől rögtön túlhevült a fegyvered és csak később hűlt vissza. Én is szenvedtem vele párszor, de az tudtommal nem bug.

Én azért nem tudnék sorrendet felállítani, mert mindegyik rész más aspektusban nagyon erős és megint más pontokon "röcög". Az 1-ben nekem mindent visz a hangulat, a felfedezés öröme, a folytonosság és itt a legerősebbek az RPG-elemek. Viszont a dramaturgia sokszor bugyután szögletes (románcopciók, Ash-Kaidan döntés, Wrex stb.), a környezet (legfőképp a hajó) túl statikus, a random bolygók és helyszínek túl sablonosak. A 2-ben a legjobb és legletisztultabb a harcrendszer, a minijátékok zseniálisak, a vége pedig briliáns (ahogy irányíthatjuk a csapatot). Viszont a főszál elég érdektelen (a másik két részhez képest), az utolsó "boss" szerintem elég tré, a főküldetések legtöbbjének célja ugyanaz (dosszié-lojalitás) az RPG-vonalat kiherélték. A 3 elég jól balanszíroz az 1 és 2 előnyei/hátrányai kapcsán. Legnagyobb erőssége az epic történetvezetés és a sok érzelemmel teli jelenet (hihetetlen súlyú események tanúi és előidézői lehetünk, amik nagyon tudnak hatni az emberre), az életteli környezet és a humor. Ami gond, hogy elég lineáris, sok a primitív mellékküldetés, nincsenek minijátékok, kevés a szabadság és a túlegyszerűsített párbeszédopciók (sokszor csak 2 érdemi lehetőség). Na meg a kihagyott ziccerek a végjátékban. A románcok érdekesen vannak megoldva. Értelemszerűen a férfi karakterről tudok nyilatkozni, mert női nem volt, a homo-vonalat pedig nem próbáltam.

Látom, hogy Dzséjt azon nem kevesek körét erősíti, akiknél a Mako kiverte a biztosítékot. Engem annyira nem idegesített, sokszor inkább a terepekkel lőtték túl a dolgot és okoztak frusztráló pillanatokat, ill. emiatt ütközött ki legtöbbször az irreális mozgás. Hozzátenném, hogy nekem még így is sokkal jobban bejött, mint a Hammerhead. Mondjuk ott is sikerült alaposan ráerősíteni a gyenge pontjaira a kapcsolódó küldetésekkel. Arról nem is beszélve, hogy a szkennelgetés is unalmas, a 3-ban meg kb. semmi ilyen nincs. Amúgy ha már szóba került, akkor egy másik fórumról bemásolom ide egy 2 évvel ezelőtti hozzászólásom a téma kapcsán. Akkor frissen írtam ki magamból az élményeket és tuti van is benne pár pontatlanság, de nagyrészt a mai napig tartom az álláspontot. A mindenki szívét megolvasztó gyönyörűséges jégkirálynő ellenére. Annyival viszont mindenképp kiegészíteném, hogy a játékmechanika és a harcrendszer valóban brutális fejlődésen esett át és sokkal jobb a 2-ben. Ezen kívül még a DLC-k (legfőképp a LotSB) dobtak sokat a 2. részen, akkor még nem játszottam őket.

Pont rám? De megtisztelő, hogy egyáltalán eszedbe jutottam ilyen kontextusban. Amúgy hiába tennéd, mert ha szavanként írnám a hozzászólásokat is jó sok évbe telne mire megközelítenélek. Ja és természetesen én is gratulálok!

Dzséjt szépen összefoglalta a trilógia sztorijába való illeszkedést, én csak kiegészíteném pár dologgal. A PS olyannyira súlytalan, hogy igazából a ME történetéhez se tesz hozzá semmit. Amúgy is elég sok tekintetben kilóg az univerzumból, nem sokat vesztesz azzal, ha kimarad. Leginkább az achievement-vadász stílusú gamer-eknek lehet élvezetes a sok egysíkú és elég értelmetlen kihíváson átverekednie magát, ill. hogy eltölthet egy kis extra időt a ME harcrendszerében. A BDtS sztorija a Saga egészére nézve valóban nem jelentős, de amúgy jól kidolgozott és érdekes. Az első részben jó egy fontos mellékküldetés-sorozatnak. Ezen kívül remek kaland (pár idegesítő résszel), ilyen tekintetben kár kihagyni. Nyilván nincs azon a szinten, mint a 2 vagy 3 1-1 fantasztikus DLC-je, de úgy összességében hozza a trilógia DLC-átlagát, vannak rosszabbul sikerültek is. Ami még számíthat, az az XP. Nem tudom, hányas szintű karaktert tudsz majd importálni a 2-be, de az említett 2 DLC teljes kijátszása még kifejezetten erős karakternél is jelenthet pár szintlépést. A 35 óra amúgy nem rossz, én legutóbb épp nem ütöttem meg vele az 50-et és ebben benne vannak a DLC-k is. Egy apró megjegyzés még: a ME2-ről én nem jelenteném így ki, hogy jobb, mint az 1, pláne nem sokkal-sokkal, de ízlések és pofonok.