Pildi

Most látod először a sorozatot? Lehet, hogy nekem is majd meg kell néznem csak a sorozatot újra végig (amíg készen van, természetesen), hogy igazán értékelni tudjam. Eddig sem volt vele semmi bajom, nagyon jó adaptáció remekül kiválasztott színészekkel, csak hát annyira nagyon jónak tartom a könyveket, hogy azok árnyékából nem tudott igazán kitörni.

Lehet, hogy nekem nagyok voltak az elvárásaim, de szerintem a Jégvarázs az Aranyhajat nagyon nem éri be. A túl sok éneklés (főleg az elején), de a kevésbé érdekes karakterek miatt sem. Igaz, annak idején nagy meglepetés volt, hogy az Aranyhaj milyen jó, míg a Jégvarázst úgy reklámozták, hogy jobb, mint az Aranyhaj, és az ilyesmi ritkán sül el jól.

Azért amikor valaki ennyire nyögvenyelősen tud csak hatalmat szerezni (egyesével kiszakítja másokból, akiket előtte el kell fogni stb.) és azt ugyanilyen nehézkes fenntartania, az nem lehet igazi nagyhatalom, amikor vannak a galaxisban olyanok, akik születésüknél fogva rendelkeznek ilyen képességekkel. Talzinnak nagyratörő tervei voltak és lesznek is még (elfogadom, hogy csak anyagi valója semmisült meg, és lelke a visszatérésre vár), de jobban tenné, ha megpróbálna a saját kiskirályságában megmaradni, mert komoly ellenféllel nincs egy súlycsoportban, pont a fentiek miatt. Sérülékeny a rendszer, ami hatalmassá teheti. Jar-Jar felelőssége pedig létezik a klónsereg megrendelése kapcsán, de biztos vagyok benne, hogy ha nem ő, akkor valami más módon manipulálva talált volna Palpatine egy másik jóhiszeműt, aki a hadsereg felállítását javasolja.

Talzin anya számomra nagy meglepetés volt! Pedig lehetett volna sejteni az egész varázslós-fekete mágiás előzményekből, hogy ki más is lenne a mesterek eltűnése mögött, mint ő. Azért azzal túlvállalta magát, hogy úgy vélte, egy Jedi mestert is le tud győzni - bár az eredeti tervben az szerepelt, hogy mire a mentőcsapat odaér a piramishoz, az ő hatalmát már Julia királynő életereje is erősíti, ami végül hajszál híján, de nem jött össze. Talzin az a szereplő, aki talán a legkevésbé illik bele a Star Wars korábban megismert világába, de végül is olyan jó karaktert formáltak belőle, hogy ilyesmi nekem már nem is jut eszembe, ha meglátom, hanem csak örülök. Nagyon illik hozzá a módszer, amit most végre megismertünk, hogy miből is származik a hatalma, a varázsereje. Jar-Jar és Windu remekül megoldották a feladatot, legyőztek minden akadályt és még időben is érkeztek. Ahogy végigverekedték magukat az egész városon és utána a piramis őrein, az nagyon tetszett - és megint óriási Indy hangulat volt. Windu abszolút felülmúlta önmagát végig, amire a zárómondata tette fel a koronát, akár terápiás céllal is felirhatták volna neki ezt a küldetést az általa korábban nagy ívben lenézett gungan-nel, mert tanult belőle valamit. Nekem tetszett ez a történet nagyon, kis felüdülés a komoly témák között, ami ezt a záróévadot alkotja - ugyan még nem láttam a többi részt, csak a következőt, de az itt-ott elejtett megjegyzésekből sejthető, hogy nem lesz piskóta az utolsó három epizód. Ha már záró évad, akkor a komoly mondanivaló mellett jól esett látni egy ilyet is, ami leginkább csak szórakoztató volt, de annak igen jól sikerült. Ilyen típusú történet minden évadban szerepelt eddig, és most is kár lett volna kihagyni.

Jó, nem lehet mindenki hős, kellenek az ilyen mesékbe is hétköznapi, gyarló emberek, akik mellett a hősök is felértékelődhetnek. Hogy meghalt Padméért, az nem lebecsülendő tett, de az előzmények miatt már nem lehet hősies. A halálával csupán Padmé felé törlesztett valamit abból, hogy a nő kétszer is megbízott benne, és kétszer majdnem meghalt miatta. A csalódásom oka, hogy azt lehetett tudni, Clovis kutyaszorítóba fog kerülni (ha Dooku-val üzletel, annak más vége nem igazán valószínű), de valamivel több tartásra számítottam tőle, bevallom. Nálam túlságosan jól sikerült tisztára mosnia magát az előző két részben, úgy tűnik.

Ez egy nagyon bájos epizód volt. Aranyos az alapsztori, hogy Jar-Jar is lehet valakinek a szíve csücske, aki őt hívja segítségül, és annak ellenére, hogy kétbalkezes, valóban tud is segíteni. No és, hogy együtt megy Windu-val, az igazán mókás párost szül (a végtelenül merev és a végtelenül laza együtt ), de meglepően jól működnek együtt. A szekta módszerei az Indy-filmeket juttatták eszembe (tiszta Végzet temploma volt a földalatti szentély), és ennek megfelelően lett kalandos a történet. A Jedi Rend utánpótlás szerző módszereival kapcsolatban én is úgy véltem eddig, hogy nincs erőszak, csupán a hagyományok miatt szokás átadni a kiválasztott gyerekeket, ami enyhe társadalmi nyomást jelent minden érintett családon, de nem lehet kényszer. Emiatt nem is tudom hová tenni azt a megjegyzést, hogy kifejezett gyerekrablás miatt nem szeretik a Jediket Bardottán. Ha valóban ez a módszer, az mélyen elítélendő, de azzal a véleménnyel értek egyet, hogy ez nem lehet általános jelenség. Valakik túlkapásairól lehet szó, a háború nyomása alatt, és nem egy ezeréves gyakorlat. Az lehetséges, hogy túl kicsik ezek a gyerekek egyébként, és jogos felvetés, hogy jó-e bármilyen szempontból, hogy családi szeretet nélkül nőnek fel. De azért van különbség egy eltévelyedett ideológia mentén lévő korrekt eljárás és a szülők akarata ellenére történő elragadás között.

Nekem semmi bajom nem volt eddig Clovis-szal ebben a történetben, érthetőek voltak a motivációi, kiderült, hogy idealista és tele van jó szándékkal, de ebben a részben sokat romlott ez az összkép. Sajnálom, hogy meghalt, és szép dolog, hogy feláldozta magát, de amíg idáig eljutottunk, azok alapján ennél jobbat sajnos nem tehetett. Totálisan "elvesztette az arcát", az emberi hitelét minden tekintetben. Az egy dolog, hogy nem gondolt bele (pedig üzletember), hogy olyan szívességet, amit Dooku ajánlott, nem szoktak ingyen osztogatni (tipikus "majd egyszer kérni fogunk mi is valami szivességet" helyzet), de az igazi baj, hogy nem tudta méltósággal kezelni a helyzetet, amikor kiderült, mibe keveredett. Aki elég erőt és elhivatottságot érez magában ahhoz, hogy felvállalja a Bankár Klán korrupciótól való megtisztítását, és poster man-ként bólogat mosolyogva a Szenátusban, amikor kinevezik és megadják neki a bizalmat, az álljon ki az igazáért, amikor megzsarolják! Komolyan, régen voltam ilyen csalódott karakter kapcsán, mint most, amikor egyszerűen Amidala szemébe mondta, hogy felemelik a kamatlábat a Köztársaság számára. Az meg egyszerűen szánalmas volt, hogy Padmé ellen fordította a fegyverét, hogy magát védje. Dookuék jól keverték a kártyát, az biztos, de sikerült hozzá egy kellően gyenge jellemű embert is találni, ami nagyon megkönnyítette a győzelmüket.

Ahsoka hirtelen nem jutott eszembe, de valóban, ha volt valaki, akiben megbízott, akkor az ő volt.

Így igaz. Nem tudom elképzelni, hogy Lucasnak ilyen ötlete legyen.

Donát, a sors (vagy az Erő) nagyon nem akarja, hogy ezen a talin részt vegyél. De azért az utazás biztosan kárpótol érte - szerintem sokkal jobban, mint a mérlegképes tette volna.

Én is gratulálok! Szintén támogattam, nem utolsósorban azért, mert nagyon finomnak tűnt a recept.

Boldog szülinapot, Merr-Sonn! Továbbá teljesen egyetértek az írásoddal.

Én inkább azt gondolom, hogy Anakin igazán senkiben sem bízott meg, elég volt bármilyen kis gyanú vagy ballépés, és máris tele volt bizalmatlansággal. Jó példa erre pont Padmé. Ez valószínűleg a rabszolga sorsából adódik. Palpatine-ben csak azért bízott talán mindenki másnál jobban, mert ő tudatosan erre játszva építette fel a kapcsolatukat.

Csak arra, hogy talán minden baj jóra fordulhatott volna, ha Anakin megfogadja Padmé tanácsát, és segítséget kér Obi-wan-tól. Én a helyében megbíztam volna benne, anélkül is, hogy ismertem volna az érzéseit Satine iránt, de azóta meg pláne így van.

Nagyon érdekesnek találom a történetet, ha tudom, meg fogom nézni.

Békésebb korban talán felnőtt volna a feladathoz előbb-utóbb, de jelen helyzetben valóban nem való volt apának. Elméletileg a megdöbbenése után elfogadta a helyzetet, sőt még örült is neki (biztos mindenkiben megmozgat valamit a lelke mélyén a gondolat, hogy utódja lesz), de hogy ez mit jelent majd a gyakorlatban, azt nem gondolta végig ott egy perc alatt, sőt, később is csak Padmé gondolatai által szembesül vele, mi mindent is jelent mindez. Ott már nem örül, sőt, mivel a rossz álmai is szüléshez kapcsolódnak, megkockáztatom, hogy épp ellenkezőleg.Igazad van, ugyan végig Padmét féltette, de ebben nagy adag önzés is közrejátszott. Clovist én is sajnálom egy bizonyos fokig, de azért ne felejtsük el, hogy Padmé erősen tiltakozott pl. a csók ellen, mégis megpróbálta megcsókolni. Vannak nők, akik ezzel csak játszanak, de tudhatná, hogy Padmé nem ilyen. A komoly tiltakozást persze cáfolni látszik a ruha és a helyzet, ezt belátom, így a kisérlet végül is érthető. De az biztos, hogy rendes volt. Nyilván nem volt benne rosszindulat Padmé iránt, és volt olyan intelligens, hogy felmérje, milyen károkat okozna az árulkodása. Teljesen egyetértek. Én már az Ep3 alapján komoly hibának és kihagyott fordulópontnak éreztem, hogy Anakin nem bízik meg Obi-wan-ban, és mióta ismerjük a Satine sztorit, azóta ez még hangsúlyosabb. Nagy kár ezért.

Remek folytatása az előző résznek! Egyrészt, csodálatos nézni, Palpatine hogyan manipulál mindenkit maga körül, ideértve Padmét, Clovist, sőt a Szenátust is, másrészt így az Ep3 előszobájában nagyon szépen mutatják meg nekünk, mi is az igazi gond Anakin és Padmé házasságával, aminek hosszúra nyúló következményei lesznek a későbbiekben. Ez a titkos házasság nem igazán vált be, most már kimondhatjuk. Hiába voltak őszintén és minden akadályt legyőzően szerelmesek, de a hétköznapjaikat megmérgezi, hogy nem vállalhatják fel egymást. Ráadásul állandóan távol vannak egymástól, és ha összefutnak is néha, az sem egyszerű helyzet, és ilyen problémák tarkítják, mint pl. hogy emiatt nem tiszták a határok egy harmadik (Clovis) számára, aki mit sem sejtve próbálkozik Padménál, és emiatt Anakin kis híján megöli. Olyan jó lenne egyszerűen tisztázni vele a helyzetet, de nem lehet, és ez mindhármójuknak rossz. Nagyon kifejező látni Padmé arcát az epizód végén: csalódott, és nem csak azért, mert a férje nem bízik benne, hanem azért is, mert ez az őrült düh, ami féltékenységében elfogja Anakint, egy másik embert villant meg, és nem azt, akibe anno beleszeretett. Ez nagyon fájó felismerés. A bizalom hiánya és Anakin kezelhetetlen dühkitörései már máskor is megjelentek, de soha még nem ekkora erővel. Ahogy az is szépen látszik, miért nem fordul Obi-wan-hoz sem most, sem majd akkor, amikor kiderül Padmé terhessége: mert benne sem bízik meg, hiába a finom utalás Satine-ra. Elszántsága, ami egykor kisegítette a rabszolgaságból, most már korlátozza a boldogságát, mert elvakulttá teszi. Clovis pedig veszélyes útra téved azzal, hogy elfogadja Dooku ajánlatát. Én elhiszem, hogy jót akar, új vezetőként jóvá tenni a Bankár Klán korrupt tetteit, de túl naivnak bizonyul majd , ebben biztos vagyok.

Köszi szépen Lok!

Én bíztam benne, hogy lesz, rövid évad ide vagy oda. Mégis csak az utolsó.

Ez a gondolat nagyon tetszik. Pontosan ilyen TCW befejezésre vártam, ezt hiányoltam. Alig várom, hogy végre ide jussak majd a 6. évad megtekintésében.

Én is pontosan erre gondoltam az előbb a szép estével.

Az eredeti készítőkre gondoltam. Csak az Ep2-ben alig láttunk belőlük valamit, így korábban különösebb véleményem nem volt róluk. Bevallom, a kinézetük sem túl bizalomgerjesztő, így könnyen esnek az előítélet áldozatául, amit ebben a részben a viselkedésük is igazol. Egyébként a kinézetük nem a Bankár Klán sajátja, hanem az egész muun népé, tudom, akik között nyilván vannak jó emberek is.

Nagyon érdekes epizód vezeti be ezt a három részes szálat. Szeretem a nem harcmezőn játszódó kavarós szálakat, mert legalább annyi minden dől el ezekben a játszmákban, ha nem több, mint a csatatéren. Főleg, mert a játszmák Darth Sidious specialitása. Az epizód végére szépen ki is derül, hogy ismét ő van az egész ügy mögött, hogy eltűnt a Bankár Klán pénze, legalábbis látszólag eltűnt, csak az még nem tiszta teljesen, hogy miért kavar emiatt, hisz pont ő küldte oda Amidalát. A cél elvileg, hogy ismét kölcsönt kérjen, de valójában az, hogy indikátora legyen egy konfliktus kirobbanásának, ami nyilván majd megint Sidious malmára hajtja a vizet. Hogy Clovisnak mi ebben a szerepe, még nem tiszta, de valóban, őszintének tűnik, amikor azt mondja Padménak, hogy most jót akar. Ezt a kibontakozó konfliktust még tetézi a „szerelmi háromszög ”, ahogy nyilvánvaló, hogy Clovis még mindig oda van Padméért, és ahogy ezt az odaérkező Anakin nagyon nem tolerálja. Tényleg röhejes. Alig látják egymást, ha bizalom nincs, akkor oda a szerelem is, az egész már csak birtoklási vágy a részéről, én is lassan hajlok efelé, pedig az Ep3 alapján még azért ezt enyhébbnek véltem.De az az azért kizárt, hogy ott hagyta volna. Egyébként ezek a Bankár Klános fickók elég unszimpatikusak. A készítők is utálhatták a bankokat.

Köszi Lok!

Padmé kb. 27 éves lehet most, mert 12-13 év telt el az Ep1 óta, amikor 14 évesen királynő volt már. Vagyis kb. 15 éves közéleti szereplés van a háta mögött ilyen fiatalon, ami okot adhat a "régi szép időkön" való nevetgélésnek. Clovist szerintem úgy kedveli, mint egy régi barátot, akiről mégis kiderült, hogy nem olyan rossz ember, mint korábban hitte, és ebbéli örömében örül neki. Ezzel a viselkedéssel és ruhával kétségtelenül túlmegy azon a határon, amit szerencsés lenne betartani, ha nem akar semmit a férfitól, de ez nem szándékos. Lehet, hogy csak akart egy szép estét magának is, és nem gondolta ezt végig. Anakintól a Naboo-n ennél többet akart, az biztos, de ott sem volt a viselkedése szándékos, hanem inkább ösztönös. Vagyis leszűrhetjük, hogy Padmé talán nem igazán ismeri a férfiakat.