Ismeretlen régiók, peremvidék, Tuaran rendszer határa....
Ha egy hazugság elég sokat ismétlődik, a nép igazságként fog tekinteni rá. Mondta egykoron, egy hírhedt politikus, kinek retorikai és manipulatív képességei páratlanok voltak. Igaza volt, neki sikerült, olyan mesét szőnie, melyet milliók akartak elhinni vagy csak hinni benne. Meggyőző volt. Oly mese volt az, amit hallani akartak, ami begyógyította a meghurcoltatás miatt sajgó sebeket, elfeledtette a szegénység és nyomor, a válság miatt lüktető halántékokat. Háborúk és a győztesek miatti veszteségek kínjait. Össze fogást és tenni akarást, hozott a történet. Egy új hit született, melyet, egy magát tisztának hívő faj hirdetett. Hogy mi volt benne az igaz és mi nem, azt csak a mesélő tudta, ám mindegy is. Nagyságát hirdette a szétforgácsolódó népnek, hősi múltat siratott, mindenek felett álló jövővel kecsegtetett. Életteret és nem idevalók pusztulását, bűnösök megfizetését énekelte a szónok. Eme bölcsesség úgy látszik örök érvényű, legtöbb hazugságot igazságként terítik. Miért ne működne most is. Az igazságok lassan semmivé foszlanak az idő tengerében, míg a hazugságokat mindenki etalonként, törvényszerűnek fogadja el. Az arctalan tömeg elvárja, hogy vezessék, jól megvezessék, mondta egykoron az elvetemült vezér. Birkaként követi a legerősebbet, a legkecsegtetőbbet, nem lát tovább az orránál. Néha elég egy kósza pletyka, alaptalan gyanú és felébred a kétkedés. A hitetlenkedés magja táptalajra lel. Kikel a félreértés és az elégedetlenség gyomja. Terebélyesedik, erősödik, végül kiirthatatlan lesz, mint a gyanakvás a vezetett népben. Ám ha öntudatra ébred, vélt vagy valós igazát, sérelmeit, jogait behajtja vezetőin. Megvadult csürheként viselkedve. Ennek ellenére vannak dolgok, mik továbbra is rejtve maradnak, ott porosodnak a sarokban, pókhálós padlásokon, poros polcokon fekve vagy fiókok legalján pihenve. Némelyek viszont a megtévesztés vagy a tudatlanság köntösének csillogásában tündökölve hirdetnek oly tényeket, eszményeket melyekhez semmi közük. Ha van vélt vagy valós rokonság, akkor is oly távoli, mint a Galaxis két szeglete, melyek ugyan egyhez tartoznak, ugyan annak az egésznek a részeit, két pólusát alkotják, ám semmi közük egymáshoz. Félreértelmezett jelek, jelképek, hibásan alkalmazott tárgyak, elferdített könyvek és írások. Mégis voltak, akik ismerték a hiteles tartalmakat, a klisék mögé láttak, vagy egyszerűen megvilágosodva tudtak. Ő is hasonlóan volt vele, legszívesebben világgá kiáltotta volna, hogy nem, nem igaz. Ez nem így volt, sosem lesz így. Ám a lét némaságra kárhoztatta, gondosan megépített üvegbörtöne mögül tehetetlen volt. Hiába találkozott naponta ezrekkel, kik mind megálltak és megcsodálták őt, mégse tudta nekik elmondani igazat. Csillogó külsejében is maga volt a tökély, a megtestesült művészet, páratlan szakértelem. Ám nem egy közönséges dísztárgy volt, ki is kérte magának. Hozzáértő kezekben maga volt a halál. Pontos és gyors, de sosem szolgált gonosz akaratot. Mindig a hitet és a kitartást szolgálta, ám ezt senki sem hitte el neki. Gonosz elmék szüleményének, sötét akarat megtestesítőjének tartották. Hogyisne, mikor a csinos holovetítőn ez a felirat hullámzott:
? Sith kovácsok remekműve?
Ám most, mintha ismerőst érzések kerítették hatalmába. Jönnek értem, végre haza visznek, gondolta. A pincébe, gondosan elrejtve a kíváncsi szemek elől, dobozokba és ládákba halmozva, testvérei is ébredezni kezdtek. Évszázados poros álmukból fölriadva figyelgettek. Megérintette őket valami, fényesség, ismerős, családias érzés. Mióta is leledztek sötétségben?! Mióta is zárta őket béklyóba a homály és a feledés?! Az ébredező tárgyak egyre élénkebbek lettek, sokuk, ismét fényesen és csillogóan kezdett ragyogni, mint annak idején gazdájuk övén vagy kezében. Nem tudni, hogy melyikük kezdte el, talán az egyik, amelyik egy csillaggal ékes homlokú minrast ábrázolt, vagy esetleg az, ki egy terebélyes fát alkotott, csupa zöld ékkőből, végül is mindegy. De a suttogás egyre erősödött. Hazamegyünk!
Talán egyszer minden a helyére kerül, a félreértések magyarázatra lelnek, a hazugságokat elrágcsálja az idő vas foga. Hiszen a hírhedt szónok is belebukott, csúfosan felsült, fél igazságokkal díszített, csúsztatásokból szőtt történeteibe.
Tuaran rendszer.....
-Szóval, hogy állunk? Remélem nem késtem le semmiről sem. -viharzott be az eligazítóterembe Moryn, vetve egy gyors pillantást a jelenlévőkre, mielőtt lehuppant volna Cypher mellé.
-Calrissian kapitány még egy utolsó szkennelést hajt végre az egész rendszeren. -közölte halkan, tekintetét a Méregfog kapitányára vezetve, aki két parancsnoki droidot bocsátott éppen útjára a helyiség nagy hányadát kitöltő asztal túlsó felén.
Moryn, amint alaposabban körbenézett, várakozó teljes arcokat pillantott meg. Úgy tűnt, hogy mindenki elégé izgatott volt, természetesen magát is beleértve.
-Végeztél a hajóval? -vette át a kezdeményezést Cypher.
-Aha.
-Akkor jól van.
A helyiség másik végében Kadar megköszörülte a torkát. A susmogások, melyek eddig betöltötték a termet, rögtön tovatűntek.
-Beérkeztek az utolsó jelentések is. -mondta, rögtön a tárgyra térve, miközben az asztal közepén felvillant a szokásos hologram az ismerős égitestekkel. Tuaran nagyjából egy hutt fejméretével vetekedett, körülötte, pedig számos kisebb objektum keringet, szám szerint öt szilárd felszínű égi kísérő mely a gázbolygó holdjait fémjelezték.
-A korábbi feltételezésünk beigazolódott. Részben. -folytatta, ujjai hegyét az asztallaphoz érintve. -A rendszer majdhogynem elhagyatott, csupán a bolygóhoz másodikként legközelebb keringő holdon észleltünk települések nyomait. Egy egykori gázkitermelő kolónia leszármazottjai lakják. Mára úgy tűnik tökéletesen önfenntartóvá váltak, még csak a hosszú távú kereskedelmi útvonalak nyomait se észleltük.
Kadar megérintette az egyik színes négyzetet a vezérlőtáblán, mire Tuaran kék gázgömbje eltűnt, átadva a helyét Tuaran II-nek, a lakott holdnak.
-A főbb települések itt vannak északon, a...... -terelte volna tovább az eligazítást, de a figyelmét egy szisszenő hang vonta el, akárcsak a többiekét.
-Elnézést a késésért, de.....
-Mogur nagyuram. -pattant fel a helyéről Toluc elkerekedett szemekkel és vele együtt a többi turáni is.
Sobor intett, hogy üljenek le és még ezzel a mozdulattal Carinát és Thorbjörnt is, elhallgattatta, akik meglepetten súgtak össze a közelében.
-Jól vagyok, minden rendben. -közölte, mielőtt valaki is túlreagálta volna a felbukkanását. -Azért jöttem, hogy elmondjam, tudom, hogy hol vannak a kincsek.
Feszült csend telepedett a jelenlévők közé.
-Láttam őket. Az összest. -mosolyodott el hamiskásan. -Mend megmutatta, hogy hogyan tudom használni a Koronát.- A sámán helyet foglalt, majd vizet töltött magának.- Néhány értékes kincs, melyet keresünk bolygó múzeumában, van.- Körül nézett a teremben, pisszenés se hallatszott. ? Sajnos, vagy inkább hála a sitheknek, eme remekműveket hozzájuk kötik. Semmi sem utal ránk, illetve a népre.- Hatás szünet után folytatta,- nagyon sok kincs van ott, nincs is mind kiállítva, csak a legszebbek. Némelyik ki tudja mióta, a raktárakban porosodik.-
- Hisz ez természetes!- Vágott közbe Carina,- az ember nem rakhat ki minden cserép darabot a nagyközönség elé! A látványosakra kell a hangsúlyt fektetni, nagy részét a látogatók, csak lim-lomnak ítélnék!-
- Persze, megértem, csak foglalná a helyet! De itt nem holmi agyag darabokról van szó, hanem drágakövekről, ékszerekről.-
- Azt mondta, hogy egykori vezetője megmutatta az összes értéket, mégis miket látott?- Kérdezte Kadar kissé határozottabban, mint szerette volna. Sobor összevont szemöldökkel fürkészte a csempészt, majd vontatottan, keresve a szavakat válaszolni kezdett. Sokat látott, tán többet, mint az együtt lévők elbírnák képzelni, esetleg némelyiket megrészegítheti a hatalmas érték említése, szóval finoman kell fogalmazni. Nem szándékozott mindent az orrukra kötni, talán alkalom adtán, majd Ennednek és Tolucnak elmondja, azt, amit tud, vagy nem, hiszen, bizonyos dolgok, jobb, ha nem derülnek ki. Sőt, az lenne a legjobb, ha minél több visszakerülne az eredeti tulajdonoshoz.
- Feltételezésem szerint, bár a történelem nem volt annyira a kedvencem, mint mondjuk a gyógyfüvek ismerete, de szerintem ezek az egyik legnagyobb turrának a kincsei. Még az anyabolygónkról származnak, szerintem az akkori kor legnagyobb kincsit láthattam. Annyira nem ismerem a részleteket, hiszen, majd hétezer éve volt, de??.
- Hétezer éve csak úgy forrongott a Galaxis!- Vágta rá Carina.- Nézzük csak! Mandalori háborúk, sith villongások, mind a Köztársaság, mind a Turániak felé. Hadjáratok, a határvonalak naponta változtak, akkoriban. Mozgalmas egy korszak.
- Igen az! De térjünk vissza a látomásomra! ?
-Magam is akartam javasolni!- Vettette közbe Moryn.
- Látomásomban az egykori anyabolygónk erdei és pusztái felett repültem, valami szárnyas jószág képében.- A teremben egy kukk sem hallatszott, mindenki fezsülten figyelt. Sobor ivott egy kortyot, majd folytatta.- Aztán hirtelen lejjebb ereszkedtem és egy város felé vettem az irányt. Olyan sebesen repültem , kitartóan egyetlen pont felé, hogy leírást nem tudok adni róla, de hatalmas volt. Nem volt időm a részletek megfigyelésére.- Kezdte élvezni a mesélést. Az egészet elmondhatná egy összetett mondattal, de minek fosztaná meg a többieket a történet varázsától.
-Talán a főváros volt?- Kérdezte Enned.
-Nem, szerintem, nem! Tehát végig repültem fölötte, majd leereszkedtem az egyik díszesebb épület tetejére. Óvatosan beljebb tipegtem és szám tátva maradt. A helységben lakoma volt, rengeteg emberrel. Nem, nem is, inkább valami féle tanácskozás lehetett. Nem figyeltem meg a részleteket???Várjunk!. Követeket láttam, nem turániak voltak, sőt!- A mogur egyre izgatottabb lett.
-Akkor kik?- Kérdezte Carina,- köztársaságiak, jedik, mandalore-ok, sithek?.-
-Azok voltak, néhány feketébe öltözött sith követ. Nagyon elszántnak látszottak.- Hirtelen elcsendesedett.
-Van tovább is?!- Kalrissian hangja nagyon távolinak tűnt.
- Na!- Emelete fel a hangját Tuloc.- Ne sürgesse a mogurt!-
Sobor folytatta, hallgatósága képzelete hirtelen hatalmasat ugrott vissza az idő és a történelem poros szalagján. Nem sokára mindenki egy hatalmas díszvacsorán találta magát, ahol különféle gazdagon díszített kelmékbe öltözött követek jöttek mentek. Ajándékokat hoztak, vagy üdvözletüket küldték, esetleg a behajtott adót és javakat jelentették. A dúsan megrakott asztal körül hangos csevegés folyt, a Galaxis szinte minden nyelvén. A sok étek és a számtalan faj, nép küldöttei egy módos uralkodó udvartartását jelezték. Az is volt, a peremvidék összes bolygóján ismerték és tisztelettel beszéltek róla. Bolygóját, pedig jócskán nevezhették a peremvidék zafírjának, hiszen, barátságosan, hívogatóan kéklett az űr bársonyán. A fejedelem egy egyszerű kereveten könyökölt és néhány bizalmasával társalgott, néha, néha körbe hordozta szigorú tekintetét a hatalmas teremben. Az ajtót takaró súlyos drapéria mögül az egyik szolgálója lépett hozzá, majd halkan a fülébe súgott valamit.
-Méltóság! Különös követek vannak itt!- A fejedelem elkomorult, majd bólintott. Felállt és egy apróbb helység felé sietett, nyomában a szolgálóval.
Talán a mogur látomása nem volt oly részletes vagy leíró, esetleg az apró szobácska nem rendelkezett cikornyás díszítéssel, minden esetre a sith követeknek a pompás fogadtatás mellőzésével kellett szembe nézniük. Emiatti csalódottságuk azonban szemmel nem volt látható. Ám az ?ajándék?, amit magukkal hoztak, hatalmas meglepetést okozott. Az akkori fejedelem és a látomást hallgatók álla az ámulattól a padlón landolt. Az egyik sötét lepelbe öltözött alak, súlyos kámzsája rejtekéből egy díszes kerámiát vett elő, majd színpadias mozdulatokkal levette az edény tetejét. A turániak katonai vezetője az agyvérzés közeli állapotba került, mikor az, ex-szellemi vezető, a mogur levágott feje nézett vissza rá. Frissen, méztől tocsogva?
-Ez....ez igen érdekes, amit eddig elmondott Sobor, és..... -Carina igyekezett összeszedni a gondolatait, de az izgatottságtól ez nehezen ment neki. Amit az elmúlt percekben mind ő mind a többiek hallhattak az nem mindennapi dolgokról tanúskodott. A szemébe mindazonáltal zabolázatlan csillogás költözött. -....és ez egybevág néhány történelmi utalással, amit voltak kedvesek megosztani velem. Az amit látott.....ahogy leírta az eseményeket, az Naga Shadow korai hódító hadjáratainak előzményei. Sokak szerint, ekkor néhány nép, a szabadság fejében, sarcot fizetett a sitheknek, így azok bizonyos időre lemondtak a hódításról és az adott bolygó megsemmisítéséről.-
-Irnik turra ?fizetségéről? beszél? -mozdult meg Enned a székében, éreztetvén, hogy felkeltette a figyelmét az információ. Néhány turáni katona összevonta a szemöldökét. Rajtuk a visszafogott figyelem bontakozott ki.
-Pontosan. -vágta rá Carina, minél jobban fellelkesülve azon, hogy hasznosnak érezheti magát.
-Az egy több ezer éves történet! -Enned mit sem titkolta izgatottságát.
-Több, mint ötezer éves. De nem is tudtam, hogy magát ez ennyire.......
-Ő volt talán a leghíresebb hadvezérünk, mielőtt turrává választották. Persze ilyen vakmerő tett után?.Nem csodálkozom! -szakította félbe Carina csodálkozó hangját. -Bár ezért a kijelentésért, gondolom, Mattu eléggé féltékeny lenne, ha még itt lennének. De Keche régebben sokat beszélt az ősi időkről, amikor még őseink hadjáratokat indítottak és.....
-Szerintem maradjunk a jelennél. -vágott közbe óvatosan Kadar. -Minél tovább tartózkodunk a rendszer határánál, annál gyanakvóbbá tehetjük az ittenieket. Ki kell eszelnünk valami hathatós tervet, hogy megszerezzük azokat a relikviákat, amiket az a bizonyos...bizonyos....- Inkább elharapta a mondatot. Nem akarta megbontani a penge élen táncoló egyensúlyt és békét, maga és turáni szövetségesei közt, azzal, hogy sith kincseknek nevezi, az egykori hadvezér által készítetett, majd fizetségül szolgáló tárgyakat, melyeket leendő gazdáik épp, hogy csak érinthettek.
-Irnik, irnik... -segítette ki a kapitányt Enned készségesen.
-Nos, tehát Irnik parancsnok ide rejtett el. Köszönöm!-
-Fogalmazzunk úgy, hogy itt vette vissza!- Helyesbített Tuloc.
-Van még valami. Valami, amit még figyelembe kell, hogy vegyünk. -szólalt meg hosszas szünet után Sobor ismét. -A relikviák legtöbbjét az itteniek sith ereklyeként ismerik.
-Hogy? -mozdult meg a helyén Toluc is. -Mégis.
-Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért, de azt, amit a Korona megmutatott abból az derül ki, hogy.....
-Megkapták a sithek a kincseket. -fejezte be Carina Sobor mondatát suttogva, de egy fél pillanattal később be kellett látnia, hogy kissé elkapkodta a dolgot. Míg ő maga elé merengett, addig a mogur vetett feléje egy pillantást, majd folytatta:
-Irnik ugyan visszaszerezte a kincseket, vagy egy részüket. Ám, népünket hontalanságba taszító sitheknek, úgy látszik sikerült néhányat megtartani, melyeket hatalmi jelképként kisajátítottak. Tuaran korai népei fölött, így szerezve, s tartva meg az uralmat.-
-Ez mind nagyon érdekes! DE! És most? -tárta szét a karjait Moryn tanácstalanul. -Odamegyünk, bekopogunk, és szépen elkérjük tőlük? Másrészről úgy veszem ki a szavaikból, hogy ezek a kincsek igencsak a szívükhöz nőttek. Ha nem éppen kulturális jelentőségűek, akkor éppen történelmiek vagy vallásiak. Khm....ezt a hajón hagyta. -mutatta fel Carina adattárolóját, amit letett maga elé az asztalra.
-Tudom, hogy mire akar célozni. -sétált el a háta mögött a mogur. -De felesleges kétkednie barátom. A turáni nép jól tudja, hogy nem tarthatja meg ezeket a kincseket. Egy műgyűjtő vagy egy jó pénzt kínáló múzeum kezében, pedig még mindig nagyobb biztonságban vannak, mint a Vad Űr régióiban, főleg, hogy katonai potenciálunkat kis híján eltörölték a színről.-
-Jól van, jól van, nem azért mondtam. Ne vegye a lelkére....-
Sobor egy pillanatra megérintette a tenyerével a csempész vállát.
-Ne mentegetőzzön, ez is egy olyan ?kötelező? felvetés maguktól, csempészektől.- A csempészek fülét megütötte a kissé lekezelő hangsúly.
-Üzlettársaktól, ha szabadna pontosítanom. -emelte fel a mutatóujját Cypher. -A kétkedést, pedig nem önzőségből használjuk, hanem tapasztalatból. Elég sok üzletfelünk akadt, akik a ?szerződés? kezdeti szakaszában fűt-fát ígértek és végül alig akartak fizetni a teljesítés után-.
.- Én is jól tudom, hogy a Galaxis legfőbb Istene, melynek hatalma néha felfoghatatlan, kredit névre hallgat!-
- Alkalmazzuk a jól ismert közmondást,- javasolta Thorbjörn, miközben meghúzta a turáni kerítésszaggatóval feltöltött lapos üvegét.- Pénz beszél, kutya ugat, a bantha karaván meg halad!- A hapan ritkán szólt, de akkor mindig találót.
Moryn egy színlelt bólintással fogadta az elhangzottakat, mígnem Kadar visszavette a szót igyekezvén elhessegetni a kialakult feszült légkört. Úgy tűnik, hogy sok kört le fognak még játszani, mire elmúlnak a negatív érzéseik, gondolta magában.
-Nos, talán útra is kellhetne a csapat. Megelőlegeztem magamnak annyit, hogy feltérképeztem Tuaran II városait. Máris felnagyítom őket....-
-Rendben. -biccentett Cypher és felpillantott Soborra. -Bökjön rá arra a pontra, ahol kitehetem az embereit.-
