Pildi

Én is nagyon szeretem a magyar szikront ebben az esetben, bár biztos jó lehet eredeti hangokkal is (a Sherlock-kal megismerkedvén Benedict Cumberbatch hangja borítékoltan szuper lehet itt is). A 3D eddig még egyetlen filmnél sem nyűgözött le igazán, nem volt miatta sokkal jobb egy film, mint 2D-ben (már ahol ez bizonyítást nyert: pl. a Baljós árnyaknál, vagy az Avatarnál, amit még együtt IMAX-ban láttunk, és szuper volt, de az a film otthon a normál, még csak nem is HD tévénken is az). Nálam ez úgy van, hogy az első 5 percben ámulok, hogy milyen marha jó ez a 3D, aztán meg egyszerűen hozzászokom, hogy ilyen, és már nem olyan nagy szám önmagában. Ha jó a film, akkor igy is, úgy is lenyűgöz.

Ez nagyon jól hangzik. Beteszem őket az olvasórendembe. Kicsit kezd hosszú lenni ez a lista, de majd csak sorra kerül minden könyv.

Az ilyen szintű spoilerek pl. engem egyáltalán nem bosszantanak, sőt, jobb ha tudom, ha valami nem passzol az adott filmhez, mert két eset lehetséges: vagy engem is zavarni fog az adott dolog, de akkor nem csalódok, mint pl. most Bomarr, vagy kiderül, hogy engem nem zavar annyira, és valószínűleg még jobb szájízzel is jövök ki a moziból, mint ha nem számítottam volna rá. Pozitív meglepetések esetén mondjuk ez nem jó módszer, mert ott pont az ellenkező hatás lehetséges. Az előzetesben is szereplő részletek felemlegetése meg végképp nem lehet spoiler kategória. Moziban is adják más filmek előtt, így nehéz kikerülni, hogy ne tudja az ember legalább az említés szintjén.

Én is úgy emlékszem, hogy nálatok ez a szokásos folyamat.

Én ott leszek az éjféli vetítésen veletek, ez nem kérdés! És tetszik az előzetes ráhangolódás ötlete is. Hogy melyik moziban, az kevésbé érdekel.

Sok sikert mindenkinek, akit érint a karácsonyi vizsgaidőszak. Aminél egyébként kevés rosszabb dolog van az egyetemi évek alatt. A nyári még akkor is sokkal jobb, ha több alternatív tevékenység versenyez több-kevesebb sikerrel az ember idejéért, mint télen, mert süt a nap, de legalábbis világos van. Nekem télen tanulni igazi kínszenvedés volt mindig. MissKarrde, sajnos a sok változás mostanában nem csak a vizsgázókat sújtja, bár megértem, hogy ez ebben a helyzetben különösen bosszantó tud lenni (főleg, ha féléven múlik). Az egész gazdaság nehezen alkalmazkodik ehhez a bizonytalansághoz, illetve úgy alkalmazkodik, hogy mindent halogatnak, ami hosszú távú megítélést igényel.

Köszi a beszámolót. Nagyjából eddig is ilyen élményt vártam ettől a filmtől, örülök, hogy jó lett. Mondjuk mi családosan akartuk megnézni, mert a Váratlan utazás nagyon tetszett BD-n itthon, de ha ijesztő, akkor lehet, hogy megvárjuk vele a tévénézős verziót most is.

Sajnos mi már régen túladtunk minden ilyen holmin.

Látod, nekem ez a netes rendelés eszembe sem jutott, pedig milyen jó ötlet!

Felhőatlasz Nagyon érdekes film volt. Nem mondom, hogy az üzenetén túl teljesen értettem benne mindent, de egy élmény volt végignézni. A színészek alakítása és átváltozása egyik szerepről a másikra valami egészen kívételes néhol. Néhányukról csak a stáblista alatt jöttem rá, ki mindenkit alakított még.

Londont én is nagyon szeretem. Eddig négyszer jártam ott, ebből egy alkalom volt egy teljes hét, a többi csak 1-3 nap, és bármikor visszamennék még.

Köszi az összeállítást! Ebből látszik, hogy sok arca lehet egy színésznek. Én többségüket először a Trónok harcában láttam, és csak utána a Doctor Who-ban kb. jó egy évvel később, és csak ötöt ismertem fel közülük (a Trónok harcában játszott katakter nevén nevezve): Walder Frey-t, Tengerjáró Davost, Gendry-t, Jojen Reed-et, és Edmure Tully-t, pedig sokkal többnél beugorhatott volna, hogy hol láttam már, annyira jellegzetes vonásaik vannak )pl. a Tövidkirálynő ilyen arc).

Nekem kétféle kiadású Cartamundi SW francia (römi) kártyacsomagom van, az egyik egy normál papírkártya kiadás (ezt még a 2007-es Celebration Europe-n vettem, de utána nálunk is lehetett kapni, külön csomagban vannak a jók és a rosszak), a másik pedig egy műanyag 3D (képváltós) verzió fémdobozban (az koedukált ). Mindkettővel játszottunk már, de az a baj, hogy túl szépek ahhoz, hogy az ember kártyázásra használja őket. Pontosabban a színek elsikkadnak a felületen a klassz képek mellett, így nehéz azokra figyelni, pedig kártyázásnál az lenne a lényeg. Gyűjthető kártyákból pedig azt a Topps kártyagyűjteményt gyarapítom, mint Ody. Azzal pl. nagyon jókat lehet játszani, de én nézegetni is szeretem a lapokat, olyan szépek.

Én könyvet, színházjegyet, kozmetikumokat, vagy esetenként ruhaneműt szoktam ajándékozni a család felnőtt tagjainak. Nem tudom, ezzel segítettem-e, mert ezek igazán általános ajándékok. Viszont évente variálom őket.

Frenkie, ezen csak a bizalom segíthet. Bíznod kell benne, hogy az, akit alapvetően a haverodnak vagy barátodnak tartasz hosszasabb ismeretség és közös szép élmények után, szándékosan nem gorombítana le, nem néz hülyének stb. Írásban egyszerűen nem lehet ugyanúgy kommunikálni, mint személyesen élőben, mert nem látod a másik arcát, amikor megismered a véleményét. Ezt el kell fogadni. Ha bízol benne, akkor nem akadhatsz fenn olyan dolgokon, amelyek nem egyértelműek, hogy most negatív vagy semleges üzenetet hordoznak. Elhiszed, hogy nem személyesen ellened szólnak, hanem csak egy ellentétes véleményt mutatnak, ami meg tök normális. Nem érthetünk mindenben egyet még a barátainkkal sem. A bizalom nem könnyű dolog, főleg ha az ember rossz passzban van. De muszáj bízni legalább azokban, akik nem ártottak még neked tevőlegesen. A véleményeltérés meg abszolút nem egy tevőleges ellenséges megmozdulás, hiszen nincsenek kézzelfogható negatív következményei. És több mint valószínű, hogy az esetek döntő többségében jóindulatú.

Szép kor. Boldog szülinapot, Nute!

Szép összefoglaló, Ody. Jó volt újra végigolvasni, mi minden történt ebben az utolsó évadban. Maul feltámasztása annyira nem tetszett, de végül jó kis történetet kerítettek hozzá, és így utólag majdnem hasonló érzéseim vannak már, mint Ahsoka behozásával kapcsolatban. Anno akkor, amikor kiderült a sorozat előtt, hogy Anakinnak padawanja lesz, eléggé elképesztő ötletnek tűnt, de aztán remek karakter lett belőle, aki nagyon sokat hozzátett a TCW értékeihez. Maul azért ennyire nincs jó helyen nálam, de kétségtelenül egy nagyon érdekes történeti szálat köszönhetünk neki, amit szintén kár lett volna kihagyni. Viszont kétségtelenül az utolsó történet volt a legjobb az évadban, és az én szívem is fáj, amiért így hagyták abba.

DW

Gratulálok, Nute

Fantasztikus epizód lett az 50. évfordulós! Pont illik az alkalomhoz, egyszerre komoly és közben tele humorral, mint mindig. Abszolút képviseli a sorozat értékeit, és sikerült új távlatokat nyitni a történetvezetésben, ami 50 év után nem semmi. Nagyon tetszett.

Már én is töltöm, és ha kibírom még ébren addig, akkor megnézem még ma. Aztán holnap a családdal (a lányom a barátnőjét is áthívta emiatt). Köszi a felirat linket, kudar!

Gratulálok! Én is szeretem Berlint, örülök, hogy tetszett.

Na az utolsó mondatot Donát véleményében nekem is le kellett volna írnom.

Frenkie, én sem érzem úgy, hogy ne lehetne bármit írni bármiről ezen a fórumon, kulturált formában. Biztos jobb, ha sokan egyetértenek az ember véleményével, mert ez is egy pozitív visszajelzés az életben, amire mindenkinek szüksége van, de semmi nem történik, ha ez nem így van. Pláne filmekkel és sorozatokkal kapcsolatban nem érdemes arról gondolkozni, hogy kinek értékes a véleménye és kinek nem. Ez ízlés kérdése. Senki nem rosszabb ember attól, hogy tetszik neki valami, ami a többségnek nem, vagy fordítva. Én is keveset írok mostanában, pedig továbbra is rendszeresen olvasok, de ennek nem ilyen okai vannak, hanem a fáradtság: a napi dolgaim után késő este egyszerűen agyilag zokni vagyok értelmesen és összeszedetten írni.

Asszem nagyjából én is ebben a cipőben járok. Tegnap láttam az utolsó két részt az évadból, és ugyan remek évadzáró volt a Name of the Doctor, de már nem igazán értettem mindent, ami ott előjött. Biztos akkor lenne teljes az élmény, ha ilyenkor bevillanna valami korábbról.