Nem volt rossz rész, meg volt a sajátos feeling-je, viszont az Assassin színvonalát nálam nem éri el. Jó, hogy ennyire belemerültünk a huttok életébe, jobban megismerhettük a szokásaikat, világaikat és persze jobbnál jobb szereplők kerültek a terítékre.
Kezdeném is Quinlan Vos-al, aki hatalmasat dobott a rész élvezhetőségén, nagy piros pont a behozataláért. Az EU-ban sem nevezhető egy hétköznapi karakternek, örülök, hogy számos tulajdonságát sikerült átültetni a TCW-be is. A lazasága, illetve a sajátos Anakint megszégyenítő világszemlélete sok helyen megmosolyogtató volt a rész folyamán. Kenobi-val alkotott párosa pedig legalább annyira találó, mint az Ahsoka - Barriss, vagy a Padmé - Satine duó. A közös jeleneteik mind bejöttek, talán legjobban az egész epizódban. Vos lazasága ott teljesedett ki, amikor Obi-Wan az életéért harcolt azzal a bájos Nal Hutta-i fenevaddal, Vos pedig összefont karral megszólal: "Befejezted a játszadozást?" Hatalmas figura, bár a képregényekből közel sem ez a fajta énje mutatkozott meg. Ennek ellenére, ez a Vos sokkal inkább bejövős, remélem még viszont látjuk.
A Bane-el produkált akciójuk a vége felé pedig látványos, még ha nem is a leghitelesebb jelenet volt. Remélem, az akciót hiányoló nézők most kicsit lecsillapodtak.
Bane tovább növelte tekintélyét, valamint hírnevét azzal, hogy két nem akármilyen Jedivel élte túl a találkozást egy nem éppen kiegyenlítettnek mondható harcot követően. Todo is hozta a formáját, félelmetes, mennyire hűséges a gazdájához, de nyilván nem azért mert "szereti" (csak hogy kicsit továbbvigyem az előző rész-beli témát), hanem mert így programozták. Ezért sem kell különösebben nagy lélektelenség ahhoz, amit a 2x01-ben tett Bane a droiddal.
Jó, hogy végre megismerhettük Nal Hutta-t, nekem eddig igazából semmi elképzelésem nem volt a bolygóról, persze nem egy Alderaan vagy egy Naboo-féle idilli helyszínt vártam. Pontosan egy ilyesféle világ illik leginkább a hutt fajhoz; koszos, büdös, sötét és a legkevésbé sem barátságos, viszont legalább annyira látványos. A Hutt Tanács székhelye hangulatos helyszínre sikerült, leginkább - meglepő módon - Jabba palotájához hasonlatos. Ehhez a gamorrai őrök és Sy Snootles járult hozzá leginkább. Az őrök mellesleg jól sikerültek, viszont ami durva velük kapcsolatban, hogy mennyire ostobák. Ennyi erővel, ha Luke esetleg egy elmetrükkel próbálkozik az EP6-ban, biztos hogy ugyanolyan sikeresen bejut Jabba-hoz.
Az Indy-utalás is tetszett, elsősorban látvány szempontjából. Akármennyire is undorító lények a huttok, tudnak szórakozni, azt meg kell hagyni. Egyébként a huttok kapcsán már többzör is felmerült bennem a kérdés, - nem csak most, már a filmek során is - hogy egy ilyen, lassú, önmagában védtelennek és kiszolgáltatottnak tűnő faj tagjai hogy kerülhetnek uralkodói pozícióba? Ziro halálát látva, egy mezei sugárnyaláb is végezni tud velük, így nem világos, hogy sokan miért is rettegnek annyira tőlük? A fejvadászok, testőrök és szolgálók nélkül egy abszolút kiszolgáltatott faj lennének (lásd: Mamma). Nyilván a vagyonuk áll a háttérben, melynek révén fel tudják bérelni az említett személyeket, így viszont jön az újabb kérdés, hogy ez a vagyon honnan származik?
A fajok közti szerelem engem korábban sem zavart, ahogy most sem, az viszont kétségtelen, hogy Ziro és Sy párosa meglehetősen bizarr volt. A másik érdekes dolog, a huttok hímnőssége. Ha egyszer nem nélküliek, hogy lehet köztük Mamma, férfi, vagy női beállítottságú hutt? Valamint a szaporodásuk kérdése sem igazán tisztázott.
Ziro halála pozitívum, jó látni, hogy akár egy már jobban megismert szereplőt is ki mernek írni. Bane életben maradása számomra egyértelmű volt, ahogy már korábban is írtam. Érdekes, hogy Sy aprópénzért elvállalta Ziro kinyírását, lehet, hogy nem is a pénzért csinálta mindezt, hanem bosszúból, amiért Ziro korábban elhagyta.
Összességében jó rész volt, remélem a következővel sem lesz ez másként. Már csak az új Ahsoka miatt sem...