Szerintem a kinézetnek komolyan van köze ahhoz, milyen érzéseket kelt egy színész már a megjelenésekor a vásznon, vagy akár a civil életben. Nicholson arca már önmagában olyan eredeti, hogy az extrém, őrült szerepek teljesen testre szabottak a számára, nem véletlenül épp ilyenek a legjobb alakításai is, pl. a Száll a kakukk fészkére, vagy a Ragyogás, vagy az Egy becsületbeli ügy (bár ott szimplán csak egy kegyetlen szemét volt). Nála az a nagy teljesítmény, ha ehhez képest kvázi normálist játszik, bár ahol szinté nagyon teszett, a Lesz ez még így sem-ben, ott csak mániákus embergyűlölő volt .
Ledger meg épp az ellenkező eset. Az ő Jokerja nagy mértékben a kinézet, a maszk miatt is hihető. Azon túl, hogy a szerep maga is megkívánta a maszkot, azt nyugodtan kimondom, hogy Ledger szimpatikus, kellemes arcvonásaival maszk nélkül szinte lehetetlen lett volna ugyanezt a hatást elérni, a nézőkkel így elhitetni, hogy egy pszichopata őrültet látnak. Ezzel nem az alakítását akarom kisebbíteni, mert az szerintem is remek volt, csupán csak azt mondom, hogy ő eleve hátránnyal indult. És ennek sok köze nincs a tehetséghez.