Nagyot csalódtam ebben a részben. Méghozzá kellemesen. Sokkal nyugodtabb hangvételű, szárazabb epizódra számítottam, ahol megismerhetjük a Senate Murders-beli szavazás előzményét, részleteit. Tulajdonképpen ez is történt, ám a megvalósítás annyira szépen sikerült, hogy tényleg meglepődtem.
Jó volt látni, hogy Padmé mennyire a szívén viseli az átlagemberek sorsát, ami azért valljuk be, a politikusok minimális részéről mondható el manapság. Főleg annak fényében érdekes ez, hogy tudjuk, mennyire korrupt a Köztársaság. Ilyenkor igazán sajnálom Padmét, hiszen szívvel-lélekkel küzd a demokrácia fenntartásáért, ami tulajdonképpen már nem is létezik. A kisebb győzelmei, amiket olykor-olykor arat a Szenátusban, pedig annyira jelentéktelenek, mintha nem is lennének. Pontosan ilyen az új klónok gyártását megszavazó törvény elutasítása, melyért a testi épségét is kockáztatja, Palpatine pedig könnyűszerrel meghiúsítja ezen törekvését.
Pozitívum, hogy ismét többet tudtunk meg a háttérben zajló eseményekről, olyan dolgokról, melyek akció orientált epizódokban nemigen kerülnének napvilágra. Gondolok itt a háborút megsínlő ártatlanokra, akik tényleg semmit nem tehetnek és csupán kiszolgáltatott figurák a hatalmas sakktáblán. Palpatine játékszerei. Akár csak a szenátorok tucatjai, akik hisznek abban, hogy a még több klón gyártása a kiút a háborúból. Az eladósodás meg sem fordul a fejükben, ami a Köztársaságot fenyegeti és amelyet Padmé és pártfogói remekül átlátnak. Ezeket a szenátorokat csupán a saját kis hatalmuk kézben tartása érdekli, hogy mindenük meglegyen (kaja, pia, nők, egyszóval pénz - vérbeli Palpatine hívek), illetve, hogy megnyerjék a Köztársaság és a Szeparatista Szövetség között zajló kis "játékot", melyben naponta halnak meg az ártatlanok. Ez a szomorú, hiszen rengeteg ilyen szenátorral van tele ezen időszakban a Szenátus, akik kitűnő táptalajt fognak nyújtani Palpatine Birodalmának fennmaradásához.
Az is döbbenetes, hogy Padmét titulálják árulónak, mert véget akar vetni a háborúnak. Bár az is igaz, hogy a klónok gyártásának beszüntetésével még nem fogják megadni magukat a szeparatisták, tehát nem fog véget érni a háború. Rosszabb esetben, a szakadárok felülkerekednek a Köztársaságon és annyi. Bár ilyen szemszögből nézve, már így is úgy is annyi a Köztársaságnak. Már számtalanszor leírtam, de Palpatine terve félelmetesen zseniális. Ha a szeparatisták nyernek, továbbra is az ő irányítása alatt marad a galaxis, ha a Köztársaság nyer, szintén. Ráadásul még ha valami oknál fogva végleg fel is számolnák a szeparatistákat, a Köztársaság valószínűleg eladósodna, tulajdonképpen Palpatine-on kívül, csak a Bankár Klán (és testvércégei) illetve a kaminóiak profitálnának ebből az egész háborúból. Bár Palpatine-t ismerve, nekik sem lenne hosszabb távon túl sok esélye. Szóval, itt már szinte megszületett a Birodalom, trónján a császárral, csak még Köztársaságnak hívják, Palpatine pedig "csak" főkancellár. De minden más csak látszólagos. A Jedik a Szenátusnak felelnek, amit ugye Palpatine tart kézben... a klónok szintén neki engedelmeskednek első sorban, a Padmé-hoz hasonló szenátorok pedig... nem sok vizet zavarnak már. Különösen a végső jelenetben láthatunk erre egy nagyon jó példát, amikor Palpatine és Amedda beszélgetnek az irodában. Cseppet sem nyugtalankodik az öreg, hagyja, hogy minden haladjon szépen a maga útján, hiszen tudja, hogy nem sokára eléri a célját. Innen már szinte nem is lehetne elrontania.
De visszatérve Padmé-ra és kicsit szűkebben az epizódra: Bail és Onaconda megint csak remekeltek, Padmé-val karöltve remek trió, akiktől Palpatine-nak a magabiztossága ellenére, egy kicsit mégis tartania kell. Szóvá is tette Ameddának, hogy bámulatos, hogy egyetlen ember kezében a galaxis, mégis egy egyszerű szenátor mekkora hatással tud lenni az emberekre. Ebben a jelenetben még az a szép, hogy itt derül ki először konkrétan, hogy Amedda mindenbe be van avatva Palpatine tervével kapcsolatban. Ezt eddig is tudhattuk az Ep3 kapcsán, de végre a sorozatban is utaltak rá, ami újabb jó pont.
Furcsa volt látni, hogy Bail mennyivel nagyobb tekintélynek örvend a Szenátusban, mint Padmé, holott a nő is tett már egyet s mást, amivel kivívja mások elismerését. Az epizód végi beszéde megerősítette ezt. Remek jelenet volt és ha csak rövid ideig, de Padmé örülhetett a győzelmének. Érdekes, hogy Dooku (ebből kifolyólag Palpatine) parancsot adott Padmé likvidálására. Abban a hitben voltam, hogy Palpatine már az Ep2 idején tudta, hogy Anakin és Padmé között van valami, amit az előnyére fordíthat a Jedi későbbi sötét oldalra állításában. Persze Padmé nélkül is maga mellé tudta volna csábítani Anakint, sőt Vader nélkül is tudta volna irányítani a Birodalmat, de így jóval egyszerűbb dolga volt.
Padmé és a fejvadászok akciói hangulatosak voltak, bírom, amikor Padmé békés szenátornőből átmegy vadmacskába. Viszont ha annyira fontos lett volna Padmé likvidálása, Dooku felbérelhetett volna alkalmasabb fejvadászokat is... mert valljuk be, ha 2 fejvadászt leráz egy szenátornő, azok nem nevezhetőek a legkeményebb tagoknak.
Az Organa szenátor elleni merénylet is jó volt, bár hamar felépült a sérüléséből a Senate Murders-re.
Mina halála nem volt meglepő, Palpatine az előző részben baljóslatúan ízlelgette a nevét, ami nem jelentett túl sok jót. Kíváncsi vagyok, mi lesz Lux-al ezek után és ami még fontosabb, mennyiben lesz ez hatással az Ahsokával való kapcsolatára?
Teckla szerepeltetése is pozitívum, szeretem, amikor ennyire háttérbe szorult mellékszereplőket elővesznek és kicsit jobban kidolgoznak.
Összességében jó rész volt ez is, bár most egy ideig örülnék, ha félre tennék a politikát. Nem azért mert nem élvezem ezeket a részeket, csak így könnyen egysíkúvá válhat a sorozat. Szerintem ha váltakoznának a politikai és akciós epizódok, jóval kiegyensúlyozottabb és változatosabb lenne az évad. Persze különösebb panaszom így sincs, hiszen eddig 2 olyan rész volt, ami nem nyerte el a tetszésem, a többi abszolút a helyén van. A Heroes On Both Sides-al és a Senate Murders-el hangulatos trilógiát alkot az epizód, együtt megnézve a 3 részt, még magával ragadóbb a sztori hangulata.