A második külföldi utam a tavaly megejtett görög utazás volt. Családdal mentünk, és azért esett erre az úti célra a választásunk, mert korábban még egyikünk sem járt tengerparton. Az Égei-tenger mellett fekvő kis település idális célnak tűnt. Egész pontosan Nei Poriba mentünk, ami egy kisebb tengerparti város, vagy inkább nevezzük falunak, ami kifejezetten üdülőtelepnek épült.
Őszinte leszek: az odavezető utat nem ismételném meg. Több, mint 20 óra buszozással jutottunk el Budapestről Nei Poriba, ami talán egyértelmű, miért nem volt a legkellemesebb az első néhány óra után. Gyakorlagilag minimális mozgástér volt a buszon, és csak 2 óránként álltunk meg egy-egy 10 perces pihenőre, illetve mozogni kicsit. Az egyik legrosszabb az volt, amikor 3 órát kellett várnunk az egyik határnál. Mondtam is, hogy nem érdekel, mennyivel drágább, legközelebb biztos repülővel utazom. Pedig a cég megtette, amit lehetett. Este még filmet is vetítettek a buszon, és lekapcsolták a fényeket, hogy lehessen aludni. Aludni nem tudtam, de jobb híján gyakorlatilag kiolvastam a teljes Lando-trilógiát az oda-vissza úton.
Mivel semmit nem aludtam, hulla fáradtan érkeztem meg Görögországba, de a napsütés, a hangulat, és a tengerparti feeling kárpótolt mindenért. Miután végig ültük az idegenvezetők által biztosított eligazítást, az első utunk a tengerparta vezetett, ahol el is illant a fáradtság. Remek volt megmártózni a tengervízben. A törzshelyünk a "Paradise" Beach Bar volt, ahol szinte minden nap toltunk egy jó kis gyrost, vagy egyéb finomságot. A záróeste pedig ingyen bort adtak, ami szép gesztus volt.
A szeptember pont ideális volt, mert a Nap nem égetett meg minket, viszont strandoláshoz alkalmas meleget teremtett. Ami meglepett, hogy milyen sós a tengervíz. Néha, amikor a számba került, megdöbbentő volt a kontraszt az édesvízzel szemben. A tengerfenékről egy rakás kagylót sikerült gyűjteni.
A kirándulások alkalmával a következő napok során sikerült feljutnunk az Olimposz hegységre, ami méltán híres, mint a görög főistenek szülőhelye. Íme az olimposzi istenek székhelye:
Itt megnézhettük "Zeusz fürdőkádját", ami gyakorlatilag egy kis "pocsolya" volt, de szép mitológiai sztorit szőttek mögé. Ami sok egyéb jelenségre is igaz Görögországban.
"Zeusz fürdőkádja":
Sajnos Zeusszal nem sikerült találkoznom, csak ilyen formában.
Aztán megnéztük Platón várát is, illetve a Szent Dionisziosz-kolostort, amiről csatolok képet. A kilátás már-már mesébe illő volt.
Tenger, ameddig a szem ellát.
Lett volna lehetőségünk Athén megtekintésére is, de végül sajnos nem éltünk vele. Éjféli ébresztővel, másnap késő esti hazaérkezéssel nem fért volna bele "kényelmesen", ezért úgy döntöttünk, hogy majd máskor, és inkább mást fedezünk fel.
Összességében kellemes út volt, Görögország pedig gyönyörű hely. Az ételek is finomak voltak, az emberek pedig szimpatikusak. Szerencsére voltak más magyarok is, így könnyebben lehetett barátkozni. Remélem, egyszer sikerült Athént is felfedeznem.
