Nem tudom, Zééé hány évesen látta a klasszikus trilógiát. Én 12 évesen láttam az Ep4-et, és utána 13 évesen az Ep5-öt, és 16 évesen az Ep6-ot, és semmi ilyen szintű brutalitás hatásra nem emlékszem. Dráma volt, döbbenet volt az említett momentumok kapcsán, mint gerinctörés, kínzás, kettévágás, de ahogy Dzséjt is írja, mivel semmit nem mutattak belőle, csak utaltak rá, hogy mi történt vagy fog történni, így a képzeletünkre volt bízva. Amitől persze pont olyan jól működött a feszültségkeltés, mintha egy könyvben olvasnám ugyanezt. Pedig egyébként nem túl magas az ingerküszöböm az erőszakos dolgok vásznon való megjelenítésének tekintetében, és akkor még ekkora sem volt, mint most.
Semmiképpen nem mondanám a klasszikus trilógiát brutálisnak még a 80-as évekből nézve sem.
A Star Wars mint a mese fogalmának újraértelmezése viszont nagyon találó megfogalmazás, a kiváló effekteken kívül engem pl. ez fogott meg a legjobban benne már elsőre is. No meg a zseniális zenéje.
Ja, és hogy ne csak off-oljak, a Rebels úgy legyen SW-s, hogy közben legyen egyedi. A jó féle humor persze jöhet, de azért, mert egy igazi kalandos történetbe be kell az is.