The New Jedi Order
R. A. Salvatore: Vector Prime
1. fejezet - Kopott szövet
Túlságosan is békés volt idekint, körülvéve az űr vákuumával, ahol a csendet mindössze a két ion-hajtómű folyamatos zümmögése törte meg. Bár szerette az űr békéjében töltött pillanatokat, Leia Organa Solo néha mégis úgy gondolt rá, mint egy érzelmi csapdára, mivel elég hosszú ideig volt benne, hogy rájöjjön milyen zűrzavart fog az út végén találni. Mint mostanában minden út végén. Leia megállt egy pillanatra mielőtt belépett az új hajó, melyet Luke a feleségének, Mara Jade-nek épített, a Jade Sabre hídjára. Előtte Mara és Jaina ült egymás mellett a vezérlőknél, akik miközben mosolyogva beszélgettek láthatóan nem vették észre az ő érkezését. Leia a lányára nézett, Jainára, aki bár csak tizenhat éves volt, mégis olyan megfontoltan és nyugodtan viselkedett, mint egy veterán pilóta. Jaina inkább hasonlított Leiára, hosszú fekete hajával és barna szemeivel, amik éles kontrasztban álltak a lágy és krémszínű bőrével. Leia valóban sokat vett észre a lányon önmagából - nem, nem lány, javította ki a gondolatait Leia, hanem fiatal Nő. Ugyanaz a szikra volt látható az ő barna szemei mögött is, ugyanaz a csintalan, kalandvágyó, eltökélt tekintet.<br />Ez a gondolat kicsit visszarántotta Leiát, mivel rá kellett jönnie, hogy mikor ránéz Jainára, akkor nem saját maga tükörképét látja, hanem annak a lányénak, aki valaha volt. Szomorúság hasított belé, ahogy átgondolta jelenlegi életét: diplomata, bürokrata, közvetítő, aki mindig le akarja nyugtatni a dolgokat, aki mindig a békéért és az Új Köztársaság jólétéért küzd. Talán hiányoztak neki azok a napok, amikor a megszokott hangok körülötte egy sugárvető éles sivítása és egy fénykard sistergése volt? Talán sajnálta, hogy azokat a vad időszakokat felváltotta az ion-hajtóművek zümmögése és a küldöttek állandó veszekedése? Meglehet, vallotta be Leia, de amikor rápillantott Jainára és azokra égető, sötét szemekre, mégis örömet érzett. Most másvalami - féltékenység? - hasított belé, ahogy Mara és Jaina hangosan felnevettek egy viccen, amit Leia nem hallott. Aztán messze ellökte az elméjéből ezt a nevetséges érzést, mikor a sógornőjére nézett, Luke feleségére és Jaina oktatójára - Jaina saját kérésére - a Jedi tanulmányokban. Mara nem volt Jaina anyapótlója, inkább egy nagytestvér, és mikor Leia belenézett a Mara zöld szemeiben égő tűzbe, megértette, hogy ez a nő olyan dolgokkal is megismertetheti Jainát, amelyekkel Leia nem, és hogy azok a leckék és ez a barátság mindenképpen előnyére lesz a lányának. Így tehát félretolta a féltékenységet és inkább örült annak, hogy Jaina talált magának egy ilyen barátot. Ekkor elindult tovább a híd felé, de hamarosan ismét megállt, mivel mozgást érzett maga mögött. Már azelőtt tudta, hogy megnézte volna, hogy Bolpuhr az, a Noghri testőre, és inkább nem pillantott rá, mialatt az odasiklott az oldalához olyan könnyedén és lazán, hogy emlékeztette Leiát egy csipkefüggönyre, ami lustán himbálózik a szélben. Ezért is fogadta el Bolpuhrt az árnyékának, mert más testőrökkel ellentétben egyáltalán nem volt tolakodó. Leia mindig megcsodálta, hogy az ifjú Noghri miként tud egyszerre lenni jóindulatú és csendes, valamint halálos gyilkológép. Felemelte a kezét, ezzel mutatva, hogy Bolphurnak idekint kéne maradnia, és bár az átalában érzelemmentes arca villanásából Leia tudta, hogy csalódott, biztos volt benne, hogy engedelmeskedik. Bolphur, de az összes többi Noghri is, bármit megtenne, amit Leia kér tőle. Akár leugrana érte egy szikláról is vagy bemászna egy ionmotor forróbbik végébe, és eddig mindössze akkor látott elégedetlenséget rajta, amikor Bolphur úgy gondolta, ezzel a paranccsal nem tudja tökéletesen megvédeni őt. Egy apró bólintás után Bolphur felé megfordult és nyitott átjárón át elindult a híd felé. - Mennyivel hosszabb? - kérdezte, és meglepődve tapasztalta, hogy Jaina és Mara is felpattant a hirtelen érkezésére. Válasz helyett Jaina felnagyította az elülső képernyő képét, amelyen attól fogva már nemcsak felismerhetetlen fénypontok, hanem két bolygó látszódott, az egyik leginkább kék és fehér, míg a másik vöröses színárnyalattal. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Leia kiváncsi lett volna, hogy a kék-fehér, vagyis a nagyobbik, hogy-hogy nem alakította a gravitációjával holddá a kisebbet. Közel félúton közöttük, talán félmillió kilométerrel mindkettőtől fények villogtak a kék-fehér bolygó árnyékában, mégpedig egy Mon Calamari cirkáló fényei, még pontosabban a Mediatoré, az Új Köztársaság flottájának egyik legújabb darabjáé. - Közelebb nem is lehetnének - jegyezte meg Mara a bolygókra utalva. - Elnézésüket kérem - hangzott egy dallamos hang az átjáróból, majd nemsokára besétált a helyiségbe a protokolldroid, C-3PO. - De nem hiszem, hogy ez korrekt. - Elég közel - mondta Mara. Jaina felé fordult. - A Rhommamoolok és az Osarianiak is föld alapú gazdaságban... - A Rhommamool majdnem kizárólag abban! - tette hozzá C-3PO gyorsan, mire mind a három nő mogorva tekintettel nézett rá. Ezeket figyelmen kívül hagyva beszélt tovább. - De az Osarianiak flottáját is jelentéktelennek kell minődítenünk. Hacsak, természetesen, az egyikük nem használja a Pantang Skála Aero-technológiai Előlegezését, amely egy apró terepsiklót is úgy számol, mintha csillagromboló lenne. Tökéletesen nevetséges skála. - Köszönjük, Threepio - mondt Leia olyan hangon, amely szerint több mint eleget hallott már. - Viszont vannak olyan rakétáik, amikkel képesek kilőni egymást ilyen közelről - folytatta Mara. - Oh, igen! - kiáltott fel a droid. - És tekintetbe véve a relatív elliptikus pályájuk közelségét... - Köszönjük, Threepio - mondta Leia. - ...némely esetekben éppen megfelelő távolságba kerülnek egy támadáshoz - folytatta megállás nélkül C-3PO. - Legalább hónapokig. Sőt, két héten belül még közelebb kerülnek egymáshoz, olyan közel, amilyen közel csak egy évtized múlva lesznek. - Köszönjük, Threepio - mondta Mara és Leia egyszerre. - És olyan közel, amilyen közel csak egy évtizeddel ezelőtt voltak - a droid végül elhallgatott, mikor a nők visszatértek a beszélgetésükhöz. Mara megrázta a fejét, próbálva visszaemlékezni arra, mit is akart mondani Jainának. - Ezért választotta az anyád a mostani alkalmat. - Csak nem harcra vártok? - kérdezte Jaina, és sem Leia sem Mara nem tudta nem észrevenni a villanást a szemében. - A Mediator visszatartja őket - mondta Leia reménykedőn. A cirkáló valóban ügyes kis gépezet volt, ugyanis a régi Mon Calamari csillaghajók feljesztett és sokkal inkább páncélozott és felfegyverzett változata volt. Mara visszanézett a képernyőre és nem éppen meggyőzően megrázta a fejét. - Sokkal többre lesz szükség, mint az erőnk mutogatására, hogy megelőzzük a katasztrófát - mondta. - Valóban csak fokozódott minden egyes jelentéssel - szólalt meg C-3PO. - Az ásványjogok körüli egyszerű bányászati vitaként kezdődött, de most inkább úgy írnám le az egészet, mint valami szent keresztes hadjárat. - A Rhommamool vezetője az - jegyezte meg Mara. - Nom Anor. A követőit a legalapvetőbb ösztönök általt ragadta meg, mialatt az Osarianiak elleni vitát a zsarnokság és az elnyomás általánosabb dolgát szőtte. Nem szabad őt alábecsülni. - Szép kis listám van a Nom Anorhoz hasonló zsarnokokról, akikkel dolgom volt már - mondta Leia vállat vonva. - Nálam elérhető ez a lista - fecsegett C-3PO. - Tonkoss Rathba... - Köszönöm, Threepio - mondta Leia túlságosan is udvariasan. - Ugyan, ez csak természetes, Leia hercegnő - felelte a droid. - Hisz annyira szeretek a szolgálatára lenni. Nos, hol is tartottam? Oh, igen. Tonkoss Rathba... - Ne most, Threepio - intette le Leia, majd Marához fordulva hozzátette: - Gyakran van dolgom a hozzá hasonlókkal. - Hozzá hasonlókkal biztos nem - felelte Mara, valahogy lányan, aztán a hirtelen gyengeség a hangjában emlékeztette Leiát és Jainát arra, hogy Mara, bár változatlanul hősködött és bővelkedett energiában, súlyosan beteg volt, azóta, hogy elterjedt azt a különös és ritka járvány, ami már tucatnyi embert megölt, és ami ellen még az Új Köztársaság legjobb orvosai is tehetetlenek voltak. Azok közül, akik elkapták a molukuláris betegséget, csak Mara és még egyvalaki volt életben, és az a másik személy is, akit a Coruscanton vizsgálnak, gyorsan haldoklott. - Daluba - folytatta C-3PO. - És természetesen ott volt Icknya is... Leia elkezdett a droid felé fordulni, remélve, hogy sikerül udvariasan rávennie, hogy fogja be, de Jaina hirtelen kiáltása megállította, és gyorsan visszafordult a képernyőhöz. - Bejövő hajók! - jelentette Jaina, hangja meglepettségről árulkodott. A jelző pontok a semmiből tűntek elő a radarképernyőre. - Négyen vannak - erősítette meg Mara. - Az Osarianról. - Kiváncsi tekintettel fordult Leia felé - Tudják, kik vagyunk? Leia bólintott. - És tudják, miért jöttem. - Akkor az is tudniuk kéne, hogy egyedül kell hagyniuk minket - gondolkodott Jaina. Leia ismét bólintott, de jobban értett. Nem azért jött a rendszerbe, hogy az Osarianiakkal találkozzon - legalábbis nem elsőként - hanem a legfőbb riválisukkal, Nom Anorral, aki az egész gondot kirobbantotta a Rhommamoolon. - Mondd nekik, hogy menjenek vissza! - utasította Marát. - Udvariasan? - kérdezte Mara mosolyogva, azzal a veszélyes tekintetével. - Új Köztársaság hajója - hallatszott egy vontatott hang a kommunikátorból. - Itt Grappa kapitány az Osarian Első-Erőtől. Egyetlen kapcsolással Mara kivetítette a képet a kapitányról a képernyőre, Leia pedig felsóhajtott, amikor meglátta a zöld bőrt, a tüskés taréjos fejet, és a tapírszerű orrot. - Csodálatos - jegyezte meg szarkasztikusan. - Az Osarianok Rodiaiakat béreltek fel? - kérdezte Jaina. - Bizonyára csak néhány zsoldos, hogy lecsendesítsék a dolgokat - felelte szárazon Leia. - Oh, jaj nekem - jegyezte meg C-3PO, majd idegesen odébbcsoszogott. - Velünk jönnek - mondta Grappa, összetett szemei vadul szikráztak. - Az Osa-Prime-ra. - Úgy tűnik, az Osarianiak akarnak veled először beszélni - mondta Mara. - Félnek, hogy a találkozó Nom Anorral csak növeli az előnyét, mind a Rhommamooliak, mind a szektorbeliek között - gondolkodott Leia, és ez a vélemény elég hihető volt, ugyanis már azelőtt, hogy eldöntötte, idejön, véget nem érő vitákat folytatott erről. - Akármilyen okból is, de gyorsan közelednek - felelte Mara. Ő és Jaina is Leiához fordult utasításért, mivel bár a Jade Sabre Mara hajója volt, Leia vezette küldetést. - Leia hercegnő? - kérdezte a láthatóan riadt C-3PO. Leia leült a Mara mögött álló székre, erősen koncentrált a képernyőre, amelyet Jaina már visszakapcsolt normál nézetre. A négy közeledő vadászgép mégis jól látható volt. - Rázzuk le őket - mondta határozottan a parancsot, amit egy pilótának sem kellett kétszer mondani. Mara már mohón várta, hogy a hajót, amely ikerhajtóművekkel és modern manőverező berendezéssel volt felszerelve, végre élesben is kipróbálhassa. Zöld szemeit megvillantva, arcán széles mosollyal, Mara a vezérlő felé nyúlt, de aztán visszahúzta a kezeit, és lerakta maga mellé. - Hallottad, Jaina - mondta. Jaina szája tátva maradt; csakúgy mint Leiáé. - Tényleg úgy gondolod? - kérdezte Jaina. Mara válasza egy unott arcból és egy hatalmas ásításból állt, mintha ez az egész nem érne semmit, és mintha Jaina tökéletesen egyedül is el tudná vezetni. - Igen! - suttogta Jaina, összeszorította az ökleit, mosolya pedig olyan széles volt, hogy kis híján elérte a füleit is. Összedörzsölte a kezeit, majd kinyúlt jobb felé, hogy beállítsa a lebegő-labda irányítón a tehetetlenségi kompenzátort. - Csatoljátok be magatokat! - parancsolta és 95 százalékkal lejjebb tolta a tárcsát, ahogy az a vadászpilóták gyakran szokták csinálni. Jaina jobban szeretett úgy repülni, hogy a gyors kanyarok és az erős gyorsulás a székébe tolja. - Ne túl sokat! - mondta Leia aggódva. De a lánya már elemében volt, Leia tudta ezt, és a végsőket is kihozza a hajóból. Leia érezte, hogy elhajol, ahogy Jaina élesen jobbra fordul, ezzel elkerülve a két közeledő másik hajót. - Ha ezt folytatja, akkor lelőjük! - hallatszott Grappa egyenetlen hangja. - Z-95-ös Fejvadászok - mondta gúnyosan Mara a közeledő gépek ősrégi típusára utalva, és lekattintotta a kommunikátort, majd Leiára nézett. - Amit nem kapsz el, azt nem is tudod lelőni - magyarázta. - Rázd le őket! - tette hozzá Jaina felé, rámutatva az elsődleges segédrakétákra, arra gondolva, hogy a Jade Sabre erőteljes hajtóművei messze ellöknék őket a megzavarodott Rodiaiaktól és az elvault vadászaiktól. Azonban még azalatt, hogy beszélt, két újabb pont jelent meg szenzoron, a Rhommamool árnyékából előtörve, pontosan egy vonalban a Jade Sabre-vel. - Mara - mondta aggódva Leia. Ekkor Mara kinyúlt a vezérlőhöz. De mindössze egyetlen pillanatra, majd Jainára nézett és intett neki, hogy folytassa. Leia előredőlt a székében, úgy hogy csak a biztonság öv tartotta vissza, mikor Jaina hátrahúzta a gázadagolót, az éterikus kormánylapátot pedig jobbra tekerte. Fémes csörömpölés hallatszott mögöttük - valószínűleg C-3PO nekiesett a falnak, találgatott Leia. Miután Jade Sabre hirtelen megállt, az orr rész pedig jobbra fordult, Jaina ismét teljes gázt adott és a kormányt is visszatekerte balra, majd megint élesen jobbra, folyamatosan a brutális nyolcvanban hajózva, aztán a kormányt keményen megdolgozva kiegyenesítette a visszavonulását. Ahogy megfordultak, egy lézerlövedék keresztezte a hajó orrát. - Rendben, az első négy mögöttünk van - mondta Mara nyugodtan. A Jade Sabre megdöccent egy hátulról bekapott találat miatt, amit a pajzs könnyedén visszavert. - Próbálj egy... - kezdte Mara, de elakadt a szava, és kis híján az aznapi ebéd is távozott belőle, mikor Jaina kétszer egymás után élesen jobbra fordult. - Jaj, meg fognak ölni minket! - hallatszott C-3PO kiáltása az átjáróból, mire Leia hátafordította a fejét, hogy lássa, miként küzd a droid a fémajtófélfával és miként repül arrébb egy szánalmas kiáltás kíséretében, miután Jaina ismét megragadta az éterikus kormánykereket, ezzel újabb cikázásra kényszerítve a hajót. Két Fejvadász elszáguldott a képernyőről, de mindössze pár másodpercre, mivel Jaina erre egy másik szögbe fordította a hajót. Leia akart mondani valamit bátorításként vagy tanácsként Jainának, de a szavai elakadtak a torkában. De nem az erős g erő miatt. Sokkal inkább a Jaina szemében égő tűz miatt, amiatt, hogy az elszánt koncentrálásban elég furcsán tartotta az állkapcsát. Ebben a pillanatban, Leia már tudta. A lánya most már felnőtt nő, akiben egyesült az apja és anyja minden tulajdonsága. Mara átpillantott a jobb válla felett, Leia és Jaina között, akik erre szintén észrevették, hogy a négy közül kettő irányt váltott, és gyorsan közeledett, lézerlövedékek kíséretében. - Kapaszkodni! - figyelmeztetett Jaina magabiztosan, és hátahúzta a botkormányt, mire a Jade Sabre orra felemelkedett, majd visszatolta előre, ezzel a hajót rákényszerítve egy hirtelen hurokra. - Végünk van! - kiáltotta C-3PO a folyosóról - illetve a folyosó mennyezetéről, gondolta Leia. Körülbelül félúton Jaina a hurkot egy orsóvá alakította, majd azt továbbfejlesztve egy dugóhúzóvá, ezzel sikerült visszavezetnie a hajót oda, ahonnan kiindult, viszont a négy ellenséges hajó már mögötte volt. Ezután bekapcsolta mindkét ionhajtóművet, mintha arra akarná használni a puszta sebességét, hogy rést hasítson a két közeledő vadászgép közé. Mindkettő hirtelen kitért, majd visszafordult, ezzel a lépésükkel pedig kiszélesítették a menekülési útvonalukat, de a hajóra is jobban rá tudtak lőni. - Jól csinálják - figyelmeztetett Mara, de Leiához hasonlóan az ő szavai is megakadtak, mikor a fogait összeszorító Jaina levette a lábát a gázról. - Hercegnő... - A panaszos kiáltás hirtelen elhallgatott egy óriási csörömpölés kíséretében. - Túl gyorsak! - kiáltotta Mara a hajó bal oldala felé vészesen közelítő vadászra utalva. Jaina nem hallotta, de nem is tudta volna meghallani őt; érezte, hogy átjárja az Erő, csupán ösztönből cselekedett, mialatt ellenségei minden mozdulatát feszülten figyelte. Mielőtt Mara bármit is mondhatott volna, Jaina beindította az elülső kiegyenlítő sugárhajtóműveket, ezzel felemelve az orr részt, aztán rálépett a gázadagolóra és elcsavarta a kormánykereket, így felemelte a Jade Sabre-t és jobb felé eltolta annak az orrát, hogy pont szembe kerüljön a másik közeledő Fejvadásszal. A buzgó Rodai pedig csak közeledett, és a Jade Sabre védekező berendezései valósággal nyikorogtak már. - Jaina! - kiáltott fel Leia. - Elkap minket - tette hozzá Mara. De ekkor a közelebbi hajó, amelyik bal felől jött, elszáguldott a Jade Sabre alatt, mire Jaina bekapcsolta a repulzoremelőket, így a Jade Sabre ugrott egyet felfelé, a szegény Fejvadász pedig vadul elkezdett pörögni. A jobb oldalról közelítő hajó kilőtte az egyik rakétáját, de mivel a Jade Sabre előzőleg feljebb emelkedett, a lövedék a Fejvadásszal együtt elrepült alatta. Mielőtt még a három nő vehetett volna egy lélegzetet, újabb hajó lépett a képbe, ezúttal egy X-szárnyú, méghozzá az új XJ típus, aminek a lézerlövedékek cikáztak ki a szárnyak szélére szerelt fegyverekből. Nem a Jade Sabre volt a célpontja, hanem az imént tovarepült Fejvadász. - Ez kicsoda? - kérdezte Leia, és Jaina, szintén kiváncsian, megfordította a Jade Sabre-t. A Fejvadász tett egy kört és lebukott, de a nála fejlettebb X-szárnyú szorosan a nyomában volt, folyamatosan tüzelve, így tönkretette a kis vadász pajzsát, majd nem sokkal késöbb milliónyi darabra robbantotta szét. - Egy Jedi - mondta egyszerre Mara és Jaina, Leia pedig, miután összegyüjtötte a körülötte keringő Erőt, egyetértett velük. - Gyorsan a Mediatorra! - utasította a lányát Leia, és Jaina ismét gyorsan megfordította a Jade Sabre-t. - Nem tudtam, hogy ebben a szektorban vannak Jedik - mondta Leia Marának, aki válaszként csak vállat vont, mivel ugyanúgy tanácstalan volt. - Még egyet kilőtt - informált Jaina a radarképernyőt nézve. - A másik kettő pedig távozik. - Nem kockáztatják, hogy visszalőjenek egy Jedire - jegyezte meg Mara. - Talán a Rodiaiak okosabbak, mint gondoltam - mondta Leia szárazon. - Simítsuk el a dolgokat - utasította a lányát, miközben kicsatolta magát és felállt a székéből. Jaina kelletlenül állította vissza a műszereket. - Csak egy hajó jön utánunk - mondta Jaina, mikor Leia már az ajtóban volt. - Az X-szárnyú - tette hozzá Mara, Leia pedig bólintott. A hídon kívűl található folyosón Leia rátalált C-3PO-ra, fejjel lefelé és a falnak esve, lábai a levegőben kalimpáltak, a feje pedig annyira előrehajolt, hogy az álla már a mellkasát verte. - Meg kell tanulnod kapaszkodni - mondta Leia, miközben segített neki felállni. Beszéd közben Bolpuhrra pillantott, aki még mindig olyan nyugodtan és ugyanúgy állt, mint amikor megparancsolta neki, hogy maradjon kint. Valahogy mégsem volt meglepve. Jaina gyorsan, de mégis nyugodtan vezette a Jade Sabre-t a Mediator felé. Sűrűn ellenőrizte, hogy követi-e őket valaki, de a Rodiaiak szemmel láthatóan nem akartak részt venni egy ilyen harcban. Leia kicsivel késöbb tért vissza, amikor még mindig Jaina irányított, Mara pedig csukott szemmel a székében hátradőlve pihent. Még akkor sem válaszolt vagy nyitotta ki a szemeit, mikor Jaina a landolási procedúráról kérdezte. - Majd be fognak vezetni - vetette közbe Leia, majd épp ekkor a kommunikátorban megszólalt egy hang a Mediatorról, ami aztán megadta a belépési vektorokat. Jaina ügyesen bevezette a hajót, és ügyesen le is rakta - azok után, ahogy repült a Fejvadászok elleni harcban, Leia egyáltalán nem volt meglepve, hogy ilyen könnyedén tudott landolni egy ekkorra hajóval, mint a Jade Sabre. Az utolsó remegés, amely annak a következménye volt, hogy Jaina kiengedte a repulzoremelőket, felébresztette Marát is. Kinyitotta a szemeit, majd mikor meglátta, hol vannak, gyorsan felpattant. És ekkor megingott, mintha el akarna ájulni. Leia és Jaina azonnal ott termett, hogy megtartsák. Ekkor visszanyerte az egyensúlyát és vett egy mély levegőt. - Legközelebb jobb lenne, ha kilencvenhetesre állítanád a mesterséges gravitációt kilencvenötös helyett - mondta viccesen, mosolyogva. Jaina nevetett, de Leia arca mély aggodalomról árulkodott. - Jól vagy? - kérdezte. Mara mereven a szemébe nézett. - Talán keresnünk kéne egy helyet, ahol lepihenhetsz - mondta Leia. - Ahol mind lepihenhetünk - javította ki Mara, hangsúlya pedig elárulta, hogy Leiának vissza kéne vonulnia, és emlékeztette arra, hogy Leia most betolakodott Mara olyannyira magánügyébe, hogy oda nemcsak a barátai, de még a férje sem tehette be a lábát. Ez a betegség egyedül Mara harca volt, Mara gondja, egy olyan csata, amely arra késztette, hogy egész életét átgondolja, a múltat, a jelent és a jövőt, de még a halálról alkotott véleményét is. Leia egy pillanatig még figyelte a nőt, de aggodalmaskodó arckifejezését hamar felváltotta az elfogadásé. Mara nem akarta, hogy sajnálják. Eldöntötte, hogy úgy akar élni, hogy betegségét nem mint élete legnagyobb dolgát emlegessék, úgy akar élni, mint eddig, leszámítva a betegség formájában megjelent kisebb kellemetlenséget. Leia természetesen megértette, hogy az egész ennél sokkal több, olyan dolog, amit Mara csak nagy nehezen tud visszatartani az Erő segítségével. De ez egyedül Mara dolga volt. - Remélem, hogy holnap találkozhatok Nom Anorral - mondta Leia, mikor hárman, C-3PO-val és Bolpuhrral kísérve, elindultak a hajó alsó szintje felé, hogy kilépjenek a hangáröböl padlójára. Az Új Köztársaság Díszőrsége várt rájuk, Ackdool parancsnokkal egyetemben, aki egy Mon Calamari volt, hatalmas szemekkel, halszerű arccal és lazacszínű bőrrel. - Ha hinni lehet a jelentéseknek, pihennünk kell a találkozó előtt. - Lehet hinni a jelentéseknek - mondta Mara. - Először különben is a megmentő Jedivel kell beszélnem - tette hozzá szárazon Leia, és visszanézett a Jade Sabre-re, hogy lássa az X-szárnyő landolását. - Wurth Skidder - jegyezte meg Jaina, mikor felismerte a pilótafülke alá festett jeleket. - Miért nem vagyok meglepve? - mondta Leia, és felsóhajtott. Ackdool elindult feléjük, és már elkezdte a formális üdvözlést előadni az előkelő vendégeknek, amikor Leia reakciója után jobbnak látta a helyén maradni - ez a cselekedet elég sok szemöldökráncolást idézett elő a Díszőrség tagjai között. - Miért küldte őt ki? - rivalt rá Leia, a dokkoló X-szárnyú felé mutatva. Ackdool parancsnok válaszolni akart, de Leia folytatta. - Ha szükségünk lett volna segítségre, szóltunk volna. - Természetesen, Leia hercegnő - mondta udvarias bólintás kíséretében Ackdool parancsnok. - Akkor hát miért küldték ki? - Miért feltételezi, hogy Wurth Skidder az én parancsomra repült ki? - mondta válasz helyett a rideg parancsnok. - Miért feltételezi, hogy Wurth Skidder egyáltalán elfogadja az én parancsaimat? - Ha a Rodiaiaknak szerencséjük van, akkor lebeg egy pár ejtőernyő az Osarian felett - hallatszott Wurth Skidder éneklő hangja. A beképzelt fiatalember gyorsan közeledett, séta közben levette a sisakját és beletúrt szőke hajába. Leia odalépett elé, hogy feltartóztassa, majd tett még egy lépést azért, hogy a Jedi minél hamarabb megálljon. - Wurth Skidder - mondta. - Hercegnő - válaszolt a férfi egy biccentéssel. - Jól szórakozott odakint? - Nem volt rossz - mondta a Jedi széles vigyorral, és szipogott egyet - tulajdonképpen mindig szipogott, haja pedig mindig úgy nézett ki, mintha a Tatooine egyik homokviharából jött volna. - Legalábbis számomra, de a Rodiaiaknak semmiképp. - És a szórakozásának az ára? - kérdezte Leia. Ezzel letörölte a mosolyt Wurth Skidder arcáról, aki kiváncsian nézett Leiára, mivel láthatóan semmit nem értett. - Az ár - magyarázta Leia. - Mi a kis kirándulásának az ára? - Egy pár protontorpedó - felelte vállat vonogatva Wurth. - Egy kis üzemanyag. - És egy évre való diplomáciai tárgyalássorozat, hogy lenyugtassuk az Osarianiakat - vágott vissza Leia. - De ők lőttek először - védekezett Wurth. - Nem érti, hogy a hülyeségével még jobban ellehetetlenített egy amúgy is kényes helyzetet? - Leia hangja olyan kemény és rideg volt, mint amilyennek eddig egyetlen jelenlevő sem hallotta. Olyannyira rideg, hogy a védelmet mindig túlzásbe vevő Bolpuhr bajt érezve közelebb lépett hozzá, így épp elég távolságra volt, hogy egy gyors mozdulattal elintézhesse a Jedit. - Megtámadták önöket - vágott vissza Wurth Skidder. - Méghozzá hatan! - Megpróbáltak levvini minket az Osarianra - magyarázta keményen Leia. - Tekintetbe véve az előzetes bejelentéseimet, ez nem lett volna jó dolog. Tehát azt tervezzük, hogy elkerüljük őket. Elkerüljük! Érti ezt a szót?Wurth Skidder nem mondott semmit. - Elkerüljük őket, és így elkerüljük a további problémákat is - folytatta Leia. - És így, és így nem várhatnánk a magyarázatot követelő kérdéseket Shunta Osariai Dharrgtól, és mindenki úgy csinálna, mintha semmi nem történne. - De... - És az, hogy nem említjük ezt a szerencsétlen incidenst, nagyban segített volna megoldanom ezt a konfliktust a Rhommamool és az Osarian közt - folytatta Leia, haragja minden egyes szóval csak nőtt. - Most viszont már nem tehetjük meg ezt, ugye? Most, hogy Wurth Skidder újabb halálfejet pingálhat a vadászgépe oldalára, nekem el kell rendeznem még egy incidenst. - Ők lőttek először - hajtogatta Wurth Skidder, mikor Leia már láthatólag befejezte. - És sajnos az volt az utolsó lövésük - felelte Leia. - És ha Shunta Osariai Dharrg kárpótlást követelne, akkor egyet fogunk vele érteni, majd sűrű bocsánatkérés közepette odaadjuk a kívánt pénzt, méghozzá Wurth Skidder személyes számlájáról. A Jedi kiegyenesedett a javaslatot hallva, de aztán Leia újra lecsapott egy pusztító és hirtelen csapással. - A bátyám fog mindent intézni. Wurth Skidder megint biccentett egyet, közben Leiát és a többieket nézte, majd sarkon fordult és fürgén eliszkolt. - Elnézését kérem, Leia hercegnő - mondta Ackdool. - De tényleg semmi hatalmam nincs Skidder Jedi felett. Azt hittem, áldás érkezett, mikor megjött két hete. A Jedi képességei feltehetőleg jól jöttek volna egy terrorista támadás során - amikről sokat hallottunk - a Mediator ellen. - És önök valóban a felszíni ágyúik lőtávolsáhában vannak - tette hozzá C-3PO, majd gyorsan elhallgatott, ugyanis ezúttal nem értette félre a rászegeződő tekinteteket. - Nem tudtam, hogy Skidder Jedi végül ilyen... - Ackdool itt szünetet tartott, amíg megtalálta az ideillő szót. - Makacs lesz. - Önfejű inkább - mondta Leia. Mikor már mind úton voltak, Leia megengedett magának egy apró mosolyt, mert meghallotta ahogy a háta mögött Mara megjegyzi Jainának. - Talán Nom Anor méltó ellenfélre akadt. C-9PO, egy protokoll droid, akinek rézszínezése már vörössé vált, hála a Rhommamoolon állandóan kavargó pornak, lesietett egy sikátorban Vörösrév fő sugárútjának széléhez, ahol óvatosan kipillantott a csődületre. Nom Anor fanatikus követői, az Élet Vörös Lovagjai ismét felfordulást rendeztek, ahogy végigrohantak az utcákon a terepsiklókat üldözve tutakanjaik hátán, melyek nyolclábú gyíkok voltak óriási agyarokkal, melyek pontosan a fekete szemük és göndör, fehér szemöldökük mögött nőtt ki. - Közlekedj az Élet által adott dolgokon! - rikoltott rá az egyik Vörös Lovag egy ráncos Dresselliai kereskedőre, akit aztán kidobott a saját pilótafülkéjéből és a földre dobta. - Perverzió! - néhány másik Vörös Lovag kiáltott fel összhangban. - Élet-ígénylő! - Erre elkezdték tubal-vasból készült ütőikkel püfölni a terepsiklót, összetörték a szélvédőt, behorpasztották az külső elemeket, leverték a kormánykereket és a többi vezérlőt, de még a megemelt elülső hajtóműveket is ripityára törték. Mikor már a járművet semmiképp nem lehetett volna megjavítani, felkapták a földről a Dresselliait és figyelmeztették, hogy ezentúl élőlényeket használjon, ne gépeket - vagy még jobb, ha a saját természetadta lábait. Aztán visszalökték a földre, és továbbálltak, bár néhányan még felugrottak a tutakanok hátára. A terepsikló még mindig lebegett, annak ellenére, hogy csak néhány repulzora működött. Inkább tűnt már csak egy halom fémnek, mint járműnek, ami kissé az egyik oldalára dőlt, hiszen a súlya egyenlőtlenül oszlott el és még a meggyengül emelő is hozzásegítette ehhez a helyzethez. - Jaj nekem - mondta a protokoll droid, majd mialatt a csapat elment lejjebb kacsázott egy kissé. Tap, tap, tap, hallatszott egy fémdarab hangja, ahogy az a droid fejének ütődött. C-9PO lassan megfordult, hogy aztán szembekerüljön az árulkodó fekete köpennyel és a vörösre festett bőrrel. A droid egy kiáltás kíséretében megpróbált elfutni, de a vasból készült ütő már el is találta a lábát, mire egész testével belezuhant a vörös porba. Felemelte a fejét és a kezeit, de ezzel csak jobb fogást adott a két Vörös Lovagnak, akik ezt kihasználva megragadták őt a vállainál fogva. - Itt ez a Ninepio - szólt oda az egyik a gyík hátán ülő társuknak, mire kész üdvrivalgás tört ki. A megsebzett droid tudta, hova mennek: a Reményteljes Megváltás terére. C-9PO most igazán örült, hogy nem programozták be a fájdalom érzékelésére. - Ostoba cselekedet volt - mondta Leia határozottan. - Wurth azt hitte, hogy segít nekünk - emlékeztette Jaina, de Leia nem fogadta el ezt a mentséget. - Wurth csak egy kis izgalmat akart magának - javította ki. - És ez a forrófejű tette majd meg fogja erősíteni Nom Anor utálatát a Jedikkel szemben - mondta Mara. - Az Osarianon is vannak ugyanis követői. - Ahogy befejezte, lepillantott az asztalra, amelyen az Ackdool parancsnok által kapott szórólapok hevertek, amelyek mind azt hirdették, mennyire rossz is az Új Köztársaság, a Jedik, valamint minden mechanikus tárgy és technológia, de még az Osarian kulturális romlását is ezeknek a dolgoknak tulajdonította. - Miért utálja Nom Anor a Jediket? - kérdezte Jaina. - Mit kellenne tennünk az Osariannal és a Rhommamoollal? Mégcsak nem is hallottam ezekről a bolygókról, amíg nem említetted, hogy idejövünk. - A Jediknek semmit nem kellett volna tenniük - felelte Leia. - Vagy legalábbis nem kellett, amíg Wurth Skidder fel nem tűnt. - Nom Anor gyűlöli az Új Köztársaságot - tette hozzá Mara. - És mivel a Jedik az Új Köztársaság szimbólumai, őket is. - Van valami, amit Nom Anor nem gyűlöl? - kérdezte Leia szárazon. - Ne vedd őt ilyen könnyedén - figyelmeztette megint Mara. - A vallásos siralmai, hogy minden mechanikus dologtól meg kell szabadulni, hogy az igazság a természetes elemekben van, és hogy nem szabad semmilyen konföderációhoz csatlakozni, sok embert megérintett, főként azokat, akik már áldozatul estek egy ilyen bolygóközi szövetségnek, mint például a Rhommamool bányászai. Leiának egyet kellett értenie. Sok órát töltött el azzal az út előtt és alatt, hogy elolvassa a két bolygó történelmét, így tudta, hogy a Rhommamoolon a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Bár sok bányász önkéntesen ment a vendégszerető vörös bolygóra, csak nagyon kevesen voltak az eredeti „telepesek" leszármazottai - sokakat ugyanis akaratlanul küldtek a bányákba az elkövetett bűneik miatt. Bármi volt is az igazság ebben a helyzetben, Leiának el kellett ismernie, hogy a Rhommamool tökéletes hely volt egy olyan fanatikusnak, mint Nom Anor. Az élet ott ugyanis nehéz volt - néha még vizet is nehezen találtak - holott a virágzó Osarianon minden kényelem megvolt a homokos partokon és a kristálytiszta tavak mentén. - Még mindig nem értem, mi köze van mindennek a Jedikhez - jegyezte meg Jaina. - Nom Anor már azelőtt is utálta a Jediket, hogy megérkezett volna a Rhommamoolra - magyarázta Mara. - Itt viszont talált egy tökéletes helyre, ahol kiélheti a haragját. - És mivel a Jedi Lovagok szétszóródtak a galaxisban, és mindegyik a saját világát éli, Nom Anornak nem kellett sok muníciót bevetnie az érveihez - tette hozzá Leia. - Örülök, hogy a bátyám vissza akarja állítani a Jedi Tanácsot. Mara bólintott, de Jaina nem látszott meggyőzöttnek. - Jacen nem hiszi, hogy ez olyan jó ötlet - emlékeztette az anyját. Leia vállat vont. Az idősebbik fiának, Jaina ikertestvérének valóban kétségei voltak a Jedi Lovagok rétegződésével kapcsolatban. - Ha nem tudunk valamiféle rendet rakni a galaxisban, főképpen az olyan elszigetelt világokon, mint az Osarian és a Rhommamool, akkor nem vagyunk jobbak, mint a Birodalom - jegyezte meg Mara. - Jobbak vagyunk, mint a Birodalom - bizonygatta Leia. - De nem Nom Anor szemeiben - mondta Jaina. Erre Mara megismételte a figyelmeztetését Leiának, hogy vegye komolyan a férfit. - A legkülönösebb ember, akivel valaha találkoztam - magyarázta, és tekintve a korábbi kapcsolatait a közismert Jabbával a Huttal és Talon Karrde-dal, ez a kijelentés tényleg jelenthetett valamit. - Még amikor az Erőt akartam használni, hogy jobban megismerjem... - Mara szünetet tartott, mintha keresné a megfelelő módot, hogy kifejezze érzéseit. - Csak ürességet találtam - döntött végül. - Mintha az Erő nem tudna mit csinálni vele. Leia és Jaina kiváncsian néztek rá. - Nem - helyesbített Mara. - Inkább ő nem tud mit csinálni az Erővel. A tökéletes szétválasztott ideológus, gondolta Leia, érzései pedig egyetlen szarkasztikus szóval írta le: - Csodálatos. Egy pódiumon állt, melyet fanatikus Vörös Lovagjai vettek körbe. Előtte tízezer Rhommamooli állt tömegesen Vörösrév egyetlen nyílt terén, amely egykor a bolygó legfontosabb kereskedelmi űrkikötője volt. De azokat az építményeket már a felkelés első napjaiban lerombolták, amikor a Rhommamooliak kinyilvánították függetlenségüket az Osariantól. Most pedig, mióta Nom Anor a forradalom vezéreként megjelent, a helyet Reményteljes Megváltás tereként ismerték. A nép itt kiáltotta ki a függetlenséget az Osariantól. A követők itt tagadták meg az Új Köztársaságot. A hívők itt tagadták meg a Jediket. És a fanatikusok itt fosztották meg hitelétől a technológiát, itt kiáltottak fel egy egyszerűbb időért, amelyben a lábak erőssége és nem a pénztárcák súlya dönti el, hogy ki milyen messze utazhat, és a kezek erőssége, nem pedig a Pénztárcák súlya dönti el, mennyi mindent lehet learatni a természet ajándékai közül. Nom Anor mindezt szerette, a rajongást és a fanatizmust, mely már öngyilkossággal és önfeláldozással volt határos. Nem törődött a Rhommamoollal vagy annak a lakóival, és egyáltalán nem érdekelte az ostoba sírás valamiféle „egyszerűbb idő" után. De szerette a káoszt, amit az ő és a követőinek a szava terjesztett el a galaxisban. Szerette a mérhetetlen harag áramlását az Új Köztársaság felé, a dühöt a galaxis szuperlényei, a Jedi Lovagok iránt. Talán nem lesznek a felettesei elragadtatva? Nom Anor visszapöccintette a csillogó fekete köpenyét a vállára, öklével pedig felmutatott az ég felé, mire felhangzottak az elismerés kiáltásai. A tér közepén, ahol egykoron a Kikötőmester Pavilonja állt, most egy hatalmas gödör volt, mely harminc méteres átmérővel és tíz méteres mélységgel rendelkezett. Kiáltások és nyüszítések hangzottak fel a gödörből, melyek szánalmasan udvarias formái voltak a könyörgésnek - azoknak a droidoknak a hangjai voltak, amelyeket a Rhommamool népe gyűjtött össze. A tér összes sarkából hangos ordítások hangzottak fel, ahogy két Vörös Lovag egy 9PO típusú protokoll droidot cipelve megjelent az egyik sugárút felől. A gödör széléhez léptek, felemelték a szerencsétlen 9PO-t a lábainál és a kezeinél fogva, majd háromra bedobták az asztromech, bányász, Vörösrév utcatakarító, valamint a gazdagabb Rhommamooliak komornyik droidjai közé. Mikor a kiáltozás és a füttyök lecsendesedtek, Nom Anor kinyitotta a kezeit, felfedve egy kicsi, egyszerű követ. Aztán újra összeszorította az öklét, óriási erőt fejtett ki, így teljesen összetört kő a kezében, ujjai közűl pedig csak egyszerű por hullott ki. Ez volt a jel a kezdéshez. A tömeg egy emberként lépett előrébb, kezeikben levő nagy köveket felemelték, melyek a pavilon romjaiból származtak. Egyenként léptek a gödör széléhez, ahol aztán nehéz töltényeiket lehajították a droidokra. A kövezés a délután további részében folytatódott, egészen addig, amíg a nap fénye vérvörös vonallá nem változtatta a láthatárt, és addig, amíg a droidokból már nem maradt más, csak összetört fém és egy halom drótszál. Nom Anor pedig csendesen és sötéten figyelte ezt a követői által fizetett fizettséget, ami nem volt más mint a gyűlölt droidok nyilvános kivégzése.
