Én se a halálon keseregtem. Sőt a halál abban a pillantaban vonzóbb gondolatnak tűnt, mint úgy élni, ahogy láttam magam 30 év múlva. Persze addigra azzal is megbarátkozom, megtanulok fénnyel táplálkozni és nem lesz gond . Az cseppet sem vigasztal, hogy másoknak rosszabb, ez inkább csak tetézi. Miért érezném jól magam attól, hogy másnak rosszabb? Bármit tenni ilyenkor, hogy ne gondoljak arra ami piszkál, napszemüveg vagy homokba dugott fej, önkábítás, menekülés. A szomorúság éppúgy az élet része azt is éljük meg az önmaga teljességében, alkoholal vagy anélkül , Talán a pia is menekülés, máskor viszont sose jut eszembe hogy igyak csak amikor már minden mindegy, az adott pillanatban.
Egyébként vicces voltam, a munkatársaim jól érezték magukat az előadáson
"Gondold meg és igyál!
Örökké a világ sem áll!
Eloszlik, mint a buborék,
S marad mi volt a puszta lég,
S marad mi volt a puszta lég."