"A kicsiny vályogkunyhó körül úgy tombolt a homokvihar, mint egy haldokló szörnyeteg, amely az életéért küzd. Odabent azonban alig hallatszott.
Itt, ebben a menedékben hűvösebb, csöndesebb és sötétebb volt minden. Miközben odakint bömbölt a szörny, itt, a homályos árnyakkal teli helyiségben egy alig kivehető alak dolgozott. Kaftánszerű köpenyének ujjából különös szerszámokat tartó, cserzett kezek nyúltak ki. Az alak a földön kuporogva dolgozott. Előtte különös formájú, korongféle eszköz hevert; egyik oldalából vezetékek kígyóztak elő, lapos felszínébe jelek voltak karcolva. Az alak összekapcsolta a tárgy vezetékes végét egy sima, cső formájú fogóval, áthúzta egy szerves anyagnak látszó csövön, és egy másik szerszámmal rögzítette. Intett egy árnynak a sarokban. Az árny elindult felé. A sötét figura óvatosan közeledett a köpenyes alakhoz.
– Vrrr-dit dviiit? – kérdezte bátortalanul a kis R-2-es egység, amikor odaért, és megállt éppen egylábnyira a furcsa szerszámot tartó köpenyes embertől.
A homályba burkolt ember még közelebb intette a robotot. Artu Detu sűrű pislogással tette meg az utolsó távolságot. A kezek kupolás kis feje felé nyúltak."
Storyboard: