Darth Sky

Bár én az előző történetszálakat is élveztem, de úgy érzem ezzel a résszel történt meg a TCW nagybetűs visszatérése, amit sokan reméltek. Nálam egyértelműen 10/10-es epizód, amit az is bizonyít, hogy két eset is volt, amikor csak bele akartam nézni, és teljes megtekintés lett a vége. A hangulat tökéletes, a történet érdekes, és a karakterek közti interakciók is jól sikerültek. A különböző művekre történő utalásokra sem lehet panasz. A látványt mindig kiemelem, és most sem tudok elmenni mellette szó nélkül. Az animáció gyönyörű, a kezdeti évadoktól tartó fejlődés ebben a szezonban csúcsosodott ki. Mit nem adnék, ha ezzel a grafikával kapnánk újabb sorozatokat. Örülök, hogy egy ilyen ígéretesen induló szállal búcsúzhat a TCW, másfelől viszont szomorú, hogy ezúttal (valószínűleg) tényleg véget ér. A szokatlan nyitány a Lucasfilmes felirattal, Ahsoka lágyan felcsendülő témájával, a vörös TCW-logóval és az epizódcím kiírásával már az elején azt sugallja, hogy valami különleges, nagyszabású esemény vár ránk. John Williams témája és a yerbanai csata már-már mozifilmes indítást teremt. Szerintem a 4 rész után érdemes lenne összevágni az epizódokat, és egy TCW mozifilmhez hasonló másfél-kétórás darabot kapnánk, ami szép keretet is adna a sorozatnak. Valahogy úgy képzelem, hogy a TCW film az Ep2 folytatása, míg a Mandalore ostroma az Ep3 előzménye, és mindkettő önállóan is érthető, még ha értelemszerűen sok plusz adalék el is veszne a sorozat ismeretének hiányában. A felvezető képsorok jelenetei egyértelművé teszik, hogy legfeljebb órák választanak el minket az Ep3-tól. Depa Billaba és Caleb Dume feltűnése remek kapcsolódási pont a Rebelsszel. Egy-egy ilyen nyúlkfarknyi jelent is hatalmas érzelmi pluszt képes nyújtani. Nekem pl. egyből beugrott a páros láttán, hogy hamarosan milyen tragikus fordulatot vesz a két karakter élete. De Plo és Aayla láttán is azonnal bevillant a küszöbön álló 66-os parancs. A yerbanai csatával tehát újabb életképet láthatunk a Klónháborúkból, Anakinnal és Obi-Wannal a főszerepben. Bíztam benne, hogy a Cato Neimoidiát kapjuk meg, mert újabb zseniális kapcsolódási pont lett volna az Ep3-hoz. Értelmet nyert volna, miért mondja Kenobi azt Skywalkernek, hogy az a dolog Cato Neimoidián nem számít életmentésnek. Talán azért nem azt a bolygót kaptuk meg, mert az Ep3-ban még ott csatáznak Plo Koonék, ami miatt jelenleg nem nyerhetett volna a Köztársaság. Bár úgy is meg lehetett volna oldani, hogy a Cato Neimoidia több szegmensén is kialakultak frontvonalak, amelyekből az egyik Plo és társai harca, míg egy másik az, amit ebben az epizódban zárt rövidre Anakin. A rész értékéből ez semmit nem von le, de nálam hatalmas piros pont lett volna ez a plusz adalék. Kenobi és Skywalker ezúttal is tökéletesen hozzák az Ep3-ban látott bajtársi/testvéri viszont, némi élcelődéssel megfűszerezve. Bár korábban is volt már rá példa, jó volt látni, hogy Anakin sem csak fénykarddal a csata sűrűjébe menetelve hatékony, hanem képes ilyen-olyan fortélyokat és stratégiát is bevetni a cél érdekében. Anakin Skywalker számomra a TCW-ben nyújtotta a fénykorát. Az Ep2-ben még enyhén szólva is éretlen, az Ep3-at pedig inkább hagyjuk ezen a téren... noha nem egyszer megmutatkozott a srác sötét oldali hajlama a sorozat folyamán, mégis itt mutatta meg a legemberibb, legkedvelhetőbb oldalát. Ettől persze még inkább dühít az Ep3-as Galaxis sújtó drámába torkolló árulása. Ezúttal több kedves jelenet is fűződött Skywalkerhez. Az Ep8-as Luke utalás tagadhatalan, amikor kiállt a komplett szakadár sereg elé, hogy trükkhöz folyamodva győzelemhez segítse a bajtársait. Aztán az Obi-Wannal való piszkálódása is olyan volt, amit rég láttam ilyen ízlésesen tálalva. Nem túl humoros, de nem is túlzottan erőtlen, és remekül visszaadta azt a bajtársias viszonyt, amire az öreg Ben is utalhatott az Ep4-ben. A másik remek jelenet az volt, amikor Anakin megpillantotta egykori tanítványát a Venator hídjának hologramján. Az a "köpni-nyelni nem tudott" reakció annyira hiteles volt és reálisnak hatott, hogy nem tudom nem díjazni. A harmadik legjobb Skywalker-jelenet természetesen a fénykardok átadása és a búcsú jelenet volt. Szomorú volt belegondolni, hogy Anakin és Ahsoka ott, abban a hangárban találkoztak utoljára barátokként. Annyira szomorú, és annyira másként is történhettek volna a dolgok ezt követően... Ahogy a lány Kenobival való búcsúja is szívszorító volt. És ezekkel a nüanszokkal újabb plusz adalékot kap az Ep3, mert mostantól szerintem mindig eszembe fog jutni, hogy órákkal a film kezdő jelenete előtt Anakin és Obi-Wan még Ahsokával társalogtak Maul elfogásáról. 2005-ben ez elég meredeken hangzott volna. Obi-Wan is hozta a formáját, és az Ahsokával való vitája során sem tudtam haragudni rá. Mert mindkét félnek igaza volt, bizonyos szemszögből nézve. Ahsoka nyilván átértékelte a Jedikkel kapcsolatos dolgokat, és a Martez testvérekkel történtek is kifejtették rá a hatásukat. Teljesen jogos, hogy a Jedik egyik legfontosabb feladata a bajba jutottak megsegítése, attól függetlenül, hogy politikailag mennyire jelentősek. Másrészt, az is jogos, hogy ha az ellenség megtámadja a Köztársaság fővárosát, és elrabolja a kancellárt, akkor nem egy semlegességéért hadakozó bolygó fog prioritást élvezni. Mert bár lehet, hogy ez utóbbi mögött politikai ok is áll, de Palpatine elrablásával a szakadárok olyan előnyhöz juthatnak (persze mi tudjuk, hogy ez füst), amivel legalább annyi ártatlan élet kerül veszélybe szerte a Galaxisban, mint abban az esetben, ha hagyják a Mandalore-t, és Bo-Katanék egyedül próbálnak elérni valamit Maul és Almec ellen. Szerintem Obi-Wannak és Ahsokának egyaránt igaza volt az ügyben, és nem is gondolom, hogy van "jó" válasz kettejük vitájának kérdésében. Szépen megoldották azt a kérdést is, hogy Ahsoka miként vezethet saját osztagot, annak ellenére, hogy elhagyta a Jedi Rendet. Az egyébként újabb megható jelenet volt, amikor a klónok annak ellenére tisztelegtek a lánynak a Venatoron, hogy már nem volt Jedi, így parancsnok sem. Főleg Rex volt jó arc, amikor annak ellenére parancsnoknak szólította a togrutát, hogy az közölte vele, már nem kell. A fénykardos jelenet is adta magát. A korábban már boncolgatott könyves ellentmondásba nem mennék bele újra, már leírtam, amit gondolok. Jó volt látni az elégedettséget a lány arcán, amikor megpillantotta régi/új fegyvereit. Arra kíváncsi lennék, in-universe, hogy miért lett kék a penge. Utoljára a Coruscanton láttuk a kardokat, amikor az üldözése közben elhagyta őket Ahsoka. Ezeket aztán megtalálhatta Anakin. De miért cserélte ki bennük a kristályokat? Ahsoka kapcsán gyakorlatilag minden tetszett, inkább nem töltök meg oldalakat azzal, hogy róla áradozzak. A fórum valószínűleg már úgyis tudja az álláspontomat. Engem az döbbent meg újra és újra, hogy 17 éves fejjel hogyan lehet ennyire érett, és mekkora utat járt be durván 3 (!) év alatt. Tudom, nyilván az évek, a tapasztalat, és a jellemének együttes érdeme mindez. Érdekes összehasonlítani a TCW cserfes és gyerekes padawanját azzal a karakterrel, akit most láthatunk. Ég és föld a kettő, jó értelemben. Számomra ő a nagybetűs Jedi, függetlenül attól, hogy hivatalosan már nem tagja a Rendnek. Na, de csak elkanyarodtunk az áradozás irányába. A ruhája kapcsán bejött a váltás, a mandalori beskar páncél talán még jó szolgálatot tehet neki. Ez a szerelés egyébként már előrevetíti a Rebelsben látott öltözékét is, ami újabb pont a kontinuitásnak. Az akció, amiket lenyomott a Mandalore légkörében... csak pislogtam. Eddig is akrobatikus volt, de ez már-már mesébe illően kecses és elegáns volt. A Jedi-harcművészet egy újabb szintje. Újabb apróság, ami tetszett, hogy kihúzta a klónt a sérült LAAT/i beragadt pilótafülkéjéből. Még hogy a Jediknek nem számítanak a klón életek. Maul... szerintem Maul az egyik legjobb gonosztevő az SW-ben, és talán az egyik kedvenc negatív SW-karakterem. Bár asszem már ezt is írtam. Egy bénító gonoszságot közvetítő, sátáni figura, aki mégsem olyan értelemben vett vegytiszta gonosz, mint pl. Palpatine. Maullal valamelyest lehet azonosulni, és sokkal emberibb a karaktere, és a céljai (bosszú). A szeretetet, mint fogalmat pl. elképzelni nem tudom Palatine-ról. Ezzel szemben, Maul szerette az anyját, Talzint, a testvérét, Savage-t, és hűséges volt mesteréhez is. Maul élettörténete valójában elég szomorú. Teljesen meg tudom érteni, hogy Obi-Wan a Rebelsben nem haraggal, vagy gyűlölettel tekintett erre a zabrakra (pedig minden oka meg lett volna rá Qui-Gon vagy Satine kapcsán), hanem sajnálattal, és megértéssel. Hiszen Maul a Sith Sötét Nagyurának köszönhetően került arra az útra, ahová. Sidious elragadta az anyjától, kihasználta az Ereje miatt, majd félredobta, mint egy megunt játékot. Hol is láttam már hasonlót? (Segítek: egy Ben Solo nevű srácnál). Ezek persze nem jogosítják fel Mault azokra a tettekre, amiket elkövetett. Az alsóvárosban történő belépője talán az egyik leghatásosabb, amit a karakter valaha produkált. Eleinte csak a fémlábai kongását hallani, majd a sátáni forma előtűnik a sötétből, és vészjósló hangon megszólal. Zseniális. Ennél csak Ahsoka reakciója tetszett jobban: körülveszi vagy 6 "mauldalori", valamint Maul, de félelem, vagy rettegés nyomokban sem látszik az arcán, inkább elszántan, harcra készen emeli előre fénykardjait. Imádom ezt a harcias, mindenre elszánt természetét. Vaughnért kár, bár felmerül a kérdés, hogy mennyiben alakultak volna másként a dolgok, ha engedelmeskedik, amikor Ahsoka azt mondta neki, hogy várjon. Rengeteg dolgot tudnék még írni a részről, de nehéz lenne minden gondolatomat összeszedni. Most is elég csapongó voltam. Röviden és tömören: egy zseniális sorozat zseniális epizódját láthattuk, aminek enyhén szólva is alig várom a folytatását.

Én azért még örültem volna a hosszabb sorozatok kiadásainak (The New Jedi Order, Legacy of the Force, Fate of the Jedi) + a ott van még a Dark Nest trilógia, a Millennium Falcon és a Crucible). De pl. az X-szárnyú széria újrakiadását/befejezését is szívesen venném. Persze érthető okokból ez álom marad, mert alsó hangon is kb. 50 regényről van szó. De engem kimondottan érdekelt volna valamennyi, szerintem érdemes lett volna kiadni őket.

Tudtommal a Story Group célja pont az lenne, hogy összefogja a különféle műveket az egységes KÁNON részeként, és segítse az adott írót, rendezőt, hogy nem legyen kontinuitási baki. Ha egy regénybeli infót ilyen lazán felül lehet írni, és nekik nem sok beleszólásuk van ebbe, akkor ugyanott tartunk, mint a Disney előtt...

Jaja, ha nem futott volna be az Ep4, akkor ez a sztori lett volna az alacsony költségvetésű folytatás. Ezért játszódik végig egy dzsungelbolygón (Mimban), és ezért nincs benne Han Solo sem. Ford szerződését nem hosszabbították meg az Ep4 után (ekkor még).

Köszi a korrekciót, rossz címet írtam. Az Alkonybolygóra gondoltam.

Azt igyekszem ilyenkor mentségként felhozni, hogy a regény írásakor csak az eredeti trilógia létezett, így az írók esetenként csak tippelhettek, mi hogyan működik a Star Warsban. Így nyilván sok (mai szemmel) baromság is akad bennük. Engem ilyen téren pl. az Erőpróba c. regény nyűgöz le. A legelső SW regény (1978-ban íródott), és kis túlzással még ma is beilleszthető a kánonba.

Nekem nincs ellene kifogásom. Ha pedig mai körülményeket nézve tényleg megvalósítható, akkor hajrá, Lucasfilm.

A második külföldi utam a tavaly megejtett görög utazás volt. Családdal mentünk, és azért esett erre az úti célra a választásunk, mert korábban még egyikünk sem járt tengerparton. Az Égei-tenger mellett fekvő kis település idális célnak tűnt. Egész pontosan Nei Poriba mentünk, ami egy kisebb tengerparti város, vagy inkább nevezzük falunak, ami kifejezetten üdülőtelepnek épült. Őszinte leszek: az odavezető utat nem ismételném meg. Több, mint 20 óra buszozással jutottunk el Budapestről Nei Poriba, ami talán egyértelmű, miért nem volt a legkellemesebb az első néhány óra után. Gyakorlagilag minimális mozgástér volt a buszon, és csak 2 óránként álltunk meg egy-egy 10 perces pihenőre, illetve mozogni kicsit. Az egyik legrosszabb az volt, amikor 3 órát kellett várnunk az egyik határnál. Mondtam is, hogy nem érdekel, mennyivel drágább, legközelebb biztos repülővel utazom. Pedig a cég megtette, amit lehetett. Este még filmet is vetítettek a buszon, és lekapcsolták a fényeket, hogy lehessen aludni. Aludni nem tudtam, de jobb híján gyakorlatilag kiolvastam a teljes Lando-trilógiát az oda-vissza úton. Mivel semmit nem aludtam, hulla fáradtan érkeztem meg Görögországba, de a napsütés, a hangulat, és a tengerparti feeling kárpótolt mindenért. Miután végig ültük az idegenvezetők által biztosított eligazítást, az első utunk a tengerparta vezetett, ahol el is illant a fáradtság. Remek volt megmártózni a tengervízben. A törzshelyünk a "Paradise" Beach Bar volt, ahol szinte minden nap toltunk egy jó kis gyrost, vagy egyéb finomságot. A záróeste pedig ingyen bort adtak, ami szép gesztus volt. A szeptember pont ideális volt, mert a Nap nem égetett meg minket, viszont strandoláshoz alkalmas meleget teremtett. Ami meglepett, hogy milyen sós a tengervíz. Néha, amikor a számba került, megdöbbentő volt a kontraszt az édesvízzel szemben. A tengerfenékről egy rakás kagylót sikerült gyűjteni. A kirándulások alkalmával a következő napok során sikerült feljutnunk az Olimposz hegységre, ami méltán híres, mint a görög főistenek szülőhelye. Íme az olimposzi istenek székhelye: Itt megnézhettük "Zeusz fürdőkádját", ami gyakorlatilag egy kis "pocsolya" volt, de szép mitológiai sztorit szőttek mögé. Ami sok egyéb jelenségre is igaz Görögországban. "Zeusz fürdőkádja": Sajnos Zeusszal nem sikerült találkoznom, csak ilyen formában. Aztán megnéztük Platón várát is, illetve a Szent Dionisziosz-kolostort, amiről csatolok képet. A kilátás már-már mesébe illő volt. Tenger, ameddig a szem ellát. Lett volna lehetőségünk Athén megtekintésére is, de végül sajnos nem éltünk vele. Éjféli ébresztővel, másnap késő esti hazaérkezéssel nem fért volna bele "kényelmesen", ezért úgy döntöttünk, hogy majd máskor, és inkább mást fedezünk fel. Összességében kellemes út volt, Görögország pedig gyönyörű hely. Az ételek is finomak voltak, az emberek pedig szimpatikusak. Szerencsére voltak más magyarok is, így könnyebben lehetett barátkozni. Remélem, egyszer sikerült Athént is felfedeznem.

Az enyhén szólva is ütős lenne. Azért kíváncsi lennék, mennyibe fájt ennek a 6 perces szösszenetnek az elkészítése. Gondolom, ilyen minőséggel lényegesen több idő és költség lenne elkészíteni egy sorozatot, mint a TCW grafikájával. De én ez utóbbival is be tudnék teli, hiszen gyönyörű.

Túlvagyok A Jedik gyermekein. A történet néhol bugyuta, de ez nem lenne nagy gond, ha a fogalmazás jobb lenne. Sajnos alig tudtam végigszevedni magam rajta. Olvastam már rossz SW-könyveket, sajons ez is közéjük fog tartozni. Remélem, Barbara Hambly másik könyve, a Kristálycsillag jobban fog tetszeni ennél. Közben elkezdtem a Sötétkardot is, és igen éles a kontraszt A Jedik gyermekeihez képest. Bár a sztori enyhén szólva sem eredeti (ismét egy szuperfegyver és a birodalmi maradványok), a fogalmazásmód és a leírások mégis felidézték bennem Anderson régi, Jedi Akadémia-trilógiás könyveit, amik azért is állnak közel hozzám, mert velük kezdődött az SW-EU-s pályafutásom. Mai szemmel már ifjúsági stílusúnak tűnik, de mégis sokkal érdekesebben és élvezhetőbben ír a férfi, mint Hambly. A hangulat és a karakterek már az első 100 oldal után is jobbak, mint az előbb említett regényben. Kíváncsi vagyok, hogy Callista hogy kerül majd ki a képből, hiszen Luke-nak majd Marával "kell" összejönnie.

Köszönet a kvízért, Iqvi, jó kis kérdések voltak. Gratulálok a többieknek is, köszi a részvételt mindenkinek!

Yewl parancsnok

Accresker börtön

Persze, ilyen gyorsan nem is lehet leírni 5 betűt.

Dooku

Ashla és Bogan

Plo Koon

Katunko

Christophsis

Plo koon ye 19

Vad űr

Trench és YE 19-ben halt meg

b

Yoda