Pildi

Igen, az fontos, hogy a hangulata megmaradjon, az viszont engem nem zavar, ha pár dolog megváltozik. Talán igazad van, de biztos van valami oka, ha megváltoztatták. A forgatőkönyv írása vagy akár forgatás közben kiderülhetnek dolgok, amikről mi nem is tudunk, és mégis hozájárulnak ahhoz, hogy pár ilyen apróság megváltozzon. De épp ezért nem szabad elolvasni egy könyvet röviddel a film megnézése előtt. Ha nem emlékszel a részletekre ilyen szinten, akkor nem is fog zavarni a módosítás. Így van pontosan. És szerintem ez a film jó lett.

Végre én is láttam a Star Trek-et, és nagyon tetszett. Érthető volt, poénos, jók a karakterek (bár összehasonlítási alapom nincs a régiekkel), és jó a történet. Simán néztem volna még tovább az Enterprise űrhajó kalandjait.

Ez sajnos így van, de az évek múlása nem mindenkinél jár együtt a sör iránti szeretet növekedésével. Nálam pl. stagnáló rezisztens pozícióról lehet beszélni.

Márpedig az ilyesmire számítani lehet egy könyv adaptációnál. Ritka az olyan könyv, amit maradéktalanul meg tudnak valósítani filmen. Vagy meg kell vágni a cselekményt, mert túl hosszú, vagy ha nem cselekménydús történet, akkor az érzelmek és gondolatok tolmácsolása miatt kell kicsit másként megoldani az üzenet közvetítését. Nekem nagyon tetszett az Angyalok és Démonok könyvben, de mivel már legalább 4 éve, hogy olvastam, így annyira nem zavart, hogy pár dolog megváltozott a filmben, mivel minden részletre már nem emlékeztem. Annak is vannak előnyei, ha az ember memóriája nem őriz meg mindent.

Esetleg engem érdekelne egy kiscica, de még tisztázom itthon a dolgot. Július végén megyünk nyaralni, utána valamikor el is tudnám hozni, akkor már nem lenne gond a felügyelettel.

Nagyon édes ez a kis vakond. Én sajnos csak döglötten láttam eddig igazit. A cseh(szlovák) vakondot pedig Krtek-nek hívják. Két éve voltunk Prágában, és ott minden játékboltnak ő volt a sztárja.

Pedig én még nem is szavaztam

Persze, mert az Ep2 és az Ep3 története között volt három év, amiről eddig nem tudtunk. Épp most lehetne bemutatni, hogy a buckalakók lemészárlása után mi történt még, ami a Sötét Oldal felé mozdította. Olyan nincs, hogy valaki egyszer megbotlik, aztán évekig csupa jóság, majd hirtelen a főkancellár utasítására megöl egy fegyvertelen legyőzött ellenséget. És ez az Ep3 elején van.

Tudom. Ahogy lentebb is írtam: Nekem tetszik ez a felfogás is, mert ez közelebb áll a való világhoz. De teljesen jó, hogy a Star Wars-ban nem ez a magyarázat honosodott meg, mert ez csak egy újabb dolog, ami egyedivé teszi.

Manapság sokkal több film készül, és ez sokszor a minőség felhigulásához is vezet. Másrészt viszont ez kicsit a nosztalgiázás témákörébe tartozó kérdés: ha nagymamámat megkérdezted volna akár régebben, ő is biztos azt mondta volna, hogy a régi Kabos Gyula filmek hangulatát semmi nem tudja visszahozni.

Nagyon jó kis hajó lett!

Épp ezt akartam írni én is. Én is olvastam tizenévesen Moldovát is, mert egyszerűen minden elolvastam, amit otthon találtam a könyvespolcon, pedig kétlem, hogy az író nekem szánta volna.

Én is gratulálok minden sikeresen vizsgázónak! Szép is az, amikor az ember előtt nem max. három hét nyári szabadság, hanem legalább 2 hónap felhőtlen pihenés áll. Az állatkínzók pedig rongy emberek.

Akár hiszed, akár nem, de az Alkonyatot hozzám hasonló korú és gyermeklelkű felnőtt ajánlotta, akinek adok a véleményére, mert ki tudja szűrni a jobb minőségű szórakoztató irodalmat. Persze ettől még lehet közepes a könyv a számomra, de ezt még nem tudtam eldönteni, megvárom a végét. Lehet, hogy a lányomnak egyszer majd tetszeni fog, de egyelőre még a HP szintű kalandos mesék érdeklik, a vámpíros romantikus történetek teljesen hidegen hagyják. Amit egyébként nem bánok. Mindennek eljön majd az ideje. Mindenkinek más a borzalmas. Teljesen konkrét példa: a lányomnak szeme sem rezdült az említett szörnyek láttán, viszont teljesen kikészült attól, amikor Ron csigát öklendezett. Azóta jöhetett bármi, dementorok, halálfalók, vérfarkas, de ezt a szörnyűséget ezidáig még semmi nem tudta felülmúlni a HP-ben. A megcélzott korosztály pedig szerintem is eszerint alakult. Épp úgy sötétedik a történet, ahogy a szereplők és elvileg az olvasók is öregszenek (már ha betartanák, hogy évente csak egy könyvet olvasnak el ), vagyis a 6. rész már a 17 éveseknek szól, akik már elég sokat bírnak.

Jogos magyarázat, csak egy ilyen helyzet nem éppen valóságközeli.

Igen, ez is fontos szempont.

Az Alkonyatot most olvasom könyvben, filmen nem láttam, de a könyvről annyit áradoztak már, hogy elkezdtem, hogy majd utána jöhet a film is, ha jó a könyv. Eddig annyira nem vágott a földhöz, bár még csak a közepén tartok, az igazi történések valószínűleg csak ezután jönnek.

Nem tudom, kik azok, akik nem a letöltések miatt regisztráltak, hanem a tartalmas eszmecserék miatt, csak nem mernek megszólalni. Bár az olvasáshoz nem kell regisztrálni, így ez nem jöhet szóba. Saját tapasztalatból mondom, hogy a fórumozás életforma. Gondolom ezzel nem sok újat mondtam Nektek, de nekem ez új volt. Az nem úgy van, hogy néha-néha beírsz valamit, aztán eltűnsz hetekre. Így pl. nem sok értelme van nekikezdeni, vagy ha ilyen szándékkal kezdi is az ember, akkor hamar válaszút elé kerül: követni akarja a témákat és érdemben hozzájuk szólni, vagy nem. Tavaly eszembe jutott, idén nem, de a lényeg, hogy éljen még sokáig az ünnepelt!

Ez valóban remek magyarázat! De talán ebben az értelemben használva nem az egyensúly a legjobb szó a tökéletes, rossz (Sith vagy betegség) nélküli állapotra, és ez vezetheti félre az embereket. Az egyensúly általában ellentétes pólusú dolgok egymáshoz való kiegyenlített viszonyát jelenti, tehát az egyensúlyhoz ebben az értelemben hozzá tartozik a másik oldal, a rossz is, nem csak a jó. Csak elég arra gondolni, hogy fény és árnyék is mindig együtt jár, és minél élesebb a fény, annál sötétebb az árnyék is. Nekem tetszik ez a felfogás is, mert ez közelebb áll a való világhoz. De teljesen jó, hogy a Star Wars-ban nem ez a magyarázat honosodott meg, mert ez csak egy újabb dolog, ami egyedivé teszi.

Az ilyen filmekhez külön hangulat kell. Különben le sem érdemes ülni eléjük.

Azért ma már a személyvonatok egy része is nagyon kulturált. Nemrég volt alkalmam ilyenen utazni, és simán megütötte az IC szintet.

Én úgy emlékszem, hogy tavaly nyár vége környékén volt kb. 200 fő a tagság (ez valahogy megmaradt a fejemben), így a 100 fős bővüléshez nem kellett 1 év sem. Ez valószínűleg nagy mértékben köszönhető a TCW sorozatnak is.

Ody, jó hogy írtál egy élménybeszámolót a DM koncertről, már tegnap is hiányoltam Mi csak fél 8 tájban értünk ki, és viszonylag lazán bejutottunk, a kapunyitási roham addigra már elült. Aztán kicsit a színpadtól jobbra sikerült kényelmesen helyet találni, ami a hangzás szempontjából nem volt olyan tökéletes, mint később kiderült (látszik, hogy nem vagyunk rutinos koncertre járók), mert az ének egyes dübörgősebb számoknál kissé háttérbe szorult, de ez csupán kis szépséghibának minősült. Jó volt a dalválasztás, a zenekar minden korosztálynak igyekezett a kedvében járni, mert a Sounds of the Universe (az új album címe) dalain kívül sok szám volt a Black Celebration-ről és más régebbi albumokról is. Mögöttünk épp egy család állt 45 körüli apuka, anyuka 20 év körüli fiukkal és annak barátjával, és mindannyian örjöngtek. Ezt szeretném majd pár év múlva én is átélni a lányommal együtt. Már ha nem lesz neki ciki az anyjával menni koncertre. Az eső tényleg nem volt zavaró, sőt kifejezettel jól esett, mert kicsit lehűtött. Hihetetlen, hogy az emberre milyen hatást tud gyakorolni egy szeretett együttes, a jó zene, az ismerős számok, amelyeket immár én is szinte fejből tudok (pedig volt csaknem 20 év kihagyás nálam, amikor is tavaly ismét felfedeztem őket, nem utolsósorban Ody-nak köszönhetően . Pár dal, ami számomra kimagaslóan jó volt: Wrong, Question of Time, Jezebel, Question of Lust, In Your Room, Enjoy the Silence, Waiting for the night. Most ezek jutnak eszembe, ha ki kell emelni valamit, de a többi is remek volt. Mellettem mindenki fújta a szövegeket, idősebbek, fiatalabbak egyaránt. Én is rekedtre ordítottam magamat. Nagy élmény volt az egész.

A ragyogást én tizenévesen könyvben olvastam, emlékszem, még a középiskolás osztályfőnököm ajánlotta. Nagyon jó fej nő volt, már ebből is látszik. A könyv remek volt, hátborzongató (arra az érzésre most is emlékszem, amikor a kisfiúval együtt én is rájöttem, mit jelent a KELLÖGEM). A filmet is láttam, talán annyira rossznak nem tartottam, mint Donát, de bennem sem hagyott mély nyomokat, Nicholson alakítását kivéve.

Így utólag is köszönöm. Sajnos nem lett igazad, mert esett. Gyakorlatilag teljesen eláztunk, bár annyi szerencsénk volt a dologban, hogy csak a koncert 9 órás kezdése után kezdett először szemerkélni, aztán pedig zuhogni az eső, a várakozás hosszú óráját megúsztuk. Akkor meg már nem számított. A zene és a tömegbeli hangulat mindent vitt! A hőség pedig lehet, hogy csak bennem volt, de tény hogy a végén fekete trikóban mentem el.