Pildi

Sajnos úgy tűnik, én is azok közé tartozom, akik sokáig nem bírják nézni a 3D-s filmeket, mert elszédülnek. Eddig még csak egy természetfilmhez volt szerencsém, kb. 40 perces volt, de már vártam, hogy vége legyen. Gyakorlatilag csak akkor nem szédültem, ha mereven előre néztem, de ha kicsit is elfordítottam a fejemet, már megindult a vászon.

Jó kis összefoglaló, és a legkevésbé sem elfogult, ez biztos.

Nagyon jók az újabb kibővítések a bevezetőkben, én most beleolvastam egy párba.

Most olvastam a kibővített bevezetőben, hogy Orto Plutonia-nak mégis van némi köze a Hoth-hoz

Mindig az aktuális akadály tűnik az addigi legnagyobbnak, aztán utóbb mindig kiderül, hogy vannak még nagyobbak is. Felelés, dolgozat, érettségi, felvételi, zh, félévi vizsga - aztán amikor úgy gondolja az ember, hogy túl van a nehezén, jönnek az igazán kemény dolgok: álláskeresés, interjúk, másnapra leadandó, de kb. legalább két napi elmélyült munkát igénylő melók, ahol ugye már nem érdemjegyre megy a játék... Szóval Phobos, fel a fejjel, mert az izgalmaknak sosem lesz vége , így jobb, ha hozzászoksz. Én tanulás közben mindig rengeteg csokit ettem, ez tartotta bennem a lelket. Most pedig ugyanezen terápiát alkalmazom munkahelyi stressz ellen is.

Igen, ez a "tudás" átka

Hülyék mindig is voltak, de akkor valóban nem volt igény ilyet látni a TV-ben, nem ez volt az "érdekes műsor", hanem pl. a Delta. Mi azt néztük a TV-ben, meg a meséket, ha néztük egyáltalán, de leginkább sokkal kevesebbet néztünk TV-t. Valahogy az élet nem ennyire a különböző képernyők (TV, PC) előtt zajlott, ami sok szempontból jobb volt - mondom ezt persze úgy, hogy én is az estéim egy jelentős hányadát itt töltöm a gép előtt. A nagyvilág bejött a szobába a képernyők által, így sokszor az az érzésem, hogy a civilizált ember viszont kiszorulóban van a reálvilágból, virtuális élményekbe menekül a valóság elől. Ez valahol szomorú

Én nem kértem, de igazából örülök neki , hogy egy héttel tolódott a határidő, mert igen mostohán állok a dologgal, aminek ez a hatnapos munkahét sem kedvez.

Hozzáteszem, hogy a bejelentkezve olvasott utolsó hsz-re. Néha szoktam a munkahelyemen is olvasgatni a fórumot, ha időm engedi, de akkor nagyon ritkán van az, hogy írok is, így helyből nem szoktam belépni, csak ha halaszthatatlan mondanivalóm van. Aztán este itthon újra megnyitva az adott topikot nálam is a 2. oldalra ugrik, mivel nem tudja, hogy én már jártam ott inkognitóban.

Dzséjt, ez nagyon jó összefoglaló lett! Először gondolkoztam rajta, hogy el olvassam-e most, mert felmerült bennem, hogy esetleg befolyásolhatja a saját véleményemet, de aztán úgy döntöttem, hogy vállalom a kockázatot. Remélem, hamarosan én is meg tudom írni az évadértékelést, de előbb a jelölésre szeretném összegyűjteni a hat-hat kedvenc versenyzőt.

Ez a rész számomra is az epizód egyik erőssége, mert olyan meghitt. A csókot már említettem, de az egész jelenetet nem méltattam ebből a szempontból, pedig a meghittsége az, ami különlegessé teszi. A meghitt szó pedig nem jelent feltétlenül nagy dolgokat, érzelmeket, vallomásokat, sokkal inkább azt sugallja, hogy az érzelmek már olyan mélyek, hogy beépültek a zsigerekbe, és nincs is rá szükség, hogy hevesen egymás tudomására hozzák.

No, akkor én is megkaptam a választ a kérdésemre.

Csak nem a Gyűrűk Uráról van szó? Azt még éppen el is tudom képzelni, mivel rám is nagy hatással volt, de az nálam még a tizenéves korszakhoz tartozik, mert akkor olvastam a könyvet, így ezután a filmek már hiába jöttek vagy 15 évvel később, ez nem a harminc éves korszakomhoz tartozik. Arról nem is beszélve, hogy bár nagyon jók a GYU filmek, de mivel minden jóakarat ellenére nem sikerült elkerülniük azt a helyzetet, hogy nem teljesen olyanok lettek, legalábbis hangulatban, mint a regény, így rajongói szintig nem is jutott eszembe eljutni ezzel kapcsolatban.

Na végre én is látom, mi is pontosan az a Netikett, eddig csak hallomásból és csak úgy nagyjából voltam tisztában a szabályaival.

Azt viszont nem értettem, Padmé miért viszi el magával a fénykardot. Letehette volna az asztalra feltűnés nélkül, Organa nem hiszem, hogy figyelte volna, hiszen már elindult.

Tökéletes évadzáró a Hostage Crisis! Cad Bane western rosszfiú stílusa nagyon jól passzolt a fejvadász karakterhez a Szenátus platformján tett belépőjénél kezdve az épületen végigvonulásukon keresztül, és ahogy belépett a lezárt helységbe, az is tisztára olyan volt, mint amikor a vadnyugati bandita lazán besétál a Saloon-ba... Anakin és Padmé ismét együtt ? remek! A csóknak is örültem, remélhetőleg nem csak annyiszor volt benne részük a háború idején, ahányszor mi láthatjuk. Padmé sokkal felnőttebb, ez tisztán kijött a párbeszédből, bár én nagyon megértem Ani hozzáállását a kérdéshez: alig találkoznak, bármelyikük (de főleg ő) bármikor meghalhat egy küldetésben, akkor legalább a kínálkozó (valószínűleg kevés) lehetőséggel élniük kellene, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. És milyen igaza van... A hangulati váltás nagyon jól sikerült, ahogy a csókjuk után egyből azt látjuk, hogy veszi át az irányítást az épületben Cad Bane. Könyörtelen és elszánt a banda. Vajon ki bérelte fel őket? Zirro mintha meglepettnek tűnt volna, és Bane nem is úgy beszélt vele, mint ahogy egy megbízóval szokás, bár a fizetséget tőle kérte... Egyszóval nagyon tetszett, és a végén egyértelmű lett, hogy a fejvadászok felé tolódik a hangsúly a második évadban, amit én nem bánok, színesedjen a szereplők és a lehetséges konfliktusok palettája. Az előző rész végén azt gondoltam, hogy kár, hogy nem az lett az évadzáró epizód, mert olyan szép kerek egészet adott az a három rész együtt, de most már látom, hogy épp egy ilyen befejezést kellett kapnunk, ami feldobja a labdát és mintegy bevezeti a második évadot. Amit én is nagyon várok már most Szerk.: most olvastam igazából vissza, és látom, hogy a "Ki bérelte fel Bane-t?" kérdés már volt téma. Szerintem egyébként biztos nem Jabba volt, mert még nem hiszem, hogy megbocsátotta neki, amit a fiacskájával művelt. Azt viszont továbbra sem hiszem, hogy Zirro maga volt a megbízó.

De régen hallottam már ezt a nevet, pedig az első lemezük nagyon tetszett!

Nem is tudtam, hogy a nagybetű kiabálást jelent. Nem csak a kiemelés eszköze?

Csatlakozom: köszönjük szépen a sok munkát és a remek fordításokat minden résztvevőnek, a mostaniért és az előző feliratokért is! Nagyon jó és gyors munkát végeztetek! Az új évadig pedig újra lehet nézni minden részt, de főleg a kedvenceket. Nálam a kedvenc lista jelenleg elég hosszú, kb. 8 rész biztos van benne, így a díjkiosztó jelölésekhez lesz min gondolkoznom...

frenkie, igazán jólesik, hogy épp én jutottam az eszedbe. Szívesen tennék próbát ezzel a filmmel, keresgélni is kezdtem a neten, hogy lehet-e kapni nálunk, de egyelőre nem találtam sehol. De majd még próbálkozom.

Részemről én nem tudom elképzelni, hogy speciel rám bármi is olyan hatással lehetne most, mint a Star Wars volt. Ennek persze valószínűleg az az oka, hogy az ilyen szerelemhez olyan fogékony lélek kell, ami csak egy bizonyos korban adatiik meg a legtöbb embernek (bár tudjuk, vannak kivételek ), és ez a kor nálam már elmúlt. Biztos, hogy az első három rész nem tett volna önmagában már rajongóvá, ha nincs az előző "következő" három. Szerintem ehhez tizenévesnek kell lenni. Ahogy olyan rajongót sem ismerek, aki 30 fölött lett nulláról az. Bár az is igaz, hogy rajtatok kívül nem ismerek SW rajongókat, így a mintavétel nem igazán széles körű. Javítsatok ki, ha tévednék... Ez persze nem azt jelenti, hogy nem tudék lelkesedni új filmekért, vagy akár új univerzumért (mint amilyet az Avatar tár majd elénk, úgy sejtem a leírtakból), de ez a lelkesedés legjobb esetben is fényévekre lesz attól, amit az SW jelent nekem. Mert az örök szerelem lesz, ettől semmi nem fog megmenteni, úgy látom. De persze örülnék neki, ha egy új rajongói széria venné kezdetét az Avatarral, drukkolok, hogy így legyen, mert ezzel minden mozi szerető csak jól járhat.

Ez nagyon szép film volt. Először végig sem akartam nézni, mert elég hosszú, de megérte.

Engem leginkább mindig az Ep2 és Ep3 között játszódó könyvek érdekeltek elsősorban, és ilyen témájú könyveket keresgéltem az angol választékból. Az Approaching Storm elég jó volt (Luminara és Obi-wanék közös kalandja), de a Jedi Trial kevésbé. Ugyanakkor amióta elindult a TCW (én a korábbi Clone Wars rajzfilmet nem néztem), teljesen elvesztettem az érdeklődésemet ezen korszak iránt. A sorozat éppen arról szól, amire kíváncsi voltam.

Én ezt most kihagyom, mert foglalt a TV. Meg aztán végül is bármikor megnézhetem

Nem baj, így van esélye a kellemes meglepetéseknek. Néha az is jó! Én a Felvér herceget vártam eddig leginkább, de a HP topikban olvasott negatív hírek már el is vették a kedvemet. Viszont remélem, hogy menet közben azért megjön a kedvünk majd még egy-két alkotáshoz.