SimonZ

Pildi: a II: részhez szerintem is szorosan hozzátartozik a narancssárga szín. Amikor Anakin útját mutattam be a sötét oldalra három poszteren, az EP2-nél narancsot és kéket használtam főleg. Itt viszont a narancssárga Coruscant túlzottan egybemosta volna a helyszíneket, ezért döntöttem úgy, hogy kihagyom, sőt, még a klónok meneteléséből is nappali színvilágú részt csináltam. Azért elárulom, hogy a kép legelső verziójának alapszíne tényleg a narancs volt, amikor még csak a háttér készült el. Az teljesen máshogy nézett ki, mint a végleges verzió, de szerintem úgy is szép volt. Csak tematikailag nem volt korrekt, ezért hamar megváltoztattam.

A III. rész világai: Utapau. Teljes méretű verzió A háttérképeket a Frissítések között találjátok.

Megvan, az Alexandrában vettem a Móriczon, és már félig elolvastam. Jó könyv.

Mindkettő kiváló téma. Gratulálok az írásokhoz, Bomarr! Örülök, hogy nyoma van a kirándulásunknak. Egy hónapja én is írtam egy rövid összefoglalót a londoni élményekről, amit feltettem a weboldalam Celebration-nel foglalkozó részére. Eddig nem akartam belinkelni, mert úgy gondoltam, jobb, ha ezekből a részletesebb összefoglalókból ismeritek meg az élményt először. (Ezek után persze sok újdonság nincs az enyémben, esetleg pár sor a művészekkel való beszélgetéseimről.)

Mindenkinek nagyon köszönöm a jókívánságokat és a gratulációkat is. Krande: most kicsit kimerült vagyok, elemzés egy darabig biztos nem lesz... Bomarr: Terveim szerint komoly esély van rá. Sok kép van már meg nagyjából a fejemben. Csak az a kérdés, hogy mikor lesz időm megcsinálni őket, és pontosan milyen nyersanyagaim vannak hozzájuk... Ody: én a Tatuin és a Kamino között hezitálnék, ha választanom kéne. Most inkább a Tatuin, mert az az újabb.

Morriconétől ez a kedvencem. Ha soha mást nem írt volna, már akkor is óriási tehetségnek tartanám.

Köszi szépen, Dzséjt!

Köszi! Az én háttérképem is változott párszor az utóbbi időben.

Obi1, Donát: köszi! Donát: Megrándult a jobb térdem, amit 8 éve kellett műteni. Egy hétig feküdtem, most már járkálok, de csak lassan...

"Végre, valami eredmény!"

Egy konferencia és egy kisebb baleset után újra itt vagyok... Elkészült a II. rész helyszíneit bemutató posztersorozat: Két összesített háttérképverzió is van: A nagyméretű képek elérhetőek az oldalam frissítései között. Pildi: Coruscant is tervbe volt véve. És bár nekem is nagyon tetszik az alkonyodó Coruscant, itt mégsem azt használtam, mert a sok narancsos szín félrevezető lett volna.

Köszi szépen mindenkinek! Nekem nagyon tetszik ez a kép, lehet, hogy ki is nyomtatom majd otthonra. Jól mutatna a Geonosis mellett, ami szintén kint van. Pildi: Üdvözöllek! Igazad van, tényleg ókor/jövő hangulatú a két helyszín. És könnyen lehet, hogy a Naboo lesz a következő poszter, mert a fejemben már nagyjából meg is van, hogy nézne ki.

Úgy néz ki, vége a kommunikációs vonalak zavarásának.

Olvastam őket a Homárban... Egyesek túlzásba esnek, de a beengedés késése és az ültetési rend hiánya kétségtelenül komoly hiba volt. Reméljük, legközelebb majd figyelnek rá. A 16 méteres cápa speciel megvolt, csak a levél írója lelépett, és eszébe sem jutott, hogy az a 2. részben lehetne. Ami a hangosítást illeti: mivel a rendezvény szabadtéri volt, és az Oroszlános Udvart nem a tökéletes akusztika, hanem az esztétika jegyében építették, nem tudom, hogy lehet felróni, hogy a zenekart hangosították. Ha nem hangosították volna, a közönség fele szerintem semmit nem hallott volna. Tudván, hogy nem fedett koncertteremben, és nem is az epidauroszi színházban van a rendezvény, erre azért lehetett számítani...

Köszi! Nyersanyagképekre gondolsz? Kb. 6-7 gigányi gyűlt össze az évek során. Darabra nem számoltam össze.

Affene... Nemrég tűnt fel a dolog. Nos, addig is itt van még egyszer: Teljes méretű kép

Basszuskulcs, ez nagyon jó! Gratula, Rog!

Köszi, Bomarr!

A megszokott nyári szünet után újabb kép következik. A tegnap éjjeli vihar megihletett, úgyhogy itt a korábbi Geonosis-poszter párja: Teljes méretű poszter Háttérképverziók szokás szerint az oldalam frissítései között vannak.

Ody: Köszi! A képeimről olyan részletességgel nem beszéltem, mint ahogy itt szoktam írni róluk, mert a legtöbb látogatótól nem várhattam el, hogy behatóan ismerje a képeimet. Kivetíteni nem terveztem őket, de nem is lett volna érdemes, mert a sátorban nagyon csillogtak a képernyők. Ezért aztán általánosabb dolgokról beszéltem: arról, hogy kezdtem a képszerkesztést, hogy jutottam Londonba, milyen volt a Celebration, és végül elmondtam, mi várható a Star Wars terén a következő években. (Szóval a fórumozóknak dögunalom lehetett. ) 20 percet beszéltem, aztán jöttek a kérdések. Elég sok volt, és jók is voltak (és nem is előre megbeszélt kérdések ): hány képem van, milyen volt a többi kiállító, mit szól a Lucasfilm az ilyen rajongói munkákhoz, melyik a kedvenc képem, mit mennyi ideig tart megcsinálni, hogy készül a fénykardeffekt stb. Még autogramkérés is volt. Ezúton küldöm üdvözletemet minden passzív fórumlátogatónknak. Az volt a jó, hogy bár tényleg nem sokan jöttek kifejezetten a fesztivál kedvéért, a várba látogató turisták megnézték a képeimet, mivel messziről látszottak, és vonzották a szemüket.

Ahogy Lokatelli is írta, a koncert nagyon jó volt! Zeneileg, művészi és show-szempontból remekül megcsinált műsor volt ez, a gondokat inkább a szervezésbeli zavarok jelentették. Az egyik zavaró elem az volt, hogy a közönséget a jegyen feltüntetett 19.30 helyett csak 20.15-kor engedték be az Oroszlános Udvarba. Addigra elég nagy tumultus alakult ki a bejáratnál. Nagyobb gond volt azonban, hogy elegendő szervező híján senki nem foglalkozott azzal, hogy a nézőket a megfelelő szektorokba irányítsa, így időnként az "aki kapja, marja" elv érvényesült: az emberek oda ültek, ahova akartak. Mi tiszteletjeggyel mentünk be, de így sem volt egyszerű helyet találnunk a SW szektorban. A színpad mellett kétoldalt két vetítő volt felállítva, melyek több kamera képét közvetítették, időnként pedig bejátszásokat láthattunk werkfilmekből, valamint egy-egy film jeleneteit. A rendezvény kb. 15 perc késéssel, 20.45 körül kezdődött, ahogy az egy komolyzenei koncertnél megszokott. (Előtte Hollósi Frigyes hangja némi Vader-szuszogás közepette elmondta, hogy mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját, különben ő fog gondoskodni róla, hogy ne zavarják az előadást. Ezalatt a kivetítőn látható mobil képét egy vörös fénykard vágta ketté.) Az 1984-es olimpiai fanfár volt a nyitószám, igen kellemes darab, tipikus Williams-mű, és remekül alkalmas arra, hogy az emberek figyelmét ráírányítsa a maestro sokoldalúságára: száznál is több filmzene megírása mellett olimpiai zenéket is komponált (sőt, komolyzenei darabokat is). Már ebből a számból megállapíthattuk, hogy a zenekar remek, a karmester pedig mély átéléssel végzi a dolgát (időnként ugrálva). A műsorvezető (aki tulajdonképpen csak egyszer szerepelt) ezután felolvasta John Williamsnek a közönséghez írott levelét, majd egy rövid bejátszást láthattunk a Baljós árnyak extra lemezéről: azt a részt, ahol Williams a Duel of The Fates-t dirigálja. Ez szerintem sem kellett volna, mert ráhangolásnak nem volt az igazi. A következő darab nem más volt, mint a Star Wars főtémája. Nagyon szépen szólt, bár én a gyors részeket kicsit túl gyorsnak éreztem. Közben nem vetítették a képeimet, de látva a műsort, nem is illett volna bele, úgyhogy jobb, hogy nem tették. A kezdés különösen jól sikerült: egy fénykard bekapcsolásának hangjára a karmester a közönség felé fordult, majd meglengette párszor a pálcáját - ezeket a mozdulatokat a fénykard jellegzetes zümmögése kísérte. Ezután megint egy werkfilmrészlet következett, arról, hogy született meg a Harmadik típusú találkozások öt hangjegyből álló, jellegzetes témája, majd a Reszkessetek, betörők zenéjét hallhattuk, egy gyermekkórussal megtámogatva. Közben a film néhány képkockáját láttuk a kivetítőkön, ami sokat adott a filmzenei hangulathoz. Megint egy werkfilm következett, az Indiana Jones-ban használt szerelmi témákról, majd a Jurassic Parkot adta elő a zenekar. A következő werkfilmrészlet a Kapj el, ha tudsz-ról szólt, és utána ebből a filmből hangzott el egy zenerészlet. (Ezen meglepődtem, mivel nem sűrűn szokták játszani Williams ezen munkáját.) A következő darab a Hook volt. Régen vártam már, hogy élőben hallhassam ennek a filmnek a zenéjét, mely nagy kedvencem (mármint a zene, nem a film ? azt nem is láttam). A koncerten egy szerkesztett darabot hallhattunk, mely a zenei CD-n ilyen formában sehol nem hangzik el. Ebből a lassúbb melódiákat hiányoltam: amikor azok következtek volna az eredeti számban, mindig gyors dallamokra váltott a zenekar. Az első részt a Superman zenéje zárta. Közben egy emeleti ablakból vörös villogást pillantottunk meg. Az egyik néző, akit már korábban kiszúrtam, és némiképp Clark Kentre emlékeztetett, lerántotta öltönyét, és láthatóvá vált az alatta megbújó Superman-jelmez. Berohant a Galéria épületébe, majd fel is bukkant a tetőn, kimentette a nőt, akit ki is hozott a közönség elé. Ezután 20 perc szünet következett. Ekkor derült fény egy újabb zavarra: a vécék száma nem bizonyult elegendőnek, nekem 10 percet kellett várnom, mire sorra kerültem. (A női vécé helyzete sokkal rosszabb volt, ott szerintem 15-20 perc volt a minimum.) A szünet alatt felhúztak egy 16 méteres vásznat a zenekar elé, és mialatt CD-ről hallhattuk a Cápa zenéjét, a vászonra zöld lézerrel egy, a távolban úszó cápa képét rajzolták ki. A cápa a zeneszám alatt többször is megközelítette, végül pedig lenyelte a közönséget. Ezután ismét a zenekaré volt a szerep. A karmester (Stephen D?Agostino, mielőtt elfejejteném megemlíteni a nevét) a helyére vonult, majd lövéseket hallottunk. A karmester ijedten fordult a közönség felé, aztán egy újabb lövés után - biztos, ami biztos - kirohant az Oroszlános udvarból. A szólista, Oláh Vilmos hegedűművész átvette a vezénylő szerepét, és intésére elkezdődött az Indiana Jones-téma. Ezután lónyerítést hallottunk, majd Indy lovon hozta vissza az elmenekült karmestert, aki ezután folytatta a vezénylést. Talán ez volt a legsikerültebb show-elem a műsorban, nagyon tetszett a közönségnek. D?Agostino különösen jól játszotta a szerepét: tényleg nagyon ijedt arcot vágott, mielőtt elrohant - megjegyzem, igen sebesen. A következő darab egy igazi kincs volt: a Schindler listája főtémája, ahol nagy szerep jutott a szólistának. Ez volt az első zeneszám, ami óriási tapsot kapott (a többi eddig "csak" normálisat). A siker nem csoda, ez a zenemű bőven megérdemelte az Oscar-díjat, igazán koncertre termett darab. A sikerszéria folytatását a Harry Potter jelentette: ezt is hatalmas tapssal díjazta a közönség. Ezt már hallhattam a Művészetek Palotájában tartott koncerten is, és ott is osztatlan sikert aratott. Hiába, Williams meseszép varázsvilágot teremtett ezzel a muzsikával - kár, hogy a 4-5. részek zenéjét már nem ő szerezte. A hangulatot fokozták a gólyalábakon felbukkanó, görcsös kezű dementorok, melyek a közönséget ijesztgették; még jó, hogy senkit nem akartak megcsókolni, mert pálca csak a karmesternél volt, ő meg nemigen hajlott a patrónusbűbáj végrehajtására. Egy gésa emlékiratai - ez volt a következő darab, az utolsó előtti a hivatalos programból. Nagyon szép zene, de a közönség szemlátomást nem ismerte nagyon a filmet, így nem díjazta kellőképpen ezt a zenét. Nem így az utolsónak kiírt műsorszámot, az E.T. zenéjét. Ezalatt is képeket láthattunk a filmből. Nos, számomra ez volt a legszebb darab. Elvarázsolt, főleg a képkockákkal együtt. Óriási sikere volt, méltán. Nekem valahogy ez adta vissza leginkább a "filmzene" műfaját. A való életben a nagy pillanatok mindig csendben zajlanak, szemben a filmekkel, ahol a gondolatok, hangulatok életre kelhetnek, hallhatóvá válnak, és a zene beburkolja a világot, amit látunk a vásznon. Erről szól a filmzene, és ez ennél a számnál valósult meg talán a legtökéletesebben. Az első ráadás a Hegedűs a háztetőn volt. Ez ugyan csak adaptáció Williamstől, de ez hozta meg számára az első Oscar-díjat. A Nemzeti Galéria tetején állt és "zenélt" egy Hegedűs, bár a hangszert valójában Oláh Vilmos szólaltatta meg. A záródarab a birodalmi induló volt. Ezalatt bevonult Darth Vader néhány rohamosztagossal és Leiával, továbbá végszóra felbukkantak a dementorok, Indy és Superman is. Az induló szépre és erőteljesre sikeredett, bár ezt is gyorsnak éreztem helyenként. Amikor véget ért, levezetésként a Star Wars végefőcímét hallhattuk, majd hosszas taps után levonult a zenekar - nagy kár, hogy nem ismételték meg az egyik zeneszámot, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Összességében azt mondhatom, remek előadás volt a tegnapi. Nagyon jól éreztem magam, az apróbb zavarokat pedig képes volt feledtetni a remek műsor - ebben mindenki egyetértett, akivel tegnap és ma beszéltem. A mai fesztiválról később szerintem írok egy szösszenetet, de lehet, hogy inkább majd a saját topikomba.

Én is jó utat kívánok!

Az esőnap elvileg augusztus 5., vasárnap. De akkor is lehet eső... Nem tudom. Bízzunk benne, hogy nem lesz gond. Szerintem is lesz mit megsasolni. Déltől kettőig pl. elég jónak tűnik az A sátor programja, de a C/D is érdekes.

Nagyon jó lett, Bomarr! Hantás Rickről még annyit, hogy a DVD-ken talán azért mond több konkrétumot, mert ott muszáj neki. Rizsát mégsem tehetnek a lemezekre... És nyilván tud normálisan is kommunikálni, különben nem lenne sikeres producer. Csak a közönségnek nem ezt az arcát mutatja. Aztán lehet, hogy tényleg csak másnapos volt. Feltűnően sok ásványvizet ivott, ami azt illeti... Daniels előadásához hozzátenném még, hogy (tudtunkkal) ő volt az egyetlen, aki felhívta magához a színpadra Barry Eldridge-et, a CelEu főszervezőjét. A fickó vonakodott kicsit, de aztán csak felment a színpadra, és szólt néhány szót hozzánk - bár az látszott, hogy szervezőként jobban szeret a háttérben maradni, és zavarban érzi magát, mikor ő van a középpontban. Ő is megemlítette, hogy vár mindenkit a következő Celebration Europe-on. (Ez a két utalás volt csak arra, hogy nem ez az utolsó CelEu, hivatalosan nem jelentették be a rendezvény alatt. Viszont elég ránézni a látogatók számára, amit nemrég hoztak nyilvánosságra, és egyértelmű: lesz folytatás. ) Ja, Barry pár mondat után visszaadta a szót Danielsnek, és kisurrant a színpad melletti ajtón.

Boldog szülinapot!