ati

Vector Prime 6. fejezet Jacen hallotta az ismerős sziszegő hangot, és azt az elektromos zúgást, amikor felment a Millennium Falconra. Észrevette, hogy Anakin ott van, és a fénykardjával gyakorol. - Mindig gyakorolt. - Normális esetben Jacen egyedül hagyta volna öccsét, tudta, hogy a jelen helyzetben nem sok mindenben tudnának egyetérteni, de most, főleg a Belső Tanáccsal való találkozás után Jacennek kedve lett volna egy jót vitatkozni, úgyhogy átment abba a kamrába a Falconon, ahol Anakin oly gyakran ugrált a kardjával. - Ott volt öccse, ruháját átitatta az izzadtság, lebukott, megpördült, fénykardjának pengéje villogott minden egyes csapáskor, ahogyan hárította a gyakorlószonda energiasugarait, mely folyton lyukakat keresett a védelmén. - Anakin egyre fejlődött, ezt Jacennek be kellett ismernie, a fiú olyan sebesen mozgatta kardját, hogy szinte egy fényhálót szőtt maga elé, amin nem hatolhattak át lövedékek. - A feladat befejeződött, a gyakorlószonda leállt. Anakin kikapcsolta fénykardját, és zihálva állt a kamra közepén. - Jacen lassan, szinte gúnyolódva tapsolni kezdett. - - Te meg tudod csinálni ilyen jól? - kérdezte Anakin, mielőtt egyáltalán megfordult volna, hogy szembenézzen bátyjával. - - Fontos ez? - kérdezett vissza Jacen. - Anakin nem válaszolt, csak elfintorodott, és megvetően szusszantott egyet. - - A fél életedet azzal töltöd, hogy akörül a vacak körül ugrálsz. - jegyezte meg Jacen. - - Jedi-lovagok vagyunk, vagy legalábbis hamarosan azok leszünk. - - És persze minden Jedinek azzal kéne töltenie az idejét, hogy egy játékbolygó körül táncol. - szólt Jacen szarkasztikusan. - - Te is gyakorolsz. - felelte Anakin. - - Igen. - értett egyet Jacen. - De több időt töltök egyedül, mint te. - Anakin szkeptikusan nézett rá, mintha azt kérdezni, hogy már megint mi a baja. - - Oka van az egyedüllétnek és a gyakorlásnak is. - próbálta elmagyarázni Jacen. - - Igen. - felelte Anakin. - Hogy csiszoljuk a képességeinket. - Jacen már megrázta a fejét, mielőtt öccse egyáltalán befejezte volna válaszát. - Hogy elmélyítsük a megértésünket. - - Már megint? - - Még mindig. - mondta Jacen határozottan. - Mire gondolsz, amikor gyakorolsz? - Megint az a szkeptikus kifejezés. - - Arról fantáziálsz, hogy törvényen kívüli gamorraiakat üldözöl? - kérdezte Jacen. - Vagy megmented a galaxist, ahogy apáék? - - Amikor gyakorlok, tiszta az elmém, csak az Erőre koncentrálok. - felelte Anakin, de Jacen ismét megrázta a fejét, mintha nem lenne megelégedve a válasszal. - - Mielőtt belemerülnél az Erőbe. - mondta. - Közvetlenül előtte - és utána. Mire gondolsz akkor? - Anakin kezdett merges lenni. - - Mire gondolsz olyankor? - Jacen nem hagyta annyiban. - Milyen csatákat jelenítesz meg a képzeletedben? - - Mit számít ez? - csattant fel Anakin. - - Nagyon sokat. - felelte keményen Jacen. - Ez nem az Erő igazsága. Te még mindig azt hiszed, hogy az Erő egy eszköz. Egy fegyver a te háborúdban, amit mindenki ellen bevetsz, akit rossznak gondolsz. De ez egy korlátolt nézet. - - Az Erő egy fegyver. - felelte Anakin lassan. - Egy hatalmas fegyver. És nagy felelősség. - Jacen ismét megrázta a fejét. - Ezek az Erő felületes igazságai. - mondta. - Azok, amiket annyian imádnak, mert ennek segítségével kielégíthetik személyes becsvágyukat. - Anakin úgy nézett ki, mintha ki akarna köpni. - - Az Erő a méltóság és az igazság képviselője. Nem pedig egy eszköz, amit bárki kényére-kedvére használhat, hogy a saját jó-rossz nézeteit támogassa. - - Miért, azt hiszed, az Új Köztársaság gonosz? - kérdeze mérgesen Anakin. - - Nem gonosz, de nem is igazán jó. - magyarázta Jacen. - De sok lépésükkel nem értek egyet. Ami biztos, hogy már több szuverén közösség is megszenvedte az uralmukat, csakúgy, mint a Birodalom esetében. - - De most a közjó és egy jó cél érdekében cselekszünk. - vitatkozott Anakin vehemensen bátyjával. Nyilvánvaló volt, hogy nem szívesen hall semmilyen párhuzamról, amit az Új Köztársaság és a régi Birodalom között vontak. - Jacen csak kuncogott, egy egyszerű, gúnyos reakció volt ez Anakin szavaira. - - Ebből kezd elegem lenni. - jegyezte meg Anakin. - - Addig fogod hallani, amíg fel nem fogod végre az igazságot. - vágott vissza azonnal Jacen. - Ez az én felelősségem. - - Ezt Luke mondta neked? - - Ehhez neki semmi köze. - felelte Jacen. - Ez rólad és rólam szól. - - Ismét életre fogja hívni a Jedi Tanácsot. - mondta Anakin, olyan hangsúllyal, mintha ezzel az egy mondattal megnyerné a szópárbajt. - - Muszáj ezt tennie. - szólt Jacen, és a hangja egyértelműen elárulta, hogy ő nem örül annyira ennek, mint öccse. Sőt, semennyire sem örül. - Mert különben egy katasztrófát kockáztat meg, köszönhetően annak a sok Jedinek, akik azt csinálják mint te, csak nagyban; fel-alá rohangálnak a galaxisban, és szentesítenek mindent, amit tesznek. - rálegyintett testvérére, és megfordult, hogy távozzon, de két lépest sem tett, amikor Anakin megragadta a vállát, és megállította. - - Ez. - mutatott fénykardjára. - Ez a törvény eszköze. - - Nem! - vágott vissza Jacen. - Ez egy eszköz, amin keresztül a Jedik magukba nézhetnek, megtalálhatják a békéjüket, és mélyíthetik az Erő iránti megértésüket. - Anakin arckifejezése egyértelműen elárulta, hogy nem tudja megérteni Jacen álláspontját, és nem is túlzottan akarja. - - Azzal, hogy csak harcra használod az Erőt, megtagadod magadtól a lehetőséget, hogy igazi valójában átjárjon. - szólt Jacen. - Nem a háborúk a fontosak, hanem az, hogy találd meg a békédet és helyedet a galaxisban. - - A szép szavak semmit sem érnek, ha egyszer elkeződik a harc. - morogta Anakin. - - De egy Jedi, aki meglelte békéjét, sokkal jobb harcossá is válik egyben. - - Bizonyítsd be! - Anakin kihívóan meglengette időközben újból aktivált kardját Jacen arca előtt. - - Hogyha kell, keresztültolom a fejeden az igazságot a fénykardom hegyével! - felelte Jacen, miközben nyugodtan előrelépett. Előhúzta saját fénykardját, és aktiválta. - Anakin lezárta az átjárót. Luke nem örült volna túlzottan, ha ott párbajozáson kapja őket, Hanról nem is beszélve. Visszafordult bátyjához, aki egyre közeledett felé, magabiztos, egyenletes léptekkel. - Talán elismered majd, hogy nekem van igazam, ha legyőzlek. - mondta Anakin, de Jacen nem figyelt rá. Bátyja már mély koncentrációba merült, magába szívta az Erőt, hogy a társául szegődjön. - Mindketten megtorpantak egy pillanat erejéig, aztán Anakin hirtelen előreszökkent, fénykardja megvillant, és Jacen válla felé haladt, és mikor bátyja könnyedén hárított, Anakin megperdült, és a másik irányból támadott. - Jacen azt is hárította, és nekifeszült a csapásnak, a fénykardok csikorogva csúsztak egymáson. Jacen lefelé szorította őket, majd tekert egyet a csuklóján, tovább növelvén a nyomást. Anakin azonban villámgyorsan hátrarántotta saját kardját, kihúzván a veszélyes táncból, majd gyorsan félreütötte testvére pengéjét, mielőtt az torka elé dugta volna saját kardját, gyorsan véget vetve az ütközetnek. Anakin újra támadott, majd újra, és újra, de egyre csak Jacen hárításaival találkozott, mintha csak egy téglafalat püfölt volna. - - A harag elárul. - szólt Jacen, és Anakin megborzongott a szavak hallattán, felismervén a pillanat igazságát, és megtartva a határt a Sötét Oldal előtt, amit a Jedik nem látogathattak. - Anakin minden erejét beleadta a támadásba, sokkal változatosabban, és gyorsabban mozgatta pengéjét. Döfés, hárítás, vágás, hárítás. - Ez így ment több percen keresztül, ment az adok-kapok, oda-vissza a kis szobában, egyszer már úgy tűnt, hogy valamelyikük előnyt szerez, de aztán a másik gyorsan válaszolt, és kezdődött minden előröl. Bízniuk kellett magukban és egymásban, fénykardjaikban nem volt gyakorló-mód. Egyetlen hiba, rossz mozdulat, túl messze vitt döfés súlyos sérülést okozhatott. - De csak azért is folytatták, filozófiai nézeteltéréseiket a kardokon keresztül vitatták meg, és Jacen figyelmeztetése ellenére egyre vadabbul küzdöttek, eszelősen csapkodva, hárítva a másik támadásait. Ebből a stílusból először Jacen lépett ki, felfogván Anakin egy csapását, és egy jóval védekezőbb formát átvéve elegánsabb szellemre váltott. - Bátyjának hirtelen passzivitása csak még nagyobb intenzitásra ösztökélte Anakint. Balról támadott, egyszer, kétszer, háromszor, aztán megperdült, fogást váltott, és jobbról sújtott le. Jacen kivédte balról a három csapást, jobbról is az első kettőt, aztán... hirtelen lebukott. - Anakin pedig imígyen csak a levegőbe kaszált, elvesztette egyensúlyát, testvére pedig felpattant, elegánsan kiütötte kezéből a kardot, majd finoman torka elé nyomta saját pengéjét... aztán kikapcsolta. - - Az Erő nem egy játékszer. - mondta. - Mi pedig nem vagyunk galaktikus rendőrség. - Anakin hosszú időn át csak bámult testvérére. Teljesen meglepte, hogy Jacen, aki annyial kevesebbet gyakorolt mint ő, ilyen simán legyőzte. - - Luke az Erőt használta, hogy elpusztítsa a Halálcsillagot. - emlékeztette csendesen testvérét Anakin. - - És Mara most a betegsége ellen használja. - felelte Jacen. - Csak akkor gondolkodhatunk a galaxis békéjének védelmében, ha előbb megtaláltuk saját békénket. - Anakin nem felelt, csak nézte bátyját, egy hosszú, csendes pillanat erejéig. - - De sokat fejlődtél. - jegyezte meg Jacen, öccsére kacsintott, majd kifelé indult. - - Legközelebb legyőzlek. - szólt mögüle Anakin, ahogy arra Jacen számított is, de ettől csak még szélesebben mosolygott, ahogy kilépett a rámpához vezető folyosóra. Lentről fémcsörömpölést és káromkodást hallott - keményen dolgozó apja részéről. - - Szét fogod szedni a vezetéket! - üvöltötte Han. - Csubakka indulatosan visszamordult, majd hirtelen a vuki feje felbukkant a nyitott szervízpanelen keresztül. - - Gyere vissza azonnal, szőrgolyó! - kiabálta Han. - Csubakka hirtelen elegánsan kiszökkent a lyukból - legalábbis Jacennek először úgy tűnt, de aztán észrevette apja szikrázó vezetékeket szorongató kezét a lyukban, és a füstcsíkokat Csubi hátsóján. - Nem tudta megállni, hogy el ne kuncogja magát, de erősen igyekezett elfojtani, midőn az ülepét dörzsölgető vuki odarohant elé. - Aaaah, aeeeaaah! - mordult rá Csubi. - - Nem én voltam! - jelentette ki Jacen. - Hanem Anakin. - Csubi újra felbődült. - - Nem, az nem ugyanaz! - ellenkezett Jacen. - A vuki szélesen széttárta a karjait. A körbezárt távolság kábé három méter lehetett. Megrázta szőrős fejét, és üvöltött. - - Nem mondtam, hogy pöröghetsz a Falconnal! - vitatkozott vele Jacen. - És én sem tettem. Anakinnal beszélgess! - - Aaaah-aaah-aaa! - - Szíveskednél idevonszolni magad, és segíteni ezzel a kiegyenlítővel? - kérdezte szárazon Han, hátrafordítva a vukit. Egy pár kábelt tartott a kezében - az egyik állandóan szikrázott - és az arca olyan gépolajos volt, hogy szeme és fogai szinte csillogónak tűntek. - Jacen újra felnevetett, vagy legalábbis nevetni kezdett, amíg Csubi vissza nem fordult, és fenyegetően rámeredt. Semmi sem hallgatatott el valakit úgy, mint egy vuki tekintet. - - Na? - vakkantotta Han, és egy rezignált morgással Csubi megfordult, hogy újra belevessék magukat a nyitott szervízpanelbe. - Kicsivel később Mara, Jaina és C-3PO még mindig munkában találták barátaikat. Közben Leia elköszönt tőlük, hogy jelentést tegyen a tanácsnak. - Jaina azonnal félrevonszolt testvéreit, hogy elmesélhesse a Z-95-ösök elleni csata történetét. Anakin elégedetten hallgatta, mintha a történtek csak alátámasztanák saját nézetét az Erőről. - Jacen nem kezdte elölről a vitát. - Hasonlóképpen Thripio és Artu Detuhoz sietett, és előadta a maga litániáját Nom Anorról, akit mint "az univerzum legellenszenvesebb alakját" jellemzett. - Artu sípolt és füttyögött, és úgy tűnt, lenyűgözte barátja története, különösen mikor Thripio elmesélte a találkozó végét, mikor szemtől-szembe került a hatalmas Nom Anorral. - Időközben Mara is beszámolt Luke-nak Wurth Skidder halálos közbeavatkozásáról. - - Túlbuzgó majom - közölte. - - Biztos vagy benne, hogy nem csak segíteni próbált? - - Nem volt szükségünk a segítségére - felelte határozottan Mara. - Ezt Wurth is tudta. A Jade Sabre fegyverzete több mint elég néhány Fejvadászhoz. Egyébként is, mire odaért, már majdnem hátrahagytuk őket. Nem, Wurth csak egy kis izgalmat akart, és néhány újabb koponyát az ágyúja alá. - Luke meglehetősen tanácstalanul vont vállat. Száz Jedi-lovag randalírozott a galaxisban - hogyan tarthatta volna őket ellenőrzés alatt? - - Egyszerre csak egy dolgot - szólt rá Mara, és mikor Luke kíváncsian felnézett, a nő rávillantott egy sokat tudó mosolyt. - Tudsz az összes problémáról, és úgy érzed, elnyomnak téged, de ez csak azt jelenti, hogy egyesével kell elbánnod velük. A testvéred alaposan helyretette, Wurth felől nem kell aggódnod - legalábbis egy darabig még biztos nem. - - Mit szólnál egy kiránduláshoz a Külső Peremre? - kérdezte váratlanul Luke, és ezúttal Mara nézett rá kíváncsian, a férfi volt soron a savanyú vigyorral. - Mielőtt még válaszolhatott volna, Luke átölelte feleségét, és felnevetett. Mindig sokkal jobban érezte magát, ha Mara is ott volt. - Csubi csendesen a falnak dőlve álldogált a tanácstermen kívül, kezeit a feje mögé téve. Mikor Mara és Jaina megérkeztek a Falconhoz, Han elküldte Csubit, hogy kísérje el Leiát, de a vuki megértette, hogy csak azért, mert mindkettejüknek szüksége volt egy kis szünetre. A javítások nem mentek túl jól, Han és Csubi pedig az elmúlt órát azzal töltötték, hogy egymással üvöltöztek. Most hálás tudott lenni ezért. - De mikor az egyik tanácstag, a commenori Fyor Rodan váratlanul kijött a teremből, és elkezdett mutogatni rá, miközben valami ostoba vitáról magyarázott, amik a vukik otthonával, a Kashyyyk-kal való kereskedelem okán merültek fel, Csubi rájött, hogy még nem volt ideje lehiggadni. - Leia pár pillanattal később lépett ki a teremből, és azonnal a fejéhez kapott. Fyor Rodan ott lógott a hall túlsó végében, egy szekrényben, valaki ráakasztotta gallérját az egyik fogasra. - - Hadd gratuláljak a remek kis baráti köréhez - szólt oda neki a tanácsos szárazon. - - Csubi, szedd le onnan! - szólt rá Leia. - A vuki felmordult, és megrázta a fejét. - - Triebakk tanácsos hallani fog erről! - fenyegetőzott Rodan. - Ismered Triebakkot, nemde? - Csubi rávágta a szekrény ajtaját. - - Nem bánhatsz így a tanácsosokkal! - szidta meg Leia, miközben a szekrény felé lépett. De megtorpant, ahogy eszébe jutott a találkozó, amiről épp kijött, a véget nem érő veszekedés apró részletek felett is, és két tanácstag nyílt ellenségeskedése a kudarca felett, nyilvánvalóan politikai okokból. - - Na menjünk - sóhajtotta, és a folyosó felé fordult. Bolpuhr árnyékként követte. - - Aaaaah? - Csubi a szekrény felé biccentett a fejével. - - Kis szerencsével nem találják meg azelőtt, hogy eltűnnénk innen - vont vállat Leia. Csubi beleegyezően felmordult, és követte. - Leia rögtön jobb kedvre derült, mikor végre elértek a Falconhoz, és újra megláthatta a villanást férje szemében. A tűz az eltelt évek dacára is megmaradt közöttük, mély, őszinte szerelem, és tisztelet. - - Látom, Csubi megtalált - jegyezte meg Han, miközben előrelépett, hogy megölelje Leiát. - Gondolom, a földszintről hallotta az üvöltözésedet. - - Gondolom Mara neked is beszámolt Nom Anorról - mutatott rá savanyúan Leia. - - És Wurth Skidderről is - tette hozzá Luke, aki épp lefelé sétált a rámpán. - Leia felsóhajtott, és megcsóválta a fejét. - Muszáj kezdened vele valamit - felelte. - - Egyszerre csak egy problémát - így Luke. - - Miért, most mi az? - - Egy kis kirándulásra megyünk - magyarázta Han. - - Remélem jó messzire - így Leia. - Han nevetett. - Ennél messzebre már nem is lehet. - - Még az sem lesz elég távol - felelte Leia, visszatekintve a szenátusi épület irányába. - Kiteheti ezeknek a lelkét is az ember... - Luke kuncogott. - Némiképp válogatósak, ami a sikereket illeti - jegyezte meg. - - Diplomatikus - jegyezte meg Leia. - Szóval most mi a probléma? - - Majd út közben elmondjuk. - - Jedik? - Han vihogását hallva Leia már tudta, hogy jól tippelt, és ennek fényében egyre nagyobb kedve volt menni. Akart már egy kis mentességet a sok zűrzavartól, de a Wurth Skidderes incidens után Leia kezdte személyes ügyévé tenni a Jedik problémáit. Nem gondolkodott sokat Luke tervén, hogy újra életre hívja a Jedi Tanácsot, nem tekintette a saját problémájának, a Köztársaság amúgy is ellátta elég tennivalóval, de most kezdte látni a nagy képet, és tudta, hogy sokkal szebben mutatna, ha Luke végre rendbe tudná szedni a Jedi-lovagokat. - - Meglátogatunk egy régi barátot is - tette hozzá Han, és Leia kíváncsian nézett rá. - - Landót. - Na ennyit a vakációról. Valahányszor Lando belekeveredett a dolgokba, minden bonyolódni kezdett, és végül veszélyben kötöttek ki. Nem is örült neki túlzottan, hogy a férje még mindig foglalkozik Landóval - amikor ez történt, mindig a katasztrófa szélén kötött ki. Ez persze csak megerősítette elhatározását, hogy ő is megy. - - Marával mi van? - kérdezte Luke-ot, próbálva elrejteni a mélységes aggódás jeleit. - - Jön ő is. - mondta Luke. - Jainával épp beállítják a hipertéri pályát. Már persze, ha sikerül újra elindítanunk a Falcont. - Leia Hanra pillantott. - - Anakin - magyarázta amaz bosszúsan. Feleségét nem lepte meg túlzottan. - - Biztos vagy benne, hogy Mara készen áll erre? - fordult újra Luke-hoz. - - Csak próbáld megállítani! - felelte a Jedi. - Leia mosolyt erőltetett az arcára. Minden kín, és a halálos fenyegetés ellenére Mara eltökélte magát, hogy teljes életet fog élni, anélkül, hogy a titokzatos betegség válna létezésének központjává. - Ettől Leia csak még jobban örült, hogy épp Mara az, akit Jaina mentorának nevezhet.

Vector Prime 5. fejezet - A háború koordinátor Danni Quee újra és újra és a térképek fölé hajolt, ellenőrizte a koordinátákat és vektorokat. Az ellenőrző teremben állt. A tudósok közül sokan itt töltötték minden ébren töltött órájukat, sőt néhányan még itt is aludtak, most hogy végre találtak valami érdekeset. A tizenöt tagból most kilencen voltak jelen.--- A Helska-rendszer. - mondta Garth Breise a nőnek. - Annak is a negyedik bolygója.--Danni bólintott. Valóban úgy tűnt, hogy a galaxison kívülről érkező aszteroida rövidesen a Helska-rendszerbe érkezik majd - olyan sebességgel haladt, amilyet a tudósok még sosem láttak. Azt is kiderítették, hogy a jelenlegi pályájából és sebességéből ítélve - és nem láttak rá semmi kézenfekvő okot, hogy miért változna meg bármelyik - az aszteroida ütközni fog a rendszer negyedik bolygójával.--- Mit tudunk arról a bolygóról? - kérdezte Danni.--Garth Breise vállat vont. - Nem sokat. Az adatbankokban is alig pár sor van a Helska-rendszerről. Egyik bolygót sem lenne könnyű benépesíteni, és amúgy is messze van a galaxis központjától. Senki nem vette rá a fáradtságot, hogy bármit is kezdjen velük. Még nevük sincsen, csak Helska 1-7.--- Fordítsd az orbitális teleszkópokat a negyedik bolygó felé. - utasította végül Danni. - Nézzük meg, miből van.--- Jégből. - szólt közbe Yomin Carr a Hetesből, amiből a legtisztábban láthatták az aszteroidát.--A többi tudós egy emberként fordult felé.--- Utánakerestem egy kicsit, és megfigyeltem egy-két dolgot. - magyarázta el Yomin Carr. - Mikor rájöttünk, hogy annak fog nekimenni, lekértem pár képet a teleszkóptól.--- Szóval csak egy darab fagyott szikla? - kérdezte Garth.--- Vagy egy jéggé fagyott vízgömb. - felelte Yomin Carr. - Semmi mast nem jeleztek az érzékelők, csak jeget és párát, vagy gőzt. Ásványoknak nyoma sincs. - Természetesen Yomin Carr jóval többet tudott a Helska-rendszer negyedik bolygójáról. Járt már ott, tanulmányozta azt a jégtömböt. A galaxis peremén villipek által keltett jelzőfényeket helyezett el, hogy az érkező Yuuzhan Vongokat odavezesse. --- Biztosak vagytok benne, hogy bele fog csapódni? - kérdezte Tee-ubo.--- Nagyon úgy tűnik. - felelte Danni.--- Mekkora az a bolygó? - kérdezősködött tovább a twi'lek.--- Nem nagy. - Ezúttal Yomin Carr válaszolt. - Pár ezer kilóméter standard mértékegységben.--- Hát ha tényleg csak egy jégtömb, akkor az aszteroida dezintegrálja az egészet. - jegyezte meg vigyorogva Bensin Tomri. Mindannyian izgatottak lettek, mikor felfedezték, hogy összeütközés lesz, ilyet ugyanis még egyikük sem látott. Hogyha Yomin Carrnak igaza volt, akkor a buli valóban izgalmas lesz.--- Próbáljunk meg több adatot szerezni arról a bolygóról. - javasolta Danni. - És szerintem itt lenne az ideje, hogy értesítsük az ExGal anyabázist és az Új Köztársaságot. Ők tudnak még pár tudóst ideküldeni.--- És gyorsan kell cselekednünk. - tette hozzá Bensin Tomri. - Már csak pár nap, és... - megállt, és szélesen mosolyogva szétcsapta karjait - ...bumm!--Tee-ubo azonnal a kommunikációs panelhez sietett, hogy megnyissa a csatornát, és kapcsolatba lépjen az ExGallal.--Nem működött.-- --- Erősítsék meg a dovin basal-ok szorítását a bolygón! - utasította a hatalmas és erőteljes Da'Gara prefektus legénységét. Az aszteroida legénységét, ami nem is volt aszteroida, hanem egy hatalmas, tíz kilométeres yorik korall-csomó, egy élő világhajó.--- Nagyobb sebességet kíván, prefektus? - kérdezte az egyik tetovált harcos.--Da'Gara, aki nem szokott ilyen kérdésekhez, elég csúnyán nézett rá.--- Belek tiu. - mondta gyorsan a másik, ökleit ellentétes vállaihoz csapva. Ez volt a bocsánat- és engedélykérés a továbbeszélésre.--Da'Gara bólintott. Ez a harcos, Tu Shoolb hasznosnak bizonyult útjuk során.--- Egy sebességváltozás figyelmeztetheti azokat az asztrofizikusokat. - magyarázta Tu Shoolb. - Természetes testek nem csinálnak ilyet.--- Azok? Kételkedik Yomin Carr munkájában?--- Nem, prefektus. - szólt Tu Shoolb, és ismét végrehajtotta az előző rituálét. - Belek tiu.--Da'Gara elküldte őt a dovin basal-okkal való feladatához. Azok voltak az organizmusok, melyek mozgatták a világhajót. Azzal a képességgel voltak megáldva, hogy befolyásolni tudták a gravitációs mezőket, akár több millió kilométer távolságban is. A kifejlett, három méteres dovin basal-ok sora megállás nélkül törtetett, és minél fókuszáltabb volt ez a vonal, annál erőteljesebb a húzóerő. Most ahhoz a bolygóhoz húztak a Yomin Carr által kihelyezett villip jelzőfények mentén, melyet a galaxis lakói Helska 4 néven ismertek.--Da'Gara majdnem megváltoztatta a sebességre vonatkozó parancsát, de óvatos volt, és valóban nem tudhatták, hogy Carr elvégezte-e már feladatát. A mostani sebesség persze igényelt pár utolsó pillanatbeli pályamódosítást, hogy megfelelően keresztezzék a bolygó pályáját, de nem számított. A prefektusnak nem számított. Nemrég a világhajó főrészében járt, hogy kommunikáljon a hatalmas yammoskkal, a háború koordinátorral, melynek gumós feje vörös volt a mohóságtól, kilométernyi hosszú, vastag és vékony csápjai pedig izgatottan forogtak, csavarogtak. A yammosk el akarta már kezdeni.--Da'Gara prefektus volt, magas rangot viselt. És ez az ő hajója volt, de a yammosk küldetése elsőbbséget élvezett, el kellett helyezniük ezt a csodálatos élőlényt, melyeket évszázadokig képeztek, hogy népének hasznára váljanak a hódításkor.--A yammosk mohó volt.--Da'Gara is.--- Egy csóva! - jelentette be az ExGal-4 egyik tudósa, majd felállt, és rácsapott a konzol szélére. - Tudtam!--Danni, Bensin és még többen a Heteshez siettek, és bólintottak, ahogy észrevették a jól látható csóvát az aszteroida mögött. - Nem valami nagy. - jegyezte meg valaki. De mégis, tisztán látható volt.--- Akkor ez egy üstökös. - dörmögte Bensin Tomri, és szinte azonnal kirobbantak a viták, többnyire arról, hogy a galaxison kívüli űrben elvileg nincs hő, és ha mégis volna hőenergia - ahogy azt néhány asztrofizikus állította - akkor a jég nem maradhatott volna meg rajta. --Danni és Bensin magabiztosan összemosolyogtak. Ez a nap a váratlan felfedezéseké volt, és ez mindig egy fénysugár a tudósok elméjében. Először észrevették, hogy az aszteroida növeli sebességét, noha nem tudták eldönteni, hogy ez a pálya következtében van, vagy netán valami fel nem fedezett gravitációs mező okozza-e, és azóta az is kiderült, hogy szó sem volt aszteroidáról, egy üstökös repült galaxisukban, egy rövid, de tagadhatatlan csóvával.--- Megjavította már Garth a kommunikációs rendszert? - kérdezte Danni.--- Dolgozik rajta. - felelte Bensin. - Valami átrágta a kábeleket, és kell csinálnia nekik egy csatlakozót.--A terem másik felében Yomin Carr titkon jót mulatott rajtuk. Nem üstökös volt az, és nem csóva, hanem a világhajó, és a mögötte haladó korallugró vadászgépek, amiket a hajóhoz membrános kreatúrák kötötték, mely kreatúrak annyira kitágulhattak az űrben, hogy tényleg egy csillagászati jelenségnek lehetett nézni őket.--Garth Breise lépett a terembe, egy nagy fémdobozt cipelvén. - Két nap. - szólt oda Danninak.--- Csináld meg holnapra. - felelte a nő. - Időben kell szólnunk nekik, hogy ideérjenek.--Garth színpadiasan felsóhajtott, de bólintott, majd távozott.--Yomin Carr csak mosolygott, tudván, hogy Garth rendbehozza a kábeleket, és ráébred majd, hogy a rendszer így sem működik. Vajon mennyi időbe telik majd, hogy rájöjjenek a következő okra, a torony tetején kihúzott vezetékekre?--Úgy bizony, ezeknek a bolondoknak sok meglepetésben lesz részük az elkövetkezendő napokban. Soha nem jelezhetnek társaiknak, és a bolygójuk hamarosan leég körülöttük.--A naplemenete ezúttal zöld-naranccsárga színben játszott. Yomin Carr kis dweebit-jei elkezdték halálos varázsukat...-- --Da'Gara sokszínű kamrájában üldögélt, és érezte maga körül a vibráló mozgást. Minden a helyén volt végre, ő rendelte el a lassítást, hogy pályájuk ütközzön a negyedik bolygóéval, ahol a yammosk és ő berendezik első bázisukat.--A világhajó mögött a korallugrók lassan kiterjedtek, félkört alkotván a membrános vitorlából, melynek közepén a világhajó állt. A dovin basal-ok nehézségi szorítása elengedte a bolygót, helyette a hatalmas jármű pályájára fókuszált. --A korallugrók bevitték a nagy hajót, és elérték a felszínt, de korántsem azzal a látványos robbanással, amit a távolból figyelő szemek vártak, inkább egy tompa loccsanással, ahogy a membránok révén utat fúrtak maguknak a jégben.--A többi ötezer Yuuzhan Vonghoz hasonlóan Da'Gara is szekrényéhez lépett, és előhúzott egy húsos, membrános kreatúrát, az ooglith-maszk egy ooglith-köpenynek nevezett változatát. A prefektus segítségével a köpeny felfutott a lábán, majd teljesen beborította, milliónyi érzékelője fullánkszerűen kapcsolódott a prefektus sejtjeibe. A maszkkal ellentétben a köpeny arcrésze átlátszó volt, megmutatta az arc dicsőséges torzulatait. Da'Gara még várt egy pillanatott, hogy a kapcsolat teljes legyen, majd egy egy mellette fekvő, vízzel teli dobozból kivette egy puha, csillag formájú teremtményt, és az arcához tartotta, amihez lassan csatlakozott is. A prefektus öklendezett egy kicsit, ahogy a gnullith egy tapogatója lecsúszott torkán, és mindkét orrlyukára rá kellett tennie egy-egy ujját, nehogy a lény teljesen elzárja légutait, de végül a kapcsolat teljes volt, és a kreatúra megértette feladatát. A Da'Gara testében található vízből lélegzett, a prekektus pedig az általa termelt oxigént lélegezte be.--Da'Gara lement a legalsó szintre, végighaladván a kemény falú folyosókon, ahol katonáinak nagy része, és a nagy yammosk várta.--A yammosk vezette ki őket a világhajóból, miközben kiszélesítette tapogatóit, hogy meg tudjon kapaszkodni a jeges talajban. Aztán fogát egy ionágyú erejével vájta a jégbe, újra és újra rácsapván, miközben még egy folyadékot is bele juttatott, hogy segítsen a kéreg elolvasztásában. Majd egy órai munka után a fog végül átjutott, és a yammosk rögtön lecsúsztatta hatalmas, csonttalan testét az alatta fekvő vizes világba.--Da'Gara és csapata követték a víz alá, ahol a gnullith-ok gondoskodtak a légzésről, az ooglith-köpenyek pedig a melegről.--Hamarosan a yammosk mesterkedésének területét visszafoglalta a természet, és a lyuk befagyott. De még előtte egy másik hatalmas teremtmény, egy barnás féreg a világhajótól egészen a vízig kiterjedvén befurakodott oda. Belső hőmérséklete túl magas volt ahhoz, hogy meg tudjon fagyni, így Da'Gara kommunikálhatott is világhajón maradt szolgáival.--A korallugrók pilótái elengedték a membránvitorlát, majd hajóikkal a világhajó dokkjait vették célba a felsőbb szinteken, és ott vártak a háború koordinátor parancsaira...-- --- Már benne van a gravitációs mezőben! - jelentette be Bensin Tomri izgatottan. Mind a tizenöten a vezérlőteremben álltak, és figyelték a képet, reménykedvén, hogy az aszteroida nem lesz elég gyors ahhoz, hogy elkerülje a bolygót. --Mindannyian feszülten figyelék, ahogy egy apró pont támadt a jégfelszínen... aztán...--Aztán semmi. Sem robbanás, sem a jeges bolygó elpárolgása...--Semmi.--- Mi a fene? - tört ki valamelyik tudósból, és mindannyian értetlenül vakargatták fejüket. Minden adat, amit összeszedtek az üstökösről, ismeretlen jeleket mutatott, és most ez...--- Megcsináltad már azt a kommunikációs tornyot? - kérdezte Danni Garthot elég élesen.--- Az egyetlen dolog, amit még nem próbáltam, hogy felmásszak ellenőrizni a kapcsolatok fenti végét. - felelte frusztráltan a férfi.--Danni tekintete semmi jóval nem kecsegtetett. Kompromisszummal meg végképp nem.--- Jól van na, megcsinálom. - emelte fel megadóan kezeit, majd kiviharzott a teremből.--- Van valakinek bármilyen ötlete arról, amit láttunk? - kérdezte Danni, ugyanolyan frusztráltan, visszafordulva a képernyő felé.--Senki nem válaszolt.--- Kapcsolatba kell lépnünk az ExGal-lal. - szólt Bensin. - Vagy a toronnyal, vagy az űrből.--- Fel akarod vinni azt a rozzant Spacecaster-t? - kérdezte valaki kétkedően.--- Ezt kell tennünk. - szólt közbe Danni. - Kivisszük, egészen a Helska 4-ig, aztán a HoloNeten kiadunk egy üzenetet.--Nem vitatkozott vele senki, de senki nem volt túlzottan elragadtatva ettől. Mikor legutóbb felvitték az űrhajót, alig jutott el egyáltalán a légkörön kívülre, és egy út a Helska-rendszerig elég öngyilkos vállalkozásnak tűnt.--Kivéve Yomin Carr szemeiben, aki igen szórakoztatónak találta a fegyelmezetlen tudósok morgolódó csoportját... Milyen vicces lények ezek a hitetlenek...

USBn keresztül átmásolod arra vigyázz hogy doc vagy txt formátumú legyen az rtf fájlokat nem fogja felismerni és a docx fájlokat sem aztán a telefonnal megnyitod és olvasod. Sajnos ha legközelebb megnyitod nem jegyzi meg, hogy hol tartottál ezértén úgy csinálom hogy a számítógépen kitörlöm a dokumentumból a már olvasott részletet és újra mentek.

Ha van androidos telefonod akkor azzal jobban tudsz olvasni ugyanis kezeli a .doc és a .txt fájlokat és mem fárad el annyira a szemed én mindig így olvasok e-bookot.

És a változatosság kedvéért JEDI Növendék 10.rész 1.FEJEZET Obi-Wan Kenobi merőn nézett a sűrű felhőtakarón keresztül és közben remélte hogy egy pillantást vethet a Rutan bolygó felszínére.Minden amit látott egy vastag szürke köd takaró volt ami örvénylett a csillaghajó körül majd apró cseppeké alakult át és a leszálló helyet áztatta. Türelmetlenül mozgatta a lábait. Nyugtalan volt, most hogy megérkezett a bolygóra és elindult a küldetés. Ez a Coruscantról egy elég hosszú utazás volt - az izmai feszesek voltak, friss levegőre vágyott. A csillaghajójuknak amit a Szenátus kölcsönzött javításokra volt szüksége, ami hozzá tett plusz egy napot az útjukhoz. A mestere Qui-Gon Jinn rápillantott és meg szólalt. Irányítsd a türelmetlenségedet Obi-Wan. A küldetés kezdődik mikor kezdődik, és mi felkészültünk arra ami várható. Obi-Wan elnyomott egy sóhajt. Qui-Gon Jedi mester volt, és a bölcsessége legendás. A tanácsainak általában volt értelme gondolkodott el Obi-Wan egy pillanatra. De néha nehezen lehetett követni. Különösen mikor három napon keresztül ült egy szállítóban és arra várt, hogy valahová meg érkezzen. Qui-Gon röviden el mosolyodott.Obi-Wan kapcsolata mesterével annyira jó és egyenletes volt,hogy amíg megrótta Obi-Wan türelmetlenségét meg is értette azt.Nos vegyük át ismét hogy mit tudunk a küldetésről javasolta Qui-Gon.Mit tudunk Rutan és Senali történelméről?Senali a Rutan holdja,Obi-Wan folytatta miközben emlékezett,hogy ezt az információt,még Yoda Jedi mestertől hallota a Coruscanton.Most saját kormányával egy különálló világ,de sok éven keresztül Rutan gyarmata volt.A két világ egy olyan hosszú és nehéz háborút vívott ami mindkét lakosságra ki hatott.A háborút a Senali hold nyerte egy meglepő fordulattal. Obi-Wan megállt egy pillanatra ahogy az emlékei a felszinre törtek.Hónapokkal ezelőtt érintett volt egy a Melida/Daan bolygóján folyó polgári háborúban.Abban a konfliktusban a kevesebb fegyverrel és kisebb hatalommal oldal győzött,meglepő nem csak a másik oldal de a galaxis is.Tudta első kézből,hogy az elhatározás és ravaszság hogyan diadalmaskodhatnak a felsőbbrendű erők fölött. És mi történt azután?Qui-Gon szava terelte vissza a gondolatát a jelenbe. Miután a háború elpusztította mindkét világot egy egyedülálló béke megállapodást kötöttek. Rutan és Senali uralkodóját is az elsőszülött gyermeke váltja,mikor mindegyik gyermek eléri a hét éves kort.A gyermekek a szomszédos bolygón nevelkednek de megengedik hogy látogatókat fogadjon az övéi közül vagy tegyen egy-egy rövid látogatást a saját bolygójára és a királyi családdal érintkezzen.Ez arra elég hogy ők ne felejtsék el a népüket vagy a vérszerinti családjukat vagy a köteleségüket.De mi történik amikor a gyermek tizenhat éves lesz?Kérdezte Qui-Gon. A gyermeknek megengedik hogy visszatérjen az övéhez a saját bolygójára azért hogy vezetővé neveljék válaszolta a tizenhárom éves Padawan.Az uralkodó család egy másik tagja át veszi a helyét amíg a következő nemzedék megszületik.Ez a problémának egy érdekes megoldása hogy békét tart fenn két öreg ellenség között merengett Qui-Gon.Azt gondoloták hogy eggyik világ vezetője sem fog megtámadni egy olyan bolygót ahol a saját gyereke lakik.De a tervnek van egy olyan hibája amit az uralkodók nem vettek számításba. Mi az?Kérdezte Obi-Wan.Érzések válaszolta Qui-Gon.Hűségeket alakítanak a szíved mélyén amelyek nem benned születtek.Az érzelmeket nem uralhatják.Mindkét vezető azt gondolta ha a gyerekeik velük voltak az első hét évükben az biztosítja a hűségüket.De az ember hűséges tud lenni a saját bolygójához és még is egy különböző életet akar. Kedveld Leed herceget mondta Obi-Wan.Majdnem tíz éven keresztül Senalin élt.Nem akar visszatérni Rutanre.Megint Obi-Wan Melida/Daanra gondolt vissza a tapasztalatára.Csatlakozni akart ahhoz a társadalomhoz és ott akart élni.Bár választott mégsem adta fel a templom iránti hűségét.Ezt mások nem így látták.Érezte hogy érteni fogja Leed herceg érzéseit.Vagy ennyire kevesek Leed igényei aki csak azt akarja hogy maradhasson a Senalin,javitotta ki Qui-Gon.Ezért vagyunk itt hogy megtudjunk.Az apja azt hiszi hogy a Senaliak kényszerítik őt hogy maradjon.Attól tart a Szenátus hogy a két világ megint háborúzni fog. Ahogy áttörtek a felhők foltjain és a ködön,egy nagy város tünt fel alattuk. Ennek Testának kell lennie a főváros mondta Qui-Gon.A király birtokai a peremterületeken vannak. Hirtelen a riasztó lámpa villant a vezérlőpulton. Ettől féltem mormolta Qui-Gon.A forgalom elterelésnek köszönhetően az üzemanyagunk nagyon kevés. Mesterien irányította közelebb a bolygó felszínéhez a hajót.Elfordultak a várostól és elkezdtek siklani egy terjedelmes szalma színű fű mező fölött.A figyelmeztető riasztó továbbra is sípolt. Gyorsan fogy az üzemanyagunk.Nem tudjuk elérni a királyi leszálló platformot mondta Qui-Gon. Ellenőrizte a koordinátákat.Ha leszállunk ezen a mezőn nem leszünk messze a palotától.Elég közel vagyunk hogy sétáljunk.Obi-Wan a leszálláshoz elö készítette a hajót.Qui-Gon szintben tartotta a szállítót és simán landolt.Nem árt ha magunkal visszük a túlélőcsomagjainkat javasolta Qui-Gon.Frane király újra fogja töltetni üzemanyaggal a szállítót és később eltudjuk vinni azt a leszállóplatformra.Obi-Wan követte Qui-Gont a rámpán lefele.Együtt mentek a mezőn keresztül.Obi-Wan élvezte az érzését hogy megint kint van a szabadban. Belélegezte a fű friss illatát és hátra döntötte a fejét hogy az arcán érezze a nap gyenge sugarait amelyeknek sikerült átszűrődnie a felhőkön és ködön keresztül.Hirtelen Qui-Gon megállt.Érzed ezt? - kérdezte.Obi-Wan nem érzett semmit.De várt mielőtt válaszolt.Qui-Gon érzékei sokkal élesebbek voltak, mint az övéi.A mesterének mély kapcsolata volt a mindent eggyesitő és átható erővel.Ekkor ő is meg érezte-egy gyenge rezgést a lábai alatti piszokban.Mi ez?Nem vagyok biztos benne mondta Qui-Gon.Leguggolt és egyik kezét a földre tette.Nem gépek.Állatok.Obi-Wan merőn nézett a ködön keresztül.Messze távol porfelhőt látott emelkedni a mezőn.A száraz fű fodrozódott,de szellő nem volt.Azután alakok tüntek fel a ködön keresztül.Vágtató állatok tartottak irányukba.Megijedt ezek futnak.Ezek menekülnek mondta Qui-Gon.körbe hordta a tekintetét.Nincs idő hogy menedéket találjunk magunknak és túl messze vagyunk a fáktól.Velük Futunk Padawan.Nem engedheted meg magadnak hogy eless vagy el fognak taposni.futás mi?Most már Obi-Wan is hallotta a dübörgö zajt.Mik ezek?Kudanák Mondta tömören Qui-Gon.Érzékeivel letapogatta a levegőt.Azok a pontok amiket Obi-Wan látott madarak voltak,hirtelen alá buktak és nem úgy repültek mint azok a madarak amiket Obi-Wan valaha látott.A pontok közül az egyik felé száguldott.Ez egy kereső droid volt.Obi-Wan egy indikátorfényt látott villanni.Ez egy vadászat Qui-Gon egy gyors és sima mozdulattal elő vonta a fénykardját és aktiválta.És most mi vagyunk a zsákmány. 2. FEJEZET A kudanák kiemelkedtek a ködből, patáik zajától mennydörgött a táj.Szép állatok voltak,bronz színű fémes bőrük nagyon értékes volt szerte a galaxisban.A szemük tele volt rémülettel, éles sikoltáshoz hasonlittó hangokat adtak ki.Obi-Wan érezte a félelmüket de inkább az éles patáikra és erőteljes lábaikra koncentrált.A kereső droid előre lebegve megeresztett egy lövést a lézeréből Qui-Gonra, aki azonnal vissza is küldte, fénykardjával a lövedéket, a helyszín pillanatok alatt megelevenedett. - Felkészültél Obi-Wan?- Kiálltotta túl a zajt Qui-Gon.-Keress egy kudanát és fuss mellette.-Használd az erőt,teremts vele kapcsolatot és ugorj a hátára.-Menj vele. Obi-Wan futásnak eredt.Qui-Gon előtte futva felvette az állatok sebességét. Kapcsolatot teremtett az erővel hogy elérje a hozzá legközelebbi állat szárnyát, ahogy mellette rohan.Obi-Wan érezte,ahogy a mestere segítségül hívja az erőt.Qui-Gon egy hatalmas ugrással az állat hátára érkezett.Az állat tovább rohanva megpróbálta ledobni a hátáról,csapott egyet az egyik kereső droid felé a fénykardjával.Sistergő fém hangja hallatszott és a füstölgő droid lezuhant a fűbe.Qui-Gon elöre dőlt és átölelte a kudana nyakát.Ez megnyugtatta az állatot,és engedte hogy megüljék.Obi-Wan nem látott semmit az egészből.Túl elfoglalt volt, próbálta elkerülni a kudana villogó patáit.A pánik szülte kísérleteik,hogy elkerüljék a lézersugarakat,arra kényszeritették őket hogy irányt változtassanak és megforduljanak.Obi-Wan gyorsan átgondolta a helyzetet ha a kereső droidokkal nem történik valami elfogják taposni az állatok.Finoman kapcsolatot teremtett a közelében levő állatal,érezte az izmai megfeszülnek.Felugrott a magasba és tökéletes álló helyzetben landolt a Kudana hátán.Gyorsan lovaglóülésben helyezkedett az állat hátán, és fel vette a mozgása ritmusát.Mélyen magába szívta a levegőt és engedte, hogy átjárja az erő, majd összekapcsolodott az állat rémült elméjével,érzékelte merre akar tovább haladni.Qui-Gon nem töprengett sokat a következő kereső droid felé lendítette a fénykardját.Amely ketté szelve hullot a földre. Obi-Wan egy pillanatra bele kapaszkodott a kudana selymes sörényébe és mérlegelte a helyzetét,majd átugrott egy másik vágtató állat hátára.Ugrás közben melengette a fénykardját és ketté vágott egy kereső droidot. A negyedik kereső droid felettük zümmögve előre száguldott hogy zárja Obi-Wan pozícióját.Qui-Gon, Obi-Wan mellé lovagolt a kudanáján,tökéletes egyensúlyban állt az állat hátán felvéve a ritmusát.- Majd én gondoskodom erről,Padawan! - kiáltotta.Felugrott a levegőbe és ártalmatlanná tette az utolsó kereső droidot is egy mesteri vágással.Az oldalához szorította a csomagját és leugrott a kudanáról.Intett Obi-Wannak,hogy kövesse. Földet érve Obi-Wan futva haladt a kudanák mellet.Most hogy nem látták villogni a vörös lézersugarakat az állatok kezdtek megnyugodni.Könnyedén félelem nélkül futottak már nem kényszerítette semmi őket gyors irányváltásra.Az elöl lévö állatok fokozatossan emelkedtek a magasba,és Obi-Wan egyik pillanatról a másikra egyedül találta magát Qui-Gonnal.Qui-Gon lelassította a lépteit és kikapcsolta a fénykardját. - Azt hiszem a küldetésünk Jól kezdödött Padawan, - mondta. Obi-Wan megpróbálta lelassítani a lélegzetét.Ismét érezte a talaj morajlását.Egyszerre fordultak meg Qui-Gonnal.Por felhő látszott a távolban. - Újabb kudanák? - Kérdezte,- Obi-Wan. - Nem, -mondta,- Qui-Gon. - Már láttuk a zsákmányt. - Most találkozni fogunk a ragadozókkal.Hamarosan Obi-Wan már meg tudta különböztetniőket, a teremtményeket hudsoknak hívták,és innen származtak.A Rutanen voltak őshonosak,fekete négy lábú teremtmények vörös csíkos bundával,az erejük és a sebességük miatt tenyésztették őket.Kék bőrü fáradt Rutaniaiak lovagoltak a hátukon,akik színes bundákban és irhákat viseltek.Vad Ugatás és néha átható fog csattogtatás hallatszott az egyik hud lábánál,vad Nek csatakutyák voltak hozzá erősítve pányvákkal a hudok nyergéhez.A vad és kiszámíthatatlan természetük ellenére sok Rutani tenyésztette őket,vadászként és háziállatként is tartotta őket. Qui-Gon megvárta míg a csoport odalovagol hozzájuk.A Rutaniak vezetője dühösen lépkedett a hudja mellett.Rutaniak magasságukról voltak ismertek, majdnem akkorák voltak ülve mint egy ember állva,egy fejjel magasabbak voltak Qui-Gonnál.Ez a Rutani magasabb volt mint a többi.A viselkedése egyértelmüen ellenséges volt, az öltözete különféle teremtmények a bőréből és más nyersbőrökből állt, amiket vastag ezüst színű kötéllel varrtak egybe és színes foltokkal díszitettek.A hosszú fényes haját gondosan elrendezve, és befonva a vállaira rögzitve hordta.Vastag ujjait benőtte a szőr amit ékes gyűrűkkel takart el. - Elriasztottad a csordámat! - Ordította, ahogy a Jedik felé csörtetett a sarkantyús csizmáiban. - A fekete lyukak szerelmére, miért nem robbantod fel mindjárt az egész galaxist! - Kik vagytok bolondok? - Mi vagyunk a Jedik akiket te kérettél a Coruscantról, Frane király, - mondta,- Qui-Gon nyugodt hangon. - Te egy gundark vagy! - Ordítozott tovább Frane király. - Nem láttad a terelőket? - Legalább huszonöt bőrt elfoghattunk volna. - Három napon keresztül követtem őket. - Ezért fizetni fogsz! Obi-Wan, Qui-Gonra pillantott, hogy lássa mit válaszol.Hihetetlen volt ez a durva bánás mód, amivel Frane király megsértette a Jedit. Vajon Qui-Gon meddig tűri ezt a hang nemet? Qui-Gon egy pillanatig csendben volt. Harag nélkül bámulta Frane királyt, és türelmessen megvárta, amíg kidühöngte magát.Az intelligencia és nyugalom a Jedi tekintetében lassan nyugtalanná tették Frane királyt. A nyugtalansága ismét gyorsan haraggá változott. - Ne használj rajtam semmilyen Jedi elme trükköt! - Dühöngött. - Tönkre tetted a mai szórakozásomat. - Vissza kellene, hogy küldjelek a templomodba és elkellene indítanom a háborút a Senalik ellen! - Fel tudnálak robbantani titeket mielőtt megmozdulhatnátok. - Különös képpen ha kereső droidjaid vannak és követed őket, - mondta, - Qui-Gon. - Vagy a kereső droidok nem törvénytelenek a Rutanon? - Megérteném ha törvényen kívül helyeznék őket, legalább minden Rutaninak egyenlő esélye lenne a játékban. - Javíts ki ha tévedek felség, tette hozzá élesen Qui-Gon.Frane király üveges irigy pillantásai megcsillantak a sötétkék bőrében. Obi-Wan végre rájött mitörtént az imént.A király megsértette őket és a felrobbantássukkal fenyegetőzött. Obi-Wan tudta, hogy a vadászat a Rutanon a Kudana bőrök ért folyt, népszerű időtöltés volt, a nyersbőrök pedig híresek voltak az egész galaxisban, csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy ilyen bőröket viseljenek. Az állatokat speciálissan az irháik simasága és szépsége miatt tenyésztették. Azután kihajtották őket a vadonban, hogy a lakosságnak sportot és szórakozást nyújtsanak. Frane király mindig azzal büszkélkedett, hogy ő a legjobb vadász. A vadászzsákmány listát minden év végén kihírdették, és mindig a király volt az első. És most Qui-Gon felfedte a tényt, hogy csalt. Hirtelen Frane király hangos nevetésben tört ki. A király csapata a háta mögött szintén ideges kuncogásba tört ki. - Aduval ütés egy Jeditől! - Én egy gundark vagyok agyon kéne ütnöm magamat! - Mondta, - Frane király. - Látom a legjobb elméket kértem és kaptam a galaxisban. - Ez azt jelenti, hogy én is olyan okos vagyok mint ők,vagy nem? - Barátságossan Qui-Gon vállára tette karjait. - Gyere kössünk barátságot, - mondta. - Végül is boldog vagyok, hogy látlak. - Te és a fiatal társad szívesen látott vendég vagy kérlek csatlakozzatok hozzánk az ünnepségünkön. - Ott meg tudjuk vitatni a mocskos áruló Senaliak ügyét.

Pontosan nem tudom hány fejezet, de amíg tudom addig hozom.Nem igérem hogy végig meg lesz. Addig is.... 4. fejezet - Elvetett magok - A Jade Sabre bolygó körüli pályára állt - informálta Shok Tinoktin Nom Anort aznap éjjel. - A fedélzetén Leia Organa Solóval, a lányával és Mara Jade Skywalkerrel. - És egy noghrival - tette hozzá Nom Anor. - Leia Solo mellett mindig van legalább egy noghri. - A noghrik veszélyes ellenfelek - értett egyet Tinoktin. - De én sokkal inkább tartok a többiektől. Jobb lenne, ha ön is azt tenné. Nom Anor keményen rámeredt a kis emberre, emlékeztetve rá, hogy ki itt a főnök, és ki a segítő. Shok Tinoktin azonnal hátrahőkölt, a vér is kifutott az arcából. Épp elég ideje dolgozott Nom Anor mellett ahhoz, hogy megtanulja rettegni ezt a pillantást, talán még a halálnál is jobban félt tőle. - Ők Jedik - nyögte ki, próbálva megmagyarázni a figyelmeztetést, remélve, hogy Nom Anor nem veszi észre benne a bizonytalanságot. Nem egy asszisztens lakolt eddig halállal a kételyeiért. - Leia nem igazi Jedi, legalábbis abból ítélve, amit hallottam - felelte Nom Anor egy sunyi vigyorral az arcán - Shok lazíthatott egy kicsit. - A lánya sem éppen sokat próbált Jedi. - De Mara Jade-t a legerősebbek között tartják számon - mutatott rá Shok Tinoktin. - Neki most megvannak a saját problémái - emlékeztette Nom Anor. Ez nem nyugtatta meg Shok Tinoktint, Mara betegségének az említése is csak még jobban felbolygatta. Talán nem kellene Nom Anor elé engedni... - Már régen meg kellett volna halnia - merészelte végül kimondani a problémát. Nom Anor válaszul elmosolyodott, és megvakarta fejét. Már túl régóta viselte az ooglith-maszkot, és bőre szó szerint viszketett, hogy levehesse. De nem volt rá soha ideje, és nem akart kitárulkozni még bizalmas csicskása előtt sem, nem akarta, hogy lássa valódi, deformált arcát, egyik különös szemével, ami Nom Anor odadásának legfőbb jele volt azon a napon, mikor kinevezték végrehajtónak, és ő lett a Praetorite Vong első előreküldőtt kéme. Saját kezűleg szúrta ki a szemét, egy égő pálcika kihegyezett végével. Az üres szemgödröt azóta megtöltötte egy másik nagyszerű organikus találmánnyal, egy plaeryin bollal, ami nagyon hasonlított egy normális Yuuzhan Vong szemgolyóra, de valójában a pupilla egy száj volt, ami akár tíz méter távolságra is tudott mérget köpni, Nom Anor szemhéjának egyetlen parancsoló mozdulatára. - Lenyűgöz Mara Jade képessége, hogy ellen tud állni a spóráknak - ismerte be. - Mindenki más, akin teszteltük, heteken belül vagy meghalt, vagy haldoklott - felelte Shok Tinoktin. - A legtöbben már napokon belül. Nom Anor bólintott. A coomb-spórák valóban nagyon hatékonynak bizonyultak, tönkretették az áldozat molekuláris rendszerét, és rövid úton szörnyű halált okoztak. Ha esetleg át tudná alakítani a formulát méregből járványba, ha képes lenne elérni, hogy a spórák maguktól szaporodjanak, akkor megfertőzhetné az egész galaxist, még mielőtt a harcosok ideérnek. Nom Anor felsóhajtott, és újra megvakarta a fejét. Az ilyen és ehhez hasonló sporákkal - coomb, brollup, tegnest, és egy tucatnyi másik - való pepecselés volt a kedvenc hobbija, amit bele tudott illeszteni hivatalos feladatköreibe, elsősorban azért, hogy találjon valami módot a Jedik legyőzésére, hátha így sikerrel jár a galaxis szuperlényeivel szemben. Na és persze a sikeres alkémiai munka nagyban hozzájárulhatott Nom Anor főprefektusi kinevezéséhez, amire nagyon vágyott. De mindennek ellenére eddig úgy tűnt, kudarcot vallott. Mata Jade Skywalker vagy legyőzte a spórkát, vagy legalábbis kordában tudta tartani őket. - Nálad van a shlecho-gőte? - kérdezte. Shok Tinoktin bólintott, és előhúzott zsebéből egy apró barna-narancssárga gyíkot. - Ügyelj rá, hogy Mara Jade szája közelébe kerüljön - magyarázta el ismét Nom Anor, és Shok Tinoktin, aki már nem először hallotta ezt az utasítást, bólintott. A halálos mérgezésben használt coomb-spóra volt a shlecho-gőte kedvenc eledele, és ha a legkisebb nyomuk is érzékelhető Mara Jade leheletében, az apró lény azonnal észre fogja venni. - Bekísérem őket - ajánlotta fel Shok Tinoktin, és miután Nom Anor megerősítőleg bólintott, a férfi sarkon fordult, és kimasírozott a teremből. Nom Anor hátradőlt a székében. Eltűnődött a találkozón, és azon, hogy mit nyerhet vele. Elég mulatságosnak tartotta az osarianok félelmét, akik attól tartottak, hogy egy ilyen tárgyalás Leiával csak Nom Anor hatalmát erősítheti meg. Noha Nom Anort jelenleg nem érdekelték ilyen presztízsgyőzelmek. Épp ellenkezőleg. Az érzelmi ráhatásokkal és befolyásával képes volt ellenőrzése alatt tartani Rhommamool gyenge lakóit, és ugyanezt meg tudta csinálni bármilyen hasonló bolygón, de a közvetlen hatalmi körön kívül Nom Anor jobb szeretett volna névtelen maradni. Egyelőre. Nem, Nom Anor elsősorban azért várta a találkozót, hogy felmérhesse Mara Jade állapotát, és még több személyes tapasztalatot gyűjtsön a Jedikről, beleértve Leiát is, akiről tudta, hogy kulcsfontosságú szerepe lesz az elkövetkezendő időkben, és Jainát, aki talán Leia Solo, vagy esetleg Luke Skywalker és Mara Jade gyenge pontja is lehet. Ez volt az egyik feladata itt, hogy azonosítsa a legveszélyesebb ellenségeiket, és valamilyen módon minimalizálja a hatékonyságukat. Az ilyen alkalmak, mint az Osarian-Rhommamool konfliktus, csak a habot jelentették a tortán - mélyíteni tudta velük az ellentéteket az emberek és szövetségeseik között. Ez volt a bruk tukken nom canbin-tu, vagyis „gyengítsük meg az ellenséges erőd bástyáit", ahogy saját nyelvükön mondták. Más ügynökök is csináltak hasonlókat, Nom Anor nem hitte, hogy fontos pontja lenne a Yuuzhan Vongok nagy tervének. Ezek az emberek és szánalmas szövetségeik előbb-utóbb nélkülük is egymásnak ugranának a problémáik miatt. Semmi érzékük nem volt a strúktúrákhoz, a rendhez, legalábbis messze voltak attól a kemény hierarchikus rendszertől, amiben az ő népe élt. Korábban már tanúja volt felháborító és hazug politikai kampányoknak, az egyik ilyen például árulással vádolta Leia Organa Solót. Számtalan puccsal találkozott számtalan bolygón, és látta, hogy a hatóságok törvényen kívüli üzlefelekkel szereznek profitot. Ezek a hitetlenek nem értették a törvényt, sem pedig betartásának szükségességét. Annál könnyebb dolga lesz a Praetorie Vongnál, és annál igazságosabb lesz megtisztítani a galaxist a szennytől. A sok bizonsági holokamera egyikén Nom Anor megpillantotta a visszatérő Shok Tinoktint. Vele együtt jött Tamaktis Breetha, Redhaven korábbi polgármestere, most Nom Anor független szenátusának tagja, Leia, Jaina és Mara. Két másik mozgó alakra is figyelmes lett. Az egyik egy aranyszínű droid volt - később majd emlékeztetnie kell magát, hogy megbüntesse Shok Tinoktint, amiért beengedett egy droidot a komplexumba - a másik pedig egy szürke fantom, egy lény, ami szinte suhant a többiek után, közvetlenül Leia mögött, mintha csak a nő árnyéka lenne. A várt noghri testőr. Bólintott, és gondolatban figyelmeztette magát, hogy rajta kell tartania majd a szemét. Nom Anor sok tekintetben jobban tisztelte ezeket a halálos harcosokat, mint bármilyen emberi lényt, a Jediket is beleértve. Tekintete újból Marára siklott, figyelmesen nézte minden mozdulatát, élesen ügyelve bármiféle ingatagság jeleire, legalább hogy megbizonyosodjon róla; a fertőzés még nem adta fel. Látta a shlecho-gőtét Shok Tinoktin vállán, az apró lény kitágult szemekkel bámulta Marát, nyelve motollaként forgott, feje pedig karmazsinszínűvé változott, ami fajánál a nagyfokú izgalom jele volt. Szóval a coomb-spórák legalább folytatták a támadást - és Nom Anor Mara iránti tisztelete csak nőttön-nőtt. Lassan a szekrényéhez lépett, vállaira kanyarította fekete köpenyét, a csuklyát pedig mélyen az arcába húzta. Aztán elővett egy fekete maszkot is, hogy teljesen eltakarja már amúgy is álcázott vonásait. Noha ez volt szokásos nyilvános viselete, nem tudta megállni a kuncogást, ahogy kiegészítette vele öltözékét. Jól ismerte vendégei történetét, és megértette, hogy kinézete érdekes hatással lehet rájuk, különösen Leiára. Nehéz volt nem észrevenni Nom Anor hasonlóságát egy másik nagy ellenfélhez, akivel valamikor régen már megütközött. Nom Anor egy kis dobozban tartotta a többi fertőző spórát, egészen a szekrény mélyén, és noha egy pillanatra mérlegelte, hogy talán megfertőzhetné most a másik kettőt is. Mennyire megszenvedné az Új Köztársaság, ha Leia Organa Solo megadta volna magát ugyannak a betegségnek, amivel Mara Jade is harcolt. Mennyire letörhetné Leia, Luke, Mara és a mindig veszélyes Han Solo morálját, ha Jaina Solo hirtelen megbetegedne és meghalna... <br />Kellemes gondolatok voltak ezek, de Nom Anor nem köthette össze magát ilyen szorosan a halálos fertőzésekkel. Ugyanezt a gondolatmenetet folytatva rájött, hogy tekintve a Jedik természetfeletti érzékeit, és a noghrik állandó gyanakvását, nem kockáztathatta meg, hogy személyes lakosztályában fogadja Leiát. Az ajtóhoz sietett, és kilépett az előtérbe, épp mikor Shok Tinoktin kivezette őket a szomszédos folyosóról. Látta a felismerés szikráját Mara arcán, és amikor a nő Leiához fordult, tudta, hogy most informálja őt a kilétéről. A háttérben Tamatikis Breetha meghajolt, de nem jött közelebb. Nom Anor biccentett Shok Tinoktinnak, a férfi pedig félreállt az útból, szabad rálátást biztosítva Leiának Nom Anorra. Egy pillanatra elállt a nő lélegzete is. Nom Anor látta a felismerést, meglepetést, talán rémületet a nő arcán. Úgy nézett ki, mint Darth Vader! - Az Új Köztársaság tanácsosai üdvözletüket küldik - szólt végül hivatalos köszönés formájában Leia, és hallva, hogy milyen gyorsan, egyenletes hangon beszélt a nő, Nom Anor felismerte a belső erejét. Olyan ellenség volt ő, akit tisztelni kellett. - Nem. Beavatkozást küldenek oda, ahol semmi szükség rá! - vágott vissza azonnal. Tamaktis Breetha felhördült, és még Shok Tinoktint is meglepte Nom Anor hirtelen nyersessége és goromba viselkedése. - A megbeszélteknek megfelelően jöttünk - szólt Leia. - Ha jól sejtem, egy megállapodásról volt szó, ön és Borsk Fey'lya között. - Beleegyeztem, hogy fogadunk egy nagykövetet - ismerte be Nom Anor. - Hogy milyen célből, azt nem tudom. Mondja, Leia Organa Solo, mit tud ön itt tenni a Rhommamool és Osarian közötti vitában? Milyen reménysugarat ébreszthet ön Rhommamool népében, hogy a függetlenség vágyát a Köztársaság nem fogja figyelmen kívül hagyni - ugyanaz a Köztársaság, aki a szabadságot mindenek fölé helyezi? - Talán visszavonulhatnánk zárt termekbe - javasolta Leia, és Tamatkis Breetha egyetérteni látszott, de Nom Anor egyetlen pillantása elég volt, hogy elvesse magától az öngyilkos gondolatokat. - Miért, mi rejtegetnivalója van? - gúnyolta Nom Anor a nőt. - Akkor talán kényelmesebb termekbe. - Egy szék kényelmesebbé tenné? - kérdezte Nom Anor. - Fizikailag talán, de kényelmesebben érezné magát az igazsággal szemben? Leia hitetlenkedve nézett rá. - Én csak ennyit mondhatok - folytatta Nom Anor. - Azt az igazságot, hogy Osariannak nincs beleszólási joga Rhommamool ügyeibe. Az igazságot a maguk Új Köztársaságának gyarlóságairól és kudarcairól. Az igazságot a maguk hamis hőseiről, a Jedi-lovagokról. - A maga igazságát! - vágott közbe Mara, olyan indulatosan, hogy Leia is hátrapillantott rá. Örülve annak, hogy sértő tirádája nem volt értelem nélküli, Nom Anor meg sem próbálta elrejteni mosolyát, noha természetesen így is alig látszott a fekete maszk mögött. - Csak egyetlen igazság van - mondta nyugodtan. - Akkor születnek újabb, kellemesnek tűnő verziók, ha valakinek nem tetszik az igazi. - Ha megengedi, Leia hercegnő, - nyomakodott előre C-3PO. - Már a Jedi-lovagok puszta történelme is elegendő ahhoz, hogy... - Csend! - mordult rá Nom Anor, és a termetes lény szinte remegni látszott, mintha épp gyilkos vágyakat fojtana magába, és a szerencsétlen Thripio is remegett, noha ő nem túl fenyegetően. - Nem azért vagyunk itt, hogy megbeszéljük a Rhommamool és Osarian között kialakult helyzetet? - kérdezte diplomatikusan Leia. Ahogy beszélt, félretolta Thripiót, és biccentett Jainának, hogy hallgattassa el a droidot. Nom Anor immár teljesen visszanyerte önuralmát. - Azt hittem épp azt tettük - mondta. - Ez nem egy tárgyalás - vágott vissza Leia. - Hanem egy kioktatás az előszobában! - És még ez is több annál, amit Borsk Fey'lya megérdemelne - vágta rá gyorsan Nom Anor. - Nem ért egyet ezzel, Organa Solo extanácsos? - Most nem Borsk Fey'lyáról van szó! - Leia még megőrizte nyugalmát, de Nom Anor már látta a harag szikráit alatta. - Hanem két világ sorsáról! - Akiknek semmi szükségük nincs egy álszent Köztársaságra! - tette hozzá Nom Anor. - Az Új Köztársaság előszeretettel beszélt békéről és jólétről, de a béke addig terjed, amíg az alacsonyabb osztályoknak nincs lehetőségük felemelkedni, a jólétet pedig nem élvezheti senki más, csak a Köztársaság elit cimborái. Leia megrázta a fejét, és elfojtott néhány keresetlen szót. - Utasítsa a csatacirkálóját, hogy semmisítse meg Osarian ránk is veszélyes fegyvereit! - folytatta Nom Anor teljes komolysággal. - Lőjék le a vadászgépeiket, tegyék tönkre a rakétáikat, és tiltsák meg az újjáépítésüket! Leia keményen rámeredt, tekintetében nem csupán a mostani frusztrációjával, hanem régi ellenségeinek emlékével. - És amikor végre békén hagynak minket, akkor a konfliktus véget ér - így a férfi. - Béke lesz. S jólét. - elhallgatott egy pillanatra, és töprengő pózt vett fel. - Ó igen, jólét a Rhommamoolnak, nem pedig Osariannak, nem a Köztársaság kedvezményezettjeinek! - Ön sem hiheti el ezt a sok badarságot! - vágott vissza Leia szárazon. - Tényleg? - Nom Anor hangjából csöpögött a szarkazmus. - Pedig kézenfekvő álláspont. Menjen ki, és kérdezze meg nyugodtan Redhaven polgárait! - Ha valóban törődne Rhommamool lakóival, a háború elkerüléséről tárgyalna! - szólt Leia. - Nem ezt tettük most? Leia arckifejezése ismét hitetlenkedőre változott. - Megmondtam hogyan állíthatják le. - folytatta Nom Anor. - Egy rövidke hívás a parancsnokának... ott az a remek kis fegyverzet... Leia visszapillantott Marára és Jainára, majd ismét megcsóválta a fejét. - Nem ezt várta, igaz? - szólt ismét Nom Anor. - De még ez is több annál, amit ön vagy az Új Köztársaság megérdemelt. Azt hiszem álláspontjaink világosak, így hát arra kérném önöket, hogy sétáljanak ki innen, szálljanak be a repülő konzervdobozukba, és hagyják el a Rhommamoolt! Elegem volt ezekből az ostobaságokból! Leia keményen rámeredt, aztán sarkon fordult, és kiviharzott a szobából, Mara és Jaina pedig követték. Bolpuhr is, de a noghri előtte még fenyegetően Nom Anorra pillantott, aki csak egy széles mosollyal válaszolt. Thripio is megfordult, hogy távozzon, de egy pillanatig még habozott, ahogy ott állt Nom Anor előtt, magán érezve funkcionálásának talán leghidegebb tekintetét. - Elnézést, uram, de megkérdezhetem, hogy van-e valami probléma? - Iiigen, de könnyen meg tudok birkózni vele - felelte Nom Anor, és fenyegetően a droid felé lépett. - Megsértettem valamivel, uram? - kérdezte udvariasan a droid, noha annyira remegett a félelemtől, amennyire csak egy élettelen lény tudott. - A puszta létezésed sért engem! - ordította Nom Anor, és Thripio, aki már eleget hallott - sőt túl sokat is - kisietett a szobából, Leia hercegnő után kiáltozva. - Én sem ezt vártam! - közölte merészen Tamaktis Breetha, miközben felzárkózott Nom Anor mellé. - És én sem. - felelte Nom Anor. - Azt hittem unalmas lesz ez a találkozó, és lám, mégis milyen szórakoztató lett. - a korábbi polgármesterre pillantott - látta a kételyeket a férfi arcán. - Mondja csak, mit gondol! - kérte. - A kérdéseire adott válaszok csak erősítenek. - Rhommamoolnak igenis szüksége lesz a Köztársaság segítségére. - mondta végül hosszas szünet után Tamaktis Breetha. Nom Anor kuncogott. A férfi nem értette. Ennek semmi köze nem volt Rhommamoolhoz. Nom Anort cseppet sem érdekelte volna, ha a hely elhagyása után arról hallott volna, hogy Osarian elpusztította a bolygót. Na persze nyilvánosan sosem állított volna ilyet. - A mi ügyünk több egy két bolygó közti polgárháborúnál. - mondta Tamaktisnak. - Az Új Köztársaság polgárainak alapvető szabadságáról, és az elnyomott tömegek jogairól szól. Ha ez az igazság napvilágot lát, Rhommamoolnak bőven lesznek szövetségesei, hogy elpusztíthassuk Osarian rablóvezéreit. A korábbi polgármester kihúzta magát, ahogy Nom Anor az igaz ügyről beszélt, a kevéssé praktikus, de nagy ügyről. - Gondoskodom róla, hogy a vendégeink időben távozzanak. - mondta. Meghajolt, és mikor Nom Anor biccentett neki, hogy mehet, elsétált. <br />Nom Anor Shok Tinoktinhoz fordult, és finoman megpaskolta a még mindig izgatott shlecho-gőte fejét. - A coomb-spórák jelenléte erőteljes volt a lélegzetében. - jegyezte meg Shok Tinoktin. - Ő viszont nem volt annyira erős - tette hozzá Nom Anor. - Láttam a járásán és a tartásán. - Teljességgel önelégülten, a végrehajtó lakosztálya felé indult, Shok Tinoktin pedig követte. - Biztosítsátok, hogy az útjuk a téren keresztül vezessen. - szólt hirtelen támadt ötlettel Nom Anor. - Azt akarom, hogy lássák! Shok Tinoktin meghajolt, és távozott. Nom Anor egyenesen a szobájába ment. Először a villipek felé indult, de meggondolta magát, és aktiválta képernyőjét, a csillagok képeit vizslatván. Sikerült nekik? Felállította a yammosk az állomást? - Úgy nézett ki, mint Darth... - kezdte Jaina. - Szót se halljak róla! - szakította félbe Leia, ellentmondást nem tűrő hangon. - Próbálj nem lemaradni, Thripio! - szólt rá a droidra, kissé élesebben, mint akarta, mikor a droid teljes sebességgel érte utól őket az egyik sarkon. - És ne vessz el! - Itt soha, Leia hercegnő! - felelte a droid, olyan biztosan, mint eddig soha, és Leia oldalához húzódott. Keresztülmentek a kacskaringós folyosókon, lépcsőkön, nehéz ajtókon, és világosan látszott, milyen jól védhető volt ez az épület, sokkal inkább bunker, mintsem országház. A megmászott lépcsők számából az is kiderült, hogy Nom Anor lakosztálya mélyen lent volt a föld alatt, amit nem éreztek befelé menet, mikor másfelé mentek, szűk folyosókon, amik enyhén lejtettek. Gond nélkül elértek a Jade Sabre-höz, és a rámpa mellett álló őrök is félreálltak. - Azt kívánom, bárcsak jobban ment volna. - jegyezte meg Tamaktis Breetha, mikor Jaina, Mara és Thripio már fedélzetre szálltak, hogy megkezdjék a felszállás előkészületeit. - Ezt talán Nom Anornak kéne mondania - felelte Leia, és az idős ember meghajolt. - Meg kell értenie, hogy Osarian évtizedek óta úgy kezel minket, mint a rabszolgakolóniáját... - kezdte Tamaktis. - Ismerem a történelmet, és a jelenlegi állást - szakította félbe Leia. - Konok vezérük nem segít a helyzeten. Tamaktis nem felelt. Leia megcsóválta a fejét, és ő is felballagott a rámpán. Bolpuhr közvetlenül mellette, egy pillanatig sem fordította el tekintetét Tamaktisról, vagy a két őrről. - Megváltoztatták a pályát. - informálta Mara Leiát, mikor a nő csatlakozott társaihoz, és helyet foglalt a Jaina mögötti székben. - Azt akarják, hogy szálljunk alacsonyan a város felett, majd nyugati irányban húzzuk meg a kifelé vezető vektort. - magyarázta Jaina. - Csapda? - kérdezte azonnal Leia. - Nem látom értelmét. - felelte Mara. - Könnyedén eltűntethették volna a hajót, amíg lent voltunk, és elkaphattak volna a komplexumban. - Hacsak nem akarják baleset látszatát kelteni. - szólt közbe Jaina. Leia bólintott, hasonló gondolatokkal küszködve. - Semmijük sincs, amivel kivonhatnának minket a forgalomból, ha felszállunk, és teljes energiával megyünk. - mondta határozottan Mara. - Vagy legalábbis semmi, amiről tudnánk. - helyesbített Leia, és Mara elhallgatott. - Jelezhetnénk a Mediatornak, hogy kíséretre van szükségünk. - ajánlotta Jaina. Leia megrázta a fejét. - Csak kövessétek azt a pályát. De legyetek készen rá, hogy a legapróbb jelre eltűzhessünk innen. Bolpuhr odakint felszisszent, nem túl lelkesen a balhé gondolatára. - Azt hiszem a noghrid is észrevette Nom Anor hasonlóságát Darth Vaderhez. - szólt Mara egy feszültségoldó vigyor kíséretében. Leia csak megremegett az undorító gondolatra. A Jade Sabre felemelkedett, és keresztülszelte a város felett a levegőt, alig a tetők felett, ahogy a repülésirányító rendelkezett. Pár pillanattal később Leia már értette a pályamódosítás okát, ahogy feltűnt előttük Redhaven főtere, ahol valamiféle ünnepség zajlott, és hatalmas máglyák égtek. - Az meg mi? - kérdezte Jaina, egy hatalmas veremre mutatván, és az ugyancsak kíváncsi Mara olyan pályára állította hajóját, hogy bele lehessen látni. Thripio feljajdult, a három nő arca pedig eltorzult, ahogy meglátták a veremben a szerencsétlen, darabokra tört droidokat. Némelyek még mozogtak, vagy szikráztak, és minden egyes moccanás újabb kőzáport eredményezett az őrült tömeg részéről. - Barbarizmus! - kiáltotta Thripio. - Embertelenség! - Tűnjünk el innen. - mondta undorodva Leia, de Mara már kezdte is a manővert, az ég felé fordította a Jade Sabre orrát, és kilőtt, egyáltalán nem törődve az ikerhajtóművek elől fedezékbe vetődő csőcselékkel, vagy a repülésirányító nyafogásával. - Nos. - jegyezte meg, mikor már messze jártak. - Figyelmeztettelek Nom Anorról. Még mindig úgy gondolod, hogy túloztam? - Nem. Ugyanolyan rossz, mint a legborzalmasabb ellenfeleim. - értett egyet Leia. - És megint nem tudtam érzékelni az Erővel. - tette hozzá Mara. - Semmit. Még megpróbáltam halkan hívni is, de semmire nem reagált. Nem tudom, hogy hallotta-e egyáltalán. Nem tudtam meg semmit róla. - Én sem. - ismerte be Jaina. - Olyan volt, mintha immunis lett volna az Erőre. Az a másik, a Shok Tinoktin sem tetszett. Mara bólintott. - De ugyanakkor szerintem nem blöffölt. Csak azért hívott minket ide, hogy megalázhasson, és ha Osarian nyomás alá helyezi, ez a fickó akkor sem fog tárgyalni. Leia felállt, frusztráltan megrázta a fejét, és tanácstalanul felsóhajtott. - Csodállak téged. - mondta Marának. - Őszintén. Te már találkoztál vele egyszer, és hajlandó voltál újra. Bátrabb ember vagy, mint én. Luke és Jacen ugyanott találták meg a Millennium Falcont, ahol hagyták, a 3733-as dokkban, és a hangokból ítélve - fémcsörömpölés, turbóhajtóművek zúgása és káromkodások sorozata - még mindig azon töprentek, hogyan javítsák meg a galaxis leggyorsabb ócskavasrakását. Úton a Coruscantra, Han átengedte az irányítást Anakinnak, aki eléggé irigykedett Jainára, mert Mara rendszeresen megengedte nővérének, hogy a Jade Sabre-t vezesse, és a tizenöt éves Jedi-tanonc kiszámíthatóan belevitte a Falcont pár ütődött manőverbe. És a Falcon nemhogy meglepően agilis és gyors volt ahhoz képest, hogy inkább egy szeméthalomra hasonlított, és nem űrhajóra, hanem sokkal, de sokkal erősebb is. Képes volt megcsinálni a manővereket, amikbe Anakin belekényszerítette - noha a tehetetlenségi kiegyenlítőt csak 2 százalékkal tekerte le, így a fedélzetén majdnem mindenki elájult a gravitációs erőktől - de a fiú egyszer-kétszer még így is túllőtt a célon. Így hát mire Hannak sikerült visszavennie a romhalmaz feletti irányítást, a Falcon elég rosszul nézett ki, egyik motorja és több repulzor összevissza lángolt. Még most is, a kikőtőben elzárva fel-fellobbantak néha, felemelvén a hajót, majd nagy csattanással visszadobván, ahogy a repulzorok visszaájultak. Luke és Jacen összemosolyogtak, ahogy a Falcon ismét felrepült, ezúttal egész magasra, hogy aztán rémes robaj kíséretében érjen vissza. R2-D2 felvisított. - Csubi! - ordította Han, valahonnan a nyitott rámpa tetejéről. Ezt a hangot egy puffanás, két káromkodás, majd egy hidrokulcs követte, ami csörömpölés közepette lecsúszott a rámpán... Most már Han következett, aki fülig gépolajosan és izzadtan lépett ki a hajóból, minden lépésnél szitkozódva. A hidrokulcs felé indult, de megállt, és rápillantott visszatérő fiára és sógórára. - Tinédzserek. - morogta. - Azt hittem, már megjavítottátok. - jegyezte meg Luke. - Mindegyiket, kivéve a hetes repulzort. - magyarázta Han. - Valami szétesett a kölyök tánca közben. Újra és újra felrobban, akkor is, ha levesszük az energiát. Artu kisebb sokkot kapott, amikor rácsatlakozott a komputerre. Luke szélesen elmosolyodott. Mióta először találkozott Hannal és a Falconnal, úgy tekintett rájuk, mint egy összenőtt párosra. Mindketten fantasztikus képességűek voltak, és sokkal többet tudtak, mint amit elsőre kinéztek volna belőlük. Ó, és szinte mindig teljesen megtagadták a logikát javításkor. - Most próbáld meg! - kiáltotta Anakin valahonnan bentről. Egy vuki vakkantás felelt. A Falcon életre kelt, a repulzorok tesztüzemmódban égtek. Egyes-tízes, kettes-kilences, hármas-nyolcas, négyes... hetes. És a hetes gyönyörűen égett. - Tehetséges a kölyök. - jegyezte meg Han, de mielőtt egyáltalán befejezhette volna, valami felrobbant odabent, és sűrű füst áramlott le a rámpán, Artu pedig ismét panaszosan felnyüszített. Csubi felvonított. - Túl gyorsan nyomtad! - kiáltott rá Anakin a vukira. Egy pillanattal később a vonítás üvöltésbe fordult, és Anakin menekült lefelé a rámpán, a füstöt legyezvén arcából, olyan koszosan, mintha most mászott volna ki egy tinuviai kátrányveremből. Haragosan néző apja előtt megcsúszott és megállt. - Túl gyorsan nyomta! - próbálta megmagyarázni. - Te nyomtad túl gyorsan! - vágott vissza Han mérgesen. - Azt mondtad... - Azt mondtam, vezetheted! - fenyegette meg Han ujjaival fiát. - Azt nem mondtam, hogy megpróbálhatod lepipálni a nőveredet, mert nem vagy képes rá, és ezt te is nagyon jól tudod! És azt sem mondtam, hogy úgy kacskaringózhatsz a Falconnal, mint egy terepsiklóval! - De... - Anakin elharapta a mondatot, és nagybátyjára meg testvérére pillantott támogatásért esedezve, de noha a páros már nem mosolygott, nem is szóltak Han véleménye ellen. Anakin felhorkant, frusztráltan beletúrt hajába, és ismét felviharzott a rámpán. - Tinédzserek! - kiabálta Han. Luke most ismét elmosolyodott, elképzelte ugyanis a fiatal Han Solót egy ugyanilyen szituációban, ahol minden felnőtt így kiabált körülötte. Sok különbség volt apa és fia között, Anakin például sokkal inkább befelé forduló volt apjánál. De más dolgokban... például ami a Falcont illette, Anakin apja szellemét örökölte. Néha Luke-ot szinte megrémítette mennyire hasonlítottak egymásra megjelenésben és temperamentumban. Csubi egy helytelenítő morgással fogadta a visszatérő Anakint. - Meg fogjuk oldani. - felelte a fiú egy sóhaj kíséretében. - Ez csak egy hülye hajó. Még mielőtt az utolsó szavak elhagyták volna ajkait, Anakin a levegőben találta magát, kényelmetlen közelségben a plafonon futó energiavezetékekhez. Az erős vuki könnyedén ott tartotta, fél kézzel, míg a másikkal a fiú övéhez nyúlt, és leakasztotta róla a fénykardot. - Mi a... - kezdte Anakin, de aztán meglepetése sokszorozódott, és felkiáltott: - Hé! - ahogy Csubi beletömte a szájába a markolatot, és egy olyan mozdulatot tett, mintha azt akarná közölni, hogy akadjon a torkán. Azon kívül, hogy elég kockázatos volt egy fénykarddal a szájában a levegőben himbálózni, Anakint a vuki arra vonatkozó fenyegetései sem vidították fel, hogyan fogja tönkretenni az értékes kardot. Ismét rákiáltott Csubira, és fegyveréért nyúlt, de a vuki könnyedén félrelökte kezét és szemrehányóan nézett a fiúra. - Oké, értem. - hajtotta le a fejét Anakin. Saját érzései a fénykardja iránt ugyanolyanak voltak, mint Csubié a hajó iránt. - Értem. - ismételte meg. Csubi felmordult, nem túl elégedetten. - Meg fogjuk csinálni! - biztosította Anakin. Pár pillanatig Luke még a fiatal Hanról fantáziált, de a koréliai ránézett, felfigyelt arckifejezésére, és önelégülten elvigyorodott. - Hogy ment a találkozó? - Nagyszerűen. - felelte Luke szarkasztikusan. - Ugyan mehetne egy Borsk Fey'lya által vezetett találkozó másként? - Megvannak a problémáik. - mondta Han. - Borsk és cimborái kezdenek rájönni, hogy egy galaxist kormányozni nem is olyan könnyű, mint gondolták. - Ezért bűnbakokat találnak maguknak... - felelte Luke. - Mint például? - Van egy kis probléma a Külső Peremen. - magyarázta Luke. - Valaki nagyon összerúgta a port a csempészekkel. Úgy gondolják, hogy Jedik az agresszorok, és ez a Fyor Rodan/Niuk Niuv-féléknek nem túlzottan tetszik. - Alighanem vesztettek már miattuk egy kis suskát. - vigyorgott Han. - Akármi is legyen az ok, a Tanács nem túl boldog. - Ami azt jelenti, hogy rajtad vezetik le a mérgüket. Mit tegyünk ez ellen? - Han hangja egyértelművé tette, hogy nem sok kedve van beleavatkozni. - Nem azt mondtad nekem, hogy Lando odakint aknáz aszteroidákat, vagy valami ilyesmit? - kérdezte Luke, mire Han fanyar képet vágott. - Igen, ott van. - felelte. - Dubrillion és Destrillion. Ikerbolygók egy aszteroidaöv közelében, amit átnevezett Lando Őrültségére. - Szükségem van valamire, hogy állva maradjak velük szemben. Talán valami bennfentes információra. - Az Landónál garantált. - értett egyet Han, de nem tűnt túl boldognak az ötlettől. Luke megértette már a férfi hirtelen támadt tartózkodását. Han és Lando barátok voltak - nagyon is jó barátok - de mindig tartották a távolságot ennek nagydobra verésétől. - Talán. - mondta. - Nekem úgy tűnik, Lando mindig tudja, mi folyik ott, és ha találok egy belsős sztorit, akkor talán meggyőzhetek néhány tanácsost, hogy az én szemszögömből lássák a dolgokat. Han bólintani kezdett, majd pislogott, és kíváncsian Luke-ra pillantott. - Túl sokáig mászkáltál körülöttem. - jegyezte meg. - Te meg min vigyorogsz? - fordult a Luke mellett álló Jacenhez. - Az öv. - szólt Jacen. - Jaina örülni fog ennek. - Az öv? - kérdezte Luke. - Futam az övön át. - magyarázta Jacen, de Luke továbbra sem értette. - Lando egyik mellékprojektje. - világosította fel Han. - Úgy hívja: futam az övön át. Egy játék, és alighanem jó kis fogadásokat kötnek rá. Pilóták tesztelik a képességeiket, miközben az aszteroidák között cikáznak, próbálván minél tovább maradni, mielőtt ütközénének. - Vagyis szétrobbannának apró darabokra. Nem hangzik túl ígéretes karriernek. - Szó sincs róla, eddig csak egyetlen pilóta sérült meg. - vágott közbe Jacen, mire Luke meglepettnek tűnt. - Jaina mondta. Lando módosított néhány TIE-vadászt, repulzorpajzsokkal, hogy kibírjanak egy-két, vagy akár tíz találatot. - A galaxis egyik csodája. - jegyezte meg Han. - De fogadni mernék, hogy több, mint egy szimpla játék. Luke bólintott, és nem volt szüksége további felvilágosításra. Hallott már róla, hogy a csempészek gyakran aszteroidamezőkbe menekültek üldözőik elől. Talán Lando valamiféle edzéssel rukkolt elő. - Meg akarod látogatni? - kérdezte Han. - Nincs éppen jóban a Köztársasággal mostanság. - Miért, mikor volt valaha is? - Valószínűleg most is van néhány üzlete, amit illegálisnak minősíthetnénk. - tette hozzá Han. - Mikor nem volt? Han kuncogott, de csak egy pillanatig, és elkomolyodott. - Mi van Marával? - kérdezte. - Hamarosan visszatérnek, és ahogy hallom, nincs minden rendben. Ez erősen eltalálta Luke-ot, emlékeztetvén, mint ahogy minden más, hogy szeretett felesége nem volt jól. A galaxis legjobb orvosai sem tudtak többet tenni a fejcsóválásnál, ahogy a betegség szép lassan tönkretette Mara testének molekuláris rendjét. Nem volt gyógyszer, terápia a gyilkos kórság ellen, és csak belső ereje, az Erő tudta úgy-ahogy kordában tartani. A többiek, akik elkapták ezt a betegséget, nem voltak ilyen szerencsések. Mit tenne vele egy utazás keresztül az egész galaxison? Túl sok lenne? Veszélynek tenné ki őt? - Mara épp csak elment a Rhommamoolra. - emlékeztette Jacen. - Az háromnapos utazás, és ott nemigen fognak pihenni. - Igaz. - bólintott Han. - Talán egy kis túra a Külső Peremre, távolra a Tanácstól jót fog tenni neki - és az én feleségemnek is. Luke vállat vont, és bólintott, így tehát a dolog el volt rendezve. Aztán Artu vadul füttyögni kezdett, Csubi felüvöltött, és a hetes repulzor életre kelt. Majd újabb robbanás bentről... Anakin viharzott le a rámpán. - Ennyi! - zúgolódott. - Elegem van! Mielőtt Han ráordíthatott volna, egy hatalmas, szőrös mancs landolt a fiú vállán, és visszarántotta a hajóba. Anakin minden tiltakozási kísérlete el lett nyomva a vuki üvöltésének zajában. Han felsóhajtott, és hátradobta válla felett a hidrokulcsot, mely fémes csörömpöléssel esett a padlóra. - Tinédzserek. - jegyezte meg Luke, és rákacsintott Jacenre.

R. A. Salvatore: Vector prime 3. fejezet - A politika szerepe Noha habozó léptei elárulták kényelmetlenségét, Jacen Solo követte Luke nagybátyját a Belső Tanács termébe. Természetesen ismerte a jelenlegi államelnököt és a tanácsosokat, de eddigi találkozásaik társadalmi eseményekre korlátozódtak. Ez a mostani azonban üzlet volt, mégpedig komoly, ahogy arról Luke Skywalker feszült léptei is árulkodtak. Azért hívták őket a Coruscantra, hogy Luke tárgyalhasson a Jedi Tanács életre hívásáról, de a Jedi-mester nem kételkedett benne, hogy helyenként kemény ellenzésre számíthat a tanácsosok részéről - esetleg azoktól is, akiket a barátjának mondhatott. Ami még rosszabb volt; Jacen ezúttal titkon remélte, hogy Luke ellenfelei kerülnek ki győztesen a vitából. A hat tanácstag és az államelnök Borsk Fey'lya egy félkör alakú asztalnál foglaltak helyet, amit pontosan az ajtóval szemben állítottak fel. Az asztal előtt két széket helyeztek el - de egy picivel alacsonyabban, és Jacennek nagyon úgy tűnt, mindez nem más egy ostoba kísérletnél, hogy a tanács tagjait a vendégeik fölé helyezze. Ebben a helyzetben mindez nevetségesnek tűnt. Különösen Borsk Fey'lyával. Jacen épp nagybátyjával és édesanyjával volt, mikor Leia megkapta a híreket, hogy Borskot, mint a Tanács legrégebb óta szolgáló tagját, az Új Köztársaság legidősebb államférfiját megválasztották államelnöknek - és a bothan kétségkívül élvezte új pozícióját. <br />Alig néhány éve Borsk csak nagylelkű megbocsájtás útján úszott meg egy hosszú börtönbüntetést. A klasszikus politikusok mintaképe volt, aki információkat szivárogtatott ki, hogy gyengítse ellenfeleit, egyszer majdnem elérve Leia visszahívását, hamis vádakat terjesztve. Noha állandóan ilyen szituációkban érték tetten, Borsk mindig meg tudta vetni lábát a politikában. Egyszer már karnyújtásnyira került a csúcstól, Mon Mothma elnök asszony bizalmas tanácsadójaként dolgozott, majd lezuhant, olyan vádakkal szembesítve, amik börtönbe, vagy az árulás lehetőségét figyelembe véve akár örökös száműzetésbe is taszíthatták volna. Most pedig újra itt volt, a tanácsosok legfrisebb generációja között, akik úgy tekintettek rá, mint az Új Köztársaság hősére. Legutolsó felemelkedésének hírére Jacen édesanyja komolyan eltűnődött, vajon helyes döntést hozott-e a visszavonulással. Leia nyíltan is megjegyezte, hogy elképzelhető a visszatérése a politikába. Erről aztán végül Luke beszélte le, emlékeztetve, hogy a kormányzat arca nagyban megváltozott, mióta lemondott, az ismerős és barátságos arcok egyre inkább eltűntek. Még a mélyen tisztelt és kötelességtudó Ackbar és Drayson admirálisok sem voltak hajlandóak tovább folytatni politikai vagy katonai szerepvállalásukat, és visszavonultak. Ahogy Borsk megnyitotta a tanácskozást, udvariasan köszöntve vendégeit, Jacen végighordozta tekintetét a tanácsosokon, emlékezve arra, amit Luke mondott mindegyikükről, próbálva kifürkészni álláspontjukat. Jacen jobb keze felé, az asztal szélén a Sullust bolygó szenátora, Niuk Niuv foglalt helyet. Jellegzetes sullusti vonásaival, túlméretezett, kerek füleivel és széles orcájával sokkal inkább tűnt egy kisgyerek játékszerének, mintsem tanácsosnak, de Jacen már épp elég jól ismerte a sullustiakat ahhoz hogy tudja, milyen szilárd szövetségesek és veszélyes ellenfelek tudnak lenni. Luke szerint ráadásul egyik nagy ellenlábasukat tisztelhették benne. Niuk Niuv mellett az alderaani Cal Omas foglalt helyet, egy Luke terveivel szimpatizáló férfi, és talán a Jedi-mester legerősebb szövetségese. Miután a Birodalom elpusztította szülőbolygóját, Cal Omas a Lázadó Szövetség oldalán küzdött tovább, így jól ismerte a Jedik értékét. A vuki Triebakk, Luke egy másik potenciális szövetsége Cal és Borsk között ült, de az államelnök másik oldalán helyet foglaló tintahalfejű kreatúra, a quarren Pwoe a Jedi-mester talán legnagyobb ellensége volt a csoportban. A Mon Calamari bolygó többi vízalatti lényéhez hasonlóan ő is szigorú-savanyú kinézetű volt - az első quarren, aki valaha a Belső Tanács tagja lehetett. A Mon Calamari persze állandó hellyel bírt a szervben, nem utolsósorban a folyamatosan érkező csatacirkálóknak, és a Birodalom ellen oly értékes támogatásnak köszönhetően, de ezt megelőzőleg - és sokáig azt gondolták, ez így is marad - mindig kalamári és nem quarren töltötte be a posztot. Ackbar admirális volt a logikus döntés, mint az első ideglenes kormány idejében, de mikor Pwoe emelkedni kezdett a ranglétrán - ebben gyaníthatóan Borsk keze is benne volt - Ackbar elvetette a visszatérés gondolatát is, és inkább hazatért. A másik két tanácstag két ember volt, a Commenor bolygóról Fyor Rodan, Koréliáról pedig Chelch Dravvad. Fyor Rodan ragaszkodott Luke megjelenéséhez, és nagybátyja figyelmeztette Jacent, hogy Rodan nem barátjuk, és nem szabad megbízni benne. Mindezt figyelembe véve Jacen hátradőlt székében, és feszülten figyelt minden egyes rezdülésre. A szinte véget nem érő álszent kellemkedések és formaságok után Borsk Fey'lya egyenesen Luke szemébe nézett, és a lehető legkomolyabb hangon szólította meg. - Hallott a Mediator jelentéséről? - Úgy értesültem, hogy Leia hamarosan találkozhat Nom Anorral - felelte Luke, kikerülve a nyilvánvaló kérdést. - A helyzet bonyolódott - jelentette ki Borsk. - Kérek minden meglepett tanácstagot, hogy emelje fel a kezét! - szólt közbe Fyor Rodan, rosszindulatú szarkazmussal a hangjában, ami Jacen számára nagyon oda nem illőnek tűnt. - Hallottam a... beavatkozásunkról - ismerte be Luke. - Hiba volt az osarianok részéről, hogy megpróbáltak megállítani egy köztársasági képviselőt - jegyezte meg Cal Omas. - Ez kényelmes mentség a Jedi hősünk számára, hogy a megmentésükre siessen - vágott vissza Fyor Rodan. - Előszeretetettel ugrálnak az ágyúkhoz - szólt Pwoe is, vádló tekintetét Luke-ra vetve. Jacen nehezen tudta elhinni a tiszteletlen hozzállást, és a mögötte rejlő szándékokat. Az Új Köztársaság bajokkal küszködött, mindenhol apróbb viták ütötték fel a fejüket, közöttük több ősi ellentét, amiket a Birodalom takarója egy jó ideig maga alá temetett, és a mostani szabadság tette ismét lehetővé felszínre kerülésüket. Így hát a Köztársaság tanácsosait és képviselőit, a Jedi Renddel egyetemben sok támadás érte az elmúlt időben, így hát ez a két csoport is elkezdett egymásra mutogatni. Állandóan erről szólt a fáma, egyik polgárháború a másik után, egy vérbosszú itt, egy agrárbolygó panasza amott, a több bolygóra kiterjedő bányászsztrájkról nem is beszélve, még a vuki Triebakk is a legújabb mon cal csatacirkálók navigációs rendszereinek meghibásodásáról vitatkozott Pwoe tanácsossal. Mindez olyan értelmetlennek tűnt Jacen számára, egy fél tucat dumagép, sok panasszal, de kevés megoldással, és ez ismét előtérbe hozta félelmeit, mikor arra gondolt, hogy nagybátyja éppen ellenőrzés alá akarja vonni a Jedi-lovagokat. Kikapcsolta magában a gyűlés hangjait néhány percre, néhány meditációs technikát próbálgatva, amik tökéletesítésen fáradozott, egészen addig, amíg Borsk végre kereken Luke-hoz fordult, és a Jedi Tanácsról kérdezte. Luke hosszú ideig hallgatott. - Nem hoztam még meg a végső döntést - felelte végül, és ez kissé meglepte Jacent, mert eddig az volt a benyomása, hogy szándékai egyértelműek. - Nos, tanáccsal vagy anélkül, de meg kell fékeznie ezeket a vándorló Jediket - szólt a fajára nem jellemző szenvedéllyel Niuk Niuv. Triebakk tiltakozóan felhördült, Cal Omas pedig szavakba öntötte véleményét. - Megfékezni? - visszhangozta hitetlenkedve. - Emlékeztetném rá, hogy a Jedi-lovagokról beszél. - Egy veszélyes csoport - szólt Pwoe, teljes komolysággal, hangjának visszhangzó zengése csak nyomatékot adott szavainak. - Az egész galaxisban problémákat okoznak - tette hozzá Fyor Rodan gyorsan. Jacennek feltűnt, hogy nagybátyja a Tanács legcsendesebb tagját figyeli. Chelch Dravvadé lehetett a döntő szavazat a Jediket illető kérdésekben, de a koréliai a leghalványabb jellel sem árulta el szándékait. - Miért, a Külső Perem világairól is hallottam jelentéseket, még olyan távolról is, mint az Angor-rendszer - folytatta Fyor Rodan immár talpon, az öklét rázva. - Jönnek a Jedik, repkednek a torpedók, halnak az ártatlan állampolgárok. - Úgy érti csempészek - így Cal Omas. - Sokat segítettek a Birodalom megdöntésében - vágott vissza Fyor Rodan. - És ez mentség a jelenlegi illegális tevékenységükre? - A Jedi-lovagok nem egyenlők a törvénnyel - mutatott rá Niuk Niuv. - Ezt pedig ideje lenne közölni velük - szólt Fyor Rodan. - Fey'lya elnök, talán el kellene gondolkodnunk egy megoldáson a kérdésben. Kiadhatnánk egy hivatalos nyilatkozatot, miszerint be kell fejezniük minden rendőri tevékenységet, amelyekre nem hatalmazták fel őket a helybéli hatóságok, vagy pedig mi. Borsk Fey'lya ismét Luke szigorú vonásaira pillantott, majd megdörgölte szőrös arcát. - Ne döntsünk elhamarkodottan - javasolta. Jacen figyelmét nem kerülte el, hogyan hőkölt hátra a bothan Luke erőteljes aurájától. - Elhamarkodottan? - visszhangozta Fyor Rodan egy nevetés kíséretében. - Ezek a vadorzók már így is túlzottan beleélték magukat a galaktikus rendőrség szerepébe. Talán tolerálnunk kéne ezt? - Talán meg kéne tagadnunk a segítségüket azon területeken, amelyeken ők a legjobbak? - vágott vissza Cal Omas. Rodan erre csak gúnyosan felhorkant, Triebakk egyetértően bömbölt, Pwoe felmordult, a magát még jobban beleélő Niuk Niuv pedig tiltakozások egész tárát zúdította az alderaanira. És újra elkezdődött a kiabálás, újult erővel, Jacen pedig gyorsan visszavonta magát belőle. Úgy tűnt, a Jedik minden lépése felett ítélzeni akartak olyanok, akiknek Jacen véleménye szerint semmi joguk nem volt az ítélkezésre. Ő és Luke nem sokkal később távoztak is a teremből, maguk mögött hagyva a mindenről és semmiről szóló szavak háborúját. Jacen meglepetten vette észre, hogy Luke arcán elégedett mosoly ült. - Mind Fyor Rodan, mind Niuk Niuv elárulták magukat az utolsó körben - magyarázta el a zavarodott Jacennek. - A csempészekkel? Luke bólintott, és újra elmosolyodott. - Azt gondolod, kapcsolatban állnak a csempészekkel? - kérdezte hitetlenkedve Jacen. - Ez nem olyan ritka - felelte Luke. - Kérdezd csak apádat - tette hozzá, egy olyan vigyor kíséretében, ami valahol rosszul esett Jacennek. Han Solo múltja nem volt titok előtte. - Tehát úgy véled az a bajuk, hogy megtépázzuk a profitjukat? - kérdezte. - Lehet, hogy némelyik tanácsos azokkal a csempészekkel áll kapcsolatban, akiket a Jedik hajkurásznak odakint? Luke vállat vont. - Nem tudhatom biztosra - ismerte be. - De stimmelni látszik. - Mit akarsz tenni ellene? Luke megtorpant, így aztán Jacen is, és szembefordultak egymással. - Van száz Jedi-lovagunk, akik a saját fejük után rohangálnak szerteszét a galaxisban - magyarázta Luke. - Ez a fő probléma. - Nem gondolod, hogy ezek a Jedik a Külső Peremen igazságot tesznek a csempészek üldözésével? - kérdezte Jacen. - Nem ez a gond - felelte Luke. - A gond az, hogy ez a szétszóródás ellehetetleníti a közös cselekvéseket. Jacen tekintete a távolba révedt, mintha nem tudná követni. - Itt van nekünk Wurth Skidder, aki ostobán viselkedik az osarianokkal szemben, mások pedig bosszúállási vágyból a csempészeket üldözik a Külső Peremen, és nem ezek az egyetlen történetek, amiket hallottam. Nehéz mindet követni, és gyakran az az érzésem, hogy csak a tüneteket kezelem, anélkül, hogy egy ujjal is hozzányúlnék a valódi betegséghez. Szóválasztása ismét megállította Jacent, és aztán Luke-ot is, ahogy a szavakat a felesége vonatkozásában mérlegelte. - Ezért van szükségünk a Jedi Tanácsra - folytatta Luke egy pillanattal később. - Hogy legyen egy egységes cél és irányzat. - Ezt jelenti egy Jedi-lovagnak lenni? - kérdezett rá egyenesen Jacen, megismételve, amit Luke már többször hallhatott az elmúlt hónapokban - Jacentől, nem pedig másik tanítványától, Anakin Solótól. - Miért érdekel egyáltalán, hogy mit gondolnak a tanácsosok? - kérdezte Jacen, részben, hogy témát váltson, részben mert tényleg érdekelte a válasz. - Nincs szükséged rájuk, hogy újra életre hívd a Jedi Tanácsot. Miért pazarolsz időt rájuk és az ostoba vitáikra? - Nincs szükségem rájuk - ismerte be Luke. - Függetlenül attól, amit Fyor Rodan, Niuk Niuv, vagy Borsk Fey'lya gondol, a Jedik nem felelnek a Szenátusnak. De ha nem adják áldásukat a dologra, akkor az Akadémiával és a Tanáccsal való terveimet nehezebb lesz kivitelezni, legalábbis ami a nyilvános kapcsolatainkat illeti. Majd megtanulod te is ezt a játékot, Jacen. Úgy hívják, hogy diplomácia. Helyben voltak, gondolta Jacen, de megtartotta véleményét magának. Minden Jedikhez kapcsolódó formalitás, legyen az az Akadémia vagy a Tanács, nem volt más, mint bürokráciai rétegek hozzáadása szellemi és személyes dolgokhoz, amiket nem lett volna szabad kormányozni, irányítani. Az idealista Jacen tizenhat éves szemeiben a független Jedi-lovagoknak tudniuk kellett elfogadni és megérteni azt a filozófiát az Erőről, melynek segítségével önmaguk urai lehettek. Egy jól képzett Jedi-lovag, akinek megtanították, hogyan kerülje el a Sötét Oldalt, és bizonyította, ellent tud állni ilyen hatalmi kísértéseknek, nem igényelt bürokratákat, hogy kísérjék akcióit. Attól félt, hogy ha mégis beengedik a kormányzat rétegeit a Rendbe, elveszik a teljes misztérium az egészből. - Tudjuk, hogy Rodan és Niuk Niuv ellenünk vannak - folytatta továbbsétálva Luke. - Kétlem, hogy Pwoe bármire vevő lenne, ami veszélyeztethetné a pozícióját - a quarrenek sokáig vártak egy ilyen lehetőségre. Triebakk támogatni fog, bárhogy döntök is. Cal Omas ugyancsak, ő már régen megtanult bízni bennem és a Jedikben. Ezek szerint Chelch Dravvad dönthet, és azt hiszem, meg tudom majd szerezni, ha választ tudok adni néhány olyan problémára, amit Rodan és Niuk Niuv rendre felemleget. - Mi van Fey'lya elnökkel? - kérdezte Jacen. Luke csak legyintett, mintha a bothan nem számítana. - Borsk mindig azt teszi, ami a legjobb neki - magyarázta. - Ha Chelch Rodanék csoportjába áll, és négy-kettő lesz ellenem, akkor Borsk támogatni fogja őket. De ha három-három lesz a vége, akkor Borsk vagy leállítja az ügyet, és rámbízza a döntést, vagy pedig támogatni fog minket, remélve, hogy valamikor viszonozni fogjuk a szívességet. - Anya sosem támogatná ezért - jelentette ki Jacen szárazon, és Luke nem cáfolta meg. - Borsk Fey'lya bolond, ha azt hiszi, igen. - Ő most egy olyan világban él, ahol a szövetségek pillanatról pillanatra változnak - magyarázta Luke. - Borsk megtesz mindent, amiből egy adott helyzetben hasznot húzhat. És annyira el van ragadtatva ettől a filozófiától, hogy azt hiszi, mindenki ezen játékszabályokat követi. Ezúttal Jacen torpant meg hirtelen. - És ezeknek akarsz te örömet szerezni? - kérdezte szkeptikusan. - Ezeket akarod utánozni a saját tanácsoddal? - Természetesen nem - felelte Luke. - De ez fog történni! - vitatkozott vele Jacen. Luke hosszan és keményen rámeredt, a fiatalember pedig állta tekintetét. Nagyon sokszor jártak már ezen a talajon, de megoldást nem találtak. Jacen gyakran keveredett ellentmondásba önmagával, ezért nem tudta meggyőzni nagybátyját. Jacent az Akadémián képezték ki Jedi-lovaggá, mégis, újabban meg volt győzödve róla, hogy az Akadémia nem jó dolog, mert túl formális és rendszerezett, és az Erőben való fejlődés sokkal inkább benső tapasztalat. Noha az Akadémia a mai napig létezett, Luke ezzel hajlott egyetérteni. Ő úgy vélte, hogy az Akadémia egy szükséges lépcsőfok volt a régi módszerekhez való visszatérés előtt. Régen a fiatal Jedik egy az egyben tanultak a mestereiktől. Most Jaina Marával volt, Jacen és Anakin pedig vele. Ez korábban nem lett volna lehetséges, mert Luke volt az egyetlen, aki elérhette a mesteri státuszt. Most már mások is elértek oda, és egyre inkább felfedezték a régi módszereket, de Luke megértette, hogy ez a folyamat időt igényel. De Jacen mégis szinte már könyörgött, hogy haladjanak gyorsabban, és menjenek távolabb, alkalmazzák a régi mester-tanítvány rendszert, de vigyék még tovább egy lépéssel - ahelyett, hogy megkeresnék az Erő-szenzitív fiatalokat a galaxisban, azt akarta, hogy ők találják meg az utukat a Jedikhez. Néhány ötlete még Luke számára is meredek volt, de Jacen még ennél is tovább ment, azt kérdőjelezte meg, hogy mi egy Jedi-lovag szerepe az életben. - Az ötleteim még nem állnak szilárd talajon - mondta végül Luke, és Jacen tudta, ez a legudvariasabb válasz, amit kaphatott. Tudta mitől tartott nagybátyja, hogy a fiatal Jedi-jelölteket elcsábítaná a Sötét Oldal, még mielőtt a Jedi-mesterekhez kerültek volna. Jacen számára viszont ez az egész Erő-dolog személyes ügy volt, és személyes döntés kérdése. Több szót már nem váltottak egymással, ahogy elhagyták a Szenátus épületét, és a dokkok felé vették az irányt, ahol Han, Anakin és Csubakka épp a Millennium Falconon dolgoztak.

Vector Prime 2. fejezet - Intergalaktikus szemek Danni Quee kitekintett az ExGal-4 bázis nyugati terasztornyáról, egy csillagászati kutatóbázis magányos előörséről, mely a Dalonbian-szektor Belkadan nevű bolygóján foglalt helyet. Gyakran jött ki ide ezidőtájt - késő délután - hogy lássa a harminc méter magas dalloralla-fákon keresztülszűrődő naplementét. Valami oknál fogva újabban még látványosabbak voltak, mint eddig, narancs és zöld színek keveredtek a megszokott rózsaszín-karmazsin kombinációba. Már három éve volt a Belkadanon, az ExGal-4 eredeti tagjaként, és újabb három évvel azelőtt csatlakozott a mindig pénzügyi gondokkal küszködő ExGal Társasághoz, mindössze tizenöt évesen. Szülöbolygója, a Mag egyik világa erősen túlnépesedett, és a mindig független Danni számára a szomszédos világokra utazás sem enyhítette az érzést, hogy a túl sok élőlény egyszerűen elnyomja őt. Nem volt oda a kormányzatért sem, legyen az akár a Birodalom, vagy az Új Köztársaság - nem rajongott semmiféle bürokráciáért. A galaxis feletti rendelkezést borzalmas dolognak tartotta, kalandok elpusztításának, kultúrák gyilkosának, ahogy megpróbálták egy közös civilizációba tömöríteni az egészet. Ellenben annak a lehetősége, hogy létezhet élet a galaxison kívül, valami, amit eddig még nem fedeztek fel, már nagyon is izgatta a fiatal nőt. Vagy valaha azt tette. De most, hogy ott állt, ugyanarra a tájra pillantva, a hatalmas fák, és töretlen zöld szőnyeg előtt, újra azon kezdett tűnődni, vajon helyesen választotta-e ki élete útját. Huszonegy évesen az állomás tizenöt tagja közül az egyik legfiatalabb volt, és egyike a mindössze négy nőnek. Nagyon vonzó fiatal nővé fejlődött, alacsony volt, hosszú, hullámos szőke hajjal, és zöld szemekkel, amelyek mindig kérdéseket tettek fel, bármit láttak. Újabban talán több időt is töltött a fiatal férfiak visszautasításával, mint a galaxis szélének figyelésével. Nem tudta hibáztatni őket. Mind reménnyel és kalandvággyal eltelve jöttek ide, úttörőkként a galaxis peremére. Gyorsan felépítettek egy fallal védett erődítményt, hogy kirekesszék Belkadan kegyetlen élővilágát, és felállították hallgató és figyelő berendezéseiket, hatalmas parabolaantennákat és teleszkópokat, belértve a bolygó körül keringő műholdas radarokat is. Az első év tele volt álmokkal, kemény munkával és veszélyekkel - két eredeti tag is súlyosan megsebesült, mikor egy vöröstaréjú párduc átugrott a fal felett egy közeli faágról. Tovább kellett dolgozniuk hát, harminc méteres körzetben kivágni a fákat, hogy tovább biztosítsák a bázist. De mára már minden kész volt, az ExGal-4 biztonságos és önellátó, egy bő és tiszta vizű forrással alattuk, és több saját kerttel. Egy zökkenőmentesen működő tudósparadicsom. Danni már sóvárgott a régi szép idők után. Már az arcok is megszokottá váltak körülötte, noha a tagok fele nem az eredeti telepesek közül került ki, hanem más ExGal-állomásokról irányították át őket, vagy a szervezet független anyabázisáról. A nap alsó fele lassan lebukott a távoli horizont mögé, a narancs-zöld csíkok pedig északtól délig egyre jobban kiterjedtek. Valahol, láthatatlanul a dzsungelban egy vöröstaréjű párduc felüvöltött, így köszöntve az alkonyt. Danni magába fogadta a bolygó hangját, látványát, és megpróbált álmodni, de ha reálisan akarta nézni a dolgokat, ha rágondolt a várakozásra egy jel után, ami soha nem jött, ugyanazon galaktikus perem véget nem érő bámulására, már nem volt biztos benne, miről is kéne álmodnia. Valamivel mögötte, az állomás egyik ablakából Yomin Carr a fiatal nő minden mozdulatát árgus szemekkel figyelte. Új volt az állomáson, a mostani csoportból ő érkezett legkésőbb, de nem telt sok idejébe észrevenni, mennyire felnéznek a többiek Dannira, és hogy a férfiak mennyire vonzódnak hozzá. Igaz, ezt Yomin Carr nem nagyon értette. Mint minden emberi lényt, Dannit is meglehetősen visszataszítónak találta - noha saját népe, a Yuuzhan Vong alakilag hasonlított az emberekre, átlagosan tíz centiméterrel lehettek magasabbak, kicsit súlyosabbak voltak, és kevesebb szőr nőtt a fejükön, életmódjuk teljesen különbözött. Még ha be is ismerte volna, hogy Danni talán tényleg vonzó valamelyest fizikailag - bár hogyan is lehetne az, egyetlen sebhely vagy tetoválás nélkül, melyek az istenekhez való kapcsolatát jelezték - ezek az elemi különbségek fajaik között undorítóvá tették bármilyen kapcsolatnak már csak a gondolatát is. Ő Yuuzhan Vong volt, nem ember, ráadásul egy Yuuzhan Vong harcos! Milyen irónikus, hogy ezek a szánalmas lények azt hitték, csupán egy közülük. Viszolygása ellenére is gyakran figyelte Dannit, mert ő volt ennek a demokratikus csoportnak a vezetője, első az egyenlők között. A többiek azt állították, ő ölte meg a párducot, ami az első évben bejutott a bázisra, alig pár hónappal korábban ő vitte fel a rozzant Spacecaster-űrhajót, hogy megjavítsa az egyik elromlott radart az űrben, és ő volt az, aki egyáltalán kitalálta, hogyan lehet megjavítani. Mindenki felnézett rá. Ő volt az, akit Yomin Carr nem hagyhatott figyelmen kívül. - Már megint korán jöttél? - kérdezte egy hang a háta mögött. Megfordult, hogy a beszélőre pillantson, noha a hang kihívó tónusából már tudta, hogy Bensin Tomri az. - Vagy még itt vagy a múlt éjjelről? - kuncogta Tomri. Yomin Carr mosolygott, de nem felelt - nem kellett válaszolnia, ezt már megtanulta, az itteniek gyakran csak azért beszéltek, hogy hallhassák saját hangjukat. Amúgy meg több igazság volt Bensin Tomri szavaiban, mintsem arra a férfi számíthatott volna. Yomin Carr ugyan nem volt itt előző éjjel óta, de ideje nagy részét itt töltötte. A többiek azt gondolták, hogy ez csupán az újonc kezdeti izgalma, ugyanaz, amit mindannyian éreztek első napjaikban, a hit, hogy az extragalaktikus jel bármelyik pillanatban megérkezhet. Talán úgy véltek, Yomin Carr ezt extrém módon élte meg, de biztos volt benne, hogy semmi olyat nem tett, amivel felkelthette volna gyanakvásukat. - Hamarosan megunja majd - szólt Garth Breise, az éjszakai műszak egy másik tagja, aki a széles terem felső szintjén ücsörgött, ahol a kényelmesebb székek, a játékasztal és az ételek voltak. A terem ellipszis alakú volt, az elülső falon egy hatalmas képernyővel, közvetlenül a fal előtt hét ellenőrző állással, amelyek három-egy-hármas rendszerben voltak beépítve. Fentebb, a terem utolsó negyedében pedig a pihenőövezet. Yomin Carr kipréselt magából egy újabb mosolyt a megjegyzés hallatán, majd lesétált megszokott helyére, a Hármashoz, ami a bal oldai volt az első sorban. Hallotta, hogy fentről Garth és Bensin még becsmérlő megjegyzéseket tesznek rá, de nem törődött velük, pedig normális esetben ez elég ok lett volna egy halálos párviadalra. Sztoikusan tűrte a büszkeségét érő támadásokat, mert tudta, hogy hamarosan ő fog nevetni. Danni Quee lépett be a legközelebb, és a Négyeshez ment. Az volt középen, és mind a hat másik képét megjeleníthette. Őt az éjszakai műszak utolsó tagja, Tee-ubo Doole, egy tw'lek nő követte - az egyetlen nemember - legalábbis a többiek szerint - az állomás tizenöt tagja közül. Tee-ubo ravasz pillantást vetett Yomin Carra, majdhogynem kacsintott, majd unottan nyújtózkodott egyet, és megrázta lekkuit - a két nyúlványt, amik a twi'lek fejek hátsó fejéből nőttek ki. Nem csinált titkot belőle, hogy érdekli az újonc, és ez nagyon szórakoztatta Yomin Carrt. Kezdte megérteni ezeket a lényeket és gyarlóságaikat. Normális esetben egy tw'lek nő, egzotikus lekkuival, zöldes bőrével, és jellemzően hiányos öltözetével bárhol a férfiak érdeklődésének középpontjában lett volna, a Ryloth névre hallgató szülőbolygójukon kívül - és köztudomású volt, hogy nagyon tudják élvezni ezt a figyelmet - de Tee-ubo Danni személyében ezúttal komoly ellenfelére akadt. Tekintetét le sem véve Yomin Carról, a twi'lek elővett egy aprócska fiolát, és megrázta. Ryll. Yomin Carr tudta mi az, egy szórakoztató hatású fűszer, amit többen használtak az állomáson az unalom elűzése végett. Nem kerülte el a figyelmét Danni undorodó fintora és helytelenítő fejrázása. Danni hosszú ideig megtiltotta Tee-ubónak, hogy a vezérlőterem közelébe hozzá a szert, de egy idő után feladta, noha mostani mozdulatából megint világosan látszott, hogy végképp száműzni akarja innen a fűszert. Bensin és Garth sem ellenkeztek a döntéssel. Tee-ubo kezdett kifogyni a szerből, és nem szívesen adott másoknak. Még hónapokig nem vártak szállítóhajókat, és bár a twi'lek mindent megpróbált, semmi garancia nem volt rá, hogy hoznak majd tiltott drogból is. Mind elhelyezkedtek szokásos helyükön. Egy rövid rendszerellenőrzés után Danni úgy állította be a Négyest, hogy váltogassa a kisebbek képeit, majd csatlakozott a többiekhez, akik már készen voltak a ryllel, és most odafent nevetgéltek. Az ő javaslatára kezdtek bele egy sakkszerű, dejariknak nevezett játékba, ahol különféle erejű szörnyetegek holografikus képei meghatározott utakon mozoghattak a sorok és oszlopok között, és jó taktika kellett a győzelemhez. Yomin Carr a helyén maradt, és mint minden éjjel - vagy nappal, ha észrevétlenül tudott dolgozni - lehalkította a jelerősséget, hogy csak ő hallja a hangokat, az antennát pedig az L30-nak nevezett szektorra irányította. Az volt a belépési pont. Az Elsődleges Vektor. - Be akarsz szállni? - kérdezte Bensin Tomri egy órával később, hangszíne egyértelműen elárulta Yomin Carrnak, hogy nem szerepelt valami jól a stratégiai játékban. Yomin Carr egy része be akart szállni a játékba, vágyott rá, hogy megmérkőzhessen Danni ellen, aki kiváló stratéga volt. Szerette az ilyen megmérettetéseket, segítettek, hogy a harcos elméje éles és fókuszált maradjon. - Nem - felelte végül, mint ahogy már hetek óta minden este. - Dolgoznom kell. - Dolgozni? - gúnyolódott Bensin Tomri. - Mintha az évezred legnagyobb tudományos felfedezése bármelyik pillanatban bekövethezhetne az orrod és figyelő szemeid előtt. - Igaznak, ha ezt érzed, menned következő hajóval kéne? - felelte udvariasan Yomin Carr, de a kérdő arcokat látva bosszúsan rájött, hogy megint összekeverte a mondatszerkezetet. Gondolatban feljegyezte, hogy később még meg kell ezt vizsgáltatnia a fülében tekergő tizowyrmmel. - Zöldfülű - morogta Bensin szarkasztikusan. - Nála a pont - szólt közbe Danni, Bensin pedig felemelte kezeit, és elfordult az asztaltól. - Biztos vagy benne? - kérdezte Danni Yomin Carrt. - Élvezem a munkát - felelte amaz, figyelmet fordítva minden egyes szóra, azzal kényelmesen elhelyezkedett a székében. Danni nem vitatkozott, Yomin Carr pedig értette, hogy a nő tiszteli elhivatottságát, és titkon azt kívánja, bár a többiek is követnék a példáját. Ez így ment tovább, az éjszaka pedig egyre hosszabbra nyúlt. Bensin Tomri már horkolt, Garth Breise és Tee-ubo pedig vihogtak és vitatkoztak mindenről és semmiről, Danni pedig tovább dejarikozott, igaz, ezúttal három komputeres ellenfél ellen. Akkor hirtelen bekövetkezett. Yomin Carr a szeme sarkából látta a halvány villanást, egészen a képernyő legszélén. Megdermedt, és feszülten figyelt. Egész picit növelte a hangerőt. A villanás megint ott volt, és az a ritmikus jel is, ami csak egy hajótól származhatott. Yomin Carr alig tudta elhinni... annyi év készülődés után. A Yuuzhan Vong harcos kirázta a zavaró gondolatokat fejéből. Várt még egy pillanatot, hogy meggyőződjön a hajó pozíciójáról. Az Elsődleges Vektor volt az, a kijelölt belépési pont. Gyorsan visszaforgatta az antennát az L1-es szektorra. A saját képernyőjén még órákba telhet, míg visszajön az eredeti kép. Felpillantott a főképernyőre, ami a középső állás képét sugározta, és egy megkönnyebült sóhajjal nyugtázta, hogy már áthaladt a Hármason, és legalább egy óráig nem is tér vissza ahhoz - és ha mégis, akkor sem az L25 fölé, és a jel jócskán arrébb lesz. A megváltoztatott beállításokkal Yomin Carr visszaállította normálisra a hangerőt, majd felállt és nyújtózkodott. Danni persze azonnal észrevette. - Kell sét... - kezdte volna, de ezúttal észrevette, hogy ismét összekeveri a mondatrészeket. - Sétálnom kell egyet - javította ki saját magát. A nő bólintott. - Elég csendes az éjszaka - mondta. - Lepihenhetsz, ha akarsz. - Nem - felelte. - Csak ki kell nyújtóztatnom a lábam egy kicsit. Danni bólintott, és újra a játéknak szentelte figyelmét, Yomin Carr pedig kisétált a teremből. A méltóságteljes tempó addig tartott, amíg az ajtó be nem csukódott mögötte, onnantól őrült rohanásba kezdett. Hosszú ideig kellett várnia a szobájában, hogy légzése kiegyenlítődjön. Nem lett volna jó, ha a végrehajtó kifulladva látja. És az sem ha ebben az undorító emberi álarcban jelentkezik. Nem elég hogy az emberek nem tetoválták össze magukat, nem csonkították meg szándékosan testük egyetlen darabját sem, hogy jelezzék tiszteletüket az istenek felé, szemeik alatt nem voltak olyan olyan kékes zacskók sem, mint a Yuuzhan Vongoknál, és az emberi homlok lapos és egyenes volt, nem dőlt, mint a Yuuzhan Vong. Yomin Carr még most, hónapok után is nehezen bírta elviselni a hitetlenek látványát. Gyorsan levetkőzött, és a nagy tükör elé lépett a szoba másik felében. Szerette végignézni ezt a folyamatot, a látvány még jobban felfokozta az éles fájdalom érzését. Orra két oldala mellett lassan felfelé húzta ujjait, a cimpák mentén, ujjai a bal orrcimpájának dolgoztak, ami az ooglith-maszk csatlakozási pontja volt. A betanított kreatúra érezte érintését, és azonnal reagált. Yomin Carr összeszorította a fogait, és megpróbált egyenesen megállni a lábán, ahogy az ezernyi apró fogókar elvált bőrétől, az ooglith-maszk hátragördült orra felett, és szétnyílt az arcán. Folyama kiszélesedett állánál és nyakánál, majd még tovább a törzsénél, a hamis bőr lefelé haladva összegöngyölödött, mígnem ki tudott lépni belőle. Az ooglith-maszk azonnal elindult a sötét szekrény felé, undorító szörcsögő hangokat kiadva, ahogy haladt. Yomin Carr még álldogált kicsit a tükör előtt, elismerően pillantva saját alakjára, erős izmaira, a tetoválásaira, melyek majdnem teljesen beborították testét, ezzel is jelezve magas rangját a harcos kaszton belül, és persze testének szándékos deformációira, sokszor eltörött orrára, az ajkában éktelenkedő szakadásra, a széttépett szemhéjra. Most már készen volt rá, hogy valódi alakjában értesítse a végrehajtót. A zárható ládához lépett, de olyan hevesen remegett, hogy alig tudta beütni a kódot. Végül persze sikerült kinyitnia, és ahogy a fedél hátranyílt, a benne lévő polc kiemelkedett. Rajta valamilyen barna ruhadarab takart két labdaszerű rakást. Yomin Carr finoman elvette onnan a ruhát, és a dudorokra pillantott. Két villip volt ott. Már majdnem a bal oldalihoz nyúlt, ahhoz ami Da'Gara prefektuséval volt kapcsolatban, de ismerte a protokollt, és nem mert volna ellenszegülni. Így hát a jobb oldali lény tüskés tetejét simogatta meg gyengéden, amíg az egyetlen mélyedés a membrános szövetben, egy szemüregre emlékeztető lyuk életre nem kelt. Yomin Carr tovább simogatta a teremtményt, hogy felébressze a villip társát is, a galaxis másik felében. Egy pillanattal később már érezte a lény rántását, és tudta, hogy a végrehajó észlelte a hívást, és épp a saját villipjét ébreszti. Yomin Carr elrántotta a kezét, ahogy a lyuk megrázkódott, és szélesen kinyílt, majd visszafordult saját magába, ahogy a villip átvette a végrehajtó vonásait. Yomin Carr tiszteletteljesen meghajolt. - Itt az idő - szólt, hálásan, hogy újra használhatta anyanyelvét. - Elhallgattattad az állomást? - kérdezte a végrehajtó. - Most megyek - magyarázta Yomin Carr. - Akkor menj - mondta a végrehajtó, a megszokott fegyelemmel, nem is érdeklődőtt a jel részleteiről, és megszakította a kapcsolatot. Yomin Carr villipje is visszafordult, és ugyanaz a membrános labda volt, mint annakelőtte. Ismét magába kellett fojtani a késztetést, hogy felébressze a másik villipet is, emlékeztetve magát, hogy a végrehajtó nem tolerálna tőle hibákat, különösen nem ebben a kritikus helyzetben. Visszasietett szekrényéhez, kivett egy apró tasakot, kétszer megcsókolta, és elmormolt egy gyors imát, mielőtt kinyitotta. Benne egy különös kreatúra apró szobra üldögélt, a leggyönyörűbb teremtményé, akit Yomin Carr és minden Yuuzhan Vong harcos ismert. Úgy nézett ki, mint egy agy, egyetlen hatalmas szemmel és ráncos szájjal. Több fogókar állt ki ebből a törzsből, némelyik vastag és rövid, mások vékonyak és hosszúak. Ez volt Yun Yammka, a Gyilkos, a Yuuzhan Vong hadisten. Yomin Carr újra imádkozott, elmondta Yun-Yammka teljes litániáját, aztán finoman megcsókolta a szobrot, és visszahelyezte a szekrénybe tasakostul. Csak egy bőrből készült ágyékkötőt viselt, mint a harcosok a hőskorszakban, ami láttatni engedte tetoválásait, és duzzadó izmait, nem volt más fegyvere, csak egy tőr, egy durva, de hatékony kétélű kés, egy ünnepélyes visszatekintés a Yuuzhan Vongok hajnalára. Yomin Carr teljesen rendjén valónak találta a ceremóniát, mintha csak kapocs lenne az előreküldött egységek és a teljes invázió között. Kidugta a fejét a hallba, és óvatosan körülnézett, majd átvágott a komplexumom, mezítláb szinte hang nélkül mozgott. Tudta, hogy emberi álruhája nélkül esetleg nehéz lehet kijutni az épületből, de azt is, hogy ilyen formában senki nem ismerné fel. Mellesleg ha felfedeznék, csak ürügyet adnának neki a gyilkolásra, hogy feláldozhasson valakit Yun-Yammkának ezen az emlékezetes éjjelen. Az éjszaka hideg volt, de ez csak még jobban felpezsdítette Yomin Carrt. Szíve hevesen dobolt az izgalomtól, részben a küldetés veszélye miatt, részben pedig mert a Nagy Dogma legalább már úton volt. A falhoz sietett, és felsprintelt egy létrán, átdobta magát a tetején, és gondolkodás nélkül leugrott a letisztított talajra. Egy vöröstaréjú párduc távoli üvöltése sem lassította le. Már az állat vadászterületén járt, de ő maga is vadász volt. Talán egy küzdelem az egyik ilyen száznegyven kilós, tízcentis karmú, farka végén kőkemény buzogánnyal felszerelt állattal jó sport lenne ma éjjel. Yomin Carr készen állt a kihívásra. Szíve hevesen dobolt, majd kiugrott helyéről, egy remek kis harc igazi megváltás lenne. Most nem. Újra emlékeztenie kellett magát, mert már-már elhúzódott a dzsungel felé, hogy kihívja a párducot. Ehelyett tovább rohant egyenesen, és a magas torony felé tartott, az egyetlen komplexumon kívüli épület felé. Észrevette a vastag kábelt, ami az épületből tartott a torony felé, és már kezdte volna elvágni tőrével... Túl könnyű megjavítani. Ehelyett felemelte tekintetét, fel a magasba. Szerencsére a gerendák nem álltak túl távol egymástól, így Yomin Carr lépésről-lépésre haladt, húzta fel magát erős izmaival, gyoran feltornászva magát a százméteres torony tetejére. Nem nézett le, nem félt, ő soha nem félt semmitől. Egyedül a csomóponti dobozra és a kábelre összpontosított. Csípős szelek rázták meg, de ebből is csak új ötletet merített. A kábel és a doboz közötti kapcsolatot szúrta ki magának, meglazított egy szegecset, kiemelt egy csavart. Ha a többiek egyáltalán eljutnak ide, azt fogják hinni, hogy a hiba az állandó szél és a gyakran kemény belkadani időjárás eredménye. Megbizonyosodva róla, hogy a kapcsolódás tényleg megszakadt, Yomin Carr sietve lefelé kezdett ereszkedni, emlékeztetve magát, hogy a jel már az L10-es szektor felé járhat, és még hosszú út áll előtte. Az utolsó pár méterre érve leugrott, de rutinosan összegömbölyödött, és gurulva landult, pontosan a kábel mellett. Ezúttal már nem tudott ellenállni a kísértésnek, tudta, hogy ezek csak a kommunikációs rendszer zsinórjai, semmi létfontosságú berendezés nem függ tőlük. A szájába vette a kábelt, és őrült módjára szaggatni kezdte fogaival. Perverz örömét lelte a fájdalomban, ahogy átharapta, és szikrák szóródtak szét szájában, és ellepték az arcát. Csak találják meg ezt, és javítsák meg nyugodtan. Aztán visszatérnek majd a bázisra, és rájönnek, hogy még mindig nem működik. Szája, orcája és álla véres volt, orra - ami már úgyis milliószor eltört, és az egyik oldal felé ellaposodott - elég érdekes látványt nyújtott - mindkét cimpája elszakadt. A harcos visszafelé indult, de gyorsan megtorpant, midőn mozgást érzékelt a talajon, nem is túl messze tőle. Odaugrott, és térdre esett, aztán szélesen elmosolyodott. Ujján egy vörösesbarna bogarat, karmos csáprágójú bogarat tartott. - Állatkám - suttogta. Nem látta egyetlen bogarát sem, mióta a Belkadanra jött - mióta szabadon engedte őket a Belkadanon, és örült, hogy már idáig elértek a bolygó felszínén. Danni Quee hamarosan meg fogja tudni, miért kezdtek elszineződni a drágalátos naplementéi. Yomin Carr újra letette a dweebitet, és újra emlékeztetve magát a késlekedés veszélyeire, visszasprintelt a bázishoz, egyetlen hatalmas ugrással elérve a három méter magas fal tetejét, aztán tovább futott, be a főépülete, és végigsietett a sötét, halk termeken. A saját szobájában a szekrényhez lépett, és visszahelyezte magára az ooglith-maszkot. Ahogy a kreatúra ezernyi apró fogókarja a bőréhez csatlakozott, Yomin Carr újra és újra megremegett a kín gyönyörében. Egy gyors pillantás a tükörbe - a harcos már látta, hogy álarca ismét tökéletes. Egy újabb apró tasak után nyúlt. Benne egyetlen tekergő lény lapult, egy apró féreg. Yomin Carr a füle mellé emelte és enyhén megdöntötte. A féreg értette a jelzést, és egyből bemászott a Yuuzhan Vong fülkagylójába. Yomin Carr egy pillanattal később még odahelyezte az egyik ujját, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg teljesen bemászott-e a tizowyrm, és egyúttal jelezte, hogy kezdheti a munkát. Azonnal érezte is az enyhe vibrálást. A tizowyrmek dekódoló lények voltak, a Yuuzhan Vong alkimisták fejlesztették ki őket, hogy le tudjanak fordítani más nyelveket. Apró méretük ellenére elképesztő információmennyiséget voltak képesek tárolni és kezelni. Ahogy Yomin Carr elhagyta a szobát, a kreatúra éppen egy újabb leckét adott neki ezen galaxis leggyakoribb nyelvéről. Pár perccel később már ismét a vezérlőteremben állt. Tee-ubo és egy eléggé ingadozó Garth Breise a Hármasnál tobzódtak, Danni Quee pedig szemmel láthatólag ugyanazon dolgozott a Négyesnél. - Yomin! - kiáltott rá Danni, amint észrevette jövetelét. - Gyere ide gyorsan! Nem hiszem el, hogy lemaradtál erről! - Lemaradtam? - visszhangozta Yomin Carr. - Egy jel! - újságolta lélegzetvisszafojtva Danni. - Statikus? - Yomin Carr odasietett. Tisztán láthatták a képernyőn, és tisztán hallhatták a hangszórókból a... valaminek a jelét. Valami nagynak, ami éppen átlépte a galaxis peremét. - Extragalaktikus - szólt Danni komolyan. Yomin Carr a műszerek fölé hajolt, ellenőrizte az adatokat, kalkulálta a vektort, noha pontosan tudta, hogy Danni jól látta a dolgokat. Ő maga is komoly tekintettel bólintott. Bensin Tomri érkezett meg a terembe, a társaság több más tagjával egyetemben, és hamarosan mind a tizenöten jelen voltak, próbálva beállítani a képernyőket, analízisra küldvén a jeleket. Minél többet meg akartak tudni arról az izéről, ami épp belépett a galaxisukba. Aztán persze kiszámíthatóan kitört a vita. Mindig elképesztette Yomin Carrt, milyen véget nem érően tudtak az emberek vitatkozni mindenről, és ez a megfigyelés csak megerősítette saját társadalmának szigorú hierarchikus rendjében való hitét. Ő sosem kérdőjelezett volna meg egy prefektust, mint ahogy az sem egy főprefektust, ezek a bolondok meg ész nélkül vitatkoztak Dannival. Soha. És tudta jól, urai jól ki fogják használni ezt a gyengeséget. Először a vita az érkező aszteroida összetételéről szólt. Mivel nem érkeztek technológia jelei, szinte azonnal elvetették, hogy jármű lenne. Akkor hát egy aszteroida, ami valahogyan keresztüljutott a galaxis melletti üres űrt körülölelő turbulencián, amelynek létezésében több tudós szilárdan hitt. Valami oknál fogva gyorsulni is látszott - talán menet közben túl közel haladt el egy erőteljes gravitációs mező mellett. Az izgalmakat azonban nem csillapította a vélemény, hogy ez egy csak egy extragalaktikus kődarab, vagy akár egy a saját galaxisukból, ami valahogy kijutott, de a gravitációs anomáliák visszarántották. Ezelőtt senki nem látta, így, bizonyíthatóan a galaktikus perem átlépését. Sokak szerint ez lehetetlen volt. Sok vakmerő felfedező, vagy a törvény által üldözött bűnőző indult már a perem örvényébe, de közülük senki nem tért vissza. A válasz itt lehet előttük. Rengeteg kérdéssel együtt. Milyen anyagokból tevődik össze az aszteroida? Vannak-e élet jelei? Talán ha elkapják és megvizsgálják, válaszokat adhat az univerzum egyes kérdéseire, talán a keletkezésére is? Vagy csak újabb kérdéseket szülne, olyanokat, amik már a fizika legtávolabbi határait súrolják? Majd a vita egy kevésbé mély témakörrel folytatódott, de ez is megosztotta a társaság tagjait. Akkor kezdődött, mikor Bensin Tomri bejelentette; összeállítja a jelentést, amit visszaküldhetnek az ExGal parancsnokságára. - Még ne! - vitatkozott vele egy másik tudós. - Muszáj szólnunk nekik! - felelte Bensin. - Idejében kell hajókat szereznünk, ha el akarjuk kapni és megvizsgálni ezt az izét. - Miért, hová siet? - kérdezte a másik szarkasztikusan. - Már a mi galaxisunkban van, és szükség esetén bármikor vissza tudjuk vontatni - csatlakozott egy másik is. - Nem vagyunk autonóm egység - emlékeztette őket egy másik nő, név szerint Lysire. - Tényleg nem? - vitatkozott vele egy másik. - De tudjuk egyáltalán, mit akarunk vizsgálni? - kérdezte Yomin Carr. Minden szem azonnal feléje fordult, a legtöbben hitetlenkedve bámulták. - Nos? - kérdezte ismét, még komolyabban. - Valami extragalaktikus - felelte valaki. - Ezzel én soha nem értettem egyet - szólt Yomin Carr. A felé forduló tekintetek, most inkább voltak kíváncsiak. - Nem tudhatjuk - szólt közbe Danni, Yomin Carr pártját fogva. - Már megegyeztünk, hogy ez vélhetően csak egy aszteroida a saját galaxisunkból, ami kilépett, vagy csak megpróbált, és az erők visszarántották. - Valóban, lehet hogy ez csak valami a saját galaxisunkból - folytatta Yomin Carr, mosolyogva a saját galaxisunk kifejezés irónikusságán és titkos kettős jelentésén. - Tulajdonképpen elég valószínű, hogy az. - Akkor mi a te álláspontod? - kérdezte ingerülten Bensin Tomri. - Az álláspontom? - visszhangozta Yomin Carr, részben azért, hogy a tizowyrm rájöjjön a furcsa szó jelentésére. - Az, hogy nem tudjuk, volt-e ez valaha extragalaktikus. - felelte végül. - Te is láttad a vektort! - érvelt Bensin. - Valóban - bólintott Yomin Carrt. - És a vektor utalhatott egy visszapattanásra is. - Ez abszurdum! - vágott vissza Bensin. - Akkor hogyhogy nem észleltük kifelé menni? - kérdezte valaki más. - Nem biztos, hogy nem tettük - így Yomin Carr. Feltartotta egyik kezét, hogy elhárítsa a további támadásokat. - Én csak azt mondom, hogy bizonyosságot kell szereznünk, mielőtt felriadózzuk az egész galaxist. - És minden hívásunk már rég publikus lesz, mielőtt elérne az ExGal-ig - értett egyet Danni. - Így van - mondta Yomin Carr. - És az is lehet, hogy közben rájövünk; a mi rendszerünkben van a hiba, vagy kiderül, hogy ez egy darab használhatatlan űrszemét, amit a gravitációs erők visszarántottak, és akkor aztán nagyon okosnak fogunk tűnni az ExGal-os parancsnokok szemében. - Ez nagyobb nálunk - felelte Bensin Tomri. - Az - bólintott Danni. - De mikor kihelyeztek ide minket, azt mondták, hogy függetlenül dolgozhatunk. Talán Yomin Carrnak igaza van. Ha elhamarkodottan felrázzuk az egész galaxist, a végén bolondoknak fogunk tűnni. - És ExGal költségvetésének sem tenne jót, ha hiába küldenének ide egy flottát - tette hozzá bólogatva Tee-ubo. - Még ha igazunk is van, és ez a valami visszatért a saját galaxisunkba, vagy egy másikból érkezett, és átjutott az ürességen, készen lennél rá, hogy bejelentsd? - Yomin Carr egyenesen Bensinhez címezte a kérdését. Bensin válaszul értetlenül meredt rá. - Azt akarjuk, hogy kapjunk egy egész banda köztársaságbeli tudóst, esetleg még egy pár Jedi-lovagot is a nyakunkba? - kérdezte szarkasztikusan Yomin Carr. A többiek arckifejezéséből ítélve egyértelmű volt, hogy nem sokan láttak kapcsot a Jedik és e között, de ez nem lassíthatta le a férfit. - Ez a mi nagy pillanatunk. Erre vártunk hónapokig - sokan közületek évekig - amiket itt áldoztunk fel ezen a nyomorult helyen. A legkevesebb amivel tartozunk magunknak az, hogy megússzuk a megszégyenülést, vagy biztosítsuk a megfelelő dícséretet, ha ez az akármi tényleg extragalaktikusnak bizonyul. Vizsgáljuk meg végre tudatosan. Próbáljuk behatárolni, honnan jött, hogy biztos nem visszatérés-e. Próbáljuk meghatározni jelenlegi útvonalát, és szerezzünk annyi adatot, amennyit csak lehet! - Ez a beszéd, zöldfülükém! - vigyorgott rá Garth Breise. A vitának ugyanolyan hamar vége szakadt, mint ahogy kezdődött. Danni teljesen egyetértett vele, és Bensin sem ellenkezett. Yomin Carr magában mosolygott. Ha az észérvek nem működtek az ilyen makacs, alávaló eretnekekkel szemben, a túlfokozott büszkeségük fényezése igen. Végignézett az izgatottan, felszabadultan, és a siker ízével dolgozó tudósokon. Pedig ha tudnák... A galaxis másik felében, távol onnan, Nom Anor csendesen ült a villipje előtt, ízlelgetve ügynöke, Yomin Carr szavait. Elkezdődött.

The New Jedi Order R. A. Salvatore: Vector Prime 1. fejezet - Kopott szövet Túlságosan is békés volt idekint, körülvéve az űr vákuumával, ahol a csendet mindössze a két ion-hajtómű folyamatos zümmögése törte meg. Bár szerette az űr békéjében töltött pillanatokat, Leia Organa Solo néha mégis úgy gondolt rá, mint egy érzelmi csapdára, mivel elég hosszú ideig volt benne, hogy rájöjjön milyen zűrzavart fog az út végén találni. Mint mostanában minden út végén. Leia megállt egy pillanatra mielőtt belépett az új hajó, melyet Luke a feleségének, Mara Jade-nek épített, a Jade Sabre hídjára. Előtte Mara és Jaina ült egymás mellett a vezérlőknél, akik miközben mosolyogva beszélgettek láthatóan nem vették észre az ő érkezését. Leia a lányára nézett, Jainára, aki bár csak tizenhat éves volt, mégis olyan megfontoltan és nyugodtan viselkedett, mint egy veterán pilóta. Jaina inkább hasonlított Leiára, hosszú fekete hajával és barna szemeivel, amik éles kontrasztban álltak a lágy és krémszínű bőrével. Leia valóban sokat vett észre a lányon önmagából - nem, nem lány, javította ki a gondolatait Leia, hanem fiatal Nő. Ugyanaz a szikra volt látható az ő barna szemei mögött is, ugyanaz a csintalan, kalandvágyó, eltökélt tekintet.<br />Ez a gondolat kicsit visszarántotta Leiát, mivel rá kellett jönnie, hogy mikor ránéz Jainára, akkor nem saját maga tükörképét látja, hanem annak a lányénak, aki valaha volt. Szomorúság hasított belé, ahogy átgondolta jelenlegi életét: diplomata, bürokrata, közvetítő, aki mindig le akarja nyugtatni a dolgokat, aki mindig a békéért és az Új Köztársaság jólétéért küzd. Talán hiányoztak neki azok a napok, amikor a megszokott hangok körülötte egy sugárvető éles sivítása és egy fénykard sistergése volt? Talán sajnálta, hogy azokat a vad időszakokat felváltotta az ion-hajtóművek zümmögése és a küldöttek állandó veszekedése? Meglehet, vallotta be Leia, de amikor rápillantott Jainára és azokra égető, sötét szemekre, mégis örömet érzett. Most másvalami - féltékenység? - hasított belé, ahogy Mara és Jaina hangosan felnevettek egy viccen, amit Leia nem hallott. Aztán messze ellökte az elméjéből ezt a nevetséges érzést, mikor a sógornőjére nézett, Luke feleségére és Jaina oktatójára - Jaina saját kérésére - a Jedi tanulmányokban. Mara nem volt Jaina anyapótlója, inkább egy nagytestvér, és mikor Leia belenézett a Mara zöld szemeiben égő tűzbe, megértette, hogy ez a nő olyan dolgokkal is megismertetheti Jainát, amelyekkel Leia nem, és hogy azok a leckék és ez a barátság mindenképpen előnyére lesz a lányának. Így tehát félretolta a féltékenységet és inkább örült annak, hogy Jaina talált magának egy ilyen barátot. Ekkor elindult tovább a híd felé, de hamarosan ismét megállt, mivel mozgást érzett maga mögött. Már azelőtt tudta, hogy megnézte volna, hogy Bolpuhr az, a Noghri testőre, és inkább nem pillantott rá, mialatt az odasiklott az oldalához olyan könnyedén és lazán, hogy emlékeztette Leiát egy csipkefüggönyre, ami lustán himbálózik a szélben. Ezért is fogadta el Bolpuhrt az árnyékának, mert más testőrökkel ellentétben egyáltalán nem volt tolakodó. Leia mindig megcsodálta, hogy az ifjú Noghri miként tud egyszerre lenni jóindulatú és csendes, valamint halálos gyilkológép. Felemelte a kezét, ezzel mutatva, hogy Bolphurnak idekint kéne maradnia, és bár az átalában érzelemmentes arca villanásából Leia tudta, hogy csalódott, biztos volt benne, hogy engedelmeskedik. Bolphur, de az összes többi Noghri is, bármit megtenne, amit Leia kér tőle. Akár leugrana érte egy szikláról is vagy bemászna egy ionmotor forróbbik végébe, és eddig mindössze akkor látott elégedetlenséget rajta, amikor Bolphur úgy gondolta, ezzel a paranccsal nem tudja tökéletesen megvédeni őt. Egy apró bólintás után Bolphur felé megfordult és nyitott átjárón át elindult a híd felé. - Mennyivel hosszabb? - kérdezte, és meglepődve tapasztalta, hogy Jaina és Mara is felpattant a hirtelen érkezésére. Válasz helyett Jaina felnagyította az elülső képernyő képét, amelyen attól fogva már nemcsak felismerhetetlen fénypontok, hanem két bolygó látszódott, az egyik leginkább kék és fehér, míg a másik vöröses színárnyalattal. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy Leia kiváncsi lett volna, hogy a kék-fehér, vagyis a nagyobbik, hogy-hogy nem alakította a gravitációjával holddá a kisebbet. Közel félúton közöttük, talán félmillió kilométerrel mindkettőtől fények villogtak a kék-fehér bolygó árnyékában, mégpedig egy Mon Calamari cirkáló fényei, még pontosabban a Mediatoré, az Új Köztársaság flottájának egyik legújabb darabjáé. - Közelebb nem is lehetnének - jegyezte meg Mara a bolygókra utalva. - Elnézésüket kérem - hangzott egy dallamos hang az átjáróból, majd nemsokára besétált a helyiségbe a protokolldroid, C-3PO. - De nem hiszem, hogy ez korrekt. - Elég közel - mondta Mara. Jaina felé fordult. - A Rhommamoolok és az Osarianiak is föld alapú gazdaságban... - A Rhommamool majdnem kizárólag abban! - tette hozzá C-3PO gyorsan, mire mind a három nő mogorva tekintettel nézett rá. Ezeket figyelmen kívül hagyva beszélt tovább. - De az Osarianiak flottáját is jelentéktelennek kell minődítenünk. Hacsak, természetesen, az egyikük nem használja a Pantang Skála Aero-technológiai Előlegezését, amely egy apró terepsiklót is úgy számol, mintha csillagromboló lenne. Tökéletesen nevetséges skála. - Köszönjük, Threepio - mondt Leia olyan hangon, amely szerint több mint eleget hallott már. - Viszont vannak olyan rakétáik, amikkel képesek kilőni egymást ilyen közelről - folytatta Mara. - Oh, igen! - kiáltott fel a droid. - És tekintetbe véve a relatív elliptikus pályájuk közelségét... - Köszönjük, Threepio - mondta Leia. - ...némely esetekben éppen megfelelő távolságba kerülnek egy támadáshoz - folytatta megállás nélkül C-3PO. - Legalább hónapokig. Sőt, két héten belül még közelebb kerülnek egymáshoz, olyan közel, amilyen közel csak egy évtized múlva lesznek. - Köszönjük, Threepio - mondta Mara és Leia egyszerre. - És olyan közel, amilyen közel csak egy évtizeddel ezelőtt voltak - a droid végül elhallgatott, mikor a nők visszatértek a beszélgetésükhöz. Mara megrázta a fejét, próbálva visszaemlékezni arra, mit is akart mondani Jainának. - Ezért választotta az anyád a mostani alkalmat. - Csak nem harcra vártok? - kérdezte Jaina, és sem Leia sem Mara nem tudta nem észrevenni a villanást a szemében. - A Mediator visszatartja őket - mondta Leia reménykedőn. A cirkáló valóban ügyes kis gépezet volt, ugyanis a régi Mon Calamari csillaghajók feljesztett és sokkal inkább páncélozott és felfegyverzett változata volt. Mara visszanézett a képernyőre és nem éppen meggyőzően megrázta a fejét. - Sokkal többre lesz szükség, mint az erőnk mutogatására, hogy megelőzzük a katasztrófát - mondta. - Valóban csak fokozódott minden egyes jelentéssel - szólalt meg C-3PO. - Az ásványjogok körüli egyszerű bányászati vitaként kezdődött, de most inkább úgy írnám le az egészet, mint valami szent keresztes hadjárat. - A Rhommamool vezetője az - jegyezte meg Mara. - Nom Anor. A követőit a legalapvetőbb ösztönök általt ragadta meg, mialatt az Osarianiak elleni vitát a zsarnokság és az elnyomás általánosabb dolgát szőtte. Nem szabad őt alábecsülni. - Szép kis listám van a Nom Anorhoz hasonló zsarnokokról, akikkel dolgom volt már - mondta Leia vállat vonva. - Nálam elérhető ez a lista - fecsegett C-3PO. - Tonkoss Rathba... - Köszönöm, Threepio - mondta Leia túlságosan is udvariasan. - Ugyan, ez csak természetes, Leia hercegnő - felelte a droid. - Hisz annyira szeretek a szolgálatára lenni. Nos, hol is tartottam? Oh, igen. Tonkoss Rathba... - Ne most, Threepio - intette le Leia, majd Marához fordulva hozzátette: - Gyakran van dolgom a hozzá hasonlókkal. - Hozzá hasonlókkal biztos nem - felelte Mara, valahogy lányan, aztán a hirtelen gyengeség a hangjában emlékeztette Leiát és Jainát arra, hogy Mara, bár változatlanul hősködött és bővelkedett energiában, súlyosan beteg volt, azóta, hogy elterjedt azt a különös és ritka járvány, ami már tucatnyi embert megölt, és ami ellen még az Új Köztársaság legjobb orvosai is tehetetlenek voltak. Azok közül, akik elkapták a molukuláris betegséget, csak Mara és még egyvalaki volt életben, és az a másik személy is, akit a Coruscanton vizsgálnak, gyorsan haldoklott. - Daluba - folytatta C-3PO. - És természetesen ott volt Icknya is... Leia elkezdett a droid felé fordulni, remélve, hogy sikerül udvariasan rávennie, hogy fogja be, de Jaina hirtelen kiáltása megállította, és gyorsan visszafordult a képernyőhöz. - Bejövő hajók! - jelentette Jaina, hangja meglepettségről árulkodott. A jelző pontok a semmiből tűntek elő a radarképernyőre. - Négyen vannak - erősítette meg Mara. - Az Osarianról. - Kiváncsi tekintettel fordult Leia felé - Tudják, kik vagyunk? Leia bólintott. - És tudják, miért jöttem. - Akkor az is tudniuk kéne, hogy egyedül kell hagyniuk minket - gondolkodott Jaina. Leia ismét bólintott, de jobban értett. Nem azért jött a rendszerbe, hogy az Osarianiakkal találkozzon - legalábbis nem elsőként - hanem a legfőbb riválisukkal, Nom Anorral, aki az egész gondot kirobbantotta a Rhommamoolon. - Mondd nekik, hogy menjenek vissza! - utasította Marát. - Udvariasan? - kérdezte Mara mosolyogva, azzal a veszélyes tekintetével. - Új Köztársaság hajója - hallatszott egy vontatott hang a kommunikátorból. - Itt Grappa kapitány az Osarian Első-Erőtől. Egyetlen kapcsolással Mara kivetítette a képet a kapitányról a képernyőre, Leia pedig felsóhajtott, amikor meglátta a zöld bőrt, a tüskés taréjos fejet, és a tapírszerű orrot. - Csodálatos - jegyezte meg szarkasztikusan. - Az Osarianok Rodiaiakat béreltek fel? - kérdezte Jaina. - Bizonyára csak néhány zsoldos, hogy lecsendesítsék a dolgokat - felelte szárazon Leia. - Oh, jaj nekem - jegyezte meg C-3PO, majd idegesen odébbcsoszogott. - Velünk jönnek - mondta Grappa, összetett szemei vadul szikráztak. - Az Osa-Prime-ra. - Úgy tűnik, az Osarianiak akarnak veled először beszélni - mondta Mara. - Félnek, hogy a találkozó Nom Anorral csak növeli az előnyét, mind a Rhommamooliak, mind a szektorbeliek között - gondolkodott Leia, és ez a vélemény elég hihető volt, ugyanis már azelőtt, hogy eldöntötte, idejön, véget nem érő vitákat folytatott erről. - Akármilyen okból is, de gyorsan közelednek - felelte Mara. Ő és Jaina is Leiához fordult utasításért, mivel bár a Jade Sabre Mara hajója volt, Leia vezette küldetést. - Leia hercegnő? - kérdezte a láthatóan riadt C-3PO. Leia leült a Mara mögött álló székre, erősen koncentrált a képernyőre, amelyet Jaina már visszakapcsolt normál nézetre. A négy közeledő vadászgép mégis jól látható volt. - Rázzuk le őket - mondta határozottan a parancsot, amit egy pilótának sem kellett kétszer mondani. Mara már mohón várta, hogy a hajót, amely ikerhajtóművekkel és modern manőverező berendezéssel volt felszerelve, végre élesben is kipróbálhassa. Zöld szemeit megvillantva, arcán széles mosollyal, Mara a vezérlő felé nyúlt, de aztán visszahúzta a kezeit, és lerakta maga mellé. - Hallottad, Jaina - mondta. Jaina szája tátva maradt; csakúgy mint Leiáé. - Tényleg úgy gondolod? - kérdezte Jaina. Mara válasza egy unott arcból és egy hatalmas ásításból állt, mintha ez az egész nem érne semmit, és mintha Jaina tökéletesen egyedül is el tudná vezetni. - Igen! - suttogta Jaina, összeszorította az ökleit, mosolya pedig olyan széles volt, hogy kis híján elérte a füleit is. Összedörzsölte a kezeit, majd kinyúlt jobb felé, hogy beállítsa a lebegő-labda irányítón a tehetetlenségi kompenzátort. - Csatoljátok be magatokat! - parancsolta és 95 százalékkal lejjebb tolta a tárcsát, ahogy az a vadászpilóták gyakran szokták csinálni. Jaina jobban szeretett úgy repülni, hogy a gyors kanyarok és az erős gyorsulás a székébe tolja. - Ne túl sokat! - mondta Leia aggódva. De a lánya már elemében volt, Leia tudta ezt, és a végsőket is kihozza a hajóból. Leia érezte, hogy elhajol, ahogy Jaina élesen jobbra fordul, ezzel elkerülve a két közeledő másik hajót. - Ha ezt folytatja, akkor lelőjük! - hallatszott Grappa egyenetlen hangja. - Z-95-ös Fejvadászok - mondta gúnyosan Mara a közeledő gépek ősrégi típusára utalva, és lekattintotta a kommunikátort, majd Leiára nézett. - Amit nem kapsz el, azt nem is tudod lelőni - magyarázta. - Rázd le őket! - tette hozzá Jaina felé, rámutatva az elsődleges segédrakétákra, arra gondolva, hogy a Jade Sabre erőteljes hajtóművei messze ellöknék őket a megzavarodott Rodiaiaktól és az elvault vadászaiktól. Azonban még azalatt, hogy beszélt, két újabb pont jelent meg szenzoron, a Rhommamool árnyékából előtörve, pontosan egy vonalban a Jade Sabre-vel. - Mara - mondta aggódva Leia. Ekkor Mara kinyúlt a vezérlőhöz. De mindössze egyetlen pillanatra, majd Jainára nézett és intett neki, hogy folytassa. Leia előredőlt a székében, úgy hogy csak a biztonság öv tartotta vissza, mikor Jaina hátrahúzta a gázadagolót, az éterikus kormánylapátot pedig jobbra tekerte. Fémes csörömpölés hallatszott mögöttük - valószínűleg C-3PO nekiesett a falnak, találgatott Leia. Miután Jade Sabre hirtelen megállt, az orr rész pedig jobbra fordult, Jaina ismét teljes gázt adott és a kormányt is visszatekerte balra, majd megint élesen jobbra, folyamatosan a brutális nyolcvanban hajózva, aztán a kormányt keményen megdolgozva kiegyenesítette a visszavonulását. Ahogy megfordultak, egy lézerlövedék keresztezte a hajó orrát. - Rendben, az első négy mögöttünk van - mondta Mara nyugodtan. A Jade Sabre megdöccent egy hátulról bekapott találat miatt, amit a pajzs könnyedén visszavert. - Próbálj egy... - kezdte Mara, de elakadt a szava, és kis híján az aznapi ebéd is távozott belőle, mikor Jaina kétszer egymás után élesen jobbra fordult. - Jaj, meg fognak ölni minket! - hallatszott C-3PO kiáltása az átjáróból, mire Leia hátafordította a fejét, hogy lássa, miként küzd a droid a fémajtófélfával és miként repül arrébb egy szánalmas kiáltás kíséretében, miután Jaina ismét megragadta az éterikus kormánykereket, ezzel újabb cikázásra kényszerítve a hajót. Két Fejvadász elszáguldott a képernyőről, de mindössze pár másodpercre, mivel Jaina erre egy másik szögbe fordította a hajót. Leia akart mondani valamit bátorításként vagy tanácsként Jainának, de a szavai elakadtak a torkában. De nem az erős g erő miatt. Sokkal inkább a Jaina szemében égő tűz miatt, amiatt, hogy az elszánt koncentrálásban elég furcsán tartotta az állkapcsát. Ebben a pillanatban, Leia már tudta. A lánya most már felnőtt nő, akiben egyesült az apja és anyja minden tulajdonsága. Mara átpillantott a jobb válla felett, Leia és Jaina között, akik erre szintén észrevették, hogy a négy közül kettő irányt váltott, és gyorsan közeledett, lézerlövedékek kíséretében. - Kapaszkodni! - figyelmeztetett Jaina magabiztosan, és hátahúzta a botkormányt, mire a Jade Sabre orra felemelkedett, majd visszatolta előre, ezzel a hajót rákényszerítve egy hirtelen hurokra. - Végünk van! - kiáltotta C-3PO a folyosóról - illetve a folyosó mennyezetéről, gondolta Leia. Körülbelül félúton Jaina a hurkot egy orsóvá alakította, majd azt továbbfejlesztve egy dugóhúzóvá, ezzel sikerült visszavezetnie a hajót oda, ahonnan kiindult, viszont a négy ellenséges hajó már mögötte volt. Ezután bekapcsolta mindkét ionhajtóművet, mintha arra akarná használni a puszta sebességét, hogy rést hasítson a két közeledő vadászgép közé. Mindkettő hirtelen kitért, majd visszafordult, ezzel a lépésükkel pedig kiszélesítették a menekülési útvonalukat, de a hajóra is jobban rá tudtak lőni. - Jól csinálják - figyelmeztetett Mara, de Leiához hasonlóan az ő szavai is megakadtak, mikor a fogait összeszorító Jaina levette a lábát a gázról. - Hercegnő... - A panaszos kiáltás hirtelen elhallgatott egy óriási csörömpölés kíséretében. - Túl gyorsak! - kiáltotta Mara a hajó bal oldala felé vészesen közelítő vadászra utalva. Jaina nem hallotta, de nem is tudta volna meghallani őt; érezte, hogy átjárja az Erő, csupán ösztönből cselekedett, mialatt ellenségei minden mozdulatát feszülten figyelte. Mielőtt Mara bármit is mondhatott volna, Jaina beindította az elülső kiegyenlítő sugárhajtóműveket, ezzel felemelve az orr részt, aztán rálépett a gázadagolóra és elcsavarta a kormánykereket, így felemelte a Jade Sabre-t és jobb felé eltolta annak az orrát, hogy pont szembe kerüljön a másik közeledő Fejvadásszal. A buzgó Rodai pedig csak közeledett, és a Jade Sabre védekező berendezései valósággal nyikorogtak már. - Jaina! - kiáltott fel Leia. - Elkap minket - tette hozzá Mara. De ekkor a közelebbi hajó, amelyik bal felől jött, elszáguldott a Jade Sabre alatt, mire Jaina bekapcsolta a repulzoremelőket, így a Jade Sabre ugrott egyet felfelé, a szegény Fejvadász pedig vadul elkezdett pörögni. A jobb oldalról közelítő hajó kilőtte az egyik rakétáját, de mivel a Jade Sabre előzőleg feljebb emelkedett, a lövedék a Fejvadásszal együtt elrepült alatta. Mielőtt még a három nő vehetett volna egy lélegzetet, újabb hajó lépett a képbe, ezúttal egy X-szárnyú, méghozzá az új XJ típus, aminek a lézerlövedékek cikáztak ki a szárnyak szélére szerelt fegyverekből. Nem a Jade Sabre volt a célpontja, hanem az imént tovarepült Fejvadász. - Ez kicsoda? - kérdezte Leia, és Jaina, szintén kiváncsian, megfordította a Jade Sabre-t. A Fejvadász tett egy kört és lebukott, de a nála fejlettebb X-szárnyú szorosan a nyomában volt, folyamatosan tüzelve, így tönkretette a kis vadász pajzsát, majd nem sokkal késöbb milliónyi darabra robbantotta szét. - Egy Jedi - mondta egyszerre Mara és Jaina, Leia pedig, miután összegyüjtötte a körülötte keringő Erőt, egyetértett velük. - Gyorsan a Mediatorra! - utasította a lányát Leia, és Jaina ismét gyorsan megfordította a Jade Sabre-t. - Nem tudtam, hogy ebben a szektorban vannak Jedik - mondta Leia Marának, aki válaszként csak vállat vont, mivel ugyanúgy tanácstalan volt. - Még egyet kilőtt - informált Jaina a radarképernyőt nézve. - A másik kettő pedig távozik. - Nem kockáztatják, hogy visszalőjenek egy Jedire - jegyezte meg Mara. - Talán a Rodiaiak okosabbak, mint gondoltam - mondta Leia szárazon. - Simítsuk el a dolgokat - utasította a lányát, miközben kicsatolta magát és felállt a székéből. Jaina kelletlenül állította vissza a műszereket. - Csak egy hajó jön utánunk - mondta Jaina, mikor Leia már az ajtóban volt. - Az X-szárnyú - tette hozzá Mara, Leia pedig bólintott. A hídon kívűl található folyosón Leia rátalált C-3PO-ra, fejjel lefelé és a falnak esve, lábai a levegőben kalimpáltak, a feje pedig annyira előrehajolt, hogy az álla már a mellkasát verte. - Meg kell tanulnod kapaszkodni - mondta Leia, miközben segített neki felállni. Beszéd közben Bolpuhrra pillantott, aki még mindig olyan nyugodtan és ugyanúgy állt, mint amikor megparancsolta neki, hogy maradjon kint. Valahogy mégsem volt meglepve. Jaina gyorsan, de mégis nyugodtan vezette a Jade Sabre-t a Mediator felé. Sűrűn ellenőrizte, hogy követi-e őket valaki, de a Rodiaiak szemmel láthatóan nem akartak részt venni egy ilyen harcban. Leia kicsivel késöbb tért vissza, amikor még mindig Jaina irányított, Mara pedig csukott szemmel a székében hátradőlve pihent. Még akkor sem válaszolt vagy nyitotta ki a szemeit, mikor Jaina a landolási procedúráról kérdezte. - Majd be fognak vezetni - vetette közbe Leia, majd épp ekkor a kommunikátorban megszólalt egy hang a Mediatorról, ami aztán megadta a belépési vektorokat. Jaina ügyesen bevezette a hajót, és ügyesen le is rakta - azok után, ahogy repült a Fejvadászok elleni harcban, Leia egyáltalán nem volt meglepve, hogy ilyen könnyedén tudott landolni egy ekkorra hajóval, mint a Jade Sabre. Az utolsó remegés, amely annak a következménye volt, hogy Jaina kiengedte a repulzoremelőket, felébresztette Marát is. Kinyitotta a szemeit, majd mikor meglátta, hol vannak, gyorsan felpattant. És ekkor megingott, mintha el akarna ájulni. Leia és Jaina azonnal ott termett, hogy megtartsák. Ekkor visszanyerte az egyensúlyát és vett egy mély levegőt. - Legközelebb jobb lenne, ha kilencvenhetesre állítanád a mesterséges gravitációt kilencvenötös helyett - mondta viccesen, mosolyogva. Jaina nevetett, de Leia arca mély aggodalomról árulkodott. - Jól vagy? - kérdezte. Mara mereven a szemébe nézett. - Talán keresnünk kéne egy helyet, ahol lepihenhetsz - mondta Leia. - Ahol mind lepihenhetünk - javította ki Mara, hangsúlya pedig elárulta, hogy Leiának vissza kéne vonulnia, és emlékeztette arra, hogy Leia most betolakodott Mara olyannyira magánügyébe, hogy oda nemcsak a barátai, de még a férje sem tehette be a lábát. Ez a betegség egyedül Mara harca volt, Mara gondja, egy olyan csata, amely arra késztette, hogy egész életét átgondolja, a múltat, a jelent és a jövőt, de még a halálról alkotott véleményét is. Leia egy pillanatig még figyelte a nőt, de aggodalmaskodó arckifejezését hamar felváltotta az elfogadásé. Mara nem akarta, hogy sajnálják. Eldöntötte, hogy úgy akar élni, hogy betegségét nem mint élete legnagyobb dolgát emlegessék, úgy akar élni, mint eddig, leszámítva a betegség formájában megjelent kisebb kellemetlenséget. Leia természetesen megértette, hogy az egész ennél sokkal több, olyan dolog, amit Mara csak nagy nehezen tud visszatartani az Erő segítségével. De ez egyedül Mara dolga volt. - Remélem, hogy holnap találkozhatok Nom Anorral - mondta Leia, mikor hárman, C-3PO-val és Bolpuhrral kísérve, elindultak a hajó alsó szintje felé, hogy kilépjenek a hangáröböl padlójára. Az Új Köztársaság Díszőrsége várt rájuk, Ackdool parancsnokkal egyetemben, aki egy Mon Calamari volt, hatalmas szemekkel, halszerű arccal és lazacszínű bőrrel. - Ha hinni lehet a jelentéseknek, pihennünk kell a találkozó előtt. - Lehet hinni a jelentéseknek - mondta Mara. - Először különben is a megmentő Jedivel kell beszélnem - tette hozzá szárazon Leia, és visszanézett a Jade Sabre-re, hogy lássa az X-szárnyő landolását. - Wurth Skidder - jegyezte meg Jaina, mikor felismerte a pilótafülke alá festett jeleket. - Miért nem vagyok meglepve? - mondta Leia, és felsóhajtott. Ackdool elindult feléjük, és már elkezdte a formális üdvözlést előadni az előkelő vendégeknek, amikor Leia reakciója után jobbnak látta a helyén maradni - ez a cselekedet elég sok szemöldökráncolást idézett elő a Díszőrség tagjai között. - Miért küldte őt ki? - rivalt rá Leia, a dokkoló X-szárnyú felé mutatva. Ackdool parancsnok válaszolni akart, de Leia folytatta. - Ha szükségünk lett volna segítségre, szóltunk volna. - Természetesen, Leia hercegnő - mondta udvarias bólintás kíséretében Ackdool parancsnok. - Akkor hát miért küldték ki? - Miért feltételezi, hogy Wurth Skidder az én parancsomra repült ki? - mondta válasz helyett a rideg parancsnok. - Miért feltételezi, hogy Wurth Skidder egyáltalán elfogadja az én parancsaimat? - Ha a Rodiaiaknak szerencséjük van, akkor lebeg egy pár ejtőernyő az Osarian felett - hallatszott Wurth Skidder éneklő hangja. A beképzelt fiatalember gyorsan közeledett, séta közben levette a sisakját és beletúrt szőke hajába. Leia odalépett elé, hogy feltartóztassa, majd tett még egy lépést azért, hogy a Jedi minél hamarabb megálljon. - Wurth Skidder - mondta. - Hercegnő - válaszolt a férfi egy biccentéssel. - Jól szórakozott odakint? - Nem volt rossz - mondta a Jedi széles vigyorral, és szipogott egyet - tulajdonképpen mindig szipogott, haja pedig mindig úgy nézett ki, mintha a Tatooine egyik homokviharából jött volna. - Legalábbis számomra, de a Rodiaiaknak semmiképp. - És a szórakozásának az ára? - kérdezte Leia. Ezzel letörölte a mosolyt Wurth Skidder arcáról, aki kiváncsian nézett Leiára, mivel láthatóan semmit nem értett. - Az ár - magyarázta Leia. - Mi a kis kirándulásának az ára? - Egy pár protontorpedó - felelte vállat vonogatva Wurth. - Egy kis üzemanyag. - És egy évre való diplomáciai tárgyalássorozat, hogy lenyugtassuk az Osarianiakat - vágott vissza Leia. - De ők lőttek először - védekezett Wurth. - Nem érti, hogy a hülyeségével még jobban ellehetetlenített egy amúgy is kényes helyzetet? - Leia hangja olyan kemény és rideg volt, mint amilyennek eddig egyetlen jelenlevő sem hallotta. Olyannyira rideg, hogy a védelmet mindig túlzásbe vevő Bolpuhr bajt érezve közelebb lépett hozzá, így épp elég távolságra volt, hogy egy gyors mozdulattal elintézhesse a Jedit. - Megtámadták önöket - vágott vissza Wurth Skidder. - Méghozzá hatan! - Megpróbáltak levvini minket az Osarianra - magyarázta keményen Leia. - Tekintetbe véve az előzetes bejelentéseimet, ez nem lett volna jó dolog. Tehát azt tervezzük, hogy elkerüljük őket. Elkerüljük! Érti ezt a szót?Wurth Skidder nem mondott semmit. - Elkerüljük őket, és így elkerüljük a további problémákat is - folytatta Leia. - És így, és így nem várhatnánk a magyarázatot követelő kérdéseket Shunta Osariai Dharrgtól, és mindenki úgy csinálna, mintha semmi nem történne. - De... - És az, hogy nem említjük ezt a szerencsétlen incidenst, nagyban segített volna megoldanom ezt a konfliktust a Rhommamool és az Osarian közt - folytatta Leia, haragja minden egyes szóval csak nőtt. - Most viszont már nem tehetjük meg ezt, ugye? Most, hogy Wurth Skidder újabb halálfejet pingálhat a vadászgépe oldalára, nekem el kell rendeznem még egy incidenst. - Ők lőttek először - hajtogatta Wurth Skidder, mikor Leia már láthatólag befejezte. - És sajnos az volt az utolsó lövésük - felelte Leia. - És ha Shunta Osariai Dharrg kárpótlást követelne, akkor egyet fogunk vele érteni, majd sűrű bocsánatkérés közepette odaadjuk a kívánt pénzt, méghozzá Wurth Skidder személyes számlájáról. A Jedi kiegyenesedett a javaslatot hallva, de aztán Leia újra lecsapott egy pusztító és hirtelen csapással. - A bátyám fog mindent intézni. Wurth Skidder megint biccentett egyet, közben Leiát és a többieket nézte, majd sarkon fordult és fürgén eliszkolt. - Elnézését kérem, Leia hercegnő - mondta Ackdool. - De tényleg semmi hatalmam nincs Skidder Jedi felett. Azt hittem, áldás érkezett, mikor megjött két hete. A Jedi képességei feltehetőleg jól jöttek volna egy terrorista támadás során - amikről sokat hallottunk - a Mediator ellen. - És önök valóban a felszíni ágyúik lőtávolsáhában vannak - tette hozzá C-3PO, majd gyorsan elhallgatott, ugyanis ezúttal nem értette félre a rászegeződő tekinteteket. - Nem tudtam, hogy Skidder Jedi végül ilyen... - Ackdool itt szünetet tartott, amíg megtalálta az ideillő szót. - Makacs lesz. - Önfejű inkább - mondta Leia. Mikor már mind úton voltak, Leia megengedett magának egy apró mosolyt, mert meghallotta ahogy a háta mögött Mara megjegyzi Jainának. - Talán Nom Anor méltó ellenfélre akadt. C-9PO, egy protokoll droid, akinek rézszínezése már vörössé vált, hála a Rhommamoolon állandóan kavargó pornak, lesietett egy sikátorban Vörösrév fő sugárútjának széléhez, ahol óvatosan kipillantott a csődületre. Nom Anor fanatikus követői, az Élet Vörös Lovagjai ismét felfordulást rendeztek, ahogy végigrohantak az utcákon a terepsiklókat üldözve tutakanjaik hátán, melyek nyolclábú gyíkok voltak óriási agyarokkal, melyek pontosan a fekete szemük és göndör, fehér szemöldökük mögött nőtt ki. - Közlekedj az Élet által adott dolgokon! - rikoltott rá az egyik Vörös Lovag egy ráncos Dresselliai kereskedőre, akit aztán kidobott a saját pilótafülkéjéből és a földre dobta. - Perverzió! - néhány másik Vörös Lovag kiáltott fel összhangban. - Élet-ígénylő! - Erre elkezdték tubal-vasból készült ütőikkel püfölni a terepsiklót, összetörték a szélvédőt, behorpasztották az külső elemeket, leverték a kormánykereket és a többi vezérlőt, de még a megemelt elülső hajtóműveket is ripityára törték. Mikor már a járművet semmiképp nem lehetett volna megjavítani, felkapták a földről a Dresselliait és figyelmeztették, hogy ezentúl élőlényeket használjon, ne gépeket - vagy még jobb, ha a saját természetadta lábait. Aztán visszalökték a földre, és továbbálltak, bár néhányan még felugrottak a tutakanok hátára. A terepsikló még mindig lebegett, annak ellenére, hogy csak néhány repulzora működött. Inkább tűnt már csak egy halom fémnek, mint járműnek, ami kissé az egyik oldalára dőlt, hiszen a súlya egyenlőtlenül oszlott el és még a meggyengül emelő is hozzásegítette ehhez a helyzethez. - Jaj nekem - mondta a protokoll droid, majd mialatt a csapat elment lejjebb kacsázott egy kissé. Tap, tap, tap, hallatszott egy fémdarab hangja, ahogy az a droid fejének ütődött. C-9PO lassan megfordult, hogy aztán szembekerüljön az árulkodó fekete köpennyel és a vörösre festett bőrrel. A droid egy kiáltás kíséretében megpróbált elfutni, de a vasból készült ütő már el is találta a lábát, mire egész testével belezuhant a vörös porba. Felemelte a fejét és a kezeit, de ezzel csak jobb fogást adott a két Vörös Lovagnak, akik ezt kihasználva megragadták őt a vállainál fogva. - Itt ez a Ninepio - szólt oda az egyik a gyík hátán ülő társuknak, mire kész üdvrivalgás tört ki. A megsebzett droid tudta, hova mennek: a Reményteljes Megváltás terére. C-9PO most igazán örült, hogy nem programozták be a fájdalom érzékelésére. - Ostoba cselekedet volt - mondta Leia határozottan. - Wurth azt hitte, hogy segít nekünk - emlékeztette Jaina, de Leia nem fogadta el ezt a mentséget. - Wurth csak egy kis izgalmat akart magának - javította ki. - És ez a forrófejű tette majd meg fogja erősíteni Nom Anor utálatát a Jedikkel szemben - mondta Mara. - Az Osarianon is vannak ugyanis követői. - Ahogy befejezte, lepillantott az asztalra, amelyen az Ackdool parancsnok által kapott szórólapok hevertek, amelyek mind azt hirdették, mennyire rossz is az Új Köztársaság, a Jedik, valamint minden mechanikus tárgy és technológia, de még az Osarian kulturális romlását is ezeknek a dolgoknak tulajdonította. - Miért utálja Nom Anor a Jediket? - kérdezte Jaina. - Mit kellenne tennünk az Osariannal és a Rhommamoollal? Mégcsak nem is hallottam ezekről a bolygókról, amíg nem említetted, hogy idejövünk. - A Jediknek semmit nem kellett volna tenniük - felelte Leia. - Vagy legalábbis nem kellett, amíg Wurth Skidder fel nem tűnt. - Nom Anor gyűlöli az Új Köztársaságot - tette hozzá Mara. - És mivel a Jedik az Új Köztársaság szimbólumai, őket is. - Van valami, amit Nom Anor nem gyűlöl? - kérdezte Leia szárazon. - Ne vedd őt ilyen könnyedén - figyelmeztette megint Mara. - A vallásos siralmai, hogy minden mechanikus dologtól meg kell szabadulni, hogy az igazság a természetes elemekben van, és hogy nem szabad semmilyen konföderációhoz csatlakozni, sok embert megérintett, főként azokat, akik már áldozatul estek egy ilyen bolygóközi szövetségnek, mint például a Rhommamool bányászai. Leiának egyet kellett értenie. Sok órát töltött el azzal az út előtt és alatt, hogy elolvassa a két bolygó történelmét, így tudta, hogy a Rhommamoolon a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Bár sok bányász önkéntesen ment a vendégszerető vörös bolygóra, csak nagyon kevesen voltak az eredeti „telepesek" leszármazottai - sokakat ugyanis akaratlanul küldtek a bányákba az elkövetett bűneik miatt. Bármi volt is az igazság ebben a helyzetben, Leiának el kellett ismernie, hogy a Rhommamool tökéletes hely volt egy olyan fanatikusnak, mint Nom Anor. Az élet ott ugyanis nehéz volt - néha még vizet is nehezen találtak - holott a virágzó Osarianon minden kényelem megvolt a homokos partokon és a kristálytiszta tavak mentén. - Még mindig nem értem, mi köze van mindennek a Jedikhez - jegyezte meg Jaina. - Nom Anor már azelőtt is utálta a Jediket, hogy megérkezett volna a Rhommamoolra - magyarázta Mara. - Itt viszont talált egy tökéletes helyre, ahol kiélheti a haragját. - És mivel a Jedi Lovagok szétszóródtak a galaxisban, és mindegyik a saját világát éli, Nom Anornak nem kellett sok muníciót bevetnie az érveihez - tette hozzá Leia. - Örülök, hogy a bátyám vissza akarja állítani a Jedi Tanácsot. Mara bólintott, de Jaina nem látszott meggyőzöttnek. - Jacen nem hiszi, hogy ez olyan jó ötlet - emlékeztette az anyját. Leia vállat vont. Az idősebbik fiának, Jaina ikertestvérének valóban kétségei voltak a Jedi Lovagok rétegződésével kapcsolatban. - Ha nem tudunk valamiféle rendet rakni a galaxisban, főképpen az olyan elszigetelt világokon, mint az Osarian és a Rhommamool, akkor nem vagyunk jobbak, mint a Birodalom - jegyezte meg Mara. - Jobbak vagyunk, mint a Birodalom - bizonygatta Leia. - De nem Nom Anor szemeiben - mondta Jaina. Erre Mara megismételte a figyelmeztetését Leiának, hogy vegye komolyan a férfit. - A legkülönösebb ember, akivel valaha találkoztam - magyarázta, és tekintve a korábbi kapcsolatait a közismert Jabbával a Huttal és Talon Karrde-dal, ez a kijelentés tényleg jelenthetett valamit. - Még amikor az Erőt akartam használni, hogy jobban megismerjem... - Mara szünetet tartott, mintha keresné a megfelelő módot, hogy kifejezze érzéseit. - Csak ürességet találtam - döntött végül. - Mintha az Erő nem tudna mit csinálni vele. Leia és Jaina kiváncsian néztek rá. - Nem - helyesbített Mara. - Inkább ő nem tud mit csinálni az Erővel. A tökéletes szétválasztott ideológus, gondolta Leia, érzései pedig egyetlen szarkasztikus szóval írta le: - Csodálatos. Egy pódiumon állt, melyet fanatikus Vörös Lovagjai vettek körbe. Előtte tízezer Rhommamooli állt tömegesen Vörösrév egyetlen nyílt terén, amely egykor a bolygó legfontosabb kereskedelmi űrkikötője volt. De azokat az építményeket már a felkelés első napjaiban lerombolták, amikor a Rhommamooliak kinyilvánították függetlenségüket az Osariantól. Most pedig, mióta Nom Anor a forradalom vezéreként megjelent, a helyet Reményteljes Megváltás tereként ismerték. A nép itt kiáltotta ki a függetlenséget az Osariantól. A követők itt tagadták meg az Új Köztársaságot. A hívők itt tagadták meg a Jediket. És a fanatikusok itt fosztották meg hitelétől a technológiát, itt kiáltottak fel egy egyszerűbb időért, amelyben a lábak erőssége és nem a pénztárcák súlya dönti el, hogy ki milyen messze utazhat, és a kezek erőssége, nem pedig a Pénztárcák súlya dönti el, mennyi mindent lehet learatni a természet ajándékai közül. Nom Anor mindezt szerette, a rajongást és a fanatizmust, mely már öngyilkossággal és önfeláldozással volt határos. Nem törődött a Rhommamoollal vagy annak a lakóival, és egyáltalán nem érdekelte az ostoba sírás valamiféle „egyszerűbb idő" után. De szerette a káoszt, amit az ő és a követőinek a szava terjesztett el a galaxisban. Szerette a mérhetetlen harag áramlását az Új Köztársaság felé, a dühöt a galaxis szuperlényei, a Jedi Lovagok iránt. Talán nem lesznek a felettesei elragadtatva? Nom Anor visszapöccintette a csillogó fekete köpenyét a vállára, öklével pedig felmutatott az ég felé, mire felhangzottak az elismerés kiáltásai. A tér közepén, ahol egykoron a Kikötőmester Pavilonja állt, most egy hatalmas gödör volt, mely harminc méteres átmérővel és tíz méteres mélységgel rendelkezett. Kiáltások és nyüszítések hangzottak fel a gödörből, melyek szánalmasan udvarias formái voltak a könyörgésnek - azoknak a droidoknak a hangjai voltak, amelyeket a Rhommamool népe gyűjtött össze. A tér összes sarkából hangos ordítások hangzottak fel, ahogy két Vörös Lovag egy 9PO típusú protokoll droidot cipelve megjelent az egyik sugárút felől. A gödör széléhez léptek, felemelték a szerencsétlen 9PO-t a lábainál és a kezeinél fogva, majd háromra bedobták az asztromech, bányász, Vörösrév utcatakarító, valamint a gazdagabb Rhommamooliak komornyik droidjai közé. Mikor a kiáltozás és a füttyök lecsendesedtek, Nom Anor kinyitotta a kezeit, felfedve egy kicsi, egyszerű követ. Aztán újra összeszorította az öklét, óriási erőt fejtett ki, így teljesen összetört kő a kezében, ujjai közűl pedig csak egyszerű por hullott ki. Ez volt a jel a kezdéshez. A tömeg egy emberként lépett előrébb, kezeikben levő nagy köveket felemelték, melyek a pavilon romjaiból származtak. Egyenként léptek a gödör széléhez, ahol aztán nehéz töltényeiket lehajították a droidokra. A kövezés a délután további részében folytatódott, egészen addig, amíg a nap fénye vérvörös vonallá nem változtatta a láthatárt, és addig, amíg a droidokból már nem maradt más, csak összetört fém és egy halom drótszál. Nom Anor pedig csendesen és sötéten figyelte ezt a követői által fizetett fizettséget, ami nem volt más mint a gyűlölt droidok nyilvános kivégzése.

Talán az hogy nekik nem volt újdonság, hogy van hatalmas fenyegetés akik ellen össze kell fogni, a yuuzhan vongok után nekik már unalmas lehetett. Arra gondoltam ha a droidok végül elfoglalják a galaxist, vajon később kik nyertek volna a droidok vagy a vongok?

Kösz, majd elolvasom őket,remélem a neten fent vannak

nem tudom ki hogy vanvele fe nekem a képregények mint műfaj nem igazán jönnek be és itt nem a történettel van bajom valahogyan a rajzokat nem tudom elfogadni. Szerintem a nagy hiperűrháború sokkal jobblett volna regényben mert a történet nagyon jó ha például egyszer készülne belőle regény azonnal vevő lennék rá. Vagy ott van például a köztársaság rabszolgái amit egykoron én is meg vettem de a rajz nem jött be a TCWban viszont nagyon jó epizód lett belőle ami azt bizonítja hogy a történet itt is jó volt. A kotor vagy a hagyaték animációs formában nagyot ütne, talán a TCW-nál is jobb lenne hiszen zseniális a történet mindkettőnél.Ettől még ha a szukitsnál megjelenik fogok képregényt venni csak mindig eszembe jut hogy ebből milyen jó regény vagy sorozat lett volna.

Vajon Satele fia kitől van csak nem attól a köztársasági katonától akit a trailerekben láthattunk?

Nagyon jó, csak még nagyon messze van sajnos.

Szerintem meg inkább a TOR időszakába kellene elmenni például a mandalori háborúba hiszen az ősi időkben van a legtöbb lehetőség.

Belegondoltam hogy ha akkoriban a jedi knight 2 és a jedi academy játékokhoz készítettek volna szinkront, azaz továbbra is Stohl András Luke ,Gesztesi Károly Lando hangja lett volna az ütött volna rendesen. Vagy még a Force Unleasched játékban Hollósi Frigyest felkérték volna Vader hangjának. De nálunk nem így megy jó a németeknek ők ezekhez szinkront is kaptak.

Knights of the old republic és a Legacy miért nem került bele a szavazásba?

Nem semmi. Vajon hol szólhat? http://www.youtube.com/watch?v=Qkjgw7b_BP4&list=PLC06B7C9CF80A3731&index=33&feature=plpp_video

Tetszett hogy Boba Fett hangja újra ugyanaz volt, mint a második évadban. Ha jól tudom, Timon Barnabás a Jóban Rosszban sorozatból lehet ismerős.

Tatooine Ghost jöhet.

A régi köztársaság lovagjai mindenféleképpen jó lenne.

Hogyan? Újra kiadják vagy van még nekik belőle.

Na arra én is vevő lennék én például most olvastam ki a jövő látomását és ott mikor Karrde meglátogatta, komolyan elhittem, hogy Car'das olyan beteg, haldokló emberré vált. Nekem Zahn Trawn keze sorozattal a kedvenc írómmá vált Karpyshynnal van egy szinten számomra tőlük bármilyen könyv jöhet. Ezért várom a Revan az Allegiance és a Han Solos könyveket és ideje lenne elolvasni a Trawn trilógiá,t de sajnos csak elektronikusan van meg és így elég nehéz elolvasni.

Szerintem működne hisz ott vannak a TCW készítői akiknek ez már rutin munka lenne. Lucasfilm dolgozói nem maradhatnak állás nélkül.

Akkor csinálják meg animációsban hisz a forgatókönyv már meg van.