RockySkywalker
Fórumtag
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
RockySkywalker összes hozzászólása
-
Egyéb fontos
@Bomarr, @Dei, @Sinistra, @Donát, @tomcsi80, utólag is Boldog Szülinapot nektek, bocsi hogy nem köszöntöttelek fel eddig titeket
-
Értékeld a filmet
Én nekem szerintem a főcímdal maradt meg igazán, főképp mert maga a jelenet is nagyon tetszett, ahogy stáblista megy, és Mandoék megérkeznek az Adelphi bázisra. De a This is the Way sem rossz.
-
Novellák
Sziasztok, remélem a kérés nem megy szembe a fórum szabályzatával, de a Kix-ről szóló novellát (asszem The crimson corsair and the lost treasure of Count Dooku a címe) valaki fel tudná rakni pdf-be? Mindig is érdekelt ez novella, de csak mostanában kezdtem összegyűjteni magamnak a rajongói fordításokat, és mostanra már sehol sem tudtam megtalálni
-
A The Acolyte sorozat
Kár. Reméltem hogy átveszik a Plaugeis könyvnek ezt a részét, mert nagyon szerettem azt a könyvet. Szerintem az eddig a kedvenc Legends könyvem
-
Értékeld a filmet
Na szóval: Nekem össz-visz tetszett a film, de az biztos, hogy az első két évad minőségétől azért még egy kicsit odébb vagyunk. A film első fele tök jó, ahogy Djarin levadássza a birodalmi hadurat azon a havas bolygón, és aztán kapja a következő megbízását. Zeb tökre jól működött eggyütt Mandoval, bár azért Kallus-t hiányoltam mellőle. Rotta szerethető volt, és nem is volt rossz egy izmosabb Huttot látni mozgóképen. Emellett a Shakari arénában lévő harc is király volt, engem egy kicsit a KOTOR-ra emlékeztetett, csak itt emberek helyett űrlények voltak. Ward karaktere pedig habár nem egy Wedge Antilles vagy egy Ackbar admirális, de azért neki is szerethető volt a karaktere, remélem hogy majd látjuk még. Grogu kapcsán meg örülök, hogy amíg a film második felében egy jelentős szerepet kapott, az már nem csak azért volt, merthogy kell egy csomó Baby Yoda content, hanem úgy éreztem, hogy volt is értelme. Láthattuk, hogy most már a saját lábán is meg tud állni, hogy már valami látszik abból, hogy Din mandalore-inak neveli. Embo szerepeltetésének is örültem, ahogy annak is, hogy nem rúgták fel a kánont azzal, hogy meghal a Din elleni összecsapásban. Az űrlények engem személy szerint nem zavartak, én pont hogy pozitívumnak éltem meg, hogy ennyi űrlény volt szerepeltetve. A zene is f*sza volt, és annak ellenére, hogy annyira nem örültem még neki amikor kiderül, hogy benne lesz, de nagyon jó volt újra látni a Razor Crestet. Viszont itt jönnek a negatívumok, amikből most a hozzászólásomat írva jövök rá, hogy van belőlük bőven. Janu Coin felvezetése sokkal jobb, mint maga a karakter. Tökre izgalmas és érdekes koncepció, hogy konkrétan még az ÚK hírszerzése is csak a nevét tudja, de azt nem hogy hogy néz ki meg hol tartózkodik. Csak az a baj, hogy az ő nevét már a marketing ellőtte, illetve egyáltalán nem volt olyan fordulatos, amilyen azzal az egyébként brilliáns felvezetéssel lehetett volna. Scorcese (tuti rosszul írtam a nevét) karakterét nem értem, hogy minek kellett összekötni Rio-val a Solo-ból. Ha ennek lett volna valami értelme a fanservice-en kívül, akkor nem bánnám, de magában a filmben még csak említést se tesznek Rio-ról. Nyilván tudom, hogy szőrszálhasogatás, meg nem is negatívum, inkább egy kis értetlenkedés ez a részemről. A sisak levétele pedig ugyan nem a film hibájából, de számomra baromira érdektelen és súlytalan lett már. Most már ha le van véve róla a sisak, akkor nyugodtan visszamehet a Mandalore-ra, megfürödhet a Mythosaur társaságában, és kész, most már megint a Manda'lor útját járhatja bármilyen akadály nélkül. Borzasztóan zavar, hogy míg az első két évadban ennek még volt súlya, addig a harmadik évadnak köszönhetően már egyáltalán nem az ebben a filmben sem. Embo-nak pedig habár örülök, de nagy szívfájdalmam, hogy Filoni és Favreau egyáltalán nem gondoltak az OT-s fejvadászak behozására a Mandoverse-be. Visszahozzák Embo-t meg Cad Bane-t, beemelik a képregényekből Krrsantan, és kitalálnak új fejvadászokat is, mint Fennec Shand, de egy Bossk, Dengar, vagy egy Zuckuss már nem megy nekik? Komolyan? És ugyan valamennyi hatása van a film eseményének a galaxisra, hisz két Árnyéktanács tag ki lett vonva a képből, és a Huttoknak is valószínüleg meggyengül a hatalmuk, főképp azért, mert Rotta nem akarja elfoglalni a helyét a trónon, de egy picit mégis az érzése van az embernek, hogy olyan sokat mégsem haladtunk előre. ég egy olyan birodalmit sem ismerhettünk meg, aki ha nem is egy Thrawn, de egy érdekes figura, és egy olyan fenyegetés, akire még oda kell figyelni, kiegyenlítve ezzel az arányokat. Engem ugyanis nagyon zavar, hogy a jók oldalán ott van Mando, Grogu, Bo-Katan, Ahsoka, a Ghost crew, ha nagyon akarják, akkor Luke, Han, és Leia, de a rosszak oldalán pedig csak Thrawn és Pellaeon az egyetlen rosszfiúk. Végezetül tényleg nem volt rossz a film, thank god mérföldkövekkel jobb minőségileg, mint a harmadik évad, de sajnos a második évadhoz nem fér fel. És ugyan már elengedtem, de szerintem 7 év kihagyás után még mindig azt mondom, hogy egy nagyobb volumenű sztorival kellett volna visszahozni a mozikba az SW-t. Remélem a Starfighter már egy olyan film lesz. I have spoken
-
Egyéb fontos
Sziasztok, sorry hogy kicsit megkésve válaszolok, az utóbbi időben nem figyeltem a szervert. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött a szülinapomon
-
A Star Wars jövője
Üzletileg stabil lesz, persze, csak szerintem nem elég grandiózus ahhoz a film, hogy pont ezzel térjen vissza az SW a vászonra. Én inkább a Starfightert raktam be volna előbb a moziba a Disney és a Lucasfilm helyében
-
A Star Wars jövője
Meg még a Mace Windu-s könyv volt ott azt hiszem
-
A szereplők
A középső karakternél majdnem azt hittem, hogy Rae Slonae-hoz van köze, csak aztán eszembe jutott hogy neki máshogy írják a nevét
-
A Star Wars Tales animációs sorozat
Szerintem bőven lenne. Ott van Luke, Ben Solo, és rajtuk kívül is csak ki tudnak még találni olyan tanítványokat, akik szintén érdekesek lehetnek majd. Az azért nem lenne jó, ha a Kánonban csak Ben Solo lenne az egyetlen érdekes sztorival rendelkező tanítványa Luke-nak. Meg még a Rise of Kylo Ren képregényből ott még Hennix, Tae, és Voe, őket is lehetne még benne szerepeltetni.
-
Évadértékelés
Az mondjuk tény hogy a Legends beli ÚK-hoz képest a kánonban látott vicc. Igen, tudom, hogy Mon miért akarta demilitarizálni, és megérthető, csak maga a Mandoverse egy picit ebből többet bemutathatna. Na meg több szenátort is bemutathatnának, mert eddig csak Xiono az, aki Mon mellett sok szerepet kapott
-
A Star Wars Tales animációs sorozat
Ha olyan jó lesz mint amilyenek a Dooku-s részek voltak vagy a középső Ahsoka-s rész, és nem olyan épp hogy elmegy, vagy borzalom kategória, mint a többi Tales of epizód, akkor jöhet Bár nem tudom, szerintem Luke Ossus-i Akadémiájáról inkább egy egész sorozat kellene ahelyett hogy három részben lerendezik. Akkor lenne jó, hogyha az az esetleges három rész egy lehetséges TotJ második évadban egy, a témával foglalkozó sorozat felvezetője lenne
-
Évadértékelés
Ha már rewatcholtam az első évadot, írok én is ide egy évadértékelést. A Mandalorian-t annó nagyon vártam, hisz ez volt az első live-action SW sorozat, és a Jedi: Fallen Order mellett a legérdekesebb tartalomnak is ígérkezett 2019-ben. Az első évad már csak azért is különleges számomra, mert a Stranger Things mellett a második live-action sorozat volt, amit angolul néztem. Amit még mindig jól elkap a sorozat első évada, az a Peremvidék bemutatása a Birodalom legyőzése után. Hiába alakult meg az ÚK, az olyan bolygókon mint a Nevarro csak még nagyobb lett a káosz az alvilág felemelkedésével, és hiába lett legyőzve a Birodalom, kisebb maradványok még mindig vannak, hiába kaptak az Endor után másodjára is egy nagy fiaskót a Jakku-nál. Nyilván annó a két legnagyobb csavar az volt, hogy a mandalóriak Rebels-ben elkezdődő lázadását leverték, illetve Grogu felbukkanása. Na arra máig emlékszem hogy tátott szájjal néztem, amikor ő először felbukkant a sorozatban. Itt még a "csak akkor járod a Mandalor útját, ha nem veszed le a sisakot" szabály még érdekes volt, nem úgy mint például a harmadik évadban, ahol a Mandalor bányáinak köszönhetően már semmi súlya nincsen sajnos ennek a szabálynak. Magukra a karakterekre rátérve pedig: Din Djarin már a belépője során egy érdekes karakterré válik, aki a sorozat idején még csak azzal tesz hozzá a népe fennmaradásához, hogy minden féle fejvadász munkát elvállal, aminek a jutalmával -legyen az pénz, és a legritkább esetekben Beskar- segítheti a többi Mandót. Azonban amikor látja és sejti, hogy mit fog tenni Grogu-val a Birodalom, valami megváltozik benne. Elhatározza, hogy nem hagyja, hogy a Birodalmiak kísérletezzenek rajta, hanem megmenti és megpróbálja megakadályozni, hogy más fejvadászok visszavigyék a Birodalomhoz, révén saját magát látja az ekkor még csak Gyermekként ismert Grogu képében. Cara Dune karaktere szintén érdekes a háborús veterán múltjával, főképp amikor kiderül hogy Shcock Trooper volt, illetve hogy az Alderaan-ról származik. Emellett tetszettek a megjegyzései akár Mando-nak, akár a később összeállt csapat többi tagjának. Amennyire kellett, elmélyítették szerintem az első évadban. Főképp az tetszett, hogy látszott az arcán az a csomó szenvedés, amit a Birodalmiakon szenvedett el, és az irántuk érzett gyűlölete, amikor Kuiil elmeséli, hogy a Birodalmat szolgálta, vagy amikor Gideon felemlegeti, hogy honnan származik. Greef Karga a helyi Lando Calrissian, mégis olyan érdekesen lett megírva, hogy ez nem egyáltalán nem zavart. A néhai Carl Weathers olyan jól játssza a Fejvadász Céh vezetőjét, aki miután Grogu életét megmentve úgy érzi, hogy a mondhatni "második életével" segíteni akar előbb magán Grogun aztán pedig később az egész Nevarro-nak, egy nagyon jó karakterív lett, sajnálom hogy a Mando és Grogu filmben már nem láthatjuk újra. Kuiil szintén egy nagyon érdekes karakter, úgymond a történet Yoda-ja. Főképp akkor érezhető ez a leginkább, amikor Mando-t lovagolni tanítja, illetve a legendás "I have spoken" mondata is engem picit az idős Jedi Mester szava járására emlékeztet egy picit. IG-11 egy nagyon szórakoztató droid lett, akárhányszor megjelenik, tudta egy kicsit oldani a történet feszültségét (kivéve, amikor meg akarja semmisíteni magát az első részben), de azért ha kell emlékeztet rá, hogy egy IG droid. És hát, ezt elég jól csinálja. Nagyon tetszik, hogy az ő segítségével Din droidgyűlölete alábbhagy, illetve nagyon sajnáltam, amikor feláldozta magát. Gideon Moff pedig ugyan nem Giancarlo Esposito legemlékezetesebb karaktere számomra (az még mindig Gus Fring a Breaking Bad-ből), viszont itt is azért amikor megjelent, érezni lehetett, hogy ő bizony nem egy olyan legyőzhető ellenfél, mint a legtöbb birodalmi tiszt, de azért nem is jutott számomra olyan magasságokba, mint Thrawn. A többi mellékszereplő pedig, mint Omera, a 6 részben látott csapat, illetve Pelli és Fennec Shand pedig mind mind érdekes figurák voltak, akiken keresztül még jobban bemutatták, hogy milyen állapotban van jelenleg a Peremvidék, illetve a Western hangulathoz is hozzáadtak. Összeségében még mindig egy nagy kedvencemnek tartom az első évadot, bár azt el kell ismernem, hogy a közepén egy picit érezhető a történet lassulása. Ez az érzésem a 4-ik illetve 5-ik rész kapcsán volt, habár mindezek ellenére a 4-ik rész még mindig egy nagy kedvencem. Ha mondanom kellene csak egy kedvenc részt, akkor szerintem a finálét vagy a börtönös részt mondanám, leggyengébbnek pedig az ötödiket. Egy erős kezdés volt mindenesetre egy nagyon sokat sejtető lezárással (igaz, nem üt olyan nagyot, mint akkor, de a Sötét Kard megjelenése még mindig menő), amit véleményem szerint egy nagyszerű folytatás követett (amit még kettő közepes folytatás követett, de erről majd máshová írok majd).
-
Chapter 3: The Sin
Ott nem az volt hogy állandóan megszökött, és csak az újabb vissza vivését láttuk a családjához? Éppen én is újra nézem a sorozatot a BoB-al eggyütt, de nálam még csak a második évad fináléja lesz a soron következő rész
-
Bolygók
Idk, én is úgy vagyok vele, hogy ha már megalkotnak egy Nar Shadaa-ra 100%-ig hasonlító bolygót, és a sztori is a Hutt Űrben játszódik, akkor pls a Csempészek Holdját lássuk már a filmben, ne pedig egy új bolygót, ami ugyanúgy néz ki, és véletlenül pont az is a Hutt Űrben van
-
Évadértékelés
Lassan egy héttel a finálé után szerintem már tudok egy rendes és részletes véleményt írni a Shadow Lordról, szóval: Mivel Darth Maul a második nagy kedvencem Obi-Wan után, nagyon örültem, hogy végre kezdenek valamit életének azon részével, ami még homályos volt előttünk, annak ellenére, hogy az EP3 és 4 érát már egy picit unom, ami a mozgóképes tartalmakat illeti, valamint szerintem már az a történet koncepció is megfáradt, hogy a főhös maga mellé vesz egy fiatalabb karaktert, akit meg kell óvnia a rosszaktól. Az első trailer alapján ezért is picit féltem attól, hogy Maul maga mellé kap egy tanítványt, mert nem akartam, hogy megint azt lássam, amit a Mandalorian óta szinte majdnem minden SW tartalomban láttam, hol jobb, hol gyengébb megvalósításban. Azt kell viszont mondanom, most hogy az első évad véget ért, hogy a Tales of the Jedi Dooku-s részei óta nem láttam ilyen jó SW animációt. A történet izgalmas, és egy pillanatra sem lassul, vagy ha mégis, akkor azt jó okkal teszi. Az új karakterek szinte mindegyike nagyon jól meg lett írva, és az évad végére meg is kedveltem őket. Lawson ugyan egy tipikus zsaru, aki a munkája miatt nem tud sok időt tölteni a családjával, de közben annyira szerethetően van megírva, illetve az eredettörténete is érdekesen van tálalva, amikor az szóba kerül, hogy egyszerűen nem lehet nem megszeretni a karakterét. Two-Boots ugyan nem lesz a kedvenc droidom ever, de nagyon tetszett, hogy tudta néha egy kis humorral oldani a feszültséget (főleg a 9-ik részben való megszólalása tetszett, és Maul, Lawson, és Daki reakciója arra, hogy még azok után is jelenteni akarta az esetet a hatóságoknak, hogy egyébként körözik). Rylee szintén szerethető volt, kíváncsi vagyok hogy vele mit terveznek majd a második évadban. Ami Dakit és Devont illeti, ők is nagyon jól meg voltak írva. Tetszett a kettejük között lévő mester-tanítvány kapcsolat, illetve az is, hogy Daki nem mindig dönt helyesen, elvégre túlzottan bízik az emberek jóhiszeműségében egy olyan Galaxisban, ami sokkal sötétebb mint amit eddig ő ismert, és ahol üldözik a Jediket. Devon nagyon azonosulható volt a számomra, hisz habár szeretne Dakinak segíteni, és tudja, hogy bujkálniuk kell, még mindig él benne a vágy, hogy Jedi legyen, vagy legalábbis több akar lenni, mint egy hajléktalan, aki egész nap ételért könyörög. És részben ezért is hallgatja már meg a sorozat későbbi részeiben Mault (na meg azért is, mert megmentette őket Marroktól). Maga Maul karaktere pedig habár nem igazán mutatott sok karakterfejlődést, egy olyan új oldalát láthattuk ebben a sorozatban, ami csak még jobban megszerettette velem a karakterét, illetve tragikussá is tette a sorsát, hisz habár meg akarta akadályozni, hogy Sidious mással is megtegye azt, amit ő vele, ő pont hogy ugyanolyan módon sebzett meg akár egy életre is más embereket a célja elérésének az érdekében, mint korábbi mestere. Ezen kívül igazából csak hozta azokat a dolgokat, amikért én megszerettem az évek során: a jobbnál jobb párbeszédeket, és fénykardpárbajokat. Annyi bajom van max vele, hogy itt még nem igazán derült ki, hogy mégis mi az a nagy terve, amivel állítása szerint legyőzhetik az egész birodalmat. Maul csapata pedig habár nem igazán lett kibontva, mégis azokban a jelenetekben, amikben szerepeltek, a maguk módján egészen megkedvelhetőek lettek annyira, hogy a haláluk egy picit szíven üsse az embert. Rook Kast-ot viszont nem örülök hogy kinyírták, szerintem ő még élhetett volna, révén lett volna még benne potenciál. Nyilván a többi másik karakterben is volt, mint Spybot, és Icarus, de Kast kapcsán abban bíztam, hogy ő már feltűnt egykét tartalomban, és Vanessa Marshall adja a hangját, akkor ő vele majd kezdenek valamit. Az Inkvizítorok szerintem a Jedi Fallen Order óta nem voltak ilyen emlékezetesek és félelmetesek, konkrétan félteni tudtam mindenkit, amikor Marrok és a Varjú feltűntek a sorozatban. Na de aki úgy igazán tudott félelmet kelteni, az bizony Vader. Már csak az hogy nem szólal meg, egy olyan oldalát mutatja meg a karakternek, ami után joggal mondhatjuk, hogy a hiába voltak erős jelenetei a Rouge One-ban, a Jedi játékokban vagy a Kenobi-ban, valahogy mindig sikerül Vader-t még félelmetesebbnek ábrázolni. Az animáció gyönyörű. Sokkal fakóbb képivilággal rendelkezik, mint a TCW utolsó évada, vagy a Bad Batch, és ez rendkívül jól áll neki. Nem tudom hogy ez hivatalos, de mintha a készítők mondták volna, hogy azért néz ki így a sorozat, mert Maul jelenleg így látja a Galaxist a Birodalom megalakulása után, ami ha tényleg így van, akkor szerintem egy nagyon király részlet. A zene szintén jó lett, Kevin Kiner-t még mindig joggal lehet nevezni az animációs SW John Williamsének. Főleg a sorozat intrója, és Devon zenei témája az, ami igazán megfogott benne. Összességében nekem nagyon tetszett eddig ez a sorozat. Örülök, hogy jönni fog belőle egy második évad, ami ha ugyanilyen, vagy még ennél is jobb lesz, akkor számomra a legjobb animációs SW tartalmak között lesz egy lapon említve, mint a TCW, a CW03, a Rebels, vagy Dooku részei a Tales of-ból.
-
Chapter 8: The Creeping Fear
Oké, az tény hogy gonosznak születhetett volna, de Maul esetében már 10x éve meg lett mondva hogy nem önszántából lett gonosz, ahogy a legtöbb prequel érás ellenfélről is ugyanez elmondható, lásd, Dooku, Griveous, Cad Bane, vagy Jango
-
Chapter 8: The Creeping Fear
Az, hogy Maul nem gonosznak született, szerintem már a TCW-ben is egyértelművé volt téve, elvégre Obi-Wan is mondja neki, hogy nem a saját választása volt a Sötét Oldalhoz csatlakozás
-
Chapter 8: The Creeping Fear
Szerintem eddig ez a kedvenc részem a szériából. Az eddigi epizódok kapcsán már mondtam, hogy kicsit hiányoltam azt, hogy nem igazán mennek benne Maul lelkivilágába. Na ez a rész 100%-san kárpótolt. Nagyon tetszettek a látomásban látott dolgok, és az hogy ugyan már majdnem a teljes életét ismerjük Maul-nak, még mindig tudnak újat mutatni róla. Igaz, a kiképzését a Legendsben már ismertük, és kb hasonló volt, hanem még durvább, de itt érzékeltették a leginkább, hogy tényleg mindent elvett tőle Sidious. A motivációja is tetszett, hogy ugyan hiába nemes ügy, de mégsem csinálnak belőle a célja miatt egy jófiút, hisz annak elérése érdekében ő maga fog másokat ugyanúgy kihasználni és megtörni, mint ahogy azt Sidious ő vele is tette. Devon, Daki, Lawson és Rylee történetének a folytatása nagyon tetszett. Nagyon szórakoztató az ő csapatuk, és örülök, hogy Two-Boots-nál a társaihoz való lojalitása győzőtt, nem pedig a szabályok és a protokoll. Ugyan sejteni lehetett, hogy valami akadály folytán még nem fognak tudni a rész végén elmenekülni a bolygóról, azért sajnáltam, hogy ehhez pont Rheena-t hasnzálták fel. Mindenesetre Blake hadnagy halálának nagyon örültem, mert a tag ugyanolyan irritáló volt, mint a Bad Batchben Nolan hadnagy. Nagyon várom már a finálét, főképp hogy Dryden Vos-t is látni fogjuk majd.
-
Chapter 7: Call to the Oblivion
Wow, de peak volt ez a rész. Nagyon tetszett, hogy bár Devon még mindig nem akar Maul tanítványa lenni, annak ellenére egyre jobban elkezd érdeklődni a zabrak múltjával kapcsolatban. Az is tetszik, hogy bár Maul valamilyen szinten sorstársnak tekinti magát a Jedikkel, a filozófiájukat még mindig megveti, és Devonnal szemben is egyre jobban elvesztette a türelmét. Kíváncsi vagyok hogy milyen tervet eszelt ki, amivel elmondása szerint az egész Birodalmat legyőzhetik, mert azzal tuti nem fogja, hogy az uralma alá hajtja majdnem az összes szindikátust. Gondolkodtam rajta, hogy a terve az, amit Qi'ra próbál megvalósítani a képregényekben, de szerintem ez egy másik terv lesz majd (valamint valaki javítson ki, aki esetleg olvasta a képregényt, hogy Qi'ra a saját terve szerint próbálja megölni Palpatine-t, vagy Maul tervét követte végig). A Tizenegyedik Fivér behozása habár a trailert látva nem tetszett, révén maga a karakter egy ellentmondásból született, itt szerencsére nem tett keresztbe az eddigi kánonnak, és Marrok-hoz hasonlóan tőle is lehetett félni. Az ő felbukkanása valamint Rylee elfogása még feszültebbé tette a helyzetet, hát még az, hogy Maul csapatában is voltak belső feszültségek. A végső összecsapás Maul csapata és a birodalmiak között nagyon tetszett, ahogy Maul párbaja az inkvizítorokkal is. Scorn halála habár nem különösebben érintett meg, azért egy kicsit lehetett sajnálni. Az tetszett különösen még benne, hogy maga a jelenet nagyon hasonlított ahhoz, amikor Sidious a TCW-ben végez Savage-al. Itt szeretném megjegyezni, hogy habár nem bontották ki őket olyan nagyon, mégis az eddig látott apró jelenetekkel sikerült elérniük azt, hogy Maul csapatát is a maguk módján meg lehessen szeretni. Gondolok itt a zabrak testvérek mellett Rook Kastra, Spybotra, meg természetesen Vario-ra is
-
Chapter 6: Night of the Hunted
Maul kapcsán arra gondolok, hogy remélem, a Witwer által kiötletelt mellékszál egy olyan oldalát is meg fogja mutatni Maul-nak, amit még nem láttunk
-
Chapter 6: Night of the Hunted
Én egy picit gondolkodtam el azon, hogy kinek jelent Marrok, de aztán rájöttem hogy az csak Vader lehet. Már csak azért is, mert a Sith Sötét Nagyura képregényekben Palpatine Vaderre bízza az Inkvizítorok irányítását
-
Chapter 5: Inquisition
Rampartnál sem tudtuk hogy mi lett a vége, azt mégis láttuk a harmadik évadban, szóval igen, elképzelhető hogy nem halt meg. Illetve én még a Tales of the Empire előtt Barris-ról gondoltam, hogy kivégezték, révén Tarkin ezt az ítéletet javasolta, amikor még úgy hitték, hogy Ahsoka volt a robbantó. Aztán végül később mégis megcáfolták ezt a gondolatmenetemet
-
Chapter 6: Night of the Hunted
Ha az ötödik részben remekül folytatódott a sorozat, akkor a hatodik ugyanez, csak duplán. Egy kisebb vihar előtti csend után azonnal elkezdődik Lawsonék és a Jedik üldözése, ami nagyon akciódusra és feszültté sikerült. A vihar előtti csendre kitérve, tetszett a beszélgetés Daki és Lawson, illetve Devon és Rylee között. Ahogy az is tetszik, hogy Daki mestert nem pont ott ölték meg, ahol ezt várta volna az ember, ezáltal meghazudtolva valamilyen szinten azokat, akik szerint kiszámítható a sorozat. A menekülésnél nagyon szórakoztató volt Devon és Lawson civakodása, míg előbbi a Gunshipet vezette, illetve az is, amikor Rylee szembesül azzal, hogy a Birodalom nem az, aminek azt ő gondolta. Az is tetszik, hogy Rheena és Lawson múltjáról is picit többet megtudhattunk, és az azt követő menekülős szenkvenciák is nagyon jól műlödtek, aminek a csúcspontja egyértelműen a vonatos jelenet volt Maul, Devon és Marrok összecsapásával, amitől a Jedi Fallen Order jutott eszembe, max annyi volt a különbség, hogy Trilla-val nem a vonaton kellett harcolnunk. Maul kapcsán nagyon tetszett az epizód eleji gyakorlása, mégis azt éreztem megint, hogy háttérbe került, hiába volt pazar belépője is a vonaton. Igazából csak az beszél belőlem, hogy már nagyon szeretném látni a Sam Witwer által kidolgozott mellékszálat, ami kedvenc zabrakunk lelki világába enged betekintést, mert ugyan nagyon izgalmasak az eddig látott történetszálak és a karakterek is, szerintem akkor fognak Maul-ról majd valami tényleg újat mutatni, ha elérünk odáig. Mindenesetre nagyon jó volt ez a rész is, várom a következőt
-
Chapter 5: Inquisition
Az ötödik rész remekül folytatja a sztorit. Tetszik, hogy félni lehet a Birodalomtól, amint beteszik a lábukat a Janixra. Clyce-t sajnáltam, hogy bevitték kihallgatni, és látszólag meg is ölték, de hátha majd kiderül hogy nem ez a sorsa. Two-Boots-ot akrámennyire szerettem eddig, most végtelenül haragudtam rá, akkor is ha valójában nem is lehet, elvégre ő csak egy droid, aki az előírásokat követi. Marrokot én az Ahsoka-ban elnéztem (meg fogtam a fejem a hülyébbnél hülyébb teóriáknál, hogy mégis kicsoda ő, amikor a sorozat ment), de itt most sokkal jobban kezelik szerintem, mint abban a sorozatban. Végre félni lehet egy inkvizítortól, amit én legutoljára a Jedi Fallen Orderben tapasztaltam, meg egy jelenet erejéig még a Tales of the Empire-ben. Devon és Daki még mindig egy kedvelhető páros, a szökési tervük kicsit meg is idézte a Dark Times képregények K'Kruhkról szóló számait. Az is tetszik, hogy itt már nem csak látható Devonon, ahogy megkérdőjelezi Maul szavait, hogy lehet mégis valami értelmeset mond, hanem meg is vitatja Daki-val. Lawson szála is érdekes volt, bár én azt hittem, hogy Marrok egy picit megkínozza majd őt a kihallgató szobában, amikor láttam a trailerben ezt a jelenetet. Az tetszett hogy Rylee is több jelenetet kapott, illetve hogy láttuk Lawson feleségét is. Maul és Rook történetszála is tetszett, viszont azt egy picit neheztelem, hogy nagyon kevés jelenetet kaptak, főként maga a címszereplő. Ennek ellenére jó volt látni, hogy Rook mandói között van, aki ahogy megérkezik a Birodalom, már le is lépne, illetve az is jól meg volt csinálva, amikor Maul elmondja Vario-nak, hogy milyen lehetőségek közül választhat. Jó rész volt összességében, bár ahogy mondtam, Maul-nak egy picit több játékidőt is szentelhettek szerintem, ha már ő a címszereplő.