Ma mutatták be a TV-ben a 25 éves "István, a király" rockopera új változatát, amelynek szereplőit A Társulat c. szavazós válogatásműsor keretében választották ki. Ez utóbbinak ugyan egy részét sem láttam, de maga a végeredmény nagyon is érdekelt, mivel ezt a rockoperát, mint zeneművet megjelenése óta nagyon-nagyon szeretem, de az eddigi színpadi megjelenítése nem nagyon tetszett. Az eredeti királydombi előadást is láttam felvételről, valamint 1990 környékén volt a Népstadionban egy Illés-k:oncert, és annak bevezetőjeként a produkciót is leadták, és egyik sem volt igazán jó. A történetet számomra jobbára a dalszövegek közvetítették, a színpadi akciók alig adtak hozzá valamit. De a zene viszont mindenért kárpótolt...
Ez az előadás egész másmilyen lett. Itt végre nem egy színpadra erőltetett zeneművet láttam, hanem egy zenés színpadi elődást, ahol a látvány végre méltó párja tudott lenne a zenének. Olyan dolog is kiderült a számomra, amelyet eddig nem is tudtam (de persze lehet, hogy az eredeti koncepcióban nem is szerepelt, ezt nem tudom, mert az egész alapjául szolgáló drámát (Boldizsár Miklós: Ezredforduló) nem olvastam). Mindenesetre ezek az apró utalások István, Gizella és Réka kapcsolatában nagyon jól illeszkedtek a cselekményhez, ami a régi előadásokkal szemben nem statikusan és valahogy álomszerűen, hanem teljesen dinamikusan és konkrétan támogatták a zenét.
Tudom, nem szép dolog összehasonlítani a mostani szereposztást a régivel, mert a régi szereplők mind profi előadók (minimum énekelni tudó színészek, de leginkább gyakorló rockzenészek) voltak. De el kell mondjam, hogy a vállalkozás ezen része elég merész, mert azért Varga Miklóst, Nagy Ferót, Vikidál Gyulát és Deák Bill Gyulát nehéz is lett volna "leénekelni" ebben a darabban. Az új szereplők nevét sajnos nem ismerem, ezért csak így tudok rájuk hivatkozni, hogy az új István és az új Koppány még elég jól énekelt, de a másik két embernek közelébe sem sikerült jutnia az eredeti előadók színvonalához. Nem voltak rosszak, csak éppen semmi különös. Az új Koppány viszont elég jól alakított összességében: zeneileg eléggé rendben volt, viszont a színpadi megjelenése sokkal jobb lett, valódi magyar főúr benyomását keltette, és nem csak afféle hőzöngő volt, mint amit Vikidál alakított. Emiatt sokkal kisebb lett a különbség a két tábor között, komolyabbnak tűnt István dilemmája, hogy vajon a helyes utat követi-e, ha a régi bevált törzsi rendszer helyett a kereszténység útját választja, annak minden velejárójával együtt.
Akik viszont egyértelműen pozitív kritikát kapnak részemről, azok a női szereplők. Gizella, Sarolt és Réka nagyon jók voltak mind énekben, mind színészi alakításban. Réka a kedvencem a műben, és nagyon örültem, hogy ismét sikerült egy nagyon szép hangú, kedves karaktert elénk varázsolni, aki kevésbé volt népies, mint anno Sebestyén Márta, de ez egyáltalán nem ártott meg a dalainak.
Gizella és Sarolt pedig még felül is múlták a régi előadókat, mindketten igazi élettel töltötték meg a karaktereiket és nagyon jó volt a hangjuk is.
Az egész előadás nagyon jól sikerült összességében, szerintem méltó volt a darab 25. évfordulójához és az Állam ünnepéhez is.