
kdani20 összes hozzászólása
- Képregények
- Képregények
- Könyvek
-
Könyvek
Nevetséges. Miért nem akkor adnak ki egy ilyen regényt, amikor 1) van már hivatalos magyar cím és, 2) ami fontosabb, elérhető a sorozat legálisan az országban? Ez így...? Eskü remélem, hogy bukik, és akkor egy szép világban a Szukits megszerezhetné a THR-juniorok kiadási jogait. Akkor egységes lehetne a fordítás és a könyvméret is.
- High Republic
- High Republic
- High Republic
-
High Republic
Igen. Ez lesz az első fázis. 3 adult regény 3 YA regény 3 MG regény 2 ongoing képregénysorozat 3 limitált képregénysorozat 1 manga 1 audiobook 2 (3?) YR könyvecske 1 novelláskötet (?) benne 6 novella Eddig elég masszív. És a többi fázisnál nem tudhatjuk, mi lesz. Nem mondták meg, hogy melyik fázis mennyi hullámból áll majd. Félhivatalosan a Wookie-n már ott van George Mann is (Showdown at the Fair, Dark Legends-ben is írt THR novellát) Meg én ugyanígy ide venném a manga társíróját is. Szerintem ilyen kisebb melléksztorikhoz behoznak majd új neveket, de a fő történet az az 5-öshöz lesz köthető. A múltkori streamben mondták, hogy a következő fázisok történeteit is felvázolták már.
- High Republic
-
Könyvek
Én nem tudom, de a kánonban jelenleg több a nem Jedi-Sith-Erős történet, a többsége mégis jó. Sőt a Sith nagyurak ilyen, mégsem kedvelem túlzottan. A kedvenc regényem (A Jedik fénye előttig) az Elveszett csillagok volt, de A káosz ébredése is katonás történet, szerintem a jobb fajtából. Freed esetében olvastam a Zsivány Egyest, a BF regényt, és az Alphabet sorozatát is. Sőt, még a novelláit is olvastam. De egyszerűen velem nem rezonál az ő stílusa. Lehet, hogy nem kellett volna írnom, hogy rossz író, mert valóban valakinek nagyon tetszhet, amit csinál. Csak az nem én vagyok, meg ahogy különböző helyeken látom, nem csak én vagyok vele így.
-
Könyvek
Szerintem Freed nem jó író. Van egy szint, ami után a részletek folyamatos okádása zavaró lesz. Az Alphabet eddigi részei pont ilyenek. A második rész esetében kb 100 oldalon történik lényegi rész, a maradék számomra az elnyújtás volt. A karaktereket egytől-egyig utálom, úgyhogy ha karakterdrámát akart írni, az csak szerethető karakterekkel megy. Az első rész amúgy pontosan ugyanolyan lassú, unalmas és vontatott, csak egy trilógia nyitányánál még elfogadom, hogy mindent fel kell építeni. Egy második résznél ugyanaz már kevés lesz. Úgyhogy én baromira nem várom ezt a zárást, és ha molyon nincs egy kihívás, amibe ez is beletartozik, valószínűleg nem olvasnám el soha.
- Könyvek
- High Republic
- High Republic
- Star Wars: Ronin
- Könyvek
- High Republic
- High Republic
-
A Visions animációs sorozat
Viszont, ha ez nem lesz teljes értékű kánon, akkor mi lesz a sorihoz bejelentett könyvvel? Hmm...
-
A Visions animációs sorozat
Én továbbra sem értem, hogy erre mi szükség van? Ezek az átlagos japán anime karakterek nekem nagyon SW-idegennek hatnak. Semmi értelmet nem találtam ebben a kedvcsinálóban. Képek rohadásig egymás mellé pakolva. Egyelőre nem fogott meg...
- High Republic
-
Idővonal
ó, nice. Akkor bocsi, nem szóltam.
-
Daniel José Older: The High Republic Adventures
Hát, ez baromi jó volt. Azt hittem, sokkal gyerekesebb lesz, de egyáltalán nem. Persze, nem világmegváltó a sztori, de simán fogyasztható az idősebb korosztály számára is. A rajzok talán egy kicsit gyerekesebbek, de őszintén megmondom, hogy a rajzok többsége még így is jobban tetszik, mint a fősodor 6. számában látott rajzok. A képregény új karakterek sorát hozza be, főleg padavan oldalon. Itt van nekünk Lula, és Farzala, de nekem Qort is nagyon bejött. Utóbbi kettő kémiája nagyon jól sikerült. A mesterek sora is bővült pár új névvel, de egyértelműen Yoda emelkedik ki közülük. Meglepett, hogy ennyire hasonlít későbbi önmagára. A cselekmény jó, de mint mondtam, nem világmegváltó, kicsit az A Test of Courage könyvre emlékeztetett. Az is kis egyszerű volt, de mégis lekötött. Itt ugyanaz van, ugyanakkor az itt történtek később biztosan komolyabb szerepet kapnak, mert ami ebben az 5 füzetben történt, az szerintem nem megkerülhető. Legalábbis remélem. Most, hogy elolvastam, igazából egy fő dolog bánt: nagyon sajnálom, hogy ez nem jelenik meg nálunk, biztos helye lenne a polcomon.
-
Cavan Scott: High Republic
Cavan megint megcsinálta. Egyszerűen brutális képregényei vannak, és ennek a története még talán a korábbiaknál is jobb. Ellenben nem is nagyon lehet róla beszélni, ha az ember semmit sem akar elspoilerezni, mert elég sok minden történik ez alatt az 5 szám alatt (illetve én most elolvastam a napokban megjelent 6.-at is, de erről majd még egy gondolat a végén). Az érződik, hogy ezek a kötetek leginkább felvezetésként szolgálnak. Bemutatkoznak új szereplők, akik eddig csak említés szintjén, esetleg cameo szerepben tűntek fel korábbi történetekben. Sskeer és Keeve karaktere nagyon jól lett megírva, nekem a történet is tetszett, főleg közvetlenül a Fenyegető sötétség után (amire van is utalás, ami meg aztán külön tetszett). Illetve az újak mellett régebbi (hehe, jó régiek, tényleg ) karakterek is feltűnnek. Őket pedig nagyon jó volt látni. Gondolok itt Avar Kriss mesterre, aki A Jedik fénye egyik főszereplője, de eddig csak ott jelent meg a regényben vagy Vernestra Rwah is feltűnik a sztoriban. A rajzok fantasztikusan néznek ki, legalábbis azok, amik az első gyűjteményes kötetben vannak, ugyanis a 6. szám során egy olyan minőségi visszaesés látható, hogy komolyan elvette a kedvemet a folytatástól. Az első 5 rész után a 6.-ban Móricka rajzok vannak. Nem vicc, komolyan. Nagyon gáz, bár maga a történet ott is jó, jó az irány, kellően izgalmas. Jöhet az Adventures sorozatban megjelent képregények.
-
Claudia Gray: Into The Dark
FANTASZTIKUS. Gray egyszerűen hihetetlen író. Annyira érzi a SW-érzést, hogy az valami elképesztő. Korábban is az ő könyvei voltak a kedvenceim, itt pedig csak még jobb a dolog, mert az Elveszett csillagok után újra teljesen új karakterekkel dolgozik. Csak míg ott a történetet nagyban befolyásolta az eredeti trilógia, itt teljesen szabad keze van. Épp ez a legjobb dolog eddig a Köztársaság Fénykorában. Lehet izgulni, hogy adott karakterekkel mi fog történni, mert egy-két karaktertől eltekintve senkiről nem tudunk semmit. És ez nekem nagyon kellett. Azon túl persze, hogy végre megint eredeti történeteket kapunk, nem fel-, levezetéseket valamelyik mozgóképhez. Újra van súlya egy könyvben megírt történetnek, és nem spin off egy filmhez. A Jedik fénye és a Fenyegető sötétség is rengeteg új karakterrel operál, így a sztori többnyire több nézőponton keresztül halad előre. A Jedik fénye esetében ez egy nagyon feszes hangvételű történetben csúcsosodott ki, amiben (szerintem) nem nagyon volt üresjárat. Végig pörgött. Ezzel szemben a Fenyegető sötétség teljesen más. Nagyon lassan építkezik, mégis valami hihetetlen módon képes volt beszippantani, és ott tartani. A fenyegetettség érzése végig jelen volt, végig kíváncsi voltam, mi fog történni. Alexander Freednek innen üzenném, hogy így kell izgalommal megtölteni ~400 oldalt, és nem olyan borzalmas módon, ahogy ő teszi a könyveivel. Ami A Jedik fénye után még meglepett, hogy ez a könyv egyáltalán nem nélkülözi a humort. Sőt elég komoly, mégis működő poénok vannak benne. Már Geoda puszta léte is egy ilyen, de nekem nagyon tetszettek a Reathhez vagy Cohmachez köthető poénok is. Ellenben Gray tudja, hogy mikor lehet és mikor nem lehet poénkodni. Nem fogja szétverni a drámát egy poénnal, mert az úgy vicces… Nem. Tudatosan építi fel, és tényleg csak annyit írt bele, ami még bőven belefér egy YA kiadványba. Ennek ellenére a könyv története sötét, baljóslatú, és helyenként rettenetesen nyomasztó, ráadásul számomra még meglepő is volt. Az új ellenfél fantasztikus, nekem nagyon bejöttet a drengirek. Kellően újszerű, ugyanakkor valami elmebeteg módon hatással voltak rám helyenként. Karakterek. Most, hogy az első hullám minden könyvét elolvastam, bátran kijelentem, hogy hosszú idő óta a Köztársaság Fénykorában bemutatkozó karakterek a legjobbak, akiket kaphatunk. Reath, Cohmac, Orla nagyszerűen bővítik a Jedi-mitológiát, a kedvenceim közé léptek elő helyenként Qui-Gon jutott eszembe Vitus mesterről, nagyon hasonlóan látják a világot és a Jedi Rendet, de írhattam volna Affie, Leox vagy épp Geoda közül bárkit, mindegyikük nagyon jó karakter lett. Ha már a Jedik szóba kerültek, leírom, mennyire örülök az ábrázolási módjuknak. Nagyon féltem attól, hogy ez csak marketing szöveg lesz, és nem fognak annyira különbözni a filmekben megismert társaiktól, vagy épp ellenkezőleg, visszatérnek a Legendák Old Republic-os túlzással bíró Jedijei. Rettenetesen örülök, hogy egyik állítás sem igaz a fenti mondatból. Egyértelműen nem marketing duma volt, mert ezek a Jedik tényleg máshogy vannak ábrázolva. Jó értelemben. Már most is látszódnak olyan elemek, amik a filmek ismeretében nem meglepőek pl. a könyv egészében ott húzódó ellenmondás a gyászról: a mester és a tanítványa alkossanak jó párost, de ne kötődjenek egymáshoz, és senki máshoz se, mégis az egész Renden érződik, hogy itt még eléggé erejük teljében vannak. A Tanács teljesen máshogy működik, mint a filmes párja, sokkal szimpatikusabb a szervezet. Különösen tetszik az új Erő-képességek behozása, jól oldották meg a feladatot, a képességek mégsem hatnak erőltetettnek, mint a TOR-könyvekben. Emellett nekem az is nagyon tetszik, hogy minden Jedi másban jó, mindegyikük máshogy közelíti meg az Erőt. Avar szimfóniaként hallja, Orla megérzéseket kap általa, de nagyon meglepő filozófiai okfejtések is jelen voltak ebben a könyvben, amik többségét Cohmac szállította. Összességében eddig nagyon elégedett vagyok az új érával, nagyon erős kezdés volt, és ahogy olvasni, a folytatás is elég komoly lesz. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ezt a könyvet is újra fogom olvasni, mert a legjobb dolgok között van, amivel eddig SW fronton találkoztam. Van kapcsolódási pont a korábbi regényhez, de önállóan is megállja a helyét, a teljesség kedvéért azonban A Jedik fényét is érdemes előtte átpörgetni. Mindenképp előtte, mert bár a Fenyegető Sötétség korábban kezdődik, az ott történtek itt is meghatározóak lesznek.