Pildi

A hobbit: Smaug pusztasága Nagyon tetszett, engem semmi sem zökkentett ki a lendületből (utalva a pár nappal ezelőtti spoiler vitára), még az sem, hogy a gyerekek azért közben kérdezgettek ezt-azt, annyira élveztem az egészet. Nem volt üresjárat, izgalmas és kalandos volt az egész film, tele jó poénokkal. A legjobb jelenlettel kapcsolatban osztom Nute véleményét, miszerint Annak idején amikor A Gyűrűk Ura regény elolvasása után elolvastam A hobbitot is, nekem óriási volt a szakadék a két könyv stílusa, világa között, attól eltekintve, hogy abban találja meg Bilbo a Gyűrűt, nem éreztem igazán előzménynek. Egy jó kis gyerekkönyv volt, semmi más, újraolvasni sem volt különösebben kedvem soha. Eza film viszont igazi GYU előzmény, ráadásul sokkal kisebb pátosszal (ami jót tesz neki, bár én a pátosszal együtt szeretem a GYU filmeket), ami miatt lazább, könnyedebb, kalandosabb, ami nagyon jól áll neki. Jó húzás, hogy ezt a trilógiát más hangulatúra kreálták, és úgy sikerült kiszedni a gyerekmese kategóriából, hogy a gyerekek még nagyon élvezik (ezt most tapasztaltam), miközben a GYU-világban jártas felnőtteknek is teljes értékű élményt jelent.

Boldog névnapot Dzséjt!

Dzséjt, elolvastam a kritikád, és azon túl, hogy nagyon jó írás, az ötlött az eszembe, hogy vajon mikor tudom majd újranézni a sorozatot, hogy ilyen szinten értsem én is az eseményeket. Mert jelenleg ettől még elég messze állok.

Mi egyszer vettünk egy wireless fejhallgatót, de olyan rossz volt a hangminőség, hogy gyorsan kicseréltük egy (egyébként olcsóbb, de kategóriákkal jobb minőségű hangot adó) vezetékes verzióra.

kudar, köszi a linket! Sajnos nekem is lassan csorog lefelé, pedig még ma nagyon meg szeretném nézni.

Örülök, hogy megnézted, és ennyire tetszett. Én is pont így teszek minden évben.

Boldog karácsonyt és békés ünnepeket kívánok mindenkinek!

Pedig könnyű helyzetük lenne, egy-két új SW könyv csak úgy adja magát.

Bevallom őszintén, még nem is láttam eredeti hanggal, de egyszer ki fogom próbálni legalább ezt a filmet.

Én is nagyon szeretem a magyar szikront ebben az esetben, bár biztos jó lehet eredeti hangokkal is (a Sherlock-kal megismerkedvén Benedict Cumberbatch hangja borítékoltan szuper lehet itt is). A 3D eddig még egyetlen filmnél sem nyűgözött le igazán, nem volt miatta sokkal jobb egy film, mint 2D-ben (már ahol ez bizonyítást nyert: pl. a Baljós árnyaknál, vagy az Avatarnál, amit még együtt IMAX-ban láttunk, és szuper volt, de az a film otthon a normál, még csak nem is HD tévénken is az). Nálam ez úgy van, hogy az első 5 percben ámulok, hogy milyen marha jó ez a 3D, aztán meg egyszerűen hozzászokom, hogy ilyen, és már nem olyan nagy szám önmagában. Ha jó a film, akkor igy is, úgy is lenyűgöz.

Ez nagyon jól hangzik. Beteszem őket az olvasórendembe. Kicsit kezd hosszú lenni ez a lista, de majd csak sorra kerül minden könyv.

Az ilyen szintű spoilerek pl. engem egyáltalán nem bosszantanak, sőt, jobb ha tudom, ha valami nem passzol az adott filmhez, mert két eset lehetséges: vagy engem is zavarni fog az adott dolog, de akkor nem csalódok, mint pl. most Bomarr, vagy kiderül, hogy engem nem zavar annyira, és valószínűleg még jobb szájízzel is jövök ki a moziból, mint ha nem számítottam volna rá. Pozitív meglepetések esetén mondjuk ez nem jó módszer, mert ott pont az ellenkező hatás lehetséges. Az előzetesben is szereplő részletek felemlegetése meg végképp nem lehet spoiler kategória. Moziban is adják más filmek előtt, így nehéz kikerülni, hogy ne tudja az ember legalább az említés szintjén.

Én is úgy emlékszem, hogy nálatok ez a szokásos folyamat.

Én ott leszek az éjféli vetítésen veletek, ez nem kérdés! És tetszik az előzetes ráhangolódás ötlete is. Hogy melyik moziban, az kevésbé érdekel.

Sok sikert mindenkinek, akit érint a karácsonyi vizsgaidőszak. Aminél egyébként kevés rosszabb dolog van az egyetemi évek alatt. A nyári még akkor is sokkal jobb, ha több alternatív tevékenység versenyez több-kevesebb sikerrel az ember idejéért, mint télen, mert süt a nap, de legalábbis világos van. Nekem télen tanulni igazi kínszenvedés volt mindig. MissKarrde, sajnos a sok változás mostanában nem csak a vizsgázókat sújtja, bár megértem, hogy ez ebben a helyzetben különösen bosszantó tud lenni (főleg, ha féléven múlik). Az egész gazdaság nehezen alkalmazkodik ehhez a bizonytalansághoz, illetve úgy alkalmazkodik, hogy mindent halogatnak, ami hosszú távú megítélést igényel.

Köszi a beszámolót. Nagyjából eddig is ilyen élményt vártam ettől a filmtől, örülök, hogy jó lett. Mondjuk mi családosan akartuk megnézni, mert a Váratlan utazás nagyon tetszett BD-n itthon, de ha ijesztő, akkor lehet, hogy megvárjuk vele a tévénézős verziót most is.

Sajnos mi már régen túladtunk minden ilyen holmin.

Látod, nekem ez a netes rendelés eszembe sem jutott, pedig milyen jó ötlet!

Felhőatlasz Nagyon érdekes film volt. Nem mondom, hogy az üzenetén túl teljesen értettem benne mindent, de egy élmény volt végignézni. A színészek alakítása és átváltozása egyik szerepről a másikra valami egészen kívételes néhol. Néhányukról csak a stáblista alatt jöttem rá, ki mindenkit alakított még.

Londont én is nagyon szeretem. Eddig négyszer jártam ott, ebből egy alkalom volt egy teljes hét, a többi csak 1-3 nap, és bármikor visszamennék még.

Köszi az összeállítást! Ebből látszik, hogy sok arca lehet egy színésznek. Én többségüket először a Trónok harcában láttam, és csak utána a Doctor Who-ban kb. jó egy évvel később, és csak ötöt ismertem fel közülük (a Trónok harcában játszott katakter nevén nevezve): Walder Frey-t, Tengerjáró Davost, Gendry-t, Jojen Reed-et, és Edmure Tully-t, pedig sokkal többnél beugorhatott volna, hogy hol láttam már, annyira jellegzetes vonásaik vannak )pl. a Tövidkirálynő ilyen arc).

Nekem kétféle kiadású Cartamundi SW francia (römi) kártyacsomagom van, az egyik egy normál papírkártya kiadás (ezt még a 2007-es Celebration Europe-n vettem, de utána nálunk is lehetett kapni, külön csomagban vannak a jók és a rosszak), a másik pedig egy műanyag 3D (képváltós) verzió fémdobozban (az koedukált ). Mindkettővel játszottunk már, de az a baj, hogy túl szépek ahhoz, hogy az ember kártyázásra használja őket. Pontosabban a színek elsikkadnak a felületen a klassz képek mellett, így nehéz azokra figyelni, pedig kártyázásnál az lenne a lényeg. Gyűjthető kártyákból pedig azt a Topps kártyagyűjteményt gyarapítom, mint Ody. Azzal pl. nagyon jókat lehet játszani, de én nézegetni is szeretem a lapokat, olyan szépek.

Én könyvet, színházjegyet, kozmetikumokat, vagy esetenként ruhaneműt szoktam ajándékozni a család felnőtt tagjainak. Nem tudom, ezzel segítettem-e, mert ezek igazán általános ajándékok. Viszont évente variálom őket.

Frenkie, ezen csak a bizalom segíthet. Bíznod kell benne, hogy az, akit alapvetően a haverodnak vagy barátodnak tartasz hosszasabb ismeretség és közös szép élmények után, szándékosan nem gorombítana le, nem néz hülyének stb. Írásban egyszerűen nem lehet ugyanúgy kommunikálni, mint személyesen élőben, mert nem látod a másik arcát, amikor megismered a véleményét. Ezt el kell fogadni. Ha bízol benne, akkor nem akadhatsz fenn olyan dolgokon, amelyek nem egyértelműek, hogy most negatív vagy semleges üzenetet hordoznak. Elhiszed, hogy nem személyesen ellened szólnak, hanem csak egy ellentétes véleményt mutatnak, ami meg tök normális. Nem érthetünk mindenben egyet még a barátainkkal sem. A bizalom nem könnyű dolog, főleg ha az ember rossz passzban van. De muszáj bízni legalább azokban, akik nem ártottak még neked tevőlegesen. A véleményeltérés meg abszolút nem egy tevőleges ellenséges megmozdulás, hiszen nincsenek kézzelfogható negatív következményei. És több mint valószínű, hogy az esetek döntő többségében jóindulatú.

Szép kor. Boldog szülinapot, Nute!